Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

1891. julius 12.

Hogy

pedig szélesebb körben is ismeretessé valjanak, itt közöljük a községekhez kiküldött kér- dopoutokát:

I. Melyek a község határában a dülő-nevek ?

, ^5“ Találtattak-e a határban s melyik dűlőben

regi porladó-ó edenytöredékek, tüzkődarabok, csiszolt kőeszközök, (melyeket a nép babonás czélokra használ s „islennyi'a“ vagy „lánczos menykő“ „Donnerkeil“ nevezet alatt ismeretesek) bronz-, vastárgyak vagy egyéb régiségek?

III. Találtattak-e a határban emberi csontok vagy csontvázak ? Ez utóbbiak minő helyzetben (nyújtott, ülő, guggoló vagy összezsugoritott helyzetben) és minő irányban feküdtek? voltak-e edények, vas-, bronz- vagy kőtárgyak mellette ?

IV. Találtak-e a földben csoportosan elhelyezett s égetett csontdarabkákat tartalmazó edényeket? (urnatemetők) ?

V. Vaniuik-e a határban csoportosan található alacsony halmok vugy dombok (hullaégetési sírok)?

VI. Vannak-e a környék hegyein vagy dombjain mesterséges bevágásokkal átalakított földerő- ditmények, melyek gyakran „pogányvár“, „apavár“, „leányvár“, „töröksáncz“, „várfő“ s más hasonló nevek alatt ismeretesek s az azokhoz vezető utak pedig „vaskapu“ vagy „demir kapu“ nevet viselnek ? Ez őskori földerőditményeken minő régiségeket találtak eddig ?

VII. Találtatnak-e a határban feltűnő nagyságú, négyszögii téglák vagy ugyanilyen téglákból rakott s háztető aíakuan fedett sirládák s minő tartalommal ?

ORSZÁGGYŰLÉS.

Egy nagy parlamenti csatának első összeütközése és mérkőzése — az általános vitával — véget ért. Hogy ebben a harczban, kié volt a győzelem, azt nemcsak a szavazatok impozáns többsége iga- zolandja, hanem e többségnek ama erkölcsi súlya is, a melyet ebben a harczban magának annyi méltósággal, kitartással és lelkesedéssel kivívott. A zárbeszédek közül a miniszterelnöknek és az előadónak beszédei magaslottak ki. S z a p á r y Gyula gróf nagyszabású beszédében az úgynevezett garancziális törvényjavaslatok már legközelebb várható benyújtására, valamint a párt állására vonatkozólag tett nagy fontosságú nyilatkozatokat, a melyg)tf .pártján a . köztetszést és meleg ovácziókat méltán idézték élő. P e r c z e 1 Dezső előadónak zárbeszéde is úgy formailag, mint tartalmilag kitünően sikerült, bebizonyítván ezúttal, hogy ügyes debatter is és kész szónok, ki az ellenzéki közbeszólásokat találóan parírozta. Beszédében tömören csoportosította az érveket, csaknem az összes ellenzéki szónokokkal fog'alko- zott aránylag rövid beszédében, és á csillogó szóvirágok helyett érvekkel és eszmékkel vá'aszóit. — Mi is, de megvagyunk győződve, hogy egész Tolnavármegye és első sorban a bonyhádi kerület választó közönsége, örömmel sorakozunk azokhoz kik P e r c z e 1 Dezsőt e nagy beszédéért, ezen újabb parlamenti silleréért oly nagy számban üdvözölték. Beszédét, minthogy azt a napilapok csak kivonatosan közölték, és különösen a bonyhádi kerület választó közönségére való tekintettel, alább egész terjedelemben közöljük, itt pedig röviden reprodukáljuk néhány napilapnak e beszédre vonatkozó bírálatát:

A „Pesti Napló“: „Perczel Dezső előadó negyven napi türelmes hallgatásért abban a megérdemelt jutalomban részesült, hogy negyven perczig az egész ház teljes figyelemmel hallgatta előadói zárbeszédét. De Perczel Dezső mai beszéde más körülmények közt is figyelemre és érdeklődésre tarthatott volna igényt, nemcsak a lucziditásnál fogva, mely beszédének érvelésén végig vonult, hanem ama dicséretes tapintatnál fogva is, melylyel a függetlenségi párt szónokaival polemizált. Perczel Dezső beszéde úgy tartalmi, mint formai tekintetben egyaránt jó beszéd volt, s megérdemelte a gratulácziókat, melyekben részesült.“

A „Nemzet“: „Legelőször Perczel Dezső, a közigazgatási bizottság előadója, szólalt föl s csokorba szedte a javaslat ellen és mellett fölhozott argumentumokat. Finom iróniával mutatott rá a függetlenségi pártnak amaz eljárására, hogy nem elégedett meg a Szederkényi által a párt részéről hivatalosan beterjesztett határozati javaslattal, hanem még tiz más határozati javaslatot terjesztettek be. Igen ügyesen szedte ki az ellenzéki beszédekből azokat az állításokat, a melyek épen a közigazgatás reformja mellett szólanak. A törvényjavaslat mellett nem csak az elméletből s a tudományból vett argumentumokat, hanem saját tapasztalásából is : igy védelmébe vette a vármegyei közigazgatási bizottságot, amely intézmény mindenütt bevállt, a hol qualitativ és quantitativ tekintetben elegendő ön- kormányzati elem van. Az előadó zárbeszédét a szabadelvüpárt igen élénken megéljenezte.“

