Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-03 / 36. szám

1893. szeptember 3.

4.

Simontsits Béla, vármegyénk alispánja, múlt hó 26-án felette terhes és fárasztó útra szánta el magát. Mig más vármegyék alispánjai a miniszterrel való feleselgetéssel akarják elriasztani a kolerát, azalatt a mi vármegyénk első tisztviselője tettekben mutatja meg kiválóan praktikus adminisztra'iv tehetségét, s köztisztaság iránti érzéke, a veszély nagyságának tudáta elvonja ügyiratokkal tulhalmo- zott Íróasztalától s neki indul Szegzárdnak, hogy saját szemeivel, a mely mindég a legmegbízhatóbb, győződjek meg, hogy miként van elég téve a közegészségügyi törvény kívánalmainak s miként vi- j tetnek keresztül a kolera elleni védekezésre vonat- I kozólag kiadott miniszteri rendeletek.

Ez a helyszíni vizsgálat három napig tartott. Az alispán kíséretében voltak Hangéi Ignácz dr. ! vármegyei főorvos, Rasovszky Julián szolgabiró, | Dragics Imre dr. .járásorvos, lakler József biró, : Hirling Adám dr. városi főjegyző, Kotnáromy Gyula dr. községi orvos.

Borzalmas dolgok kerültek napfényre ! Közel 300 megvizsgált házban csak kettő akadt, a hol a közegészségügyi törvények és rendeletek végrehajtása körül mulasztás nem tapasztalható. A többi helyen talált piszok, rondaság leírására Zola tolla sem volna elég. Undor, hátborzadás fog el, a mikor a szemtanuk elbeszélését halljuk.

De tartsunk sorrendet!

A magánházak udvarában talált rendetlen, piszkos állapot leírásával egyenként nem foglalkozhatunk. Nagyon lebillentené a mórleguQk ama serpenyőjét, a melyben a községi elöljárók súlyos mulasztásai vannak elhelyezve, ha még az itt talált rettentő állapotért is őket tennénk felelőssé A lakók, háztulajdonosok is hibásak, tehát rójjuk az itteni rendetlenségeket ezeknek terhére, bár bebizonyult dolog, hogy a községi elöljárók vizsgálatot a legtöbb házban sohasem tartottak, a fertőtlenítő eljárásra sokakat nem figyelmeztettek és ki nem tanítottak. Ne terjeszkedjünk ki másra, csak azokra a szigorúan községi felügyeletet igénylő, elöljárói gondoskodás alá tartozó közhelyek megszemlélésére, az itt talált állapotok is bőven feljogosítanak ama kíméletlen kritika kimondására, hogy a tapasztalt megbotránykoztató hanyagság a legvcikmerőbb kihágás az általános közegészségügygyel szemben.

Alispánunk mindenek előtt a hetipiacot vette vizsgálat alá. Több kosár éretlen gyümölcsöt s az egészségre kártékony árucikket elkoboztatott.

Innen a községházához ment kíséretével. Azt hinné az ember, hogy a mikor az elöljáróság hivatalosan is kinyilatkoztatja, hogy mindent meg. tett a mit a törvény és miniszteri rendelet elöir, akkor legalább a saját házában rend van és tisztaság. Pedig dehogy. Az ürszékek úgy az emeleten, valamint a földszinten a legelhanyagoltabb állapotban, tisztátalanok s az udvaron egy deszkával kerített hely erős bűzt terjesztve, szalma és szeméttel megtelve pompázik. így várják a város gondos atyái a már Duua-Földváron levő, gyorsan járó kolerát.

Ha ilyen a „gazda“ háza, mit várhatsz a többi közhelyek és épületeknél. Kit lephet meg, hogy a Sétpatak, ez az amúgy is levegőt fertőztető vizárok, valódi tenyésztő intézet a bacillusok milli- árdjai számára. A legtöbb ház ürszékje, szemétdombja, vízlevezető csatornája ide szolgál. Nagyon sok háznál az ürszéknek nyoma sincs. A Sétpatak eltűr és elfed mindent. Vannak istállók, a hol két lábnyira álltak a trágyában az állatok s vannak udvarok, sőt közterek a hol 100 kocsi szemét és trágya van felhalmozva.

