Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-03 / 36. szám
TOLNAVARMEGYE. 3. 1893. szeptember 3^ kormány és a hatóság megfigyelési joga itt csakis arra szorítkozik, hogy a felekezet, államellenes tanokat ne hirdessen, ál amellenes üzelmeket se meg ne engedjen, se meg ne tőrjöu. De ha egyház és felekezet raegakarja óvni egyházi tekintetben teljes szabadságát és függetlenségét: akkor semmiféle egyházi dignitariust, felekezeti testületet nem állíthat az iskolának, mely „politicum“, élére! Azaz: nem állhat sem püspök, sem apát. sem kanonok, sem prépost, sem egyháztandcs, sem convent, sem pres- byterium — ezen minőségben — az iskolai vezetés és igazgatás dén, hanem életbe kell léptetni mindenütt az iskolaigazgatói és iskalaszéki intézményt. És ezt az 1876. évi 28. t. c. 9. és 13. §§-ai máris .életbeléptéitek, igy illesztőn be az ország valamenynyi iskoláját az országos iskolai szervezetbe, mi nem zárja ki a felekezeti ‘fő- és alsóbbrendű hatóságok saját beléletükben belső, házi intézkedési jogát; 'nem zárja ki, hogy egyhá-tanácsok és presbyteri- umok : iskolaszékekké alakuljanak, melyeknek tagjai egyházi dignitariusok, lelkészék és kápláuyok, esperesek és apátok egyaránt lehessenek, s óhajtandó, hogy legyenek is; de sem maga az iskolaszék nem lehet egyházi és felekezeti hatóság, sem pedig annak dignitást képviselő tagjai é minőségükben nem lesznek tekintetbe vehetők. S bár a felekezetek mindazon községekben, melyekben híveik laknak, saját erejükből állíthatnak és tarthatnak fenn iskolát ; de kötelesek az egyházi szabadság és felekezeti önállóság megóvása érdekében az általuk fen- tartott iskolát,egy általuk szabadon választandó iskolaszék vezetésére bízni és ezen iskolai helyi hatóságot, dacára annak, lhogy ez is úgy, mint az . iskola, az egyház testéhez is tartozik, de mert a törvény igy parancsolja, a józan ész igy diktálja, az egyházi szabadság érdeke iny követeli : az országos iskolai Organismus keretébe beilleszteni arra. hogy létesülhessen végre-valahára a magyar állameszme gyarapítása és terjesztése és az iskola önállósítása okából is a magyar nemzeti népiskola. Ez az a „modes vivendi“ az a „modus pro- cedendi“, mely megóvhatja s megmentheti mindenestül az egyházi szabadságot az autonómia bástyáit, de megteremti a sokfelé ágazó állami, felekezeti községi, társulati, magán, romai katpolikus, görög keleti, görög katholikus, ág. evangélikus, református unitárius, izraelita, német, szerb, oláh, tót, ruthén, bolgár, sokác, liorvát stb. helyett — a felekezeti érdekek tiszteletben tartása mellett — a magyar nemzeti népiskolát még akkor is, ha az iskolákat az egyházközségek tarják fenn. az egyház, a felekozet érdeke csak az lehet, bogy u derék ember és jó Jti*zalL mellett a feleke zetnek neveltessék buzgó hive. Ez utóbbi cél iudito oka annak, hogy a felekozet iskolát létesít, iskolát tart fenn. De mert ezt teszi, egyúttal nem mond le felekezeti autonómiájáról, egyházi szabadságáról; egyházi szervezetében létező közegeit: a püspököket, egylrázmegyei közgyűléseket, szentszékeket, kanonokokat, espereseket, apátokat, prépostokat, egyháztaná- csokat prestyteriumokat, lelkészeket, plébánosokat, administrárokat, káplányokat stb. nem szakíthatja ki * « magából a szabad egyházi szervezetből; a közegeket e minőségükben — ha az egyházi szabadságot tiszta valóságában és szeplötelensógébeu akarja fentartani, mit akamii kötelessége — nem adhatja a „világi hatóságok“ rendelkezésére, s ez az oka, hogy az iskola érdekeinek is szemmeltartása mellett a törvényhozás óietbeléptette már 15 évvel ezelőtt köte- lezőleg minden iskolára az iskolaszéki intézményt s ebből kifolyólag az iskolákon működő tanítók sorából veendő iskolaigazgatói állást. Mindkét intézmény olyan természetű, hogy nem ragadj* ki az egyház szolgáit az egyházi főhatóság rendelkezése alól, — s ez : felekezeti szabadság ; — de hogy még az ürügye is hiányozzék arra) hogy a „világi hatóság“ egyházi, papi, felekezeti személyeknek s az általuk betöltött hivatalok nak parancsolgasson s igy a felekezet bblügyeibe avatkozzék : azért létesült az iskolaszéki intézmény, mely nem egyházi ügy, hanem — miként az anyakönyvvezetés' — az országos, az állami szervezetbe tartozik. A törvény és miniszteri utasítás szelleméből kifolyólag a felekezeti iskolákra nézve két csoport különböztethető meg: a) oly iskolák, melyeket egy- egy községben, hol híveik laknak, a felekezetek saját erejükből tartanak fenn s b) olyanok, melyeket mások tartanak fenn a felekezet hívói számára (pl. a védúr, az uradalom birtokosa a kir. kincstár, valamely alapítvány és alapítványi birtok stb.). Mindkét csoportnál a tanintézetnek az a tulajdonosa, a ki az iskolát fentdrtja; s kormányzati tekintetben is az iskola „fentartójá“ szerepel, nem pedig a „jeliog“, a mely kitételt a törvény nem is ismeri. A tanrendszer és módszer megállapításának joga is bizonyos feltételekhez van kötve s épen e feltételek tettek szükségesekké az iskolaszékek létesítését, hogy a kir. tanfelügyelet szempontjából közvetetlen intézkedések váljanak tehetségeikké a felekezeti érzékenység megsértése nélkül. És csakugyan : iskolaszékek hiányában folytonos felekezeti sérelmek, egyházantonomiai panaszok állanának napirenden. Nemzetközi szerződések és törvényhozási intézkedések biztosítják az egyhá/Jelekezetek teljes szabadságát : de tanfelügyelet Magyarországon csak egy van, és ez az országé, a királyé, mely jogban som az ország, sem a király senkivel som osztozkodik. E tekintetben a kir. tanfelügyelők számára kiadott miniszteri utasítás 67—74. §§-ai Írják körül a hatáskört. Tanterv, órarend, tankönyvek és taneszközök hatósági engedélyezésének ellenőrzése a kir. tuufelügyelö tiszte s o tekintetben a kir. tanfelügyelő az iskola tanítóját is közvetetlenül számon kérheti. Az iskolában a Kir. tanfelügyelő kérdez és kérdeztet őrködik, hogy misfelekezetü tanulók hitoktatásáról gondoskodva legyen, kifogásait közli a tanítóval .és az iskolaszékkel és csak sikertelenség esetében fordul a miniszterhez; ugyané hatáskör illeti meg a kir. tanfelügyelőt a fclekezetek által fentartott képezdékre nézve is; a hitközségek iskolaszékei tagjaiknak névsorát, működésük.időtartamára vonatkozó adatokat bekiváuhatja, a meg nem — Talán mennénk ? — kérdezte Gita. — Háromnegyed kettő van már, mehetnénk. — Jó, menjünk. Menjünk kocsin. Jó ? — Jó. Beültek egy bérkocsiba. — Akárhová, — mondotta Sándor a kocsisnak, — de gyorsan, hogy a lovak meg ne fázzanak. A kocsiban levetette a téli kabátját. — Melegem van, izzadok. Hát te fázol ? — Nem, olyan jó . ... — Most menjünk, együtt megyüuk. Tudod hová? — Ausztráliába. Velem jösz? — Megyek akárhová. — Milyen jó vagy. Es sziláján magához ölelte a leányt és elborította arcát csókjaival. És a leány karjai is szorosan a nyaka köré fűződtek és ajkai odaforrtak az ő ajkaihoz, hosszantartó, fuldokló csókban . . . Nem szóltak semmit, csak csókolództak, egyre csókolódz- tak, hogy kipattant az ajkúk és a kocsi megtelt forró párával. Es behatolt a kocsi dübörgése a ha- láltánc ütemeire, robogott a kocsi és Sándor úgy érezte, hogy ó most ki van hajítva a világűrbe és röpül, röpül a semmin keresztül. Gitával az ölében. Haljunk meg, — dadogta — haljunk meg! — A leány karjai szorosabban fogták At a nyakát és Sándor feje lehanyatlott a lihegő kebelre. — Sándor, Sándor ne beszólj ily rettenetes dolgokat . . . Olyan szép az élet, ha együtt vagyunk. — Oly szép az élet, ha együtt vagyunk . . . — dadogta utána — de nem vagyunk együtt, kidobtak, el kell válnunk . . . Vársz reám ? — Már megint igy beszélsz . . . Ugy-e csak tréfálsz ? — Tréfálok, igen tréfálok . . . Hát ne haljunk meg ? — Nem, nem, te csúnya. És csókra csók . . . Elkábultak mind a ketten. Es a kocsi átrobogott a magános fehér éjszakán. céltalanul, keresztül-kasul az utcákon. És Sándor engedte magát csókolni fáradtan, tehetetlenül és beleszövögette a kocsirobajba, a csókcsattanásba a Danse-macabrét ... És világosan látja maga előtt a táncoló csapatokat, a kaszás halált, majd kigyuladt agyában az a régi kép, — Mili a guruló földgolyón, csábítóan integetve feléje, ó pedig egy vágtató paripán mindig nyomában ; a paripa patkói alatt pedig egy elgázolt nő alak . . . Szegény Gita ! . . . És a fekete paripa fölött lebeg vigyorogva, fehér lebegő köpenybe burkolva a halál és finoman peng a kaszája. IX MEHET! Izgatottan rontott be Gyurihoz a hivatalba. — Te Gyuri, ma kalábereziink, okvetlenül ka- lá'berezünk, a bucsapartiet játszuk ma. Izgatott, vonagló hangon mondta ezt. — Kidobtak, mert bepereltek, nem engedtek többé vele beszélni. Kidobtak, mint egy kutyát, és azt mondták, hogy szerezzek előbb pénzt, aztán visszajöhetek. Es én megyek pénzt szerezni, Amerikába megyek, még holnap, de raa még kalá- berezünk. Jó ideig tartott, inig Gyuri megtudta a dolgok állását. Megrendítette őt barátja szerencsétlensége, de irigyelte is. Milyen ember! A világ ösz- szedül fölötte és ő kaláberezni akar. (Folytatása követkelik.) felelő iskolaépületek iránt intézkedik, újjáépítést, tatarozást, kibővítést követel, célirányos átalakításokat sürget; a tantermek . tágassága, hygienikus kellékei, a tankötelesek iskoláztatása iránt rendelkezik ; tanterveket, tankönyveket megvizsgál, a szor- galomidő betartását szigorúan követeli, nem engedi, hogy az alkalmazott tanítókon méltatlanság történjék, hogy a tanítók a törvényben megjelölt munkakörön kívül más hivatalt viseljenek, iskolaszékeket hiányokra s bajokra figyelmeztet, azok eltávolítását követeli s a közig, bizottság támogatását is igénybe veszi; az iskola vagjonát nyilvántartja s nem engedi meg, hogy cél jától elvonassók; s a menynyiben a kir. tanfelügyelő, megvizsgálva a feleke- zétek iskoláinak ügyállagát, törvényellenességeket talál, azok eloszlatását követeli, egyházhatósági ügykörben tett tanügyi intézkedéseket bírál, és csakis ha activ és passiv ellenállást észlel, fordul orvoslásért a közig, hatósághoz és esetleg a miniszterhez. A felekezeti iskolán működő tanítóval közvetetlen érintkezése utasításainak 43. §-ában van m eg- állapitva a tanfelügyelő számára; mert a tanítókat figyelmezteti, nekik utasításokat ad, meginti; és erről a felekezeti iskolaszéknek tudnia sem kell. Az iskolaszékeknek a kir. tanfelügyelő sok kérdésben péld. statisztikai, törzskönyvi, tanitóváltozási, nyugdijj, fizetési stb. efióle ügyekben meghagyást és rendeletet ad ki 1 Nincsen hossza-vége az intézkedések sorának ! S ha ezen rendelkezések, intézkedések, meghagyások