Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1892. január 3. Xe töröltesse el mngát szemfényvesztő, cifra ígéretek által senki, hanem induljon a valóság után! Vizsgálja meg. mi vezeti a jelölteket, ; önérdek avagy tiszta meggyőződés, ismerje, mielőtt szavaz, a jelöltek erkölcsi értékét. Xe hallgasson az izgatókra és az ámí- tókra, hanem csak a felvilágosító, komoly szóra. Válaszszon a csillogó frázis és a hasznos munka, a meddő gáncs és céltudatos tettvágy között! • ítéljen a választó közönség! Legyen szigorú, de igazságos! Meggyőződésünk, hogy ezen Ítélet újból a szabadelvű párt fényes győzelmét fogja hirdetni. Szegzárd 1891-ben. (Gr.) Most egy éve azzal az óhajtással végeztem krónikámat, vajha a jövő évről i még fokozottabb mérvű fejlődést jegyezhetnénk Szegzárd évkönyveibe. Megkísérlem egybeállitani a letűnt év eseményeit hogy lássuk belőle: vájjon Szegzárd kulturális és materiális tekintetben csakugyan haladott-e, birja-e azon szükséges feltételeket, melyek egy a múltban nagyon is elmaradott székváros fejlődését elősegíteni hivatvák? A letűnt év meggyőzhetett minden komolyan figyelőt arról, hogy Szegzárd igen is lépésról-lépésre, évről-évre emelkedik, már is eljutott azon provinciális városok, aliás nagyközségek sorába, melyekről, mint a magyar faj és kultúra fenntartó és fejlesztő elemeiről teljes elismeréssel kell szólni. Tiszta magyar lakói a kultúra magas fokán állnak, lelkűk alkalmas minden nemesebb eszme és cél befogadására és támogatására; a humánus intézmények szaporodása és fenntartása, — a társas élet kedvező mozzanatokat tüntet elő s általában a város fejlődés- képes, a mint ez az alább lehetőleg időrendben felsorolandó eseményekből is azonnal kitűnik. Az 1891. év Szegzárdon is az influenzával vette kezdetét. Járvány volt, amiért az iskolákat is pár hétre bezárták. Szerencsére aránylag kedvező lefolyású volt, mert a betegedések mellett nem volt túlságos haTehát a midőn én most az asszonyokról beszélek, nagyon távol vagyok attól, hogy rótok ma- theraatikai pontossággal szólhassak, mert hiszen köztudomású dolog, hogy náluk igen sokszor még a kétszerkettő is ötté változik. Azt mondják a kritikusok, hogy a férfi és az asszony kedélyvilágát spnkisem jellemezte jobban, találóbban mint Madách, a midőn az „Ember tragédiájáéban a midón a paradicsomkert madárdaltól zengő balzsamillatos enyhe, árnyas bokrai között a legelső szerelmes párt beszélteti. Éva anyánk — szét- és végigtekintve a sok szép látnivalón : öröm repesve igy kiált fel : — Ah élni, élni, mily édes, mi szép ! — Bájos szoprán hangjába azonnal beleszekundál Ádám erőteljes tenorja: — És uraak lenni mindenek felett ! — Persze, hogy Adám ebbe a sok mindenbe beleértette az asszonyt is. Csakhogy szegény Ádám apánk gazda, — akarom mondani gazdaasszony nélkül számolt, mert a tényleges viszonyok azt bizonyítják, bogy a paradicsom beli alma-ozsonnától kezdve egész a mai dunszios, szulcos, kremmes, theás, csokoládés, kávés, fagylaltos asszonyi konferenciákig, az asszony lett az Ur mindenek felett, — beleértve a férfit is . . . Azt kérdi egy sikkes menyecske egyik ismerősétől, — a ki abban a hírben állott, hogv •egy szeretetreméltó, bájos, kivána'os asszonykának a legboldogabb férje: lálozás. E kedvező arányt elősegítette a lakosság rendes és jó életmódja, táplálkozása, a mely a bor használatával nagy befolyással volt a test