Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-07-03 / 27. szám

TTr r 4. TOLNA VÁRMEGYE. 1892. julius 3. — Új óvoda Szegzárdon. Tolnainegye köz- igazgatási bizottsága a kir. tanfelügyelő előterjesz­tésére dicséretreméltó elhatározással kimondotta, hogy Szegzárdon, mint a megye székhelyén, szep­temberig egy új óvoda felállítását, mint szüksége­set, sürgetni fogja. Az óvodai törvény végrehajtása után ugyanis Szegzárdon legalább is 2 óvodát kell még felállítani s csak dicsérni iehet, ha a szék­hely jó példával jár elől. Szerintünk is, ha a város most egy újat szervez, ezen előzékenységével eset­leg a második felállítását elodázhatja. Mindenesetre gondoskodniok kell a vezérlő férfiaknak s különö­sen a képviselő testületnek arról, hogy az okvetle­nül bekövetkező uj óvodának sürgős felállítása meg­lepetéseket ne okozzon. Mi felhasználjuk ez alkal­mat s felhívjuk az illetők figyelmét a belvárosi óvodára, a melyet tudvalevőleg az alapnevelési egyesület tart fenn- A hangulat után Ítélve, az egyesület talán nem idegenkednék attól, hogy az óvodát felszerelésével és vagyonával együtt — ter­mészetesen bizonyos feltételek mellett — a város­nak átadja. Minden megye székhelyén a törvény értelmében egy minta óvodának kell lennie. Nem szenved kétséget, hogy ha a város ezt átvenné, ez lenne legkönnyebben és legkevesebb költséggel a kor igényeinek megfelelően ilyenné átalakítható. Esetleg nagyobbitani lehetne a tantermet, de ha az átalakítási munkálatok bizonyos összeget szük­ségedének is, még akkor is feltűnően kevesebb kiadásába kerülne a városnak, mintha egy egészen új telken kellene építeni, vagy a meglevő épületet átalakítani. A törvény által előirt óvodák és men- helyek túlságos nagy száma amúgy is még sokáig csak pium desiderinin lesz, annyit felállítani csak lassan, időszakon kint lehet, főleg ha áldástalan esztendőket élünk. Mert a tönk szélére juttatni a községeket még sem lehet. Különben: Videant consules! — Esküvő. Jeszenszky Pál dr. min. fogalmazó a honvédelmi minisztériumban, múlt héten vezette oltárhoz a belvárosi plébániatemplom­ban Börzsönyi Klementin kisasszonyt, Bör­zsönyi Lajos nyug. járásbiró és földbirtokos leányát. Násznagyok voltak Kämmerer Ernő orsz. kép­viselő és Gebhardt Lajos dr. fővárosi tiszti főorvos. — Érettségi vizsgát tettek a szegzárdi tanuló ifjak közül a folyó évben: Dezseöffy Aurél, Éber Géza, Csolenkó János, Tóth Béla, Müller Lajos és Kiss Lajos Pécsett, — Hirsch Jenő B a j á n, — Kramolin Ernő és Goldberger Dezső Buda­pesten. — Rezegh Frigyes Szegzárd városi mérnök, elkészítette Szegzárd utcáinak átnézeti térképét. — Halálozás. Löwy Ignácz köztiszteletben álló simontornyai kereskedőt s vármegyei biz. tagot súlyos csapás érte, 12 éves viruló leányának, Ka­ticának elhunytával. A szerető apának, ki rövid idő alatt hat emberéletet mentett már meg, sa­ját gyermeke életének megmentésére irányuló min­den önfeláldozása hasztalan volt — a kíméletlen halál letépte a kis bimbót — a szülők örömét és büszkeségét. — Júliusi holdjárás. Első negyed volt 2-án, holdtölte lesz 10-ón, utolsó negyed 17-én, új hold 24-én és első negyed 31-ón. E hóban a nappal már 11 percet fogy 15-ig. Az időjárást 10-ig szép­nek jósolják, innen kezdve 17-ig szelesnek, esősnek Ígérkezik; ekkor ismét derült lesz 24-ig s azután boruknak és sok esővel járónak mondják. — Táncpróba. It e c h n i t z József tanít­ványai junius 26-án tartották táncpróbájukat a ka­szinó nyári helyiségében. Kicsinyekkel és nagyok­kal megélt az egész helyiség s oly fesztelen, jó kedv uralkodott az egész estélyen, a minőt Szeg­zárdon ritkán lehet tapasztalni. Az uj táncok közül a körmagyart és k r e u t z e r-p o 1 k á t ta­nította, a melyeket tanítványai igen szépen járnak. A kedélyes mulatság egész reggelig tartott, termé­szetesen a felnőttek részvételével. Anyagi haszna is igen szép volt a tánctauitó urnák. — Eljegyzés. Fischer Jenő szegzárdi ta­nító eljegyezte Freund Hennin kisasszonyt, a ki szintén az i/.r. iskola