Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-03 / 1. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE. 1892. január 3. Xe töröltesse el mngát szemfényvesztő, cifra ígéretek által senki, hanem induljon a valóság után! Vizsgálja meg. mi vezeti a jelölteket, ; önérdek avagy tiszta meggyőződés, ismerje, mielőtt szavaz, a jelöltek erkölcsi értékét. Xe hallgasson az izgatókra és az ámí- tókra, hanem csak a felvilágosító, komoly szóra. Válaszszon a csillogó frázis és a hasz­nos munka, a meddő gáncs és céltudatos tettvágy között! • ítéljen a választó közönség! Legyen szigorú, de igazságos! Meggyőződésünk, hogy ezen Ítélet új­ból a szabadelvű párt fényes győzelmét fogja hirdetni. Szegzárd 1891-ben. (Gr.) Most egy éve azzal az óhajtással végeztem krónikámat, vajha a jövő évről i még fokozottabb mérvű fejlődést jegyezhet­nénk Szegzárd évkönyveibe. Megkísérlem egybeállitani a letűnt év eseményeit hogy lássuk belőle: vájjon Szeg­zárd kulturális és materiális tekintetben csakugyan haladott-e, birja-e azon szüksé­ges feltételeket, melyek egy a múltban na­gyon is elmaradott székváros fejlődését elő­segíteni hivatvák? A letűnt év meggyőzhetett minden ko­molyan figyelőt arról, hogy Szegzárd igen is lépésról-lépésre, évről-évre emelkedik, már is eljutott azon provinciális városok, aliás nagyközségek sorába, melyekről, mint a magyar faj és kultúra fenntartó és fej­lesztő elemeiről teljes elismeréssel kell szólni. Tiszta magyar lakói a kultúra magas fokán állnak, lelkűk alkalmas minden nemesebb eszme és cél befogadására és támogatására; a humánus intézmények szaporodása és fenn­tartása, — a társas élet kedvező mozzana­tokat tüntet elő s általában a város fejlődés- képes, a mint ez az alább lehetőleg időrend­ben felsorolandó eseményekből is azonnal kitűnik. Az 1891. év Szegzárdon is az influen­zával vette kezdetét. Járvány volt, amiért az iskolákat is pár hétre bezárták. Szeren­csére aránylag kedvező lefolyású volt, mert a betegedések mellett nem volt túlságos ha­Tehát a midőn én most az asszonyokról be­szélek, nagyon távol vagyok attól, hogy rótok ma- theraatikai pontossággal szólhassak, mert hiszen köztudomású dolog, hogy náluk igen sokszor még a kétszerkettő is ötté változik. Azt mondják a kritikusok, hogy a férfi és az asszony kedélyvilágát spnkisem jellemezte jobban, találóbban mint Madách, a midőn az „Ember tra­gédiájáéban a midón a paradicsomkert madárdal­tól zengő balzsamillatos enyhe, árnyas bokrai kö­zött a legelső szerelmes párt beszélteti. Éva anyánk — szét- és végigtekintve a sok szép látnivalón : öröm repesve igy kiált fel : — Ah élni, élni, mily édes, mi szép ! — Bájos szoprán hangjába azonnal beleszekun­dál Ádám erőteljes tenorja: — És uraak lenni mindenek felett ! — Persze, hogy Adám ebbe a sok mindenbe beleértette az asszonyt is. Csakhogy szegény Ádám apánk gazda, — akarom mondani gazdaasszony nélkül számolt, mert a tényleges viszonyok azt bizonyítják, bogy a paradicsom beli alma-ozsonnától kezdve egész a mai dunszios, szulcos, kremmes, theás, csokoládés, kávés, fagylaltos asszonyi kon­ferenciákig, az asszony lett az Ur mindenek felett, — beleértve a férfit is . . . Azt kérdi egy sikkes menyecske egyik is­merősétől, — a ki abban a hírben állott, hogv •egy szeretetreméltó, bájos, kivána'os asszonykának a legboldogabb férje: lálozás. E kedvező arányt elősegítette a la­kosság rendes és jó életmódja, táplálkozása, a mely a bor használatával nagy