Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
1892. január 3. TOLNA VÁRMEGYE. 3. Ha megemlítem még, hogy világhírű mihász hazánkfia, Reményi Ede városunkat meglátogatva, ritka műélvezetet nyújtott közönségünknek hangversenyével, rá kell térnem azon csapásokra, a melyek a nyáron nemcsak városunk lakosságát, hanem az egész megyét is régi idők óta nem hallott módon meglátogatták. A gyakori jégesők, árviz s ^ezekből származott rossz, áldástalan esztendő sokáig emlékében lesz a lakosságnak. Kevés és rossz bor, jégverte gabona miatt a nép nyomora a megyében nagy. Óvjon Isten máskor ezektől. Az utazó közönség érdekében nagy hátránynyal jár az államvasutak azon intézkedése, mely szerint a naponta kétszeri vasúti közlekedés közül a reggelit beszüntette. A rövid ideig tartó kétszeri közlekedés előnyös volt a közönségre, de káros az igazgatóságra s ezért be kellett szüntetnie. Felemlítem még a fíllokszera és peronospora pusztításait, a melyek órási kárt okoztak. 1891. évbe esik vissza a „Tolnavármegye“ megszületése is, a melyről legelői kellelt volna ugyan megemlékeznem, de — illő szerénységből — legutoljára teszem. Ez dicsőséggel megküzdött a kezdet nehézségeivel, tűrte a gáncsot, dolgozott legjobb tehetsége és tudása szerint a közönség érdekében, melyet rövid egy év alatt meghódított és már-már mint jó házi barátot üdvözlik minden vasárnapon, s egy év leteltével újra kezdi a munkát, most már edzett erővel és fáradságot, áldozatot nem ismerő kitartással. Boldog új évet! — Képviselőjelölések Tolnavármegyében. A „Pesti Hirlap“-nak ama hire, mely szerint Geiger Gyula a kölesdi szabadelvű -pártnak a jelöltje, nem felel meg a valóságnak. Tudomásunk szerint a kölesdi szabad elvű párt mai napig még nem állított jelöltet, csak a legközelebbi napokban várható határozott megállapodás e kerület szabadelvű pártjának jelöltjére nézve. A szabadelvüpárt jelöltjei eddigelé csak három kerületben ismeretesek és pedig a bonyhádiban: Percei Dezső, a szakcsiban : Kamerer Ernő és a paksiban Szenicey Ödön; az előbbiek eddigelé ellenjelölt uélkül állanak, mig Szenicey ellen tudvalevőleg Szluha István cecei földbirtokos lép fel függetlenségi programmal. A végleges eldöutós az összes kerületek jelöltje tekinteté benmég e hét folyamán várható. Hivatalok ügyforgalma az 1891. évben. — Tolnavármegye törvényhatóságának központi ügyforgalma 1891-ben. Alispán i ügydarab beérkezett 22289, elnöki 584, közig, bizottsági 1384, erdészeti 231, erdészeti Il-od fokú 5, kihá- gási 517, igazoló választmányi 44, Lymburg Styrum 124, jegyzői 26. központi választmányi 70, fillokszera 159, fegyelmi 12, tisztviselői 24, birá ó választmányi 1. Tolnavármegye árvaszékénél 24179, tavai 22522. Megyei pénztár 4313. Gyámpénztárnál 5500. A szegzárdi kir. pénzügyigazgatóságnál: 1891- ben 42488, mig 1890-ben 41110. Emelkedés 1378 darab. A központi járási szolgabiróság ügyforgalma: 1891-ben 8192, mig 1890-ben 8104; tehát 88 darabbal több, mint tavai. Szegzárd nagyközségnél: 1891-ben 10924, mig 1890-ben 8755. A szegzárdi kir. törvényszék ügyforgalma 1891-ben: Polgári 16201, büntető 6271, fegyelmi 48; mig 1890-ben 15121, büntető 6043, fegyelmi 24 ; tehát a múlt évihez képest 1312 számmal szaporodott a forgalom. Részletezve : hagyatéki ügy 556, mig 1890-ben 539. Eendes perek 492, mig 1890- ben 474. Sommás váltók 929, mig 1890-ben 699. Csőd kéretett 23, mig 1890-ben 11 ; elrendeltetett 6, mig 1890-ben 3. A szegzárdi kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál : 1891-ben 7695, mig 1890-ben 7002. A szegzárdi kir. ügyészség ügyforgalma: 1891- ben 8016, mig 1890-ben 8052. Itt 36-al csökkent az ügyek száma. A