tanítónője. — Fischle Frigyes báttaszéki közalap, ura­dalmi főerdészt a pilismaróthi közalap, uradalom­hoz helyezték át, a hol állását október 1-én fog­lalja el. — Új szivarok. Julius első napjaiban egy új szivarfaj jő forgalomba. A szivar „Senoritas“ nevű és 10 darab csomagokban 50 kr értékű. Egy uj szivarka pedig „Ibis“ nevű és szopóka nélkül 100 darabonként 2-50 frt lesz az ára. Az egyptomi szivarkákat, melyeket eddig csak Budapesten árul­tak, e hónaptól kezdve az egész országban árulják. — A szegzárdi népbank mint önsególyzési szövetkezet a szegzárdi róm. katli. óvoda és gyer- mekmenhely részére 10 frtot adományozott, mely­ért köszönetét mond az elnökség. — Pince a városi vendéglő alatt. A városi vendéglő építése közben junius 30 án egy eddig ismeretlen pincére akadtak a munkások. Eleinte féltek a felfedezett nagy föld alatti üreget átku­tatni, de midőn a holthajtást nagyobb területen szétszedték, többen megvizsgálták és egy régi pincének találták. Most használni fogják a meg­levővel összekötve, mert a vendéglősnek jó szolgá­latot fog lenni. — Iskolai zárünnepély. A polgári iskola év­záró ünnepélye junius 26-án délelőtt 9 órakor az ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet után tartatott meg. A tornahelyiség ez alkalommal is egészen megtelt a tanulók szülőivel, rokonaival és érdeklődő közönséggel. Az ünnepély a Hymnus elóncklésével kezdődött. Ezután dr. Szigeth Gábor iskolaszéki elnök tartott egy szép megnyitó beszédei, melyben visszapillantást vetett a lefolyt évre s a tanulók által elért sikert felemlítve, az iskolaszék és szülők nevében köszönetét mondott a tantestületnek. Ének (külön karénekek a fiuk és lányok által előadva), szavalatok és a jutalmak kiosztása képezték még az ünnepély tárgyát. Végül Laurentsits Gábor VI. oszt. tanuló intézett búcsú beszédet a tanári kar­hoz, a mely szép beszédért és r okonszenves szép előadásáért teljes elismerést kapott. Ösztöndíjat és jutalmat a következő tanulók kaptak: Bezerédj-féle -ösztöndíjat Benkovics István V. és Liszkay Géza IV. oszt., Tolnamegyei isk. tanács-alapból Klein Móric I. oszt., Amizoni-félét Sáfáry László I. oszt. tanulók. Szorgalom és jó magaviseletért Goldgru- ber László és Schleiszner Hudolf V. oszt. tanulók 1—-1 drb aranyat; a nngyar nyelvben tanúsított kiváló előmenetelért Fridrich J. III. oszt. egy da­rab aranyat és Deutsch I. oszt. tanuló 2 ezüst fo­rintot. Könyvjutalomban részesültek : Parragh, Gre- linger, Groszmann, Lovinusz, Ausch, Inselt, Schön, Hirschfeld I oszt., Sche'eznik, Dicenty, Gazda, Herzog Blau II. oszt.. Szigeth Peiler, Leopold, Grósz, Tóth, Springman, Wohlfahrt III. oszt., Kórody, Csankó, Breiner IV. oszt., Kron, Váczek és Laurentsits V. és VI. oszt. tanulók. — Pestmegye kettéválasztása. A belügy­minisztérium már régóta tervezi Pestmegye két­felé osztását. Az ugyanott elkészült helyszínelés szerint külön Buda vármegye lenne ala­kítandó, a melyhez a mostani Pestmegye dunántúli részei csatoltatnának. — Országos vásár. A Sarlós-Boldogasszony - napi országos vásár junius 27-én tartatott meg. A vásárra rendkívül sok szarvasmarhát és lovat haj­tottak, azonban a vótelkedv nem volt nagy. A májusi vásárban kedvezőbb volt az eredmény, mert akkor igen sok lovat vettek Bulgária részére. Az ipari és kereskedelmi cikkek forgalma még akkora sem volt, mint az állatoké. Határozottan észreve­hető a pénzhiány, mert mindenki csak a nólkülöz- hetlen szükségleteit elégíti ki. A vásárnak külön­ben a legszebb idő kedvezett. — Óvodai szünet. Az „Alapnevelési egyesü­let“ által fenntartott belvárosi óvodában julius 1-től kezdve augusztus 1-ig kizárólag a szokásos nyári szünet tartatik. a német sas igen összetópázott. A többi baromfiak közül egynek sincs valami hízelgő jelentése. A liba az ostobaságnak, egyszerűségnek jelképe, tulajdon- \épen igazságtalanul, mert e madár egyáltalában cs minden értelmiség s bátorság híjával. Az • orban jobban megbecsülték; midőn Jupiter az öreg Baucist és Philemont