befolyás­sal volt a test fizikumának épségben tar­tására. Mindjárt január első napjain ejtetett meg a népszámlálás, a melynek eredménye gyanánt kitűnt, hogy Szegzárdnak lakossága 15,000 lélekből áll; mert az a kevés, a mi ezen számból hiányzik, a sok összeírás nél­kül maradott családból okvetlenül kikerült volna. Ha egyéb nem. e szám is mutatja a székváros 10 év alatti kulturális fejlődé­sét, mert a statisztika azt mondja, hogy ott a legnagyobb apadás, a hol a haladás­nak feltételei hiányoznak. Az 1891. évben alakult meg véglege­sen a kereskedelmi kaszinó, mert — habár működését korábban kezdette is, — alap­szabályait január hónapban küldötte le meg­erősítve a miniszter. Azóta a kereskedői osztálynak és a társadalom sok más tagjá­nak, a ki ezen egyletbe is felvétette magát, kedvelt szórakozó s egyúttal közös ügyeik, érdekeik megbeszélésére, eszmecserére al­kalmas helye. Ugyancsak a múlt óv elején alakult meg a szinpártoló-egyesület Szegzárdon. Si- montsits Béla alispán egy rég érzett hiányon segített, midőn élére állott a szinpártoló- egylet létesítését célzó mozgalomnak és az egyletet rövid idő alatt meg is alakította. Szegzárd intelligenciája az egylet ügyét mindjárt felkarolta és az egyletnek első megalakulásakor mindjárt több mint 100 tagja volt. — A szinpártoló-egyletnek tulaj­donítható máris azaz eredmény, hogy kóbor színtársulatok nem alkalmatlankodnak mind­untalan városunkban, a kik csak terhére vannak a közönségnek, hanem csak az egyesület jóváhagyásával jöhet társulat Szegzárdra. A város közigazgatási ügyeire nézve ezen évvel egy egészen új s tegyük hozzá mindjárt, egészséges irányú aera vette kez- \ detét az uj városbiró. Takler József meg- j választásával. A rendezett tanács ügye el­némult ugyan, pedig 1890. év végén meg­lehetős hullámokat vert fel, a melyekből azt következtethette az ember, hogy végre talán mégis megvalósul, azonban az ország­gyűlésen a közigazgatás államosítását célzó javaslatok egy időre megint elodázták Szeg­zárd rendezett tanácsát is. A városbiró eré­lyes keze a sétatér és utcák befásitását, a járdáknak rendezését, a város külső csino­sodását nagy mértékben előmozdította, a miért az egész lakosság elismerését nyil­vánította. Az előbbi évben megvett uradalmi ven­déglőt a város 66,000 írtra menő összeg­gel átalakíttatja, a földszinti részt emeletre építi, a modern igényeknek megfelelő ven­déglői berendezést eszközöl, a mi feltétle­nül helyes és határozottan hiányt fog pó­tolni Szegzárdon. Azonban a gymnáziumi mozgalom, a mely a városnak már közel 100 év óta tartó tengeri kígyója, a mely bizonyos idő­szakonként hol egyik, hol másik részről üti fel fejét, e mozgalom — mondom — már régen valósulást szenvedhetett volna, ha a város a vendéglő helyett — ha már mindenképen akarja — a gymnázium fel­állítására fordította volna ezen 150,000 frtot. Hogy melyikkel hajtott volna nagyobb erkölcsi és anyagi hasznot a város össze­ségének, annak fejtegetését elhagyhatom. De hát ez már késő ! A vendéglő dísz­leni fog már 1892-ben a maga pompájá­ban, inert déli része már most befejezésé­hez közeledik, s a letűnt' évhez kapcsolódik az épités elkezdésének dicséretes érdeme. A város külső csincsodását még nagy mértékben segítik az igazságügyi palota, a mely — bár eldugva, de egyik dísze Szegzárdnak, s a melyben Themis szolgá­latát a magyar király, kormány, a megye és város dicsőségére már a legközelebbi tavaszon megkezdik; továbbá Bezerédj