Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-31 / 31. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 3. kednék. Itt már készséggel aláirom s elfogadom cikkiró ur fejtegetésének erre vonatkozó részét. Ezért vetettem oda, hogy a tudományos pályák elözönlése csak időhöz kötött. A vij: gon úgyszólván minden csak : átmeneti állapot. A sáska, ha elpusztított egy területet, tovább vándorol s a se- ] lyem hernyó — ha nincs mit ennie, átmászik egyik levélről a másikra. S az emberben, mint a legtökéletesebb földi lényben bizonyára szintén van annyi életfen- tartási ösztön, hogyha szükséges egyik levélről, akarom mondani egyik pályáról a másikra átvándoroljon. Hogy pedig a magyar ipar és kereskedelem még el nem foglalt te- \ rület, az mindenesetre sajnálatos állapot, de egyébként azt | bizonyítja, hogy a tudományos pályák selyembogarai — a G, 7 száz, forintos állások eperfalevelén m;-g elég jél érzik magukat s nem látják szükségét, hogy a bizonyára gondtalanabb életmóddal kecsegtető gyakorlati életpályák eperfaleveleire átvándoroljanak. Ez kétségkívül nem jól van igy, — de a világon sok nincsen jól. Különben e témával lapunk j legközelebbi számában bővebben foglalkozom. B -r. VÁRMEGYE. — Tolnavármegye nyári közgyűlése. Tolna- vármegye nyári rendes közgyűlését folyó év augusztus 9-én tartja meg. ■— Pályázat. A vármegyénél üresedésben levő négy közigazgatási gyakornoki állásra pályázat vau hirdetve. A feltételek lapunk hirdetési rovatában láthatók. — Szakosztályi ülés. Az állandó választmány közigazgatási szakosztálya — dr. Szigrth Gábor el- nök’ete alatt a vármegye területén szervezendő állatorvosi körökre vonatkozó szabályrendelet-javaslat tárgyalása végett jövő hó 1-én ülést tart. _A_ Icolera.. S i m o n t s i t s Béla, vármegyénk alispánja a fenyegető vész hírére erélyes rendszabályokhoz I nyúlt s a nála megszokott gondos előrelátással körrendeletét bocsátott ki, amaz óvintézkedések betartása iránt a melyek a pusztító rém terjedésének j embertől telhető módon — gátat vethetnek. A kiadott körrendeletnek már is mutatkozik eredménye. — Városunkban, — valamint a hozzánk érkező tudósítások szerint — vármegyénk több községében erélyesen hozzáláttak a tisztogatás nagy munkájához. Sizifusi munka ez! Midőn a dögletes bűzt terjesztő s a levegőt megfertőző anyagokkal megrakott szekerek elvonulását látjuk, akaratlanul is az a kérdés ötlik eszünkbe: hogy lehetett ebben a miazmateljes — számtalan sok betegség csiráit bordó levegőben megélni? S lehetetlen, hogy a legmelegebb köszönetét ne tolmácsoljuk Sim onts its Béla alispánunknak úgy a magunk, valamint a tisztaságot s rendet szerető nagy közönség nevében is, ezért a valóban égetően szükséges intézkedéséért. A körrendelet első részét mely a belügyminiszternek lapunk múlt számában ismertetett 1892. Julius 31. ____________________ re ndelkezését tartalmazza; ez alkalommal mellőzzük, a második részt azonban, mely a mi helyi viszonyainkat közelebbről érdekli s felette fontos és üdvös intézkedéseket tartalmaz, az alábbiakban egész terjedelmében közöljük: A közegészségügyi érdekek biztosításának, különösen járványok ellen való védekezés idején, úgy a talaj, valamint a körlégnek tisztántartása, illetve az egészségre oly nagy mérvben veszélyes miazmáktól leendő mentesítése képezvén egyik előfeltételét: elkerülhetetlen szükséges, hogy minden erjedésre alkalmas anyagnak, szemét vagy hulladéknak az egészségre felette káros befolyása kellő módon ellensulyozta-isék és megsemmisittessék; — utasítandók azért a községek elöljárói, hogy a községi vagy körorvosok közreműködése mellett haladéktalanul intézkedjenek az iránt, hogy az ürülékeket levezető nyílt és füdetlen csatornák használata azonnal beszüntettessók, a szükséghez képest pöce- gödrök készíttessenek, minden a község belterületén levő vagy ehhez közel eső oly földmélyedések, melyek az esővizek természetes gyűjtőéül szolgálván, lefolyással nem birnak, s igy az általuk felfogott viz elposványosodását elősegítik, — késedelem nélkül feltöltessenek, — és hogy végül a községek utcáin létező természetes vagy mesterségesen készített vízlevezető árkok folytonosan tisztán