Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

2. TOLNA VÁHMEGYE. A dicsőségért való nemes versenyben kitűnő anyag kép­ződik s idővel meg lesz abuz- dulásnak eredménye is: kisgaz­dáink kezében lesz kitartó gyors­futás u ló. Ha lóállományunk ezen ja­vulása idővel bekövetkezik, az lesz a megyei intéző körök fáradságának legszebb jutalma, meg az a hálás elismerés, a melylyel kis­gazdáink már most is adózhatnak. Remél­jük, hogy a kormány a szubvenciót fel­emeli, hiszen törvényhatóságunk elég áldo­zatkészen kétszerannyi összeget jut­tatott e czólra, mint a kormány, mert bizonyára a kormány is belátja, hogy az ilyen népies lóversenyek nagyjelentőségüek, s hiszem, hogy az országszerte el fog ter­jedni. Ha a kormány a szubvenciót felemeli, akkor talán már a jövő évi népies lóver­senynek is kiváló eredménye lesz, hirdet­vén Tolnavármegye előrehaladottságát. Leopold Samu. SZEMLE.' Az országgyűlés szünetel ugyan, de azért nem mondhatni, hogy a politikában szélcsend van. A német színház ügye, az Ugron-Uzelac- és Jella- sics-fóle ügy is hallgat; de a jövő hónap, mikor az országgyűlés ismét megnyílik, ezek miatt is elég zajosnak ígérkezik. Az osztrák földön lefolyt hadgyakorlatok a múlt hét előtt vonták magukra a közfigyelmet, melyek 0 Felséges hű szövetségesei, II. Vilmos német csá­szár, a szász király, Olaszország küldöttei és az osztrák-magyar hadsereg fő vezetői jelenlétében folytak le. Örömünkre szolgál megemlíteni, hogy a gyakorlatok oly szabatossággal, annyi hadi takti­kával és ügyességgel záródtak, hogy azokkal a döntő bírák teljesen meg voltak elégedve.. S figyel­meztetésül szolgál az északi medvének, hogy a szö­vetségesek szárazou tartják puskaporaikat. Nehéz és szép napjaik voltak a magyar- országi katonáknak is, mert a nagy gyakorla­tokon a király itt is mindenütt megfordult. — Volt Galgóczon, azután Beszterczén, később a temesvári kiállítást látogatta meg. Galgó­czon Sándor orosz czár névnapja alkalmával ezen köszöntővel ivott ő felsége: „Drága barátom, őfelsége az orosz czár egészségére.“ Mindenütt örömmel, hódolattal fogadják, mint illik egy népeitől szeretett alkotmányos uralkodót, a ki e szeretetet megérdemli s viszonozza. Feltű­nést keltett az a szigor és megrovás, melyben 0 felsége a Baltik püspök vezetése alatt tisztelgett ág. ev. egyházi küldöttséget részesítette. Hasonló dorgatoriumot a királytól esak Strossmayer püspök kapott. Emez hallgat azóta, talán Bal tik és a felső magyarországi panszlavok is megszívle­lik ezen figyelmeztetést és félben hagyják azon káros és hazafias ellenes agitácziókat, melyeket eddig oly nyíltan űztek. A fővárosban a jövendő pártalakulások beszéd tárgyát képezik, *de ezekről — legjobb értesülé­seink szerint — korai még szólni. Korai még an­nál inkább, mert a belügyminisztériumban, $ mely minisztérium pedig a miniszterelnök vezetése alatt van, egymásután készülnek azon törvényjavaslatok, melyek az államosítás visszavonásának következmé­nyei. S ha ezek elkészülnek, alig lesz ok a minisz­terválságra. Azon négy törvényjavaslat ugyanis, mely a közigazgatási reformtörvény 2. §-a értelmében egyidejűleg terjesztendő a törvényhozás elé, oly stádiumban van, hogy októberben már be­terjeszthető lesz. Az e szakaszban felsorolt javaslatok közül az első három már a visszavontban van, a negyedik az, a mely a közigazgatási bíráskodás­ról szól s elkészülve már szaktanácskozás alatt van. E szaktanácskozásban rósztvett Szalavszky ál­lamtitkár előde, Tibád Antal is. Készítik továbbá a városok autonómiájáról szóló 'javaslatot a községi törvénnyel