szegzárdi kir. járásbíróság ügyforgalma volt 1891-ben: Elnöki 132, polgári 11500, büntető 4037, kis polgári 606; mig 1890-ben elnöki 196, polgári 10241, büntető 3236, kis polgári 558 ; tehát csaknem 2000 számmal emelkedett az ügyforgalom. — A bonyhádi kir. járásbíróság múlt évi ügyforgalma következő: 6300 polgári; 1498 bűnügyi; 232 kispolgári; 5445 telekkönyvi; 573 elnöki és 70 vizsgálati. — A bonyhádi főszolgabíró hivatal múlt évi ügyforgalma : 6000 közigazgatási; 265 kihágási és 300 egyéb. A paksi kir. járásbíróság 1891. évi ügyforgalma : Elnöki ügy érkezett 572. Polgári ügy érkezett 4042. Büntető ügy érkezett 2540. Kisebb polgári ügy érkezett 333. Telekkönyvi ügydarab | érkezett 4230. Az összes ügyforgalom tehát 11717. szára. — Paks községnél az 1891. évi ügyforgalom következő volt: A közigazgatási osztálynál a beérkezett ügydarabok száma 6778., a kézbesítések száma 1248. Az adóügyi osztálynál az ügydarabok száma 2250. Az elhaltak száma volt az elmúlt évben Pakson 489 s igy ezer lakos után 43. A dunaföldvári főszolgabírói hivatalnak 1891. évi ügyforgalma : Közigazgatási ügyek száma 5216. Kihágási ügyek száma 263. Ipar kihágási ügyek száma 37. Erdei kihágási ügyek száma 233. Cse- lédkönyv adatott ki 402. Munkakönyv adatott ki 115. Igazolási jegy adatott ki 170. Halász jegy 164. A gyönki kir. járásbíróság ügyforgalma 1891- ben : Elnöki 419, poldári 6324, büntető 2312, kisebb polgári 302, telekkönyvi 6011. Részletezve: Muraközy László kir. jbiró : 5071. hátralék semmi. Duzs Lajos kir. aljbiró : 4278, bünvizsgálat 91 — mind teljesítve, hátráló csak 8 drb polgári. Ernst Ödön kir. aljbiróra 6011 sz. hátralék semmi. VÁRMEGYE. Tolnavármegye tisztikara az újév napján Madarász Elemér főjegyző vezetése alatt testületileg tisztelgett Simontsits Béla alispánnál, kit a főjegyző ur a következő beszéddel üdvözölt: Nagyságos alispán ur! A régi szokás, s a Nagyságod iránti régi, változhatatlan tisztelet, ma is inét egybegyüjtött bennünket, hogy az újév alkalmából jókivánatainkat testületileg tolmácsoljuk. S nem tagadhatjuk, —úgy érzem, hogy bízvást mondhatom mindannyiunk nevében, — nem tagadhatjuk — mondom, hogy azokon a szokott érzelmi momentumokon kívül, melyek egy vezéréhez lelkesült érzéssel ragaszkodó tisztikar lelkületó- ben az ily ünnepélyes tisztelgések alkalmával mindig is feltámadnak, a mai alkalom különleges benyomásokat is kelt bennünk, s különös intenzivitás- sal hat reánk. A mai politikai constellátiók között ugyanis, a közigazgatási reform nagy kérdése újból actualis jelleggel emelkedik fel gyors szárnyalással a láthatáron ; s átrezdül lelkűnkön annak a sejtelme, hogy a régi alapokon, ez a tisztikar, ma talán az utolsó újévet érte meg. Bizonyára méltányolni fogja tehát Nagyságod is, hogy eltekintve a kérdés meritumától, eltekintve attóf hogy az államigények a közigazgatás minő formátióiban nyerhetnek megfelelőbb kielégítést: bennünket, a kiket szabad talán egész önérzettel adott utasítást igy zárja be: „Az asszony egyedül a verés, és fogság miatt való félelemből marad hű a férjéhez. Mert szélvész és fergeteg, halál és örvény, beretva-ól, méreg és kigyók együtt nem oly veszélyesek, nem oly gónosz természetűek mint a nő.“ — A török, perzsa háremek bájos odaliszkjai — dacára a török poéták dicsőítő költeményeinek — csak szánalomra méltó rabnők. — Elfogott madarak fényes kalitban, — üvegházi virágok, a melyeket játszi könnyelműséggel tép le a kíméletlen férfi kéz, s aztán ha elhervadott, eldobja, hogy üdébbet szakítson. A zsidóknál, görögöknél, rómaiaknál már több tiszteletben állott a női nem, de azért még nagyon távol attól, hogy a társadalomban az őt megillető helyet elfoglalhassa. — Csak a kérész- tyónség elterjedése éta szelídült a nők helyzete. A férfi nem mindinkább-inkább kezdi belátni, hogy a nő szinte olyan isten teremtése, mint a férfi, s méltán megérdemli, hogy vele egyenjogú legyen. És ha figyelemmel kiséri az ember azon féltékeny gyámkodást, a mit a férfiak a nőkön eleitől fogva gyakoroltak és gyakorolnak, s azt a sok lealázó gúnyt, élcet, a mellyel őket illették és illetik : szinte hajlandó azon meggyőződésre jutni, hogy a férfiak -- habár soha nem mondták is — mindig biztos tudomással bírtak az asszony fölényéről — s féltették tőlük a . . . kalapot. Szegény asszonyok! Beli sok sületlen élcet is szórtak már rátok. Hadrián császár felszólitá egyszer Róma hírneves filozófusát Szekundust, hogy határozná meg neki: mi az asszony. Szekundus abban az időben alighanem valami kis gyenge belkáboruban lehetett a feleségével, mert a császár kérdésére a következő választ adta: Az asszony gyakran turbékoló vadgalamb, őrzött sárkán/; kész veszekedés, költséges háború, mindennapi vesztegetés, a sokféle ravasz- j ság nyikorgó szekrénye és végre . . . malum ne- cessarium. Hát a hires Kock Pál — a kinek regényei pedig asszonyi részről titokban szinte kedveltetnek, j mit is mond — a többek közt — a nőkről. Hát biz az kérem alássan kész udvariatlan dolgokat beszél! Azt mondja, hogy valamennyi asszony van a világon, az mind kacér! Ha leányok, ha férjesek, ha özvegyek . . . menyegző előtt, alatt és után, mindig azok, — már ez születési hibájuk. Éva asszony járt itt példával előttük, a midőn a kígyóval kacérkodott, — és őket e hibából kigyó- gyitani annyi volna, mint lehetetlenségbe fogni. — Quid levius pluma? Pulvis. Qnid pulvere ? Ventus. Quid vento? Mulier. Quid midiere? Nihil. Tessék kérem ezt otthon lefordittatni a férjem uraimékkal, — mert ón megvallom nem érzek magamban elég bátorságot hozzá! . . . Madách már egészen más világításban állítja élénkbe az asszonyt, a midőn igy szól: — Minő csudás kevercse rósz, s nemesnek A nő : méregből, mézből összeszürve Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja, Mig bűne a koré, mely szülte őt. A humor nagymestere Saphir az asszonyt az élet lépes mézének, a földi élet gyenge zöldtokjabeli nádméz borsójának, e mi rövid életünk sovány levesén levő zsirgyöngyszemnek, a nagy böjt alatti csukamájnak, és e világ nagy erőművébe egy jól kinyújtható és pattogós, erős rugónak nevezi. De minden bóknál, minden ékesszólásnál, dicsőítésnél hangosabban szól az asszonyok mellett a tapasztalás. íme ma már nem csak a családi tűzhely csendes nyugalma mellett boldogítják a teremtés koronáját, hanem az irodalom művészet, ipar mezején is naponként több-több tért foglalnak el, sőt már Amerikában nemcsak szoknyás tanár, bíró, orvos, mérnök, — hanem még szoknyás pap is van. — Uram teremtőm! Beh szelíden hangozhatik azokról a szép beszédes ajkakról az istenigéje. Egyébként még megjegyzem, hogy a postát és távírdát a legjobban kedvelik; a mi könnyen megmagyarázható dolog. Sokat, nagyon sokat lehetne még elbeszélni a teremtés koronájának ragyogó gyémántjáról, de félek, hogy felolvasásom már is hosszúra nyúlt. De még is — végezésül szabad legyen idéz- j nem egyik kedélyes tollú Írónknak e kérdésre adott válaszát: „Milyenek legyenek, és milyenek ; ne legyenek a nők !“ A leányok legyenek olyanok mint a nap, a mely egyetlen a maga nemében; — és ismét: ne mint a nap; ne legyen okuk a regg és alkony idején elpirulni. Legyenek olyanok mint a hold : szerelemnek alkotva; — és ismét: ne mint a hold, a mely naponként letér rendes útjáról. Legyenek olyanok mint a csillagok, oly fényesek s e mellett