Az úgy nevezett “Páli gödre» az egész környék állandó szemétlerakodó helye. Megvizsgáltak 24 Benedek szurdiki lakást is. Egy-egy odú űrtartalma 20—22 köbméter s 3—4-en lakják átlag. A megszemlélt közkutak közül 30—40 fedetlen. Kör- nyületének kikövezése s a vedrek keresztvasa teljesen hiányzik. A legtöbbje trágya dombok és ürszékek közelében van elhelyezve. A Pirnitzer háztól a Ferenc kórházig vezető utcai árok rohadt, büz- hödt vize állandóan facsarja az orrot.

A tudvalevőleg illatos mesterséget űző gyepmester telepe sem dicsekedhetik Tátrafüred ozóndus levegőjével! A községből kihordott árnyékszék ürülékek, körülbelül 50 □ öl kiterjedésű, több öl mélységű nyílt gyűjtő-gödörbe ide kerülnek, ez a gödör jelenleg telve van, dezinfiaiálásról persze szó sincs. Büzhödt is a lég egy fertály órányira! No, de lám ennek is megvan a saját haszna. — Pár napra elveszted szaglási érzékedet. Nem érzed a községi szegényház szellőztetés nélküli, túl zsúfolt szobájában a káros kigőzölgést. Észre sem veszed a vásártérnek közvetlenül a községi házak előtti részén, különösen a régi cédula-ház körül a szemét- s trágya-hulladékok penetrán3 szagát, sőt a mivel már szebb dolgokat is láttál, meg sem lep, hogy a római katb. alsó-temető északi részénél levő térségen nagyobb kiterjedésű, három gödör ékeskedik, büzhödt vízzel telve, lefolyás nélkül s ugyanitt 20 — mond húsz kisebb-nagyobb trágya domb van a közzégi szegény háztól alig pár lépésnyire. Az újvárosi rom. kath. temetőnél a sirásó laka előtt az utcán egy nagyobb szemét domb dicséri a községi közigazgatást. A temető túlzsúfolt s közvetlen közelében házak vannak. Hogy megromolhat itt a levegő! (Tessék már ez is baj, hisz a halottnak nem

TOLNA VÁRMEGYE.

kell levegő s élőknek is minek, hiszen úgyis halottak lesznek azok is!)

De térjünk át a nagyobbakra.

Elöljáróink tettek is valamit. Berendezték a ! járvány-kórházat, még pedig a vásártéren, az úgy- , nevezett cédula házban 15 ezer lakoshoz illően, 3, ! mond, három ágygyal. Nyíltan is bevallották az I alispán előtt, hogy ezt azért tették, mert ha kolera J van, akkor nincs vásár, s ha vásár nincs, akkor \ nem kell a cédula ház. Úgy, de ha vásár van és a kolera is akkor üt ki, mi lesz akkor ? Nem szomorú állapot ez?

Hát a községi vágóhíd ? Erre nézve azt állapította meg a vizsgálat, hogy „céljának abszolúte j meg nem felel s ez cáfolhatatlan bizonyítékát képezi annak, hogy hatósági ‘felügyelet alatt nem áll. A padlódeszkákon vastagon odaszáradt a vér, szór, bélsármaradvány. Oldalfalai sőt tetőzete rászáradt vértől telve, a vágáshoz használt sajtárok s a vágó pad a szintén rászáradt vértől szennyes és az egész belső reszeken undorító bűzös szag, a vágóhíd padlásán állati bőrök.“ — A vágási díjat persze beszedik, de elöljáró a vágásnál nitics jelen soha.

Tisztelt olvasó, ha még nem undorodnál kellően s nem akarod a pálcát ketté törni azok feje j felett, akik ezt a botrányos állapotot megtűrik, úgy magyarázatot adunk neked arról, hogy ételed es italod kiknek kezéből kerül ki. íme egy hentes udvara: „A sertések leöletése az udvaron történik s az e közben elszóródó állati részek és bólsár az udvar lejtős voltánál fogva eső alkalmával az utcára vitetnek ki, az udvaron elhelyezett ládában undorító bűzt terjesztő étel és állati hulladékokkal telt szemét.“

A pékműhelyben „a személyzet levetett ruhája és cipője szerte hevernek. A segéd személyzet nyáron a padláson, télen a sütőműhelyben lakik.“ Tehát a nyári kiílik sokkal célszerűbbek a meg- evésre, mint a téliek.

Itt egy mészárszék pillanatnyi rajza is.

