Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-02 / 14. szám

1893. április 2.

TOLNAVÁRMEGYE

7.

— A puska. Hiába, még a katona kezében sem biztos a fegyver, különösen, ha nincs háta mögött a foiebbvalója, a mint a kővetkező eset is mutatja. Gyula-Jovánczára a napokban 2 méntelepes katona érkezett N.-Atádról, s a község házánál szálltak meg. Ott találták az őr puskáját s tréfából az egyik katona a másiknak szegezte. A puska véletlenül elsült, s a golyó a katonát úgy fejbe találta, hogy rögtön meghalt. Az önkéntelen gyilkos átadatott a hatóságnak.

— Vásári tolvajok. A március 20-án megtartott báttaszéki orsz. vásár sem szűkölködött a vásári tolvajokban. Mintha az ország különféle vidékének zsebtolvajai találkát adtak volna egymás- nek, úgy ide sereglettek. A csendőrsógnek a következőket sikerült tetten érni és elcsípni: ifj. M a- kai György és Tóth Erzse mohácsi, Petri Náni, Petri Örzse, Kis Kata, Ádánovits Verona, Krubl Náni gerezsdi, Mórocz Károly karakó- szörcsöki illetőségűek, kiket a lopott tárgyakkal együtt a báttaszéki őrsnek további eljárás végett átadtak.

— Utonállók. Március 22-ón este 7—8 óra közt Szili György dunaföldvári lakos az utcán hazafelé ment. B o ó r Márton és G a I I a i György szintén ottani lakosok nyomon követték s a mint utói érték, B o ó r Márton melléje lépett s mellénye balzsebében levő pénzes zacskóját 8 frtnyi tartalmával együtt a madzagot elvágván, elrabolta s futásnak eredt. De a károsult a tettes társát, Gal- lait nyakon csípte és mindaddig fogva tartotta, mig lármájára a közeli házakból ki nem jöttek és a tettestársat fel nem ismerték, igy aztán a hatóságnak átadták.

— Hűtlen cseléd. D ö r y Jenő tüskei földbirtokos magtárából már régebb idő óta lopták a gabonát, de sehogy sem tudtak rájönni, hogy ki; mig végre úgy a tulajdonos, mint a dombóvári Örs azon meggyőződésre jutottak, hogy a lopásokat csak a viszonyokkal ismerős valamelyik cseléd követheti el. S úgy is volt. Múlt hó 20-án kiderült, hogy a főcinkos Retek Ferenc pulai lakos elbocsátott magtárkezelö volt, a ki különböző időszakokban már vagy másfél éve lopkodja a magtárból a búzát, Borbély Mihály volt magtáros segítségével. 0 aztán a lopott gabonát elvitte és eladta a dombóvári piacon rendes árfolyam mellett. Midőn őket kérdőre vonták, bevallottak mindent dl. 48 zsák búza és zab eltolvajlását vallották be. A gabona árára nézve azt is vallották, hogy egyenlően osztották meg maguk közt. Átadták őket a tamásii kir. járásbíróságnak.

— Hustolvajok. Deutsch Ferenc duna- íoldvári mészárosnak, utcára nyíló mészárszéke ajtaját ismeretlen tettesek betörték és onnan vagy 25 kiló marhahúst elloptak. A tetteseket még ed dig nem sikerült kézrekeriteni.

— Szabadalmak. Legújabban 24 magyar feltaláló nyert szabadalmat találmányára.

— JÓ szomszédság. Vas István faddi lakoshoz elmentek Varga János és nővére és kérdőre vonták, hogy miért nem engedi meg nekik, hogy kutjáról vizet hordjanak. Hogy mit felelt nekik a szomszéd, az nem ismeretes, de annyi áll, hogy a testvérek Vast egy magukkal hozott baltával úgy eldöngették hogy vagy egy hétig nyomta az ágyat.

— Difteritis. Mórágy községben még mindig pusztít a difteritis, mely ott ez év január hónaptól fogva járványszerüen garázdálkodik s szedi áldozatait. Újév óta több mint 50 gyermek betegült meg difteritisben, ezek közül 15 meghalt, 85 kigyógyult, s még néhány betegen fekszik benne.

— Jogtalan elsajátítás. Báli Antal szeg- zárdi lakos hajóját, mely Domborinál volt kikötve, az árviz február 27-én elvitte s a bogyiszlói határban a Duna partjára sodorta. N y u 1 i Sándor és J ó f ö 1 d i Imre ottani lakosok, kik ezt észrevették, Isten adományának tekintették, szétfürészelték és haza hordták. De Báli utána járt a hajójának s igy megtudva a valót, jelentést tett és a kutatáskor nevezetteknél 28 drb hajódeszkát meg is találtak. Ezt elkobozták, ellenök mint idegen vagyon jogtalan elsajátitói ellen, kiknek a talált hajót be kellett volna jelenteni, nemhogy a magok számára lefoglalni, megtették a feljelentést.