meglátogatta s ezek vendégüknek a libát meg akarták ölni, a liba fel­ismerte az istent és lábaihoz menekült. A capito- liumi ludak Eómában mint szent madarak, kiváló gondozásban részesültek, mivel egykor gágogásuk által az ellenség támadását elárulták s igy a vá­rost megmentették. A libának a középkorban jó-ló tehetséget tulajdonítottak. A keresztes vitézek előtt egy liba ment s mutatta a szent földre vezető utat. A szegény kacsa a hazugságnak, különösen a hír­lapi és távirati nagyotmondásnak jelképe. Eme meg­alázó jelentés eredetét nem lehet kikutatni. Néme­lyek onnan magyarázzák, hogy a hazugság épugy terjed a hírlapokban, mint a hogy a kacsa úszik, néha lebukik, majd újra fölmerül. Franciaország­ban eme jellemzés eredetéül a következő esetet beszélik. Egyszer egy újság egy történetet beszélt el 12 kacsáról, melyek közül egyet levágtak s a többi 11-el megetették s igy jártak el mindaddig, inig az egyes kacsákat a többiekkel mind megétet- ték, úgy hogy utoljára csak egy maradt s ebből aztán kitűnő kövér pecsenye lett. Ez a történet be­járta valamennyi francia hírlapot, sokat beszéltek és nevettek rajta s ez idő óta szokás az otromba hazugságról azt mondani: kacsa! A dolog nem valószínűtlen, de valóságáért nem vállalhatunk fe­lelősséget. | -A Kiválóan szép és költői jiy Hőség fűződik a hattyúhoz. Eme kedves madár az ókorban Apolló­nak volt szent madara; az isten lantját a hattyú fején szólaltatta meg s ez által a madarat a jóslás és az ének tehetségével ruházta fel, de az utóbbit a halála bekövetkezése előtt gyakorolhatta. Különö­sen a hesperiai hattyúk bírtak ezzel a tulajdonság­gal, — s ezeknek bucsudala korunk költészetében mint hattyúdal szerepel. A hajósok jó jelnek te­kintették, ha hattyúval találkoztak, s Jupiter a ha'tyu képében szállt le Lédához, hogy a féltékeny Junó őrködését kijátsza. A hattyú a germán mithologiá- ban is előkelő szerepet játszik ; a világosság isten­nőjének volt szent madara s a Walkürók gyakran öltöttek hattyú-alakot. Innen a Lohengrin-monda is. Az úszó madarak rendjéhez tartozik a pelikán is: ős idők óta az önfeláldozó anyai szeretet jel­képe, a mennyiben azt tartották róla, hogy saját keblét tépi meg s önvórével táplálja fiait. E hit azon alapul, hogy a pelikán fiait torokzacskójába szedett hal és vízkészletből eteti, illetve itatja. A fecske a pacsirtával együtt a tavasz hírnöke. A szarka a tolvajlás symboluma; már az ókor­ban is romlásthozónak tekintették; — ha a vándor elé az útra repült, az veszedelmet jelenteit s ha egy házra ült, a háziak közül meg kellett valaki­nek halnia. Ezen jelentés oka talán abban rejlik, hogy a szarka tollazata a gyászszin : fehér és fe­kete. Az ökörszem s a kakuk a merész csel sym- bolumai, a mely haszonra les. Az ökörszem a sas szárnya alá bujt, mikor a madarak a királyi ko­rona e'nyerésére versenyt rendeztek s mikor a sas a legmagasabbra emelkedett, ő kirepülve szárnyai alól pihent erővel még fölebb hatolt, s azt legyőzte ; épugy a kakuk tojását a gébics fészkébe rakja, hogy azt fáradtság nélkül költéssé ki, a mit egyéb­iránt a természettudósok vitatnak. Egyes helyeken, mint Németországban, a kakuknak jósló tehetséget is tulajdonítanak. Ha van az embernél pénz, mikor elöször hallja, akkor az egész évben nem fog pénz­hiányt látni s azt is megmondja a kakuk, hány évig fog még az ember élni. A fülemile a szerelem s a költői dal esz­ményképe s ezen jelentőségnek, eltekintve a füle­mile szép dalától, magyarázata egyrészt a Philo- melárol, Pandion athéni király leányáról szóló mon­dában rejlik, ki fülemülévé változott; másrészt ama keleti mondában, mely szerint a fülemüle a rózsát szereti s a virágok kinyiló királynőjének legszebb dalaival áldozik. A fülemüle régi jelentősége nap­jainkig változatlanul felmaradt, bár a szerelembeteg ifjak igen tiszteletlen magaviseletét tanúsítanak o kedves dalos iránt s őt sokszor megcsufolják.------------ R. L. ( t säiiiflaSoSBäBeieiiä __ • --- k SHnÉMDStiíti

Next

/
Oldalképek
Tartalom