Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-05-01 / 18. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1892. május 1. létében kidolgozott, határozott és a legmesszebb menő igényeket is kielégítő munkaprogram- m a 1 lépett elő, melynek megvalósításához a kormányzat minden ágában nagy erővel és erélylyel fogtak hozzá. Pontosnál fontosabb, nagyszabású törvényjavaslatok követték egymást, És mit tett ezzel szemben az ellenzék ? Hivatását, a parlamenti ellenőrzést gyakorolni, váljon úgy fogta-e fel, hogy a kormányt üdvösnek mutatkozó javaslataiban támogassa, inig azoknál, melyeket helyeseknek nem talált, a tévedések és hiányok kiigazítására vagy pótlására szorítkozott, vagy, a hol lényeges elvi ellentétek állottak fenn, az elvek kölcsönös tiszteletben tartásával, saját álláspontjának határozott, de nem erőszakos, dokumentálására törekedett ? Nem. A parlamentarizmus törvényei közé be akarta vinni a kisebbség uralmát a többség fölött. Erőszakos eszközökhöz nyúlt, hogy az erőszaknak érvényt szerezzen, Annak a többségnek jogát, mely az alkotmányosság minden föltételével rendelkezett, aláakarta rendelni a kisebbség uralmának. A kisebbségnek eme törekvése, a meddig az a parlamentarizmus határai között mozog, jogosult ugyan, a mi ellenzékünk azonban nem maradt meg ennél, hanem visszaélt a helyzettel, a melyet neki a házszabályok és a többségnek szabadelvű felfogása nyújtott. Majd meddő közjogi vitákat provokált; ha egy közös hadseregbeli hadnagyocskának inter pocula eljárt a szája, az elég volt arra, hogy á 11 a m j o g i sérelmekért vonja kérdőre a kormányt és rögtön készen volt az országos casus, hogy nem létező közjogi sérelmek falra festésével, a közvéleményt a kormány és többség ellen szítsa, a mi pillanatra esetleg hatásos eszköznek is bizonyulhatott, mert mi sem könnyebb és hálásabb, mint a nemzeti hiúságra hatni, mint ilyen módon hangulatot csinálni. S nem történhetett semmi ebben az országban, mihely t csak a legaprólékosabb vonatkozásban állott a fekete-sárgával, hogy abból az ellenzék mesterkélten ne a nemzeti sérelmek és merényletek rémjével iparkodott volna kormányellenes hangulatot teremteni. De ha már ezt a tisztelt ellenzék önző pártszempontokból meg is cselekedte, ha hosszas és üres közjogi vitákkal minduntalan útját állta a törvényhozás szabályos működésének, akkor most nagyon furcsán tűnik fel az ellenzék a közvádló szerepében, a midőn a törvényhozói működés eredménytelenségének vádját lobbantja a kormánynak szemére. Nem-e az ellenzék volt-e az, a mely hónapokon keresztül agyonbeszóléssel bénította meg az országgyűlést munkájában? Váljon a belügyi bud- getvitánál hallottunk-e az ellenzék részéről egyetlen eszmei jelentőségre emelkedett beszédet, a ki nek csak a falujában volt egy jegyző, a ki bármiféle visszaélést követett el, vagy a járásában egy hanyag szolgabiró, az rögtön előállott, hogy ezek Méltó utódjuk Liszt és Reményi, kiknek művészetében a mi közönségünknek is volt alkalma több ízben gyönyörködni; s ma az ország első hegedűsét fogjuk hallani, ki aránylag fiatal kora dacára, a müveit Európa minden táján, dicsőséget, hírnevet szerzett a magyar művészetnek, a magyar zenének 1 Páris, Berlin, Szt.-Pótervár közönsége egyforma lelkesedéssel, rajongással tapsolta a jeles művészt, kit ma szerény körünkben üdvözölhetünk, s igy eléggé fontos momentumnak tarthatjuk az ő megjelenését arra, hogy a sajtó nevében is az elismerés és üdvözlet adóját rójuk le ő irányában, ki a magyar név nimbuszát a külföldön magasabbra emelte! S Hu bay érdeme kétszerié nagyobb azért, mert a művészi siker nem kábította el ; s nem lett kozmopolitává, mint a művészek gyakran tenni szokták. Az ő hazafisága nagyobb, erősebb a művészi hirnóv csillogó csábjainál; diadallal, dicsőséggel elárasztva járja be a külföldet, de csak vendégképpen, mert