— Betörők. Könnyű szerrel egy kis húsvéti sonka s más egyebekhez jutni nem utolsó dolog, I kivált ha az embernek csak azt kell tudni, hol ta1 lálható ilyesféle s hogy lehet oda bejutni Igaz,

; hogy a nagy hét, a gyónás, a lelkiismeret s más egyéb istenes és erkölcsi dolgok is számítanak valamit, de csak ott, a hol az istenfélelem, a jám borság és az emberszeretet csirái már zsenge gyermekkortól fogva ott vannak az ember lelke fenekén s visszatartják a rossztól még akkor is, ha arra a nyomor kényszeríti. De ez ritka madár ; sokkal inkább találunk olyanokat, kik nem tekintve Istent, embert csak az olcsó szerzemény' iránt bírnak fogékonysággal, vagy, hogy közmondással éljek: még az oltárról is leszednék, csak nekik legyen. A nagy péntekre virradó éjjel, mikor minden jámbor ember vezeklésben, imádsággal tölti idejét, Szegzárdon 3 helyen is történt betörés, s nem a betörő gazembereken múlt, hogy gonosz szándékukat, a mely szükség esetén nem állva meg a lopásnál, hanem esetleg gyilkosságra is vetemed- hetik, végre nem hajthatták. Az első betörés, illetőleg betörési kísérlet özv. Mózbacher Antalnó- nál volt; de szerenesójére a vasrácsát nem tudták kifesziteni, kénytelenek voltak tehát a munkát abban hagyni, s átmentek a szomszéd házban lakó F ö g 1 e i n Mártonhoz; de ott sem volt szerencséjük, mert a gazda észrevette a zajt és igy menekülniük kellett. Betértek tehát a „Pásztor“ utcába Molnár Jánoshoz, a hol végre elérték céljukat, mert az ott talált összes húskészletet magukhoz véve elpárologtak. Azóta is nagy furkós botokkal ütik a betörők nyomát.

— Lopás a hajón. Potyondi István tolnai földmives a „Hildegarde“ hajón utazott fel Budapestre. Este 700 Írttal telt tárcáját feje alá tette, s nyugodtan aludt reggelig; midőn azonban felébredve, pénze után nyúlt, annak csak hült helyét találta. Rögtön jelentést tett a fővárosi rendőrségnél, de eddig az sem volt képes pénze birtokába visszajuttatni.

— Lopott lószerszámai Úgy látszik, most meg ez a divat járja a tolvajoknál. Most egy pár hét óta oly sűrűén történik, hogy lószerszámokat lopnak, hogy önkénytelenül is azt kell kérdeznünk, hogy vájjon a tolvajok nem-e csupán változatosság kedvéért lopnak némely időben csupa sonkát, zsírt másikban meg ruhanemüeket, most pedig leginkább lószerszámokat Több számunkban egymásután volt szó ilyenekről, s most meg március 23 án virradóra Lengyel Zsigmond bonyhádi nagyvendéglős udvarán levő záratlan istállójából Tóth Ödön szeg- zárdi ügyvéd kocsisától egy pár lóra való szerszámot ezüst kar. kulcsokkal s gyeplőszárral együtt elloptak. A nyomozást rögtön megindították, de eddig minden eredmény nélkül.

— Körözött tolvaj elfogatása. Vő G y ö g y baracskai illetőségű hires betörőt, ki különösen arról

I volt nevezetes, hogy ő a sertéseket bármily jól őr- | zött ólból is ki tudta lopni s rajta csípni meg nem lehetett, s ki már 1891 óta efféle lopásokért köröztetik, s azóta folyton bujdokol, a napokban Kere- cseny György őrsvezető és Baranics csendőrökből álló járőr az őcsényi szőlőhegyen B ó v á r d i Jánosnál elcsípték s innen Mohácsra expediálták.

— Elkobzott ló. Zsődő János Császár, szeg- zárdi lakostól a hatóság egy lovat elkobzott, mert járlata nem volt s nem tudta kimutatni, hogy hol

i szerezte.

VIDÉK.

— A „báttaszéki dalárda“ folyó évi ápril hó

3-án, hétfőn az „Aranynap“ vendéglőben zászló- szentelési költségek fedezésére tánccal egybekötött műkedvelői zeneestélyt rendez. — Műsorozat:

I 1. Dichter mid Bauer, nyitány F. Suppé-től, zongorán 4 kézre előadják Késmárky Vilma kisasszony és Bovácsek Pál nr. 2. Fant&isie sur des motifs de 2 Opera: La Stra- niera de Bellini par S Thalberg op. 9." Zongorán előadva Gyüszö Aranka kisasszony által. 3. Concert Polka, Kalkbren- ! nertől. Zongorán előadja Hübner József ur. 4. ün Orage | (The Storm), Imitation de la Nature pour H Weber. Zon- j gorán előadva Joó Károly ur által. 5. A fülemile. Költemény | AraDy Jánostól, elszavalja Szániel Karola kisasszony. 6. Fan- taisia. (Oberon) B. Favarger op. 4. Zongorán előadva Gyűszű Margit kisasszony által. 7. Fantaisia. Harmoniumon előadja Joó Károly ur. 8. Viharban. Férfi négyes. Dürrner Gy.tól. Énekli a báttaszéki dalárda. 9. Polonaise Heinrich Lich- nertől op. 84. Előadva Pollák Gizella kisasszony által. 10. Kamage d' Oiseaux. Polka de Salon par P. T. Missler. Zongorán e'őadja Szániel Károla kisasszony. 11. Nyaralómban. Polka, Bovácsek Páltól. Zongorán 4 kézre előadják Pollák Gizella kisasszony és a szerző. 12. Magvar ábrándok. Zongorán előadja Hűbner József ur. 13. Az őrült, Petőfi Sándortól. EBzavalja Bajomi Ferenc ur. 14. Coradilla. Fórfinégves, Schmidt Gusztávtól. Eléuokli a báttaszéki dalárda. 15. Bepülj Fecském. Transcription, Ábrányi Kornéltól. Előadja Gyűszű Aranka kisasszony. 16. Bákóczy-induló két zongorán és Fülöp József nr zenekara kíséretével. Előadják Hűbner József és Joó Károly urak.

Árvizképek Bogyiszlóról. *

— Nyilt levél Keserüné Gerenday Flóra úrnőnek. —

A „Pesti Hírlap“ folyó évi 71. számában, március hó 12-én, a fenti cim alatt volt szives a bogyiszlói árvizet festő képet a nyilvánosságra hozni. Könny gyűl az ember szemébe, ha a szomorúság tanyájából feljajduló sorokat olvassa. Meghatóan szomorú színekkel festi a szerencsétlenséget. Elvesztették mindenüket, az évi termést, hajlékot, kenyerüket s vagyonuk nagy részét. Méltán vannak elkeseredett hangulatban a szegény bogyiszlóiak. Nem tudják a sorsnak oly mostohán sújtó kezét fájdalom nélkül eltűrni, mint sokan hiszik, csak azért, mert megszokták. Sokan, igen sokan koldusbotra jutottak, de azért nem esnek kétségbe — igaza van önnek asszonyom. A vallásban, hitükben keresnek, találnak vigasztalást s ebben nagy érdeme van férjének, lelkipásztoruknak.

Jóravaló vallásos nép, bízik Istenében és erős bizodalmában nem esik kétségbe.

A sors nehéz megpróbáltatásnak teszi ki őket. Evek hosszú sora óta küzdenek a majd óvenkint megújuló veszedelemmel, védekeznek tehetségük szerint, óriási munkaerőt és pénzáldozatot temetnek el évenkint a védekezésre, de a romboló elemnek ellentállni nem tudnak. — Az idei árvizveszedelem ellen hiába védekeztek.

Minek is folytatnám, oly szépen, oly meghatóan irta le ön a árvizveszedelmet, amint csak az írhatja, ki a veszedelem közepette átéli, átérzi azt.

De mikor soraiban ezeket olvasom :

— „El van zárva a munkás nép a világtól egészen, nem hallja meg senki sóhaját, nem vesz senki tudomást küzdelmeiről. — A szomszéd helyek lakói — magaslaton épült városnak jómódú németajkú polgárai — nem értik, nem érzik az ö szenvedéseiket. Nem is csoda! — más a nemzetiségük, más a vallásuk.“

Amidőn ezt a súlyos, Tolna városra vonatkozó vádat olvastam, láttam — hogy ezek csak a hatás elérése céljából, szomorúan színezett képnek sötét hátteréül kerültek sorai közé.

De a midőn folytatólagosan azt olvasom hogy :

— „Minden érdeklődésük annyiból állt, hogy egy regatta csónak jött onnan (már t. i. Tolnáról) fölzászlózva divatos hölgyekkel, nézni a pusztulást, árvizet, mint valami mxdatlató látványosságot.“

Akkor tudtam már, hogy cikke csak a hatásra volt szánva s nem akarta hűen visszatükrözni a valóságot. Mint a vizfesték a szépen színezett olaj- festményről, úgy tűnnek el e súlyos vádak a valósággal szemben. Mig illetékes helyről lesznek megcáfolva vádjai, engedje meg asszonyom, hogy a

n. ó. közönség tájékoztatására a következőket elmondjam :

— Mielőtt viz nyomult határukba, kaptak mindennap annyi munkaerőt, amennyit kívántak (100—150 embert). Mikor átszakadt a gát Dokom- lásnál, adtunk nagymennyiségű zsákot, munkaerőt és dereglyéket. De a gátszakadás néhány óra leI folyása alatt több helyen oly óriási mérvet öltött, hogy azt eltömni már lehetetlen volt. Helyenkint az ár átlépte a védgátat. A tolnai uradalom gátja még kibírt 60 cméter viz emelkedést s dacára, hogy több ezer hold föld már viz alatt állott, nyul- gátat emeltetett. Minket mulasztás nem terhel. A vizet feltartóztatni lehetetlen volt. Küldöttünk tehát ladikokat és dereglyéket, mihelyt a viz akkorára nőtt hogy közlekedni lehetett Bogyiszlóval. De a bogyiszlóiak nevetségesnek találták érdeklődésünket

* Mait heti számunkból a fenti cikk, mely fontos helyreigazításokat tartalmaz, tévedésből sajnálatunkra kimaradt, miért is azt, habár késve, mai számunkban közöljük.

Szerk.