és felhívások a kanonok-, apát-, prépost-, esperes-plébánosokhoz intéztetuó- nek: kész volna az pgyházi, a felekezeti sórfelem, kész volna a világi hatóságnak az egyházi ügykörbe való illetéktelen és jogtalan avatkozása! Mert nem'szabad ám feledni, hogy a saját egyházközségében a kath. plébános, sőt még káplánya is,.a római pápa ó Szentségének viseli kópét! Azért van as, hogy úgy, mint az egyházköz- ség, egyháztatiács és presbyterium élén a pap, a lelkész, á plébános áll: épen ügy áll az Iskolakóz- ség vezetésére hivatott iskolaszéknek, mint polgári hatóságnak, élén : az iskolaszéki eltiók s az iskolaszék végrehajtó közege: az iskolai igazgató. Es a mint közigazgatási utón a lelkész, plébános, pap sem rend- sem más büntetéssel uem sújtható : ép ügy áll eunek ellenében az iskolaszék, az iskolaszéki elnök, az iskolai igazgató, mint polgári hivatalnok, a többi közigazgatási hivatalnokokkal és közegekkel — (ad normám : anyakönyvvezetó, egészségügyi biztos, közigazgatási bizottsági tag stb.) a közigazgatási, világi, politikai hatóság rendelkezése /alatt. A közigazgatási intézkedések egész sorával igazolhatnám ez áditáet; de ezt mivel a rendelkezésemre adott térből mostanra kifogytam, máskorra koll hagynom, a mikor arra is ki fogok terjeszkedni, hogy a tanítók fegyelmi ügyei sem intézhetők el az egyházszervezeten belől a közigazgatási hatóság irányitó és döntő beleavatkozása nélkül. Bevógzem tehát ez immáron hosszúra nyúlt fejtegetésemet! De nem tehetem a nélkül, hogy vissza ne térnék oda, a bonnet kiindultunk: t. i. az ozorai ügyre. A kérdéses tanító, felfogásom szerónt s a mennyire a tárgyat én ismerem, helyesen cselekedett, midőn törvényben netu gyökerező helyettesítést kifogásolt, mert ha a segédlelkész mindenben helyettese is a lelkésznek: nem helyettese az „iskolaszék elnökénekHelyesen cselekedett a tanító abban is, hogy egy szabálytalan gyűlés még szabálytalanabb határozatát ’magára nézve nem tekintette kötelezőnek. Azt sem lehel kifogásolni, hogy az illetékes közigazgatási hatóságnak jelentest I tett; sőt ezt tenni kötelessége is volt. De sehogyan sem helyeselhetem azt, hogy bár szabálytalan, de mégis hivatalos ténykedést akár ő, akár az iskolaszék más tagja, a községben vagy vidékén olyanok előtt tett megbeszélés tárgyává, kik az egész ügyet — a hivatalos intézkedés eredményét f be nem várva — a nyilvánosság elé vitték. Azonban, ha fejtegetésem, melyet az ozorai ügyből kifolyólag a „ Tolnavár megy e“ érdemekben gazdag szerkesztőjének irányomban alkalmazott erkölcsi kényszerítése folytán ugyan, de azért mégis nagyon szívesen irtain meg. az ügynek, melyet szolgálok, hasznára volt: akkor helyesnek kell vallanom azt is, hogy a hivatalos intézkedés előtt került az ozorai ügy a nyilvánosság elé. Rill József, kir. tanfelügyel 5. Köztisztátalanság Szegzárdon. A mithoszi korban tudvalevőleg Herkules vállalkozott reá, hogy az Augias istállóját kitisztítsa. Könnyű volt neki, csak egy folyót vezetett azon keresztül és tiszta leve minden. Hanem jött volna csak mihozzánk, a tisztogatás munkájával még ma ; sem volna készen, mert Augiás hírhedt istállója bizonyára csak egy közönséges szemétdombokká volt ahhoz az óriási, emberi képzelmet felülmúló piszok és rondasághoz képest, a mely Szegzárdon, a vármegye központján, uton-utfélen feltalálható. Nagyítunk talán, vagy elfogultság vezet bennünket ? Nem ! mi csak a tiszta igazságot írjuk. Ha kell mindjárt feltétlenül hitelt érdemlő tanukra is hivatkozhatunk.
