Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-03 / 1. szám

lí. évfolyam. 1. szám Szegzárd, 1892. január 3. Előfizetési ár : . 6 frt kr. | Egy évre Fél évre . . . 3 „ — Negyedévre I „ 50 Egy szám .... 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivtil elfogad Krammer Vil- ] mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁNT 1892. január 1. —lk. Az idő sebesen rohanó árja szé­dítő gyorsasággal viszi az éveket a meg­semmisülés örvényébe. Egy év ismét a múlté. Eltűnt — vissza- jöhetlenül. Csak egy marad meg — a visszaem­lékezés, a mely elénk varázsolja az eltűnt idő örömeit és viszontagságait, a nevezete­sebb eseményeket és mozzanatokat, hogy elkészítsük a mérleget az elmúlt esztendőről. Bizon sivár képet mutat ez a mérleg, ha a közéletünkben lezajlott eseményekre visszatekintünk. Alert különösen nálunk áll az, hogy a »politika ráüti bélyegét a köztevékenység minden ágára és az egészségtelen politikai viszonyok kihatnak mindenüvé, megakaszt­ják a sikeres müködhetést minden téren és kedvezőtlen közállapotokat teremtenek. A küszöbön álló képviselő választások, ezek az úgynevezett téli választások bizo­nyítják legjobban, legélénkebben a politikai helyzet, kedvezőtlen voltát. Es ki teremtette ezt a politikai helyze­tet, ki juttatta oda a dolgokat, hogy a kor­mány már fél évvel előbb kénytelen felosz­latni az országgyűlést és téli időben megtar­tatni a választásokat ? — egyedül az ellenzék.' Egy erőszakos kisebbség, a mely azért, mert többségre jutni nem tud, az eszmék és elvek harca helyett, az izgatás, minden módjával, a támadás minden fegyverével él és űzi vészes játékát. Legyen éles a vita. legyen elkeseredett a küzdelem, legyen kíméletlen a támadás — de maiadjon meg a jognak alapján. Mihelyt azonban ezt a talajai elvesz­tette lába alól, a fékét vesztett pártszenve­dély meg nem áll, hanem tomboló viharként pusztít és rombol. Csak igy válhatik lehetővé, hogy egy hatalmas többséget működésében meddővé tenni, akaratának kellő érvényesítésében megbénítani tud az ellenzék. Jogosult a kisebbségnek ilyetén erő­szakoskodása, ha oly többséggel áll szem­ben, a mely nem halad nemzeti irányban, a mely nem tiszteli és érvényesíti a nem­zet jogait és alkotmányát, a mely az ország érdekeit feledi, a mely haladás he­lyett hanyatlást, fejlődés helyett visszaesést teremt, a mely a közszábadságót sérti, a melynél hiányzik a képesség és az akarat a reá háramló feladatok megoldására és megvalósítására, ez esetben érthető és ment­hető volna amaz eljárás, melyet a kisebb­ség követ. De midőn oly többség kezébe van az ország ügyeinek vezetése letéve, mint a Szabadelvű-párt, a mely tisztes és díszes múltjára utalva,, a közhasznú tevékenység és sikerek gazdag láncolatára hivatkozhatik ; a mely ez ország tekintélyét, befolyását, nem­zetközi erejét olyannyira fokozta, hogy ha­zánkét az európai nagyhatalmasságok sorába emelte; a mely a nemzetiségi villongások­nak véget vetve, a magyar nemzeti áltam eszméjét megvalósította, az államháztartás­ban az eyyesulyt biztositotta, az ország hi­telét megsziiárditotta, a nemzeti műveltsé­get, tudományt és művészetet bőkezüleg felkarolva fejlesztette, a nemzeti szellemnek minden irányban tért hódított, a nemzeti nyelv uralmát biztositotta, a melynek poli­tikája épúgy a gazdasági téren, mint az ipar, kereskedelem, vasúti közlekedés és vizszabálvozás előbbrevitele által az ország anyagi fejlődését nagy mértékben előmozdí­totta, a mely párt legújabban nagy lelkese­déssel bontotta ki a közcélú reformok zász­laját és erélylyel fogott azok megvalósításá­hoz — ezen párt öntudatos politikájának ily eszközökkel való támadása, hasznos mun­kálkodásának és reformakciójának obslrukcio és más hasonló fegyverek által való meg­hiúsítása, nemcsak & parlamentarizmus lénye­ges megsértését jelenti, hanem az ország szellemi és anyagi fejlődésére nézve határo­zott hátránynyal és károkkal jár. Azért jól fontolja meg Magyarország népe, hogy kire és mely pártra adja szava­zatát, a midőn az urna elé lép. Ne higyjen a tetszetős, hangzatos sza­vaknak, hanem a tényeknek! TÁRCZA, i. Vj év. Mikor az idő komor télbe hajlítír S szárnyakra kel az enyészet dala, Mikor a föld szivén is átvonaglik A haldokló természet sóhaja ; Mikor a, földön minden halni készül ■—: Mi uj életre szorítunk kezet ; S nem borzadva a tél leheletétül, Akkor köszöntjük uj év ! — jattodét. Kifáradtunk a sivár küzdelembe, Meguntuk az örökös rabigát, Oh, semmi sincs, ami főléd emelne: Rabszolga élet, kicsinyes világ! A napi lárma elfojtotta bennünk Azt, ami egykor a magasba tört: Kszmék világát nem keresi lelkünk, Csak az üres, hétköznapi gyönyört. Az életösztön kerget uj csatába, Nem önzetlen cél, tiszta ideál ; Mindenki bűnös öntudattal várja Ijesztő, sápadt arcodat halál! Hányszor hazudtunk örök, szent hűséget, Hányszor nyújtottunk testvéri kezet! De elsöpörtél szárnyaiddal, élet; S nem■ volt erőnk dacolni tevéled. Magunkba szádunk, ki tudja, hányadszor! Ks vezekelve súgjuk: irgalom ! Pihenni térünk hosszú, hosszú harcból S magasba szádunk, ihlet! szárnyadon. Arcunk rédöi lassan elsimulnak, Magába mélyed a jámbor hivő; Nem látjuk rút küzdelmit a múltnak, Csak a te fényes arcodat, jövő! . . . Es jönni fog világra szóló eszme Mely a romokba uj erőt lehel, Sivár, haldokló emberi szivekbe A hunyó szikra uj életre kel. Örök időre elnémul a lárma, A szivekből kihal a gyűlölet ■— Te, a világ örök harmóniája; Oh dicső kor, téged köszöntelek! SÍ lakai Sniif. Az asszonyokról. Szelíd gondolatok és jámbor elmélkedések. Irta s a gvönki kereszt, nőegylet dales'élyén 1811.december 13-án felolvasta: KÁLMÁN DEZSŐ. A magyar szépirodalom egyik geniális műve­lője dicsekedve szokta mondogatni magáról, hogy ő egész életében folyvást az asszonyokat tanulmá­nyozta. Elhiszem, nem köte kedem igaz mon­dásában, mert hiszen hátrahagyott szellemes művei­nek minden sora arra vall, hogy Írójuk csakugyan e kedves tanulmányt tette élete fő feladatává : de hát én csak azt mondó vagyok, hogy ha teljesóle­tében tanulmányozta is az asszonyokat, de azért nem tudta őket kitanulni. Mert ez .csakugyan nagy mesterség volna. ; Nagyobb a teiegrafnál, a telefonnál, a fonográfnál, nagyobb a kormányozható léghajónál. És én, kó- j rém alásan — a milyen erősen megvagyok győ- I. ződve arról, hogy a kormányozható léghajó felta­lálása csak idő kérdése : éppen olyan erősen meg­vagyok győződve arról is, hogy nem fog születni soha olyan tudós, a ki valaha olyran elektró-dyna- mitikus módszert találna fel, a mellyel az asszo­nyokat kormányozni lehetne ! . . . Lám bölcs Salamon is csak a tanulmányozás­nál maradt. Nem tudta tovább vinni. Pedig ő neki ugyancsak kellemes helyzete volt. Hétszáz gyönyörű asszonyt tanulmányozott egyszerre . . . Álég gon­dolatnak is észbontó . . . Mint tudós, mint bölcs lélekbúvár szállott le a kibeszélhetetlen gyönyörök hullámzó tengerébe, de bizony minden tudománya és bölcseségo mellett is csak azzal a tanulsággal evezett ki a partra a sok szép arany hal közül, hogy e világon minden csak hiábavalóság és a lé­lek gyötrelme. Azt a mit mond a hajó útjáról a tengeren, és ama bizonyos csábitó csúszásáról a kősziklán : azt már Adám apánk is bölcsen tudta, pedig ó csak egyetlenegy asszonyt tanulmányozott Ija.p-u.xxk: ixxslí száma ÍO olcLa.li*a. terjed. “*263®

Next

/
Oldalképek
Tartalom