Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-23 / 43. szám
2. TOLNA VÁKMEGYE. Közoktatásügyi rendszerünk demokratikus reformjának szükségessége.9 (Mutatvány Varasd y Lajos tolnamegyei bir. tanfelügyelőnek a napokban megjelenő hason eimü nagyszabású művéből.) Kimutatván szerző, bogy a jelenlegi iskolai rendszerünk tarthatatlan és azon okvetlenül változtatni kell, érveléseit igy folytatja : Hazai összes tanintézeteink ezen közigazgatási egységesitésónek keresztül vitele is megkivántatik ugyan ahoz,hogy közoktatási rendszerünkben a demo- kratia elvei megvalósíttassanak, vagy még helyesebben mondva, a demokratia elveinek megvalósítása megköveteli ugyan, hogy összes tanintézeteink köz- igazgatási egységesítése keresztül vitessék, még pedig a minisztériumoktól kezdve a főigazgatók, tanftílügyelöségek. tanárok, tanítók és azok kiképzésére szolgáló intézetek és szervezkedésekre is a legalsó fokig kitérjedőleg : mindazonáltal a jelen esetben nem ez a rész az, — tekintve a tanügyi betegségek összebonyolódottságát és halmozódását — a mit első sorban meg kell orvosolnunk. S valóban nagy hazafiui örömmel kell a felől is tanúbizonyságot tennünk, hogy e tekintetben is helyesen találta el vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur a tanügyi bajok és nyomorúságok forrását az orvoslás sorrendjével együtt^ midőn a gymnasium, reál, polgári és népiskolák egymáshoz való viszonya szabályozásának kérdését tűzte ki az értekezlet elé első feladatul az egységes középiskola létesítése ügyében általa megindított mozgalom alkalmából. Mert ugyanis a legsúlyosabb betegség, mely veszélyessé is válhat, miután demokratikus berendezésű állami szervezetünk alapelveivel ellentétben van — a gymnásium, reál és polgári iskolák alsó részeinek azon egymás mellett való összehalmozódá- sábau, mondhatni megesomósodásában és abban rejlik, hogy annyira mélyen lenyúlnak, midőn az elemi népiskolák negyedik osztályából szedik és fogadják be a növendékeket, hogy nemcsak a népiskola öt és hat osztálya érvényesülhetése elé emelnek majdnem legyőzhetlen akadályokat, hanem egyszersmind egymással háromféle iránybatörós által versenyeznek, s azon semmi érvvel meg nem indokolható erkölcsi kényszerűségnek szorítják neki — a tankötelezettségi törvény előtti meghódolással — e haza összes polgárait, hogy „igen korán kell — mint a mélyen tisztelt miniszter ur magát kifejezte — pályát választani gyermekeik számára, vagyis elhatározni azt, hogy a gym* Mivel e mű összes iskoláinkat felölelte a reform szempontjából, tehát az elemi, polgári és szakiskolákat is, tanügyünknek tesznek szolgálatot, kiváltképen paedagogai lapjaink, ha ráirányitják olvasóik figyelmét. násíum, reál, vagy polgári iskolába adják-e be, avagy pedig az elemi népiskola mellett maradjanak ; s ennek bevégzése után megint, hogy a felső-nép vagy ismétlő iskolába járassák-e ? Tehát hat féle az elágazás a tanintézetek között s épen azon életkorban. melyre a tankötelezettségi idő az 1868. évi j XXXVTIIj törvénycikkben megállapittatott és a mikor a demokratiának főbb alapelveit, az egysé- ! gesitést s a tanulás, tudás, kimivelődés egyenlő mértékét az emberi életnek csupán ezen időszakában lehet felállítani és megvalósítani e haza összes polgáraira kiterjedőig, azután pedig többé soha, mivel az emberi fejlődés természeti törvénye ellene áll és máskorra egyátalában meg nem engedi. Oly kegyetlen'megkisértése és válságra állítása tehát ez az iskolai berendezkedés a szülőknek és gyermekeiknek, és pedig az egész haza minden polgárára kivétel nélkül sulyhodólag, hogy még csak föltételezni sem merem, miként a törvényhozás, valamint gróf Csáky Albin miniszter ur a legközelebbi alkalom megérkeztével egyetemlegesen megorvosolni ne sietne annyival is inkább, mivel az egységes középiskolai értekezleten részt vett