együtt. Ily formán az öszszes közigazgatási javaslatok még ezen ülésszakban nyilvános diszkusszió tár­gyát képezhetik. De a szolgálati pragmatika és a fegyelmi törvény nem készül el a jövő év­ben megnyitandó országgyűlés előtt. A minisztertanács e héten tárgyalta az 1892. évi költségvetést. Ez általánosságban meg van állapítva, kivéve a közösügyi kiadásokat, melyek felett az 0 Felsége elnöklete alatt összeülő közös miniszteri tanácskozásban döntenek E szerint el­mondhatni, hogy Wekerlé nagy sikere, a magyar­államháztartás egyensúlya, nincs veszélyeztetve, sőt megszilárdítóitnak tekinthető. A katonai követelé­sekre nézve a kormány eleget óhajt tenni az el­engedhetetlen szükségeknek, de nagy súlyt helyez arra, hogy a mai eredmény a jövőre nézve se ve­szélyeztessék. ‘A kereskedelmi miniszter budget-jét különösen emelték, de ez csak formális, mivel az osztrák-magyar államvasutak vonalainak átvételéből származik. A honvédelmi, kultus és igazságügy mi­niszter budgetjei összesen 2 millióval emelkedtek. Ha a hadi budget-ben 18—19 millió tulkö- vetelés lenne, ez megszüntethetné az egyensúlyt, de általában azt remélik, hogy az uj követelés ezen összegnél kisebb lesz. Ugyanisa magyar és osztrák kormány érvényesítette ellenvetéseit, melyek e rendkívüli emeléseket időszerűtlennek tüntetik fel. A követe­lések leszállítását különben II. Vilmos császár is előmozdította azon nyilatkozattal, melyet nemrég tett a hadsereg bámulatos készségé­ről és tökéletességéről. — Emelkedést okoznak azonban az élelmi szereknek ma­gasabb árai, a minek folytán a hadsereg élel­mezésénél az eddiginél magasabb árakat kell venni. E tanácskozások elé mégis méltán tekint aggoda­lommal a politikai világ, mert a hadügyi költség­vetés szokott - meglepetéseket szolgáltatni s mar a hadsereg szükségleteit tárgyaló röpirat mintegy elöhirnöke volt azon szükséges millióknak, melye­ket a delegáczióktól ismét kérni fognak. Hire jár annak is, hogy az országgyűlés ház­szabályait módosítják. S valószinü, hogy lesz be­lőle valami, mert már sokszor lett volna rá ok s ez okokat a legutóbbi obstrukció még egygyel s most valóban elfogadhatóval szaporította. Kötelességünknek tartjuk ismerti-tni a pénz­ügyminiszter azon felhívását is, melyet a pénzügy- igazgatóságokhoz a fogyasztási adók ügyé­ben intézett. E szerint a bor és hús, a czukor és sörfogyasztási adónak a jövő évre leendő biztosítási ideje elérkezvén, felhívta a»pénzügyigazgatóságokat. hogy a biztosítás iránti tárgyalásokat a törvény- hozás által netán teendő változtatások fentartásával haladéktalanul indítsák meg. A biztosításnál mindeoképen a fogyasztási adóknak az érdekelt községek által való meg­váltására kell törekedni. A biztosítás munkáját a tényleges fogyasztásnak megfelelő ked­vező eredménnyel legkésőbb deczember 15-ig be kell fejezni s az összeredményt jövő január 6-ig föl kell terjesz'eni. Nincs kétség tehát abban, hogy a törvényhozás ezen netáni változásokat az adózó közönség és érdekelt községek hasznára fogja eszközölni. Ezzel az imitt-amott hallott panaszok orvoslása is teljesedni fog. 1891. szeptember 20. Emlékezzünk régiekről! Nem ugyan Scythiából kijöttekről, hanem csak Fejérmegyéből kijött és Tolnamegyébe átcsa­pott eleinkről ! Lehetetlen, hogy a visszaem­lékezés foszlányaiból ne szőjjek magamnak egy mozaikszerü képet a múltból, midőn a bucsunapi függetlenségi párti nagy gyülekezet lefolyását olva­som. Bégi alakok elevenednek meg előttem, kiknek nagy része már ábrándjaival együtt örökre elteraét- kezett, s kiknek jobb sorsra méltó küzdelme utóbb már tárgytalanná s meddővé vált. Ismét megjelen­zelében levő laknak, melyben az uradalmi ispán lakik. * Egy májusi hajnalon, midőn az „öreg béres“ kijött az ispánék sövénykapuján, nagy meglepesse! látja azt a kis pólyás gyermeket a kapu előtt a porban... az „öreg“ perczekig bámulja — fejét csó­válva — azt az alvó nyugodt gyermekarczot, melyet a hajnal biborfénye rózsás zománczczal vont be, mig végre az öreg lehajol és félve fölemeli a fe­hér párnás kisdedet és beviszi az ispánékhoz, kik gyermektelenek lévén, szinte megörülnek a kis t „porontynak“ és Árvának nevezik el a lenszinhaju kis lánykát. * Evek múltán — midőn Árvácska már viruló lánynyá fejlődött, sokszor mondja az ispánná : — Tán nem is földi lény ez az Árvácska, annyi jóság és szépség egyesül benne! De nemcsak a származása, hanem egész lénye titokzatos ... csupa ellentétből áll, egyszer határ­talan elevenség, pajzánság, máskor pedig ábrándos busongás nyilvánul nála. Tengerszin szemeiben a szenvedély lángja csillog... de csodás, tündóries szép arczán márvány hidegség tükröződik és csak akkor ömlik el rózsás pir azon a habfehér arczon, midőn „Benő urfi“ a gazdasági gyakornok parázs szemei pihennek rajta. Ez a nyúlánk fiatal ember — ki pár hónap óta van alkalmazva az ispán mel­lett — egész imádattal csügg a lánykán, de Árva látszólagos hidegsége, közönye gyötrő bizonytalan­ságban tartja az ifjút. * Egy havas, zimankós téli nap reggelén együtt vannak Árva és Benő az ispánlak ebédlőjében, az ifjú vadász-fegyverrel vállán, aggódva nézi a téri­t tessel foglalkozó Árva feltűnő halvány arczát, me­lyen fájó lehangoltság látszik és szemein könyek nyomai észlelhetők. Benő a lánykához lépve gyengéden fogja meg izgatottságtól reszketeg kezét és részvéttel kérdi: — Árva! mi baja, mi báotja lelkét? Annyi bensőség volt e hangban, bogy a lány önkéntelen az ifjúra vétó szemének delejes sugarait és a lélek mélyéből eredő csengéssel mondja: — Ne menjen el kérem — ne menjen ma vadászni.. . - iszonyú előórzetem van ... mert.... de ne nevessen ki. ., borzalmas álmom volt... Mig a lány bensősógteljes aggálylyal szól, — az ifjú arczán az öröm érzete csillámlik és moso­lyogva jegyzi meg: — Alma ... tehát rólam álmodott. — Mondja édes ... mondja el álmát... — Ah! az iszonyú volt... Önt kóbor czigá- nyok támadták meg az erdőben és ... és sebekkel borítva a patakba rejtették el. Mig ezeket mondá • könyei csillogtak szemeiben. Az ifjú meghatottan kérdi: — Tehát sajnálna, ha ez a sors érne ? — Szivem hasadna meg... Alig ejtó ki Árvácska e szavakat, mire az. ifjú hévvel öleli magához, mondván: — Édes mindenségem, hát mégis szeret, mért titkolá ezt előttem ... Miközben csókkal érinté a lányka ajkát, mit ez önfeledten viszonoz. Néhány perczig a szerelem mindenhatósága veszi őket körül... az ifjú mind szorosabban vonja magához Árvácskát, mintha sohasem kellene elvál- niok, mig vegre a lányka szemlesütve bontakozik ki Benő karjaiból és pirulva fut a mellékszobához, szemrehányást téve magának, hogy oly gyenge volt és árulója lön féltve őrzött titkának ... de oly tehetetlennek érezte magát azzal az érzelemmel szemben, mely egész lényét uralja.. mintha az az „édes szikra“, melyet keble mélyén rejtegetett, egy titkos kéz által lángra gyűlt volna...' csodás melegséggel töltvén el szivét. Az ablakon át gyönyörködött a házból távozó Benő délczeg alakjában ... kit hű vadászebe kísér. Egész nap sürü pelyhekben hull a hó.... magas réteggel vonva be mindent. Árvácska foko­zott aggálylyal tekint az erdő felé ablakából, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom