Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-09 / 15. szám
2. 1893. április 9. száma miatt, méltán tekinthető olyan közvagyonnak, a melynek felhasználása kell, hogy a legvalódibb értelemben vett közcélokat és érdekeket mozditsa elő, a legnemesebb emberbaráti törekvéseket szolgálja. Mi legyen tehát az a közcél, közérdek, intézmény, a melyre ezt az összeget fordítsuk ? Ha csak azt tekintjük, hogy a kérdé- j ses tartalékalap voltaképpen az árvák vagyonának kamatozásából nőtt meg ennyire — a mint más vármegyék cselekszik, ár- valiáz felállítására kellene első sorban gondolnunk. Ha azonban fontolóra vesszük, hogy ez az összeg, ennek a valóban nemes célnak megvalósítására nem elegendő és hogy a vármegye, legalább a vagyonnal biró árvák iránt már megtette kötelességét, mert mig Magyarország legtöbb vármegyéjében, a hol külön gyámpénztár nincs — 4°/0 évi kamatot is alig hoz az árva vagyon, addig itt az évi 1 Va°/0 kamattöbblettel egy pár százezer forintot gazdálkodtak meg számukra — egész jó lelkiismerettel hangoztathatjuk, hogy ez az összeg szemrehányás nélkül felhasználható bármily hu- mánisztikus, avagy kulturális célra. Ha az előbbi irányban akarunk haladni, ott a báró Augusz-féle szeretetház-alapit- vány kiegészítése, kulturális célt pedig nemesebbet, hasznosabbat nem szolgálhatunk, mintha: pártfogásunk alá vesszük a Tolnavármegye területén felállítani szándékolt főgimnázium ügyét. Tegye le a vármegye a még megtérítésre váró követelések levonásával — 60—70 frtra apadó gyámpénztári tartalékalapját örök alapítványul egy tápintézet céljaira, a mely a vármegye területén elébb utóbb, bárhol felállítandó főgimnáziummal kapcsolatosan léte- sittessék. E tápintézet ingyenes helyeire kizárólag csak árva. gyermekek vétessenek fel és mivel, a mint kifejtettük — a gyámpénztári olcsó kölcsönök nyújtása által tetemes előnyben részesült a nagy közönség, de nyertek az árvák is — csak éppen az az elem nem, a melynek a felelősségből, a fokozott munka és kötelesség teljesítéséből a leqbönagy korszakot különböztet meg, u. m. a Mózes törvényhozása előtti időszakot (Ante legein). A törvény alatti (Sub lege) korszakot, mig Mózes törvénye uralkodott, s a kegyelem idejét (Sub gratia), mely a megváltást foglalja magában. A Szegények Bibliája, valamint a klosterneuburgi email kópcso- port a három korszakot oly módon állítja elénk, hogy az uj testamentomi (Sub gratia) jelenetét megelőzi és követi, vagy fölül és alul közbül fogja a megfelelő Mózes előtti és Mózes utáni esemény, vagy élőkép rajza. Lejáratainkban e hármas felosztást nehéz volt megtartani, mert két egyenlő számú és nagyságú képmezóre (az éjszaki és déli lejárat falait értve) kellett beosztani a három korszakot. A Mózes előtti idők eseményeit, a világ teremtésével együtt, egészen az éjszaki lejáratba helyezte a tervező. Itt látjuk Ádám, Ábel, Noé, Ábrahám, Jákob, József és Mózes, a népszabaditó alakjait és jeleneteit, a kik magát Krisztust ábrázolják. így az egész éj szaki lejárat oldalfalain látható egyes alakok és csoportok eszmemenete röviden a következő : Hat nap alatt teremte Isten a világot. Agyagból embert formált, kinek társul adá Évát, és megtiltotta nekik az éden fájáról enni. Ok ettek, s az emberi nem bűnbe esett, a melyből csak a Messiás váltható meg, kit az Ur már az első emberpárnak (proto evangélium) megígért. Kain azonban a bűnt betetézte, ezért az emberi nemet, Noé kivételével vízözön söpörte el. E jámbor férfiúnak vebb osztályrész jutott: — rój ja le a vár- I megye közönsége elismerését legelső sorban Tolna vármegye tisztviselői kara iránt; szabadítsa meg a jövöbetekintés kísértő rémétől, az aggódó gondtól, mely oda telepszik Íróasztalára, lelkére, s reá nehezedő súlyával szárnyát szegi munkakedvének; mondja ki, hogy ne aggódjék gyermekeinek jövője felett, mert ebben a felállítandó, szerény igényeknek szolgáló tápintézetben legelső sorban a vagyontalan tisztviselők árvái nyernének elhelyezést. Vagy ha a tápintézet felállítása nehézségekbe ütköznék, — bár ez szerintünk célszerűbb volna; létesítsen a vármegye ösztöndíjakat, amelyeket szintén csak árva gyermekek élvezhessenek. így árva- vagy szeretet-házunk ugyan nem lesz, de azért valódi rendeltetésére fordítottuk megtakarított filléreinket, s nem tartozunk semmivel annak a lelkes tisztviselői karnak sem, a melynek szorgalma, becsületes munkája, lelkiismeretes őrködése teremtette és tartotta meg a krajcárokból összekuporgatott tetemes összeget s megvetettük a felállítandó főgimnázium fényes jövőjének, benépesedésének alapját is. Ajánljuk indítványunkat vármegyénk közönsége s különösen Simontsits Béla kitűnő alispánunk szives figyelmébe. 0 pendítette meg a gyámpénztári tartalékalap felhasználásának szükségességét, — bizonyára megvannak tehát már saját életrevaló eszméi és tervei. Vesse össze azokat az itt elmondottakkal, és ha bár egymástól némileg eltérők lennének is, használja fel minden befolyását, erélyét, közügyek iránti lelkesedését, szokott buzgalmát és kitartását, — s ekkor a rendelkezésre álló anyagi eszközök talán eme kettős cél előmozdítására és kivitelére is elegendők lesznek! TOLNA VARMEGYE. ___________ PO LITIKAI HÍREK. — Az autonom felekezeti középiskolák tanári nyugdíjintézete tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter által egybehívott értekezlet ülését ápril 8 án délett 11 órakor tartották meg a közoktatásiügy minisztérium épületében. — A fúzióról közöl a bécsi „Presse“ cikket egy magyar országgyűlési és pedig nemzeti párti képviselő tollából. Ez a képviselő ez idő szerint lehetetlennek tartja a fúziót és pedig személyi és tárgyi okok miatt. A személyi okok közt a legfőbb Tisza Kálmánnak és híveinek ellenszenve Apponyi és pártja iránt, a tárgyi okok közt pedig az, hogy a nemzeti párt meg van győződve arról, hogy a Wekerle-kabinet egyházpolitikai s reformprogram inját keresztülvinni nem képes és kifejti, hogy a nemzed párttól a jelenlegi viszonyok között a szabadelvű párttal való fuzionálást kívánni nem is lehet. A közlemény ezután igy végződik : „Mi nyugodtan várhatjuk be az állapotok további fejlődését. A szabadelvű párt úgy látszik, arra spekulál, hogy a nemzeti párt szétzülleni, vagy munifikálódni fog, mi azonban egész biztosan számítunk a jelenlegi kormány bukására, és a szabadelvű párt ezt követő dekompoziciójára, akkor jön majd csak a fúzió. Qui vivra, verra!“ — Ankét a közutak tárgyában. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter körrendeletét intézett valamennyi közúti kerületi kir. felügyelőhöz, tudatván azokkal, hogy a közutak építése, kezelése és fentartása tárgyában, elnöklete alatt, a kereskedelemügyi minisztériumban folyó évi április hó 7. napján d. e. 11 órakor tanácskozmányt fog tartani s felhívja a felügyelőket hogy ezen tanácskozmány- ban vegyenek részt. Megbeszélés tárgyát fogják képezni: l. Megjelölése az állami útvonalaknak, melyek az ország közforgalmi és közlekedési, valamint közgazdasági viszonyaink jelenlegi állapotát tekintve, az illető törvényhatósági kezelésbe átadandók, másrészt megjelölése azon törvényhatósági útvonalnak, melyek azok országos vagy hadászati fontosságához képest állami kezelésbe volnának veendők. 2. Megállapítása annak, hogy az állami közutak és hidak építésénél mily építési rendszer és alapelvek követendők. 3. Az állami közutak fentartásánál eddig követett rendszernek úgy műszaki, mint gazdasági szempontból való raegbirálása s a fenforgó hiányoknak orvoslására vezető intézkedések megállapítása. 4. Az állami utak kezelésénél eddig követett remdszernek inegbirálása s a fenforgó hiányoknak orvoslására vezető intézkedések megállapítása (a kerületi felügyelői intézmény és hatáskör, szakmórnökség, utmesteri képesítés, tanfolyam stb.) 5. Az állami közutakon lévő forgalomra vonatkozó adatok mily alapon és mily módon való gyűjtése. 6. A fennebb 2-, 3., 4. és 5. pont alatt történt megállapodások mennyiben volnának a törvényhatósági, esetleg a községi közlekedési köziutakra alkalmazandók. 7. Az 1890. évi I. t. c. 12-ik §-a utolsó kikezdése értelmében a kereskedelemügyi minisztert a törvényhatósági utakra vonatkozó ügyviujból megigéré az Ur a Messiást és ezt az igére tét Abrahámnak és Jákobnak újból megújitá. Abel és Izsák a Messiás halálának előképei, s ezek sorát József eladatása kiegósziti. Végre Mózes átvezető a választott népet a tengeren, mint Krisztus átvezeti hiveit a keresztség által az örök életre. Ez igy egészben világos és könnyen érthető. Van azonban a lejárat képeinek egy-kót részlete, mely ebbe a gondolatmenetbe nem egészen illik be. így a baloldali középső sor első képe, mely az Úristent dicsősége fényében, mint világkormányzót ábrázolja, ki jobb kezét áldásra emeli, balja pedig a világgolyót tartja, ezen a helyen uem érthető. Az előbbi kóptárgy a paradicsomi tilalom, a következő annak megszegése. E kettő között az Ur ilyen eselekvény nélküli ábrázolását soha sehol sem találjuk. Ha az a teremtést befejező és megpihenő urat ábrázolja, akkor kapcsolatba volna hozható a teremtés történetének épen alá helyezett képsorával. De a többi kép igy már nem áll vonatkozásban, mi a magyarázatot megnehezíti. Szemben az ajtó fölötti teret, mint láttuk, Krisztus az Ítélő biró, foglalja el. E képnek természetes magyarázatát találjuk, ha tudjuk, hogy az ókeresztény és román Ízlésű bazilikák előcsarnokába legtöbbször, a világ teremtése és bűnbeesés története egész a kiűzetésig, a főhajó bejárata fölé pedig majdnem kizáróan mindig a végítélet, a meg- dicsőült Krisztus faragott kópét szokták helyezni, hogy igy a hívőknek mindjárt a templombalópés- nél jusson eszükbe bűnös voltuk és a tulvilági élet, a kezdet és a vég. Épen igy tervezte ezt Essen- veiu is a kölni Szt.-Márlon templom restauratiojá- nál, s igy természetes, hogy a mi templomunk lejárati kőképeinek tervezője is, a nélkül, hogy a keresztre feszítés és a végítéletnek időrendi egymásutánjára gondolt volna, mint egy külön templom előcsarnokába, az ójszaki lejárat homlokára, a végítélet képét helyezte. Nem szükség tehát azt hinnünk. hogy itt akár az időrend, akár a typologiai értelmezés szükségessé tenné a világ- és emberteremtéstől, valamint az Ábel áldozatától a vöröstengeri átkelésig ábrázolt ószövetségi képekről, mindjárt a déli hajó Sámson ciklusára, iunen a Krisztus élete képeire, azután ezekről a népoltár feszületén át ismét az éjszaki lejárat utolsó Ítéletének képéhez mennünk, hogy a typologiai helyes sorrendet megállapítsuk. Meg van itt a kellő sorrend, ha mind a két lejáratot és a népoltár képtárgyait külön-külön önmagukban tekintjük is. Legfölebb annyiban hozható a két lejárat mégis egységbe, hogy a mint említettük, az éjszaki lejárat Abel halálától Mózesig, a Mózes törvényhozása előtti, Sámson jelenetei pedig a Mózes utáni ószövetségi időket jelölik. A népoltár feszületé ezektől typologiai- lag elkülönítve áll. Jóval nehezebb azonban a déli lejárat képsorainak összeállítása, sőt itt az egyes képcsopor*