fizikumának épségben tartására. Mindjárt január első napjain ejtetett meg a népszámlálás, a melynek eredménye gyanánt kitűnt, hogy Szegzárdnak lakossága 15,000 lélekből áll; mert az a kevés, a mi ezen számból hiányzik, a sok összeírás nélkül maradott családból okvetlenül kikerült volna. Ha egyéb nem. e szám is mutatja a székváros 10 év alatti kulturális fejlődését, mert a statisztika azt mondja, hogy ott a legnagyobb apadás, a hol a haladásnak feltételei hiányoznak. Az 1891. évben alakult meg véglegesen a kereskedelmi kaszinó, mert — habár működését korábban kezdette is, — alapszabályait január hónapban küldötte le megerősítve a miniszter. Azóta a kereskedői osztálynak és a társadalom sok más tagjának, a ki ezen egyletbe is felvétette magát, kedvelt szórakozó s egyúttal közös ügyeik, érdekeik megbeszélésére, eszmecserére alkalmas helye. Ugyancsak a múlt óv elején alakult meg a szinpártoló-egyesület Szegzárdon. Si- montsits Béla alispán egy rég érzett hiányon segített, midőn élére állott a szinpártoló- egylet létesítését célzó mozgalomnak és az egyletet rövid idő alatt meg is alakította. Szegzárd intelligenciája az egylet ügyét mindjárt felkarolta és az egyletnek első megalakulásakor mindjárt több mint 100 tagja volt. — A szinpártoló-egyletnek tulajdonítható máris azaz eredmény, hogy kóbor színtársulatok nem alkalmatlankodnak minduntalan városunkban, a kik csak terhére vannak a közönségnek, hanem csak az egyesület jóváhagyásával jöhet társulat Szegzárdra. A város közigazgatási ügyeire nézve ezen évvel egy egészen új s tegyük hozzá mindjárt, egészséges irányú aera vette kez- \ detét az uj városbiró. Takler József meg- j választásával. A rendezett tanács ügye elnémult ugyan, pedig 1890. év végén meglehetős hullámokat vert fel, a melyekből azt következtethette az ember, hogy végre talán mégis megvalósul, azonban az országgyűlésen a közigazgatás államosítását célzó javaslatok egy időre megint elodázták Szegzárd rendezett tanácsát is. A városbiró erélyes keze a sétatér és utcák befásitását, a járdáknak rendezését, a város külső csinosodását nagy mértékben előmozdította, a miért az egész lakosság elismerését nyilvánította. Az előbbi évben megvett uradalmi vendéglőt a város 66,000 írtra menő összeggel átalakíttatja, a földszinti részt emeletre építi, a modern igényeknek megfelelő vendéglői berendezést eszközöl, a mi feltétlenül helyes és határozottan hiányt fog pótolni Szegzárdon. Azonban a gymnáziumi mozgalom, a mely a városnak már közel 100 év óta tartó tengeri kígyója, a mely bizonyos időszakonként hol egyik, hol másik részről üti fel fejét, e mozgalom — mondom — már régen valósulást szenvedhetett volna, ha a város a vendéglő helyett — ha már mindenképen akarja — a gymnázium felállítására fordította volna ezen 150,000 frtot. Hogy melyikkel hajtott volna nagyobb erkölcsi és anyagi hasznot a város összeségének, annak fejtegetését elhagyhatom. De hát ez már késő ! A vendéglő díszleni fog már 1892-ben a maga pompájában, inert déli része már most befejezéséhez közeledik, s a letűnt' évhez kapcsolódik az épités elkezdésének dicséretes érdeme. A város külső csincsodását még nagy mértékben segítik az igazságügyi palota, a mely — bár eldugva, de egyik dísze Szegzárdnak, s a melyben Themis szolgálatát a magyar király, kormány, a megye és város dicsőségére már a legközelebbi tavaszon megkezdik; továbbá Bezerédj