állandóan csak köztünk érzi magát otthon, hazájában, hol kevesebb anyagi előny kecsegteti, mint a külföld gazdag fővárosaiban. De a hazaszeretet melege otthon tartja és itt apró-cseprő mulasztásait, hosszasan kiszínezve, a ház elé tálalja és értők a kormányt, a jelenlegi kormányzati szellemet és többséget, vagy legalább is a belügyminisztert vonja felelőségre. S dacára annak, hogy a belügyminiszter esetről-esetre kimutatta, hogy a mulasztásért, a hol az tényleg történt, a megtorlás már bekövetkezett, avagy annak foganatosítása folyamatban van, mégis csak felhangzott a régi nóta, az eltussolási rendszerről, a korrupcióról stb. S z a p á r y Gyula gróf miniszterelnök annak elbírálásánál, hogy kit illet a törvényhozási tevékenység megakadályozásáért a vád és felelősség, az önérzet hangján méltán és joggal hivatkozhatik, a nemzet Ítéletére, a mely a személyes politikát űző ellenzékre nézve csak marasztaló lehet. A szerkesztő. — Ragályi Lajos dr. országgyűlési képviselő, mint országgyűlési tudósítónk táviratozza, pénteken az indemnity tárgyalásánál nagyszabású beszédet mondott, mely nemcsak a saját pártjában keltett nagy hatást, hanem az egész ház osztatlan figyelmében részesült. Kész szónoknak bizonyult, kit az ellenzéki szónokok sürü közbeszólásai sem hoztak ki sodrából és kinek úgy tartalmilag, mint alakilag kitűnő beszédét a szabadelvű párt nagy tetszéssel fogadta. Bennünket, kik Ragályit közelebbről ismerjük, nem lepett meg a siker, melyet első országgyűlési szereplésével aratott és sietünk őt, mint megyénk fiát, ezen első parlamenti sikeréhez szivből üdvözölni. Kötelességünk egyúttal, hogy őt a Horánszky és Linder képviselőknek támadása ellenében a leghatározottabban védelmünkbe vegyük jóllehet mindazok, kik Ragályi egyéniségének korrektségét és eddigi politikai szereplését ismeri, a felhozott vádaknak egy percig sem fognak hitelt adni. Köztudomású, hogy Ragályi mindenkor erős híve volt a szabadelvű pártnak, sőt a paksi kerületben benne mindenki a szabadelvű párt egyik vezér- fórfiát ismerte, ki magát úgy a választásoknál, mint egyéb alkalmakkor, e párt elveiért lelkesen exponálta és az utolsó választásoknál is csak azért nem volt ő az ottani szabadelvű párt elnökségének tagja, mert tevékenységét és idejét saját választása a nagybaromi kerületben vette igénybe. De nemcsak az ő itteni általánosan ismert politikai pártállásánál fogva, hanem kifogástalan egyéni jelleménél fogva is képtelenségnek tartjuk Lindernek amaz állítását, mely szerint a választások idejében Ragályi tőle kórt volna tanácsot arra nézve, hogy minő programmal lépjen fel képviselőjelöltül. Már jóval a választási mozgalmak megindulása előtt tudtuk mi itthon, hogy Ragályi a nagybaromi kerületben, egy ottani befolyásos ismerősének ajánlatára, szabadelvű programmal fog fellépni és ha e kérdésben egyáltalán tanácsra szorult volna, akkor sem kellett volna a nemzeti párt képviselő jelölt ségbeo utazó nagyérdemű tagjához, Linder György úrhoz fordulnia. Már azon rokonszenves emlékek is, melyeket Ragályi itteni szereplése után visszahagyott, megsemmisítik a Linde r-féle támadás jelentőségét és nem tudjuk, hogy járna Linder ur, ha ó is amaz emlékekre akarna hivatkozni, a melyek az ő egykori otthonában, a baranyamegyei M a i s s községben, községi jegyzői működésének idejéből, fennállanak. tartja és itt ápolja kedvvel, és hivatással, lelkesedéssel a magyar zeneművészetet 1 Ott hagyta a brüsseli zeneakadémián elfoglalt fényes állását, ott hagyta Berlint, hol a világhírű Joachimnak tanítványból versenytársává vált, s hazajött a mi szerény körünkbe ápolni, fejleszteni a művészetet, melynek egyik kiválóan ihletett apostola! Igaz örömmel és hazafias büszkeséggel üdvözöljük tehát a mi szerény hajlékunkban a nagy művészt, kinek megjelenése továbbra is lelkesítsen bennünket a magyar dal és zene