„Az udvaron nagyobb mennyiségben állati be'ekkel és egyéb részekkel telt szemét rakás (mert a vágás is itthon történik !) egy nyitott szín- padlásán bőrök száritiatnak, minek folytán a környék levegője undorító bűzzel telitett.“

A szódavizkedvelők is okulhatnak. Egy ilyen gyárban „az árnyékszók közvetlen a kút mellett, s a gyártáshoz szükségelt vizet innen merítik.“

Mindezek ugyebár iszonyatos dolgok, de a helyzetet semmi sem jellemzi jobban, mint a vármegye alispánja által felvett vizsgálati jegyzőkönyv befejezése, mely igy hangzik :

*A községi biró és elöljáróság megfelelő rendelkezéseket nem tettek, a bíró pedig az ellenőrzést egyátalán nem gyakorolta, s egészben nem bírnák tudatával sem azon elmaradt és közegészségügyi szempontból veszélyes helyzetnek, a köztisztaság azon mérvű elhanyagólásának, a mely a községben az ezen ellenőrzési vizsgálat által kiderített adatok szerint nagyban és egészben általánosnak nevezhető, — a községi elöljárói hivatás erkölcsi erejének azon mértékével pedig, hogy az általuk is ismert és tapasztalt hiányok és mulasztások pótlásáról, azok köztörvényi megtorlásának fenntarása mellett az illető mulasztók költségére gondoskodtak volna, nem — rendelkeznek, — mit a községi bírónak azon kijelentése, hogy a községi lakosság intelligens részének egyes tagjaival szemben, a többszöri sikertelen figyelmeztetések után kénytelen az elöljáróság a kellemetlenségek elkerülése céljából a különböző alkalmakkor nyert válaszokkal megelégedni, — fényesen igazol.

A községi jegyző és községi orvos, egyik, mint a község szellemi vezetője, a másik, mint az elöljáróságnak közegészségügyi kérdésekben szakközege, egyaránt azon félfogás befolyása alatt látszanak a hivatalos kötelesség teljesítésének eleget tenni, a mely a papiroson való adminisztráció ténykedésével megelégedve, a lelkiismeretes, valódi végrehajtást nem ismeri, az ellenőrzés kellemetlenségeit pedig még akkor sem hajlandó magára vállalni, ha az egy nagyfontosságu közérdek rovására történik.

Kiderült ezen vizsgálat nyomán, hogy a közegészségügy érdekében kiadott rendeletek végrehajtására súly nem helyeztetett s hogy azok nagy fontossága iránt az elöljáróság összes tagjainál hiány- ; zik a kellő érzék.“

Ha egy higgadtságáról, megfontolásáról ismert férfiú, a vármegye első tisztviselője ily kárhoztató módon kénytelen ítéletet mondani közegészségügyi miseriáink s az elöljárók hanyagsága felett, elképzelheti mindenki, mily rettenetesek lehetnek állapotaink a valóságban s bizonyára hálával s a legmelegebb elismeréssel adózik Simontsits Béla alispán kiváló érdemeinek, a miért le- ; rántotta a leplet erről az arkádiai állapotról.

Reménykedéssel tekintünk a jövő elé, már | eddig is látszik az eredmény, éppen azért várjuk alispánunk további intézkedéseit és számítunk ismert erélyére, kikérjük, ha kell szigorát s igy hisz- szük siknrül a szegzárdi köztisztátalanságot — köz- tisztasággá átváltoztatnia.

VÁRMEGYE.

Hirdetmény.

Az országgyűlési képviselő választók 1894-re kiigazitott s az 1876: XVIII. t. c. 2. §-a értelmében közszemlére kitett ideiglenes névjegyzékére vonatkozólag a szegzárd és pincehelyi választó kerületből beérkezett fölszólamlásokat Tolna vármegye központi választmánya folyó 1893. évi szeptember hó 15-én délelőtt 10 órakor Szegzárdon. a vármegyeház tanácskozási termében ugyanazon sorrendben fogja elintézni, a melyben az egyes választókerületek elől felsorolva vannak.

A hozandó határozatok ez évi szeptember h ó 20-á tói 30-á i g lesznek Szegzárdon a vármegyeház levéltári helyiségeiben a hivatalos órák alatt betekinthetők, a közvetlenül érdekelteknek pedig az 1874 : XXXIII. t. c. 49. §-a a) b) és c) pontjai értemében kózbesittetni fognak.

