Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-30 / 44. szám
II. évfolyam. 44. szám Szegzárd, 1892. október 30. Előfizetési ár : Egy évre Fél évre . , Negyedévre Egy szám . 6 írt — 3 „ - I „ 50 . . 12 kr. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ] hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD HORNÉL. BODNÁR ISTVÁN-. I----------;------------------------Ké ziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz- i lemenjek, valamint az előfize-1 '■ tések és a hirdetések is a szer-1 kesztöséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szennt számíttatnak. Az ólmosbotok korszaka. A magyar parlament vén gyerekeknek játszó szobája — Mintha nem is törvényt alkotni ülne össze tisztelt honatyáink jókora része, gúnyt, heccet s skandalumot igyekszik csinálni mindenből. Ez a helyzet tarthatatlan ! A tisztelt ellenzék rossz útra tévedt. A cirkuszba illő mutatványok tetszhetnek ogy darabig, de végtére is megunja az ember. A tárgyilagos, eszmékben gazdag vitát értjük s kellőkép becsüljük. S ha akadna olyan kormány, melyet haza-ellenes aspirációk vezérelnek, ám zúgjon bele az ellenzék tiltakozó nemje a tárgyalás rendes menetébe. — A villám, ha lesújt tisztit, az ellenzéknek is a tisztítás lenne a hivatása s nem az, hogy sárral dobáljon és beszeny- nyezen. Pedig ma ezt teszi. Rágalmaz, a hazaárulás bélyegét igyekszik reásütni mindenkire, aki vele nem tart. — Fölölti az agyonbeszélés angol szabású levedlett ruháját. — Nem riad 'vissza oly hallatlan botrányok inscenirozásától sem, a melyre talán még a szerb szkupcsina is neki pirulna. Egy-egy tárgyaláson azt hiszed, hogy a pokol kapui nyíltak meg s láncát csörgetve s fogait csikorgatva az ördögök légiója tört elő, pedig csak a patent hazafiak tábora kedélyeskedik : hochol, vagy abcugol. Egy mágnás képviselővel valóságos menazséria vonul be s szólal meg különféle hangokon. S hogy a botrány teljes legyen, Magyarország felelős miniszterelnökének, ki méltóságra Magyarországon mindjárt a király sérthetetlen személye után következik, művelt embert megbotránykoztató durvasággal, büntetlenül ordíthatják fülébe — a mint a múlt héten történt: halljuk Szamáryt! Na uraim, ha ez parlamenti élet és egészséges állapot, akkor el se induljunk és ne keresgessük sokáig nemzetünk bölcsőjét Ázsiában, hiszen még ki sem jöttünk onnan, most is — ott vagyunk! De ismételjük: ez az állapot nem tarthat sokáig. A szabadelvű pártnak fel kell ébred- ! nie elnéző tétlenségéből. — Tennie kell. A nemzet bizalma ez idő szerint benne összpontosul, vigyáznia kell tehát, hogy az a bizalom büntetlenül ki ne csufoltassék és meg no gyaláztassék. — A kisebbség az 1 egész világon opponál, tegye meg azt itt is, de ne akarjon kormányozni. A kormány azonban, ha kényszerítik, mutassa meg, hogy opponálni is tud minden oly áramlattal szemben, mely a nemzet természetes fejlődését hátráltatja, tekintélyét nem csak I ide haza, de a külföld előtt is aláássa. Revizió alá kell venni azokat az elavult házszabályokat 1 Ne legyen a parlament szentélye közönséges lebuj, a hova mulatni, olcsó vicceket csinálni járnak egyesek, de legyen az a nemzet méltóságához mért, komoly tanácskozásra és komoly alkotásokra hivatott hely, — a hol többet tesznek, mint feleselnek. Mondhassa ki mindenki szabadon meggyőződését, az igazságot, — de tiltassék el a személyeskedés s érveik csoportosításánál ne használjanak a tisztelt képviselő urak taglót, mint a mészároslegény, mert azzal még az igazságot is agyon lehet ütni. Hagyják a veszekedést, a sárral való do- bálást a piaci kofáknak, azok legalább ingyen megcselekszik azt s az áldástalan szóharc nem segíti elnyelni keservesen szerzett filléreinket. Igen, a szabadelvű párttól gyors cselekvést várunk. Mielőbbi bebizonyítását annak, hogy: Magyarországon az ólmosbotok korszakának - a fütykös világnak vége, örökre vége van ! Reformáció és revolució. Korunk haladása a természettudományok terén átváltoztatta a kenyórszerzósi viszonyokat. Innen van, hogy a nagy iparos gépjeivel keresetkóptelennó teszi a kis iparost, a nagy tőke magához ragadja a földet, a kereskedelmet stb. A kézmi vés gyári munkás lesz, a kisebb vállalkozó napszámos. Az egyenlőtlenség gazdag s szegény, hatalmas s gyenge közt napról-napra fokozódik s vele együtt a mai társadalmi, gazdasági s erkölcsi viszonyokkal való elégületlflnsóg is: a szegény s gyenge is akarna a mammon szolgálatába állani s az arany-borjú körül TÁRCZA. «---1 »___ r ~ 1- *-I IPrológv* — Irta : SANTIíA KAROLY. Hervatag ószszel „Tavasz érkezése“. Légy üdvöz, a bonyhádi színpadon ! A Géniusznak szárnya-lebbenóse Lelket, szivet, mindent virágba von. A mag virága, a virág gyümölcse — Az első zsenge a fán — ime itt, S hogy hivatását méltóan betöltse, Ég áldja e fa hű kertészeit! Hazám, élőfa vagy már ezred óta, Gyökered : jog ; szabadság : koronád. Öntöztünk vérrel, könynyel, védve, óva, Most harmatként veritek hull reád. Munkálni kézzel és munkálni észszel: Ez jelszavunk, ez a honszeretet. Nemzet, mely élni óhajt, nem enyész el — S mi büszkén kezdünk egy uj ezredet. „Nyelvében él a nemzet !“ Ezt megértse Minden magyar, kit szült s táplál e föld! Mindent a nyelvért, de ezt semmiért se, S Széchenyi ajkán a jóslat betölt. E tanodának szentelt csarnokából Zenu már apáink nyelve messzire, . S most ez uj színpad újra nyelvet ápol Es feldobog rá a bűvek szive. * Lapunk kitűnő munkatársának eme szép költeményét tegnap szavalták a bonyhádiak műkedvelői előadásán. Szert. A Múzsa itt! és csókja ég az ajkon, Szép-, jó- s igazért szítván a tüzet. A nép előtt a zászlót én meghajtom Es néki szivem hálával fizet. Áldás fejükre, hála a nevükre. Kik forgolódnak ez oltár körül; E szinpad az életnek mássa, tükre, Nemesbül a szív, mely itt sír s örül. A múlt feltámad a tragédiában, Életre kelnek porladó szivek, S száll sóhajuk hozzánk, mint szent imában: Hazához, éghez legyetek hivek ! ’ Elme borulhat, a szív megszakadhat, Üldözhet a sors átka holtodig : Oh szent igazság, nagy a te hatalmad, Siron halálon győz és boldogít. Változik a szin : játszik mosolyogva Szellemes ötlet, vig kedv és sugár; A költő felhős leikéből ragyogva Nevető könnycsepp : humor hulldogál. A nép kedélye, búja és szerelme Az édes-fájó dalban sír, zokog, S dalos a dalba önlelkét lehellve, A hallgatóság és ő boldogok. S most a részvétért, tisztelt szép közönség, Köszönetünket s hálánkat fogadd! Nem a mienk, tiétek a dicsőség, A siker a részvét nyomán fakad. Műkedvelők vagyunk és nem művészek, De él bennünk, szilárdan él a hit: Bár nem adunk tökéletest, egészet, Hazánk javára tettünk valamit! Előszó.* Szőke hugocskám a télen ment először bálba. A bál estéjén felvetődtem hozzájuk. Hófehér ruhájában elém toppant a lányka és meglátva a kezemben tartott rózsabimbót, arra kórt, hogy tűzzem azt aranysárga fürtéi közé ékességül. „Talán igy szebb leszek...?!“ suttogta pirulva. Megtettem kérését, pedig jól láttam, hogy sokkal szebb az a két bimbó, a melyik hamvas orcáin nyílik. Az elsó táncnál ki is hullott hullámos hajából az én virágom. .. Ez a kép jutott eszembe, mikor fiatal barátom, Bodnár Pista arra kért, hogy költeményei első kiadásához ón Írjak előszót. Ékességül kéri, mikor verseinek nincs szüksége ékesitésre. íme, ez az előszó megokolása. Egyfelől naiv bizalom, mely azt hiszi, hogy nevem könyvének diszére válik, másfelől szeretet, mely a kérelmet akkor sem tagadja meg, mikor látja előre, hogy nem lesz semmi haszna. Úgy bizony, szerelmes poéta barátom! Nem leszen haszna az „Előszónak.“ Erős bennem a hit, hogy mi mindketten előszavastul, dalostul olvasatlanok maradunk! Nem azért, mintha verseid gyöngék volnának, hanem azon okból, mert jó Magyarországon nem kell mostanság a vers senkinek. Nem kell ingyen és szálanként sem, hát még pénzért egy csomóban! * Lapunk főmunkatársának sajtó alól kikerültkötetáböl.