ápolására, s bár meg volna az az üdvös eredménye, hogy a mi elhanyagolt és szunnyadó dalárdánkat is újabb életre keltené! Kár oly soká pihentetni társadalmi életünk eme erős faktorát, mely az alig múlt években is dicsőséget, hírnevet szerzett városunknak, s mely a magyar dal hű ápolója és fejlesztője volt. Reméljük, hogy a lelkesedés ismét életre kelti, mert hitünk szerint „a leányzó nem halt meg, csak alszik“ s Hu bay művészetének varázsa talán ismét feltámasztja halottaiból. A Szegzárdon létesítendő fögymnázium érdekében a végrehajtó bizottság az alábbi komoly megfontolást és megszivlelést érdemlő felhívást intézte Tolnavármegye összes bizottsági tagjaihoz: Mélyen tisztelt bizottsági tag Ur! A nagy méltóságú vallás és közoktatási magyar kir. ministerium folyó évi március hó 2-án 232b. szám alatt kelt s Tolnavármegye közönségéhez intézett leiratában azon nagy fontosságú kijelentest tette, hogy „Tolnavármegye területén egy teljes fo- gymnázium létesítését elvileg a maga részéről is kívánatosnak tartja“ s egyúttal felhívta a törvényhatósági bizottságot, hogy a f'ógymnaztumnak hol leendő felállítására nézve vélemény es jelentést tegyen. A fögymnázium helyére nézve a múltban megállapodásra jutott Tolnavármegye közvéleményé s eddig senki sem gondolt másra, mint a székhelyre: Szegzárdra, mely részint értelmiségének nagy száma, részint a közkormányzat minden ágának összpontosítása folytán elsörendben hivatott kulturális gócponttá fejlődni A legutóbbi időkben indult csak meg és pedi g többféle irányban a mozgalom, mely Szegzárd ezé n eddig nem vitatott törekvését kérdésessé tette s részint oda irányul, hogy a Bonyhádon és Gyünkön létező felekezeti algymnáziumok fejlesztessenek fö- gymnáziumokká; részint, hogy Duna-Földváron létesittessék a tervbe vett középiskola. Mid,ön tisztelt megye bizottsági tag urat tisztelettel felkérjük, hogy a folyó évi május hó folytán megtartandó rendkívüli megyei közgyűlésen a Szegzárdon létesítendő fögymnáziumot szavazatával támogatni sziseskedjék, egyszersmind biztosítjuk, hogy alolirt végrehajtó-bizottság a sikerre való teljes kilátással mindent elkövet, hogy nemcsak az anyagi áldozatok terén állja ki a versenyt megyénk bármely helyével, hanem piaca forgalmának emelése s egy rövid idő alatt létesítendő tápintézet által a taníttatás költségeinek lehető leszállításával is komolyan foglalkozik. Szegzárdon, 1892. évi ápril hó 22. A Szegzárdon felállítandó fögymnázium létesítése tárgyában alakult végrehajtó bizottság-. Bezerédj Pál ministeri meghatalmazott. Boda Vilmos országgyűlési képviselő. Dezseőffy Géza kir. törvényszéki elnök. Fejős Imre takarékpénztári igazgató. Ilanny Gábor apát-plébános. Dr. Hangéi Ignác megyei tiszti főorvos. IJirling Adám városi főjegyző. Dr. Kramolin Emil birtokos. Dr. Leopold Kornél ügyvéd és lapszerkesztő. Leopold Sándor bérlő. Madarász Elemér vármegyei főjegyző. Miké György plébános. Módly íjászló vármegyei föpénztáros. Orffy Lajos ügyvéd. Dr. Szigetit Gábor hitelbanki igazgató. Steinekker Ferenc ur odaírni tiszttartó. Takler József városbiró. Török Béla ügyvéd. Závody Albin kir. törvényszéki biró. Biztosítsunk a jég ellen. (G.) A tavasz vége felé és a nyár kezdetén önkéntelenül jut eszünkbe a múlt évi sok elemi csapás. Nemcsak az ország más vidékein, kisebb- nagyobb mértékben jóformán az egész országban, hanem megyénkben is, még pedig köztudomás szerint óriási pusztításokat, károkat okoztak a jég, vihar, áradások. Megyénk lakosságának egy jó része most is érzi, sőt meg fogja érezni még sokáig a múlt esztendő csapásait. Még hagyján, ha valaki tőkepénzes, vagy nem földbirtokban van a vagyona; de a kis gazda, a kinek az a főid adja mindennapi kenyerét, a melyet egész éven át munkálnia, nagy fáradsággal gondoznia és költségeskedéssel jó karban kell tartania, ha egy jégeső vagy fagy és ára-
