Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-23 / 43. szám
II. évfolyam. 43. szám. Szegzárd, 1892. október 23. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁE ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. | A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze- I tések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szénát számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre Fél évre . . Negyedévre Egy szám 6 frt — kr. 3 . - I n 50 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- L hivatalon kívül elfogad Kramraer Vil— I mos könyvkereskedése Szegzárdon. 1 Polgári házasság. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elkészítette a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot és elő akarja terjeszteni tárgyalás végett a képviselóházban. Hogy mily küzdelmek előzték meg az igazságügyminiszter e lépését, azt jól tudhatják mindazok, kik figyelemmel kisérik az utóbbi évek politikai mozgalmait. Nem először tettek kísérleteket ezzel a törvényjavaslattal, de valahányszor napirendre került, mindannyiszor erős ellenzékre talált és inég a mindenható Tisza Kálmán, kiről elkeseredett ellenfelei azt hirdették, hogy még az időjárást is ó csinálja Magyarországon, ez a hatalmas kormány- férfiú sem volt képes legyőzni az akadályokat, melyek a polgári házasság behozatala elé gördültek. Ezelőtt néhány esztendővel tette meg az első hisérletet azzal az emlékezetes keresztény-zsidó házassági törvényjavaslattal, mely azonban halva született, mert még a képviselóházban is heves támadásoknak volt kitéve amaz álliberalizmus miatt, mely kétségtelenül nyilvánult a javaslat félrendszabályában. Apponyi Albert gróf, ki akkor már vezére volt a ma már nemzetire keresztelt mérsékelt ellenzéki pártnak, szintén megtagadta a javaslat támogatását, mert nem felelt meg a szabadelvűsé" követelményeinek és a parlament radikális elemei egyenesen kárhoztatták ezt a félrendszabályt, mely szerintük csak arra való, hogy a liberalizmus valódi követelményeit ne kelljen teljesíteni azoknak, kik kormányzati programjukba a szabadelvüség jelszavait vették fel. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter tehát nagyon helyesen cselekedett, midőn szabadelvüség dolgában egy lépéssel tovább ment. Biztos is lehet abban, hogy a képviselőházban nem lesz számbaveliető tényező, mely e lépését helytelenítené és állást foglalna a polgári házasság behozatala ellen. Annál nagyobb lesz a küzdelem a főrendiházban, melynek ultramontánjai számszerű többségben vannak és összeköttetéseiknél fogva még udvari körökben is tudnak a polgári házasság ellen hangulatot csinálni. Ez a körülmény nagyon kétessé teszi a javaslat sorsát, sőt magát Szilágyi Dezső igazságügyminisztert is oly kényszerhelyzetbe sodorhatja, melyből talán csak tárcája árán szabadulhat. A legközelebbi napokban el fog dőlni a kocka. Kívánatos volna, hogy az igazságügyminiszter diadalmasan vonuljon ki e nehéz küzdelemből, melyet a liberalizmus ellenségeivel lesz kénytelen vivni ; de ha a harc nem dőlne is el az ö javára, akkor sem kell kétségbeesnünk a polgári házasság sorsa miatt, mely elöbb-utóbb mégis csak szabadelvű irányban fog eldőlni. Magyarországban ma már nehány főpapon és mágnáson kívül, majdnem mindenki meg van győződve a polgári házasság behozatalának égető szükségéről és ha valamely kérdés mellett az egész nemzet nyilatkozik, akkor az ultramontán főpapok és mágnások szövetsége képtelen lesz meghiúsítani a nemzeti akaratot, melynek hatalmasabbnak kell lennie minden más tényezőnél. Szilágyi Dezső igazságügyminiszteren kívül még Csáky Albin gróf, továbbá We- kerle pénzügyminiszter és Bethlen András gróf földmivelósi miniszter is erősen kardoskodnak a javaslat mellett és ép azért nem alaptalan a remény, hogy az utolsó pillanatban mégis engedni fog az a főrendiházi mágnásklikk, mely kézzel-lábbal kapálózik a törvényjavaslat ellen. Vaszary