selyemtelepe, a mely a lefolyt évben ismét 100,000 frt értékű épülettel nagyobbodott. Ide számíthatjuk, mint a ref. városrész diszére szolgáló épületeket, az, áldozatkész, derék ref. polgártársaink dicsó- retreméltó elhatározásukból épült ref. papi és tanitói lakokat, a melyek a központtól j távol ugyan; de mégis a város emelkedé­sét hirdetik amazokkal együtt. A mi a további kulturális mozgalma­kat illeti, Szegzárd és a megye közönségé­nek régi vágya teljesült a felső-leányiskolá­nak szeptember 1-én polgári iskolává tör­tént átalakításával és megnyitásával. Saj- : nos, hogy az óvóképezde ügye nem halad­hatott előbbre, habár ezt Szegzárdnak oly előzékenyen Ígérték meg a minisztérium­ban, hogy nagyon csekély áldozattal meg- kaphatná. Ellenben a népkonyha ügye a megvalósulás stádiumába jutotfis már talán ennek a jó reményekkel kecsegtető évnek j az elején megnyitható lesz. — Ugyan mondja csak kérem! Ha Ádám apánk irúi tudott volna, milyen naplót irt volna az ő házassági élményeiről ? — Könnyű a felelet — volt a válasz — ép­pen olyan, a minőt én Írtam. — Naplóm 365 levél­ből áll, de csak az elsőt és az utolsót szükséges el­! olvasni. Ezekből kilehet találni a közbülsők tartalmát, Az első lapon ez volt megírva: 1880. jan. 1. — Ma láttam Irmát először . . . Láttam holló haját hattyú nyakára omolva . . . Láttam szemeinek kék egéből kiragyogni a hajnal csillagot. Megkér­deztem tőle: „Szeretsz-e csak félig, a hogy én szeretlek, örök mélységével a mély tengerszem­nek ?... Egy fuvallatszerü üdvözítő „igen“ lebbent el a korall ajkadról . . . Van-e boldogság a mely enyimmel fölérne ? . . . Az utolsó lapon pedig ez állt: 1880. dec. 13. — „Midőn a lányka csak mem/asszony — Még csupa meny az egész asszony, Későbben a mint lesz menyecske, logyton fogy a menny, s lesz mennyecsYe, A menny elfogy végképp, lassacskán, — S csak az asszony marad meg csupán.“ (Madách.) A mi a közbe eső lapokon van azt sokkal szebben elmondták már mások, mint a hogy én tudnám . .. Azt mondja Epiphana „Perozes“-ben a há- I zasságról: — Jobb a koplalásnál, rosszabb az evésnél, Fogfájásnál rosszabb, szebb a temetésnél, Lagzinál szomorúbb, derültebb a tornál, Edesb mint a vaczkor, savanyúbb a bornál. Szóval a házasság nem egyéb, mint: „nyugo­dalmas pihenés lötyögös szekéren.“ — „Fülemüle ének, kerék nyikorgása, Ez a házasólet új hármoniája . . „Olyan a házasság mint a ludketrecz: Aki benn van kigágog, —-■ a künn van begágog.“ Bocsánat hölgyeim e gorombaságokért, — nem én mondom, — mások mondták. Én egészen másképpen beszélek. Én azt mondom, hogy: ha a teremtés koronája a férfiú, úgy e korona legragyo­góbb gyémántja a nő . . . És mit érne a korona gyémánt nélkül?... Aztán hol volna az a szív, az az ész, az erő, a melyet ez a gyémánt, ragyogó fényének bűvös varázsával meg ne szédítene?... Mint a gyémántnak, úgy a nőnek is valódi értékét csak nagy későre tudta felismerni a kevély férfiú ... A legellentótesebb, a legfonákabb véle­mények uralkodtak az asszonyi nemről, s mig Provence daltelt mezőin a troubadurok érzelmes lantja rózsának, liliomnak, földöntúli lényeknek zengé a nőket: — addig a társadalom, mint gyám­ság alatti gyermekekkel bánt velők. — Sokáig igy volt ez, s ma is igy van keleten, a hol a hinduk, perzsák, törökök nagyon különös fogalmakkal bír­nak a nőkről. Az indusok törvénykönyve az asszonyok meg­őrzésének nehézségeit sorolván elő: a férjeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom