Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-09 / 15. szám
III. évfolyam. 15. szám Szegzárd, 1893. április 9. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁB ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze-1 tések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intózendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : Egy évre . . 6 frt — kr.| Fél évre ■ . . 3 „ - „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. A gyámpénztár tartalékalapja. A takarékos szüle, ha közeledni érzi életének végét, .számbaveszi az ó összeku- porgatott markácskáját, Írásba foglalván azt, rendelkezik ő róla. Ezt cselekszik most a vármegyék széles e hazában. A bekövetkező államosítás nemcsak a századok által kipróbált vármegyei intézményre teszi reá majdan kezét, hanem bizony mint a régóta várakozó örökös, nem veti meg a dolognak anyagi oldalát sem, ami értéket talál, tekintet nélkül annak eredetére és rendeltetésére, igyekszik beolvasztani saját vagyonába, annál is inkább, mert ezután egészen az állam adja majd a kenyeret s a mint Ígéri, nagyobb karéjt fog metszeni belőle. Egyátalán nem lehet tehát rossz néven venni az egyes törvényhatóságoktól, ha még életükben végrendelkeznek az ó megtaka- íitgatoíí filléreikkel. Nagyon természetes, nagyon is indokolt, bölcs előrelátás ez. Áldozzunk a helyi hazafiság oltárán, a mig az úgynevezett „országos érdekek“ előtérbe nyomulása hattérbe nem szőrit bennünket. Emberbaráti és kulturális intézményeink megalkotásában az állam eddig úgy is csak ama példabeszédszeríi „erkölcsi támogatásban“ részesített bennünket. Ha akarata meg volt, pénze nem volt, s ha pénze nem volt, akarata sem igen lehetett. Hogy a jövőben meglesz mindakettő hisszük és óhajtjuk, hanem addig alkossunk a magunk emberségéből, a magunk eszével, a magunk pénzével, mert ha az előbbieket meg is hagyja a nagy átalakulás, az utóbbi nélkül még kevesebbet tehetünk s nagyon könnyen úgy járhatunk, hogy ezeket a mi féltve őrizgetett filléreinket talán éppen valamelyik semmit sem szerző testvér égetően sürgető szükségeinek fedezésére lesz kénytelen felhasználni a nyomdokainkba lépő örölcös. Vármegyénk alispánjának a törvény- hatóság legközelebbi közgyűlése elé terjesztett nagyfontosságu időszaki jelentéséből kitetszőleg, nekünk is van olyan alapunk, a melynek hovaforditásáról mielőbb gondoskodnunk kell. Ez a vármegyei gyámpénztár 89818 frt 48 krt kitevő tartalékalapja. Eme tekintélyes összeg aként gyűlt egybe, hogy a községi árvatárak összpontosítása folytán gyárnpénztárba befolyt ösz- szegeket — kiadták kellő fedezet mellett magán feleknek 6%'os kamatra. A kamatból 54/io% az árváknak, 0 6/x0°/0 pedig kezelési költség címén a gyámpénztárnak jutott. Ebből a csekély percentből fedezték a szükséges hivatali személyzet fizetésének tetemes részét, a behajthatlak követeléseket, az itt-ott elkallódott összegeket, sőt a gyámpénztári tartalékalap volt, a mig kibírta, a pótadó beköszöntésének villámhárítója, mivel több ujonan rendszeresített, egyébként az árvaügygyel semminemű összeköttetésbe nem hozható állás javadalmazása is ebből került ki, úgy, hogy a tartalékalap ma is 14164 frt 60 krral reparálja ki a vármegye állami dotációjának fogyatékos s a jelen állapotnak meg nem felelő voltát. Maga a gyámpénztár is egyike a leghumánusabb intézményeknek. A mellett, hogy lelkiismeretes gonddal gyarapítja az árvák vagyonát, nagy befolyással volt vármegyénk köz- gazdasági viszonyainak fejlesztésére. Sokakat megmentett az uzsora kamattól, s az által, hogy 6% kamatot szedett s célszerű törlesztési módozatokat állapított meg, takarékpénztárainkat is a legelőnyösebb kölcsön nyújtására serkentette. — Lehetővé tette a családok vagyonának egy kézben maradását, megkönnyítette a vagyonszerzést stb. Nem tartozik ugyan jelen cikkünk keretébe, de azért nem felesleges ezúttal I sem felemlíteni, hogy eme pénztáraknak az ! államosítás által célba vett megszüntetése nagy hátrányára lesz gazdasági viszonyaink fellendülésének, s ha megtörténik, előbb utóbb magával vonja a hazai pénzintézetek reformját. De elég legyen a kitérésből ennyi. A mint láttuk ez a szép összeg, ha nem a legszorosabb értelemben vett közmegadóztatás folytán gyűlt is össze, az árvák s a szomorú gazdasági viszonyok folytán mindinkább szaporodó adósok nagy TÁR CZ A. Bulcsú. Isten veled, ábrándjaim világa, Te misztikus, bűvös, csodás rege ! A rózsás alkonyég fakóra válva, S a lomb közt mintha szól süvöltene. .. Lehullt, lehullt virága már a fának, A tündér álmok kertje nem virul; Zörgő avar, letarlott száraz ágak Regélnek régi szinporapáirul. A hervadás szomorú, bús zenéje Megüti az első akkordokat... Köd jő a fényes napsugár helyébe, Virág helyett — burján, kóró fogad. Föl nem melegszik már sivár kedélyem A képzelet merész játékain, Nem járok rózsás álmaim egében, Idő előtt megfagytak vágyaim. S a szürke, őszi köd a puszta tájon, Ott kinn a zizzenő, száraz levél, Hogy a tavaszt, derűt hiába várom, Mind arra int, mind arról regél. Szép álmaimnak napja már kioltva, — S fényét nem gyújthatom fel már sehol: A múltnak régen tengerébe folyt a Vágyak szárnyán merengő ifjúkor. Siratva ködbe tűnt ábrándvilágom, Érzem, hogy boldogságom siratom. A régi üdvöt többé nem találom, Bár lelkem hozzá vissza-vissza von. Taposom egyhangú, komor jelennek Poros, kietlen országutjait; Elvesztek mindent: álmokat, szerelmet, Itt csak a lemondás virága nyit. Isten veled hát, annyi édes álom, Varázsotok örökre él velem; Hogy szép volt rózsás ifjúságom, Azt csak nektek, nektek köszönhetem! Hogy jóért égni megtanult a lelkem, És hogy rajongok mindenért, mi szép, Hogy él még jobb érzés szivemben, Az érdem érte, szebb korom, tiéd. Isten veled hát! Emléked örökre Ápolgatom majd híven szivemen : Virágát, hogyha szól süvölt fölötte, Gyönyör lesz ellene megvédenem. Ha vissza rátekintek, bús szememben Szelíd örömnek halvány lángja ég: Hisz jól esik, oly jól, azon merengnem, Hogy egyszer még ón is boldog va’ék. Buday László. A pécsi székesegyház régi kőképei nem Péter király sírját jelölik.* — A „TOLNAVÁRMEGrYE“ eredeti tárcája. — E nevezetes domborművek az altemplom éjszaki lejáratában kezdődnek és a déliben végződnek. Tárgyaik: A világ teremtése, nyolc magán álló alak és symbolumokban elbeszélve. Az ember teremtése, a bűnbeesés, Kain és Abel áldozata, Noé áldozata, Izsák feláldozása stb. ószövetségi jelenetek az izraeliták átvonulásáig a Vöröstengeren és Krisztus mint világitélö bíró. A déli lejáratban pedig : Sámson megöli az oroszlánt; agyonver ezer filisteust, Delila árulása, Sámson megvakitása, kitép egy fát (A biblia ilyesmit nem ismer); afilis- teusok gúnyt űznek belőle ; összerontja az épületet, és Gedeon (?). A két felső sorban pedig Jézus élete az angyali üdvözlettől a golgothai útig. Az egésznek symbolikus magyarázatához a Szegények Bibliája (Biblia Pauperum, a papi, egyházi festők számára készült régi élőkép gyűjtemény), s az ezután készült régi festmények, minő a klosterneuburgi einail-oltárkép adják kezünkbe a kulcsot. Másfelől pedig épen e canon-szerü szabályos gyakorlattól való eltérések teszik lehetetlenné e képsorok szabályos időrendi elsorolását, mely egyszersmind a symbolikus vonatkozásokat is megvilágította volna. A keresztény egyház három * Válasz Tarnóczy Tivadar urnák, a műstylekről lapunk január 9-ik számában megjelent közlésére.
