Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-18 / 25. szám
III. évfolyam. Szegzárd, 1893. juniusJ18. 25. szám. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak.! A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize-1 | lések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendók. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerm számíttatnak. Előfizetési ár: ügy évre . . 6 frt — kr. Pél évre. . . 3 „ — Negyedévre .1 „50 Egy szám .... 12 J Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Az adókivetések. —lk. Az általános jövedelmi viszonyok hanyatlása és folytonos sülyedése fölött nálunk még soha annyi panasz, keserűség, kifakadás tapasztalható nem volt, mint az utolsó években. Es méltán. Egykori büszkeségünk, szép, virágzó szölleink, melyek ezer meg ezer becsületes munkás kéznek a mindennapi kenyér mellett jólétet, bőséget nyujtottak, ma a pusztulás sivár képét mutatják. A mint szívfacsaró látvány a leégett díszes épületnek üszkös, füstölő, sötét fala, ép olyanok most a mi meztelen, kopár ormaink. Körülbelül másfél millió forint — ha nem több — szokott városunk csaknem kivétel nélkül bortermelő lakossága között évenként forgalomba jönni, az utóbbi években azonban ezen összegnek alig tizedrésze került Szegzárdra. S ezL élénken érzi minden ember. A népnok egy része, minden jövedelem hiányában, teljesen elszegényült, gyakori vendége a dobszó, másik része pedig a las- sankint összekuporgatott filléreit emészti fel. A kereskedelem és ipar tökéletesen pang. Nincs vevő, nincs kereslet. Nincs pénz, tehát nincsenek igények. A kereskedő boltját, az iparos műhelyét még sem zárhatja be, mert más mesterséghez alig ért, mert uj keresletre nincs kilátása, mert a jobb jövőbe vetett hite egy ' fénysugár neki a mostani sötétségben. Ezeknek azonban, hogy fennállhassanak, hogy nevöket fenntarthassák súlyos áldozatok és megpróbáltatások árán küzk'ócL- niök kell; amit hangyaszorgalommal és fáradozva, mint. morzsákat összegyűjtöttek a múltban, az mind rámegy e küzdelemben, a kinek azonban nincs mit martalékul adni, a kinek nincs elég ereje, az irgalom nélkül elesik, letűnik a felszínről, példa rá a ! tizenhárom csőd és fizetésképtelenség, mely csak Szegzárdon az utolsó évben előfordult. S a mint a borüzlet, épugy a kereskedelem és ipar minden ágában van ez igy. Igen természetes,, szorosan összefügg, mint ok és okozat, hogy ezen közgazdasági válságnak hatása kiterjed ügyvédre, orvosra, tisztviselőre háztulajdonosra egyaránt. Ezen pangás, hanyatlás, általános érték devalváczió közepette annál meglepőbb, annál érthetetlenebb ama nagyfokú adófelemelés, a mely a III. osztályú keresetiadóra vonatkozó kincstári javaslatokban foglaltatik. — Annak, hogy az állam pénzügyi közeI gei, a midőn adójavaslataikat elkészítik, a a fennforgó körülményeket, az adózók tényleges vagyoni és kereseti viszonyait,, egészen figyelmen kívül hagyják, az uralkodó súlyos helyzetet és szomorú közállapotokat merőben negligálják, előfordulni nem volna szabad, de ha már megtörtént, akkor ez gyökeres orvoslást igényel. Az állam érdeke nem azt kívánja, hogy az adózó polgárok zsebéből az utolsó fillér is a kincstári kasszákba vándoroljon, hanem az igazi állami érkek abban kulminál, hogy az adózó felek, erejöket felülmúló áldozatokkal, anyagi helyzetűket alá ne ássák akkor, a midőn adófizetési