Ugyanezen t. c. 50. §-a szerint: azok, kiknek felszólamlása vagy észrevétele felett a központiválasztmány határozatot hozott, annak közszemlére kitételét, követő 10 nap alatt, — azok pedig kiknek az idézett töj-vény 49. §-ában elősorolt határozatok kézbesittessenek, a kózbesitéstől számított 10 nap alatt a nagyméltóságu m. kir. curiához intézett felebbezésüket a központi-választmány elnökénél benyújthatják.

A felebbezés írásban nyújtandó be s ahhoz uj bizonyítékok is csatolhatok.

Szegzárdon, 1893. évi augusztus 24-ón.

Simontsits Béla,

alispán, elnök.

— Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága e hó 7-én délelőtt 10 órakor ülést tart.

— Adókivetések. Az útadó és ebadóki- vetés folyó évre elkészült. A lajstromok kiadattak az elöljáróságoknak.

TÖRVÉNYKEZÉS.

Pénzhamisító szövetkezet.

A budapesti kir. törvényszék előtt a minap ismét raffinirozott tolnamegyei parasztok ültek' a vádlottak padján, kik mind azzal voltak vádolva, hogy pénzhainisitási szövetkezetre adták együgyü fejüket. A hamis pénz 1890-ben kezdett forgalomba jönni és a gyönki csendőrök addig kutatták az ügyet, a mig Nagy- és K i s-S z é. k e 1 y községekben megtalálták a bűnösöket. Temérdek papir- nemü, másológép, lemez, szegek, betűk és számok képezték a bűnjeleket. Ezeket mind megtalálták az egyik vádlottnál, a ki asszony létére ugyancsak nyakig mászott bele ebbe a csúnya dologba. A vádlottak nevei:. Wiandt Henrik, Mészáros István. Benkő Pál, Morócz József, özv. Fürdős Ignácnó, Németh János. A tárgyaláson Mladoniczky elnökölt (bírák : Benke és Eördögh), a közvádló tisztét Geguss Gusztáv dr. alügyész tölté be. Mindenekelőtt kihallgatták az elsőrendű vádlottat, Wiandot. Torzonborz fejű, hamis szemű ember, olyan vörös a haja és a szakála, hogy okvetlenül félre vernék a harangot, ha esetleg kidugná a fejét valami falusi kémény tetején. Játsza az együgyüt, de a feleletei oly kiszámitott ravaszsággal vannak elmondva, j hogy szinte kétségtelen a hamissága.

Elnök: Wiandt, mi a maga foglalkozása V — V á d- } lőtt: Volt korcsmáros és jelenleg napszámos vagyok. Elnök: Hány éves ? — Vádlott: 38. — Elnök: Tud-e Írni, olvasni ? — Vádlott: (kissé gondolkozik aztán, ünnepélyesen) : írni, olvasni én nem tudok. (Derültség.) — j Elnök: Mondjon el mindent részletesen, de ne hazudjon J ismét össze vissza mindent, a miként azt a vizsgálat alatt cselekedte. Mondja, hogy került magához az a másol ígép? — j Vádlott: Kérem, én a mezőn sarjukaszáláskor találtam azt i a földön. Fölvettem és hazavittem. — Elnök: Miért vallotta a vizsgálat alatt, hogy meg is próbált a géppel forintokat hamisítani ? — V ádlott: Mert a csendőrök kény- j szeritettek. — Elnök: Kényszeritették ? — Mit csináltak kenddel, reá szegezték a puskát ? — Vádlott: Igen. —

| Elnök: Ejnye, de hamar megfelel. Ha azt kérdeztem j volna, hogy talán meglőtték arra is igennel felelt volna ? —

1 Vádlott: Igen! (Nagy derültség.) — Elnök: Maga hazavitte ezt a pénztcsináló gépet és elrejtette. Mit akart j azzal a géppel csinálni ? — Vádlott? Edénynek akartam azt felhasználni. (Derültség.)

Ügyész: Mondja csak Wiandt, tett-e maga jelentést a községi bírónál, hogy maga talált a mezőn ilyen gépet ? — Vádlott: Nem. — Ügyész: Na most figyeljen ide. A büntető törvény szerint, ha valaki pénzhamisításra szövetkezik, 3 hónapig terjedhető fogságra Ítéltetik el. Ha pedig idegen tulajdont képező tárgyat talált és azt 8 nap alatt