tartassanak és fertőteleniiessenek. A községek elöljárói és a községi, valamint körorvosoknak fegyelmi felelősség terhe mellett sürgős kötelességévé teendő, hogy községeinkben minden egyes lakóházat és annak udvarát közegészségügyi tekintetekben szigorú vizsgálat alá vegyék s ezen alkalomrad különös figyelmet fordítva a kutak környékének, valamint az udvar és istállóknak tisztán tartása, a lakó szobák szellőztetése s a netán felhalmozott erjedésre alkalmas anyagokra;, körültekintő gondossággal szerezzenek meggyőződést arról, váljon a közegészségügy érdekei egy vagy másmódon nincsenek-e veszélyeztetve; s a tapasztalatokhoz képest, az egyöntetű eljárás szempontjából megfelelő számú pé.dáuyokban szintén ide csatolt jegyzőkönyvbe pontosan vezessék be a talált hiányokat, s ezek sürgős pótlása iránt kiadott rendelkezéseiket, — s ezen a vizsgálatot teljesített elöljáróság és orvos által aláírandó jegyzőkönyveket, a tekintetes főszolgabíró urakhoz folyó évi augusztus hó 5-ig jelentés kíséretében okvetlen terjeszszék fél. Ennek megtörténte után a tekintetes főszolgabíró urak által, a járási orvosok közreműködése mellett azonnal megkezdendő és minden egyes községre kiterjedő s a bemutatott vizsgálati jegyzőkönyvek adatainak felhasználásával megejtendő szigorú felülvizsgálat oly módon lesz foganatosítandó, hogy erről szóló jelentéseik, a főszolgabiró urak által netán elrendelt pót intézkedéseket magukban foglaló külön jegyzőkönyvek, és a községi elöljáróságok által felvett összes jegyzőkönyvek kapcsán hozzám legkésőbb augusztus hó 12-éig minden sürgetés bevárása nélkül felterjesztessenek Felhívom továbbá a főszolgabiró urakat, hogy a községekben tartatni szokott hetivásárokon, valamint a netán létező naponkinti piaci elárusitásnál a vásár-rendőri felügyeletet a legfokozottabb mérvben alkalmazzák. Hogy az egészségre ártalmas, éretlen és rothadt gyümölcs vagy más élelmi cikk a fogyasztóközönsóg közé ne kerülhessen ; feltétlenül szükséges, hogy a piacok, vagy élelmicikkek eiárusitására szánt egyóbb helyek minden alkalommal mind addig, inig ez irányban külön rendnlke- í zést nem bocsátók ki, az elöljáróságok s lehetőleg mentül több ízben a járás hatóság által is vizsgálat alá vétessenek, s a mennyiben ez irányban 1 törvény ellenesség tapasztaltatnék, az 187(3 évi 31026. számú belügyminiszteri rendelet 6. §-ának azonnali alkalmazásba vétele mellett, az illetők ellen az egészségre ártalmas élelmi cikkek elkobzása mellett a legszigorúbb megtorlás alkalmaztassák. Végül még a közölt magas rendeletnek a kellő mennyiségű fertőtlenitö-szer készletben tartása és biztosítása, kórszobák létesítése, jégkészlet beszerzése és fentartására vonakozó részeire oly kijelentéssel hívom fel a .főszolgabírók figyelmét, hogy az előirt fertőtlenítő szereknek, a járásorvos meghallgatása mellett elegendő mennyiségben s a községek terhére leendő haladéktalan beszerzése és szétosztása, valamint az annak megfelelő felhasználása iránti intézkedés főszolgabiró uraknak ké- pezendi fontos kötelességét, melynek pontos és helyes keresztülviteléről az innét foganatosítandó felülvizsgálat lesz hivatva meggyőződést szerezni. Nem mulaszthatom el egyúttal megjegyezni, hogy a vendégfogadók és más középületek. — valamint azok udvarának rendszeres fertőtlenítésére is kiváló | figyelem fordítandó. Az ezekben elrendeltek keresztül viteléről j szóló, valamint a már többször idézett magas leirat [ 3-ik és 9-ik pontjai alapján szükséges jelentésüknek | beérkeztét a már fentebb kitett határidőig, a cholera nostras betegség fel merül érői szóló jelentést pedig annak megállapításakor nyomban elvárom, s midőn azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a járási főtisztviselő urak a kiszámithatlan veszélylyel járó ázsiai cholera járvány fel óptónek vármegyénk területén való megakadásy ozásához szükséges minden hatósági intézkedést, a legpontosabban lelkiismeretesen s a vállaikra nehezedő I felelősség tudatában a minderre kiterjedő gondosság I elővisryázatával fognak megtenni, egyszersmind a j községi elöljárókkal való közlés céljából is, a magam , részéről kijelenteni szükségesnek tartom, hogy ama | nem várt esetben, ha ezen rendeletem végrehaj- j tása körül mulasztásokat lennék kénytelen tapasztalni, a megfelelő szigorú törvényes megtorló kö- ! vetkezményeket levonni el nem mulasztandom. Kelt Szegzárdon, 1892. julius 23. Simontsits Béla, alispán.