Kolozs hercegprímás, kivel Szilágyi Dezső ez ügyben hosszabban konferált, nem foglal el tiltakozó álláspontot; hanem azt mondja rá, hogy: tolere posse, a mi annyit tesz, hogy ha megcsináljátok a polgári házasságot, akkor nem marad egyéb hátra, mint eltűrni törvényes következményeit. Magyarország hercegprímásától ez a nyilatkozat elég. Senki se várhatta tőle, hogy lelkesedéssel fogadja és elegendő, ha tűrni akarja s nem fenyegetőzik római villámokkal. TÁRCZA. Ne csábittjass... Ne csábítgass te, csalfa tündér, Elet, te szép kacér leány, Ne hitegess mámorral, kéjjel, Ne vess hálát többet redm. Nem szomjazom múló gyönyöröd, Al-fényed félre nem vezet; Hüs őszbe lépek be maholnap, Ábrándot már nem kergetek ! Megvan az én kicsiny világom, Picinyke, de mégis világ, Nem óhajtom helyette még se Az élet zaját, mámorát. * Oh, ifjú évék, letűnt vágyak, Vissza nem is sóhajtalak ! A boldogságnak palotája, Romon épülhet nagyra csak. Bár száz reményem porba hxdlott, De kis házikóm rajta áll, — Édes otthon, várva várt enyhe, Hüs pihenőt, nyugtot kínál! — t Elet ne hívj, ne csalogass hát, Biztos váramból nem megyek, Kicsiny házam, kicsiny családom, Csábításodtól védenek. Oh szeretet, kötözd le lelkem ; — Mit is keresne odakinn ? Felfakadó — száz, meg száz sebjót Visszahoznám úgyis csak ismét : • Gyógyítsátok meg édesim ! Bodnár István. A székváros kényelmei. Nagy reményekkel, nemes lelkesedéssel és 25 o. ó. forinttal jöttem Budapestre, hogy a tudományok felkent bajnokainak ajkairól hallhassam a magasabb igazságokat. A 25 frt már rég elfogyott, de reményem és lelkesedésem még megvan teljes integritásban. Igaz ugyan, hogy ebédjeimt és vacsoráimat illetőleg sokkal előnyösebb volna, ha az utóbbi nemes szenvedélyek pusztultak volna el; de tekintve, hogy nagy dolgokat csak remónynyel és lelkesedéssel lehet elérni, (s ezt előttem néhány nagyember u. m : Arany, Petőfi, stb. be is bizonyította) azért meg vagyok elégedve a dolgok jelen állásával. Néha-néha azonban megesik rajtam, hogy, mikor a Duna partján sétálok és szivom a balzsa- ! mos (?) levegőt, (ha ugyan a hajó és gyárkémények bizonytalan conglomeratuma ennek nevezhető) irigylem a sörcsarnokok asztalain habzó sörös poharaknak boldog birtokosait. De kinek ne volnának gyenge percei ? Mert hát kérem az emberi szív mulatság után vágyik ; s ezt különösen érzem én azóta, mióta ingyen mulatságaim legnemesebbike, a lakás keresés j is megszűnt. Bizony nem megvetendő mulatság ez. Én legalább és Feri barátom valódi élvezetet találunk benne. Vagy kelt-e mulatságosabb dolog annál, mikor a legutolsó házban is, hol az ablaktábla helyét Tisza Kálmán 20 évvel ezelőtt megjelent arcképe foglalja el, s az ajtó keserves nyikorgása fölór egy orfeumi előadással, elég merészek állítani, hogy ennél kényelmesebb és olcsóbb lakás nincs egész Pesten, hisz potom húsz írtért kivehető. No de ez még semmi! Sokkal szebb az, mikor egy nyelvelő, rikácsoló hangú és borzas Xantippát azon kapunk rajta, hogy javába lármáz férjére és kezében egy hatalmas sep- rünyóllel igyekezik szavainak mélyebb értelmét megmagyarázni; — s minket azzal fogad, hogy ó ugyan megkívánja a rendet és tisztaságot, de ezt meglartva, nála nyugodt és csendes életünk lesz, mert ő nála a gyermekek nem lármáznak. Azt természetesen elha’gatta, hogy lármáz ó a hét gyerek helyett. Nyomban ezután, — hogy a csendes élettel kecsegtetett bennünket, elkezdett beszólni, s egy lélegzetvételre elmondta egész élet- történetét, férjének öngyilkossági szándékát, mely akkor foglalkoztatta, mikor ő nem akart hozzá menni, gyönyörű idylli képeket festett le előttünk családi életéből (ez ugyan felesleges volt, hisz a bejövetelünk alkalmával látott kép érthetően beszélt) . . . itt pihent egyet, s egy uj lélegzés után megtudtuk, hogy leánya egy főhadnagy jegyese s az es- | küvő csak hetek kérdése . . . természetesen ő most ■ igen boldog, minden csók, minden pillantás leány-