kitűnőségek közül ezen igen nagy tanügyi betegség senki által sem érintetett, s az ide vonatkozó miniszteri és elnöki kijelentés hallgatólagosan valóságnak mindenkitől elismertetett, sürgetővé tevén egyszersmind a megorvosló intézkedések mielőbbi foganatosítását azon körülmény is, hogy a mit túlterhelésnek, tultömöttségnek, a gymna- siumi hideglelésnek stb. neveznek a közép, polgári és a népiskolákban stb. szinte mind ezen természet és alkotmányellenes iskolai berendezkedésből származik s megszüntetésük csak is az előbb emlitett főbaj meggyógyitásával eszközölhető együttesen, alaposan és gyökeresen. Megorvosolni iskolai rendszerünk ezen végzetes betegségét az 1868. évi XXXVIII. és az 1883. évi XXX. t. cikkek megfelelő módosítása és megváltoztatása által igaz, hogy akként lehetne legrövidebben és gyökeresen, ha mint ezelőtt tiz évvel, vagyis az 1883. évben megjelent röpiratomban bátor voltam javasolni, hogy a gymnasiumok és reál iskolák alsó részeikben, valamint a felső népiskola egészben megszüntettetvén, (vagy polgári iskolákká átalakíttatván) ezek helyébe a hat osztályú népiskola és e fölé a 3 osztálylyal újból szervezendő polgári iskola állíttatnék úgy, hogy ezekre következnének azután a többi összes középfokú tanintézetek, tehát a gymnasiumok és reáliskolák is három, esetleg négy osztálylyal, ezek felett végül egyetemi polytekhnikumi és akadémiai különféle tanintézetek, minők a theologiai, jogi, a gazdasági, katonai, bányászati, erdészeti — legfelsőbb szakiskolák. Azonban ezen, különben eszmeileg egyedii helyes eljárás foganatosítása csak az esetben volna közoktatási és közművelődési hátrányok nélkül, rázkódás' mentesen keresztül vihető, ha a népiskolák már mind legalább is hat tanteremmel és tanerővel volnának berendezve, a szükséges, szinte annyi polgári iskola pedig felállítva, vagy ha a törvény- hozás elrendelné, hogy minden ilynemű tanintézetek a jelzett mérték szerint kiegészíttessenek és létesittessenek. s az erre szükséges összeg — hozzávetőlegesen, az állandó befektetéseket nem számítva, évenként mintegy negyven millió forint — megszavaztatnék, mert annyiba, mint a védkötele- zettségi törvény végrehajtása, a tankötelezettségié is bele fog kerülni, minthogy legalább is százezer népiskolai és ugyanannyi polgári iskolai tanítóra leszen majd szükség akkor, ha e nagy reform teljesen keresztül vitethetik. S én e fennséges reform megvalósítására a jelzett áldozat meghozatalát soknak nem is tartom, mivel egyéb ma még kifejezhetetleu és meg nem mérlegelhető erkölcsi, szellemi, anyagi, emberi, társadalmi, állami előnyök és kiapadhatlan erőforrások nyitása mellett, hogy úgy fejezzem ki magamat, csakis egy ily nagy, értelmiségi haderő leszen képes, Jókai elragadó kinyilatkoztatásához képest, „Magyarországot másodszor is meghódítani.“ 1892. október 28. Hazafias felhívás. A bukaresti román liga, a román sajtó s a mozgósított ifjúság az utóbbi években mindent elkövettek, hogy Európa figyelmét a magyarországi oláhságra vonják, hazug és képtelen vádakkal illetve nemzetünket, melynek úgy politikai, mint kulturális téren csak hálával tartozhatnak. A nemzeti név becsülete feletti őrködés első sorban az államot illeti ugyan, de a hazafias társadalomnak is kötelessége, sorompóba lépni a nemzet ellenségeivel szemben. Ilyen kötelesség előtt állunk most, mikor az oláhok egy csomó pamfletét röpítettek szét Nyugat- Európában, leleplezett s az európai társadalmak előtt ismeretlen célok érdekében hajszolva a sikert, melynek egyik eszközéül tekintik a külföld jóhiszeműségének mesterséges kihasználását. A magyar társadalom egyik fontos feladata, az oláh kérdést nem panaszos polémiákkal, de a tudomány komoly eszközeivel tárgyalni és oda törekedni, hogy a kérdés egész mibenlétéről történeti, nyelvtudományi néprajzi és kulturális szempontból, tiszta és igaz képet, objectiv ismeretet nyerjen. korát juttatja eszébe, hejh 1 mikor ő Ábrisának menyasszonya volt. Itt egy kissé könnyezni kezdett, majd könyeit letörölve tudtunkra adta, hogy két hét múlva elmegy „Csendes“ faluba kukoricát töretni. — De kérem, talán sok az a 25 frt, s a bútorok sem — szakította félbe őt Feri barátom, de mondatát nem tudta befejezni. — Micsoda? 1 Sok 25 frt ekkora kényelemért, ily pompás kilátásért? (Néhány fiakker állt a ház előtt, a szomszéd korcsmában pedig tyuk és libakereskedők voltak elszállásolva.)-------------Uraim 1 én csak azt mondom önöknek, hogy ilyen ágyban egy herceg is elalhatnék, olyan kellemes hintázása van, akár egy ringlspielnek, vagy a városligeti hullámvasútnak ... Hát ez a karosszók semmi ? — ebben lehet csak kényelmesen szundikálni ebéd után. — S hogy mikénti használatát megmutassa, rögtön bele is vetette magát. Csak egy lába törött ki a széknek! Denique ott hagytuk a sok kényelmet, hercegi ágyat, a kényelmes fotelt a kínálkozó csendes élettel együtt! Betértünk egy „feltűnően csinosan berendezett I. em. úri szobával biró házba. Az első emeleten a kérdéses szoba helyett, egyjlyféle fölirást találtunk : „A kiadó elegáns szoba a Il-ik emeleten van.“ No egy emelet nem a világ, felmentünk oda is ... ugyanily meglepetés!--------fel a harma dik emeletre !... a dolog ismétlődik ... a negyedik emeleten végre megálltunk a kérdéses szoba tulajdonosnője előtt. • Caesar nem vethetett haragosabb pillantást Brutusra, mint mi az előttünk álló asszonyra. — Ha a tekintetek ölni tudnának, szegény bizonyosan holtan rogyott volna össze 1 0 rögtön tudta, mit jelent ez ? Be sem várva tehát kérdésünket, bocsánat kérések közt bevallotta, hogy neki ugyan ilyfóle cselre szüksége van, de biztosított bennünket, hogy senki sem bánta még meg, aki nála lakott. Most is három évi boldog ittlét után távozott el tőle egy hires orvos, kit most behívtak katonának. Persze arra a kérdésünkre, l.ogy a paciensek, hogyan jártak fel dók torjához ? kezdetben zavarba jött, de néhány pere múlva boldog mosolylyal azt válaszolta, hogy az ő ügyes doktorjához felment volna akárki a 6-ik emeletre is, ha szükségre 7 O Volt rá. Mi azonban, dacára ily nagynevű elődnek, nem kértünk az elegáns szobából. Mentünk tehát tovább-tovább ! Odysseus bolyongása nem volt keservesebb a mi bolyongásunknál ; s ismét Odysseus sóhajtása nem volt nagyobb, mikor végre a sziklás Ithakát elérte, a mi sóhajtásunknál, mikor egy öreg urnái elfogadható lakást találtunk. Mert kérem azt mindenki beláthatja, hogy némi csekély hibákért — minő pl. volt az, hogy a mi szobánkban keresztül kellett még három más szobába és a fakamarába járni — nem hagyhattuk itt oly előzmények után. mint aminőkat mi átéltünk. Egyik helyen ugyanis azzal kecsegtettek bennünket, hogy felügyelőül — nehogy bajunk legyen — majd nálunk lesz éjjel az illető ur anyósa, másutt, hogy a lisztes zsákok ezután is szobánk egyik sarkában maradnak stb. stb. Breviter, a lakást kivettük. De ekkor leendő házi gazdánk, ki — mint a bemutatások után megtudtuk — hat bájos liaja- donnak volt boldog atyja, bevezetett bennünket családi szentélyébe, mint ő nevezte. Egyszerre tizenegy bájos hölgytekintet esett ránk, mert Paula kisasszony (a legkisebb leány) egyik szemére vak volt. Ella a legöregebb leány — impozáns alak volt, meg orra is történelmi nevezetességű személyt, az igazságos Mátyást, juttatta eszünkbe ; ez volt ruháinkat takarítandó. Bella, — szintén csábitó szépség, — atyja ismertetése után kitűnő gazdasszony, ki már férjhez is mehetett volna, ha jegyesét a megölelés nemes törekvésében kidomborodó háta meg nem akadályozza. Ő tisztogatta volna fehér ruhánkat. Fenella — lámpatisztogató — egyszerre oly hoditóan nézett kétfelé, hogy egy nőgyülölő agglegényt is meghódított volna.