“ E rendeletet az illetékes főszolgabirák utján valamennyi községi elöljáróság megkapta. Gondoskodva van azonban róla, hogy azok „ad akta“ ne kerüljenek, mert mindegyikhez egy-egy „Jegyzőkönyv“ van csatolva, a melyre az elöljáróság tapasztalatait, valamint intézkedéseit rájegyezni tartozik s ezeket a főszolgabirák a járási orvos ik utján j felülvizsgálják s ha szükséges, pótintézkedéseket t-sznek s csak azután terjesztik be jelentéseiket 1 az összes jegyzőkönyvek kapcsán alispánunkhoz. — Nem! De mit is gondolok vele, midőn ilyen szép asszony van itt. Eponina ón szerettelek téged, s ha igy látlak magam előtt, nem tagadhatom, hogy még most. is tudnálak szeretni. — Hallgass, áruló — nyögött a nő. — En nem kutatok tovább Eponina, elmegyek s jelentem, hogy Sabinus valóban meghalt. — Eredj ! — De előbb egy ölelést akarok tőled, és egy csókot ezekről a szép ajkakról. — Hah ! gyalázatos ! Abban a pillanatban felpattant a barlang ajtaja, s karddal kezében kilépett Julius Sabinus. Szemei szikrákat szórtak, kardja megvillant. — Áruló ! kiáltott — elárultad nemzeted; barom, ki járomba hajtotta fejét, bűzhödt, ki csak piszkitni tud; gyáva, ki távol hívőt mer gyávasággal vádolni ; ördög ki a szemérem paránya nélkül él, te mered Sabinust gyalázni, te mered Sabinus nejére emelui szemed ? Tutor hátra tántorogva állott. — Emeld fel kardod ! orditott a bőszült Sabinus — mert védelem nélkül öllek meg, nyomora a földnek. Imádkozz az Istenedhez, hogy irgalmaz- zon imked, mert nem fogod tudni magad egy nemzethez sem számítani Emeld fel kardodat. A Tutor karja mintha ólomból lett volna, nem bírta mozdítani. — Védd magad, átkozott féreg! S Tutor feje fölé emeló kardját. A Sabinus súlyos kardja lezuhant. S a másik pillanatban ketté hasi (ott fejjel hevert a padozaton a triori Tutor. — Követlek titeket! — szólt ekkor Sabinus a katonákhoz. Ezzel magához ölelte hű nejót, s előjött két szép kis fiát; mpgcsók'Jgatta őket sokszor, sokszor, könye is lepergett. Élned kell! szólt végre nejéhez, mintha szivébe Iá'na. — —------------— — — —--------Ti tus az elfogott halálát kivánta, mint jó barátja gyilkosáét; de a politika is kívánja az elbukott császár halálát. Es Sabinus pedig kikiáltott császár volt. Ott állt Sabinus VespasiáD előtt, büszkén, dacosan. Végig hallgatta halálos Ítéletét. Egy izma sem mozdult; kérésre ajkait nem nyitá. A teremőrökön keresztül egy nő tör utat, két kis fiút vezetve karján. Vespasián elé megy. — Császárom, kegyelmezz férjemnek, elég volt a szenvedésből. — Meg kell halluia ! — Nem szabad meghalnia. Nézd e két gyermeket. Műit nőstény oroszlán neveltem barlangban e gyermekeket, hogy annál többen esedezhessünk könyörületért. Ne vedd el atyjukat. A két kis gyermek a császár elé ment és csengő hangjukon szóltak : •— Miért akarod, hogy sírjon anyánk. Oly szép ő, ha mosolyog. Miért veszed el apánkat, hisz 9 évig azt a levegőt sem szivta, a mit más, a napot sem látta ! Vespasián elérzókenyült, elfordult, s a hogy elfordul, szeme fiáéval találkozott, S e szemek azt intették neki, hogy nincs kegyelem ! Titus, a kit később az „emberiség gyönyörének“ neveztek, azt kivánta, hogy haljon ez ember. A nő könyörgése, könnyei, a gyermekek ártatlansága meg nem hatotta. Nem könyörült. — Nincs kegyelem ! — En nekem is van egy kérésem ! — szólt ekkor Sabinus. Ah ! végre megtört a dacos hős. — Rövid kérésem van — folytató Sabinus s neje és gyermekeire nézett. A nő és a két gyermek ekkor oda szaladt hozzá. Sabinus egyik karjával átkarolta nejét, a másikba felemelte a két gyermeket s aztán összecsókolta mind a hármat, s még egyszer súgta oda nejének : élj ! Aztán letette a két gyermeket, elboesátá nejét. — Mi a kérelmed? — kérdő a császár, — Most már semmi! -- felelt Sabinus — csak az a mondandóm, hogy sie-sünk. kívül a nép várja az ítélet végrehajtását, halld hogy tombolnak ! Ne várakoztassuk ! S ezzel elégülten, mosolyogva haladt az őrök útin.