selyemtelepe, a mely a lefolyt évben ismét 100,000 frt értékű épülettel nagyobbodott. Ide számíthatjuk, mint a ref. városrész diszére szolgáló épületeket, az, áldozatkész, derék ref. polgártársaink dicsó- retreméltó elhatározásukból épült ref. papi és tanitói lakokat, a melyek a központtól j távol ugyan; de mégis a város emelkedését hirdetik amazokkal együtt. A mi a további kulturális mozgalmakat illeti, Szegzárd és a megye közönségének régi vágya teljesült a felső-leányiskolának szeptember 1-én polgári iskolává történt átalakításával és megnyitásával. Saj- : nos, hogy az óvóképezde ügye nem haladhatott előbbre, habár ezt Szegzárdnak oly előzékenyen Ígérték meg a minisztériumban, hogy nagyon csekély áldozattal meg- kaphatná. Ellenben a népkonyha ügye a megvalósulás stádiumába jutotfis már talán ennek a jó reményekkel kecsegtető évnek j az elején megnyitható lesz. — Ugyan mondja csak kérem! Ha Ádám apánk irúi tudott volna, milyen naplót irt volna az ő házassági élményeiről ? — Könnyű a felelet — volt a válasz — éppen olyan, a minőt én Írtam. — Naplóm 365 levélből áll, de csak az elsőt és az utolsót szükséges el! olvasni. Ezekből kilehet találni a közbülsők tartalmát, Az első lapon ez volt megírva: 1880. jan. 1. — Ma láttam Irmát először . . . Láttam holló haját hattyú nyakára omolva . . . Láttam szemeinek kék egéből kiragyogni a hajnal csillagot. Megkérdeztem tőle: „Szeretsz-e csak félig, a hogy én szeretlek, örök mélységével a mély tengerszemnek ?... Egy fuvallatszerü üdvözítő „igen“ lebbent el a korall ajkadról . . . Van-e boldogság a mely enyimmel fölérne ? . . . Az utolsó lapon pedig ez állt: 1880. dec. 13. — „Midőn a lányka csak mem/asszony — Még csupa meny az egész asszony, Későbben a mint lesz menyecske, logyton fogy a menny, s lesz mennyecsYe, A menny elfogy végképp, lassacskán, — S csak az asszony marad meg csupán.“ (Madách.) A mi a közbe eső lapokon van azt sokkal szebben elmondták már mások, mint a hogy én tudnám . .. Azt mondja Epiphana „Perozes“-ben a há- I zasságról: — Jobb a koplalásnál, rosszabb az evésnél, Fogfájásnál rosszabb, szebb a temetésnél, Lagzinál szomorúbb, derültebb a tornál, Edesb mint a vaczkor, savanyúbb a bornál. Szóval a házasság nem egyéb, mint: „nyugodalmas pihenés lötyögös szekéren.“ — „Fülemüle ének, kerék nyikorgása, Ez a házasólet új hármoniája . . „Olyan a házasság mint a ludketrecz: Aki benn van kigágog, —-■ a künn van begágog.“ Bocsánat hölgyeim e gorombaságokért, — nem én mondom, — mások mondták. Én egészen másképpen beszélek. Én azt mondom, hogy: ha a teremtés koronája a férfiú, úgy e korona legragyogóbb gyémántja a nő . . . És mit érne a korona gyémánt nélkül?... Aztán hol volna az a szív, az az ész, az erő, a melyet ez a gyémánt, ragyogó fényének bűvös varázsával meg ne szédítene?... Mint a gyémántnak, úgy a nőnek is valódi értékét csak nagy későre tudta felismerni a kevély férfiú ... A legellentótesebb, a legfonákabb vélemények uralkodtak az asszonyi nemről, s mig Provence daltelt mezőin a troubadurok érzelmes lantja rózsának, liliomnak, földöntúli lényeknek zengé a nőket: — addig a társadalom, mint gyámság alatti gyermekekkel bánt velők. — Sokáig igy volt ez, s ma is igy van keleten, a hol a hinduk, perzsák, törökök nagyon különös fogalmakkal bírnak a nőkről. Az indusok törvénykönyve az asszonyok megőrzésének nehézségeit sorolván elő: a férjeknek