kölezettségöknek eleget tesznek. Mert hova jut az állam, ha forcirozott adóbevételekkel kedvező budgetet is tud létesíteni és az alatt az adózó közönség, az ország lakossága, az állam kedvező pénzügyeit saját megrongált anyagi helyzetével sínyli meg. mi nem Kívánja senKi, nem eeiozzan. adótörvényeink, nem a törvényhozás, maga Wekerle pénzügyminiszter már számtalanszor és Iegutób a főváros küldöttsége előtt oda nyilatkozott, hogy ő a pénzügyi közegek részéről az adók megállapításánál a legmél- tányosabb eljárást követeli, hogy a túlzott TÁRCZA. Katona. Szü fc te se százados emlékünnepen. — lS<)2. nov. li. — Húsz arannyal koszoruzott pályamű. Jelige: Száz éve, hogy születtél századoknak. Idő fájáról száraz levelekként Szállnak az évek, szállnak sebesen ; De a költőnek homlokán a repkényt El nem hervosztja semmi, sohasem. Fogyó idővel híre csak növekszik, S lángszelleménél késő kor melegszik. Csillag lehull, gyöngy elvegyül a földdel, De Katonánknak mirtuszága zöldéi. Itt, »melyben gyenge bölcsőd renge,» a ház, Az égi szikra itt fogautatott ; Vak éj borul rá feketén, mint a gyász, Majd fénybe von sok látó századot. Kétszer születtél e világra, költő; Nem bölcsöd, — sírod lett életre keltő. Rövid bus pályád bus temetkezés volt, Erőd duzzadt — í lézengtél, mint a félholt. Ifjlikőrodrníl hő csókjával ott állt Költészet, ábráiul és honszeretet ; De melyen nékik áldozol, az oltárt Leromboló kínos balvégzeted. Repülne lelked fel, fel. De mihaszna ! Szárnyszegetten nyitsz ajkat panaszra. Miit jár, ki egykor a magasba szállott — Korod nem értett és ez lön halálod. És mégis éltél! Oh minő egy élet A költő álma, e szent látomás! Örökléttel fölér a pereznyí ihlet, Az Ideálért a fcllángolás. Hol zeng a dal, megszépül a valóság, Szuró tüskéi mindmegannyi rózsák ; \ Hol zeng a dal, megistenül, mi földi, ' Es enyhe béke a szivet betölti. | És mégis éltél! Ki irt a világnak, \ Világ nem ismeri föl érdemét; Örök dicsőség dajkáló anyádnak: Babért rád 5 főid első, Kecskemét. Lemondásodnak néma éjjelében Szülöttefölded tart mécset kezében ; ' Közöny, mellőz és szivedet repeszti, A sebet rajta anyakéz he geszti. És mégis élsz ! Elméd tuigy alkotása Küzd, érez és cselekszik szüntelen; A múlt ködéből lelked lángvonása Csodás erőben ragyog a színen. A büszke Bánk jő. Szenvedélye égi, S királyi lelkét balsors összetépi. A szép Melinda jaj, Iwgy térdel ottan — »Bánk, Bánk, taposs meg engem! nyög a porban. Petur haragja gyújt, miként a villám, Kóltogeti a »vasravert hazát.* Tiborcznak ajka bus panaszra nyilván, Siratja a szegény nép igazát. Borong, mint felhő, a »sötét szövetség,» Fénylik mögötte hűség s kötelesség; Ilii a magyar, hazához és királyhoz, Értők mindenkor vért és éltet áldoz. • Élsz óh Dicső és élni fogsz Örökre, Alig egy magyar szív esd honért imát; Mig egy szív ég a szépért, fennre törve, Te élni fogsz, mert él tragédiád. Száz éve, hogy születtél századoknak, S véled testvér-szívek feldobognak, S ünnepet ülvén c kis „kör“* nevednek, Nép milliói áldva emlegetnek. Idő fájáról száraz■ levelekként Csak szálljatok ti évek sebesen: A nagy költőnek homlokán a repkényt El nem herv osztja semmi sohasem. ! Fogyó idővel híre csak növekszik, S lángszelleménél késő kor melegszik, Csillag lehull, gyöngy elvegyül a földdel, De Katonánknak mirtuszága .zöldéi! Sántlia Károly. *)■ Katona-kor Kecskeméten.