A „Budapesti Hírlap“: „Perczel Dezső, a köz- igazgatási bizottság előadója volt az első szonok, ki ügyes polemikus beszédben védte a bizottság álláspontját. Egy-egy argumentumot ragadott ki az .egyes ellenzéki szónokok beszédeiből, egy-egy kalászt a kévéből, aztán úgy morzsolgatta széjjel kü- lön-külön mindegyiket. A kormánypárt nagy tetszéssel hallgatta könnyedén mondott beszédét, a függetlenségi párt nyugtalankodott, gúnyolódott, közbeszólt és midőn az előadó mosolyogva megjegyezte, hogy íme a kormánypárttal és a mérsékelt ellenzékkel szemben, melyek kevesek kivételével üdvösnek tartják a törvényjavas]a*ot és épen csak a függetlenségi párt tartja egészben véve visszautasitan- dónak, de ebbeli véleménye is 11 csoportra oszlik, mert tagjai 11 határozati javaslatot nyújtottak be . ellene, akkor a szélsőbal felzudult,- tiltakozott, zajlott és vé<íül lioeh-kiáltásokkal viszonozta a kor- mánypárt éljenzését.“-r Ismersz ugye? — szólt hozzá erősen rátekintve — tudod azt, hogy szavammal nem szoktam játszani.

Mókus hallgatott és csak nézett.

— Tudd meg tehát, hogy én feltettem magamban, hogy téged szólásba bírlak, és meg is teszem. Én Aczél János, esküszöm neked becsületemre, hogy ha te én előttem most 5 perez alatt meg nem szólalsz, ezzel a fejszével összeváglak. Értetted ? Most pedig tedd, a mit akarsz.

Azzal leült az asztalhoz, maga elé tette az órát és nézle..

Mókus pedig, szinte nézett. Hantra nézésében volt valami a halál félelemből. A perczek rohamosan múltak.

Midőn az 5 perez elnyargalt, Aczél felállott, kezébe vette a baltát, ránézett szúró szemeivel a siketnémára — fogai közül kieresztő a kérdést:

— No’s ? >

Akkor hirtelen a siketnéma katona állásba tette magát, jobb kezével tisztelgett s kezdé mondani:

— Nevem Braun Boldizsár, 26 éves, katona szökevény vagyok, 4 esztendeje elek a siketnémaságból, a kiket ide kísértek, hármat kivéve, ismerem s azok is oly siketnémák, mint én. Hanem a rablást nem követtem el, azt be nem ismerem.

I aztán elmoudá, hogy az országban 30-an vannak ilyen álsiketnémák, kiknek a saját kerületük kijelölve vau. E-beu pedig van a társulat, hói a bizonyítványokat kiállítják, s a hol velők a siketnémaságot megtanítják* Ott meg van határozva, hopy mennyi az ára egy községi bizonylat, mennyi egy szolgabirói s mennyi egy alispáni bizonylatnak. Minden megyéből a használt pecsétnyornók másolatai, valamint a tisztviselők. aláírása meg van, s azok szerint állítják ki a bizonylatokat úgy, hogy maguk azon emberek, kiknek neve alá van Írva, nem ismernék azok. hamisságát.

Kihallgatták a siketnómákat. s közülök csak három volt valódi siketnéma, s valódi bizonyítványokkal ellátva

Mire pedig E-ben nyomoztak a bizonylatok kiállítói után, onnan tudatták, hogy az első körözés megjelenési idejével egyidejűleg az illetők a városból eltűntek. így lett megszabadítva az ország a legveszedelmesebb egyének nagy részétől, s igy oszlott fel az a társulat, mely az embereknek legszebb erényével, a könyörületességgel élt vissza azok rovására, a kik azt megérdemelték volna. Attól az időtől kezdve megszűntek a rablások Nyakos vidékén.

Erről azonban nem tudnak az országban. Pedig erre bizonyságot szolgáltatna a nyakosi járásbiróságnái 680/18. szám alatt levő bünper- csomag.

A „Pester Lloyd“: „Az előadó zárbeszédét esti lapunkban közöltük és olvasóink kétségkívül egyetértenek velünk abban, hogy egy negyvennapos vitának eredményét rövidebben és szabatosabban és a mellett kellő alapossággal összefoglalni, oly köny- nyen áttekinthető alakban .és világosabban csoportosítani alig lehetett, mint azt Perczel Dezső tette. A mellett Perczel minden ellenzéki szónoknak, ki a javaslat ellen kifogást emelt, megadta azt a tiszteletet, hogy válaszolt neki. Különösen pompás gunynyal ostorozta az előadó azt a hangoztatott mesét, hogy a javaslat elkobozza a vármegye jogait, a midőn kimutatta, hogy a javaslatot az ön- kormányzat érdekében is csak megelégedéssel lehet fogadni. A szélsőbal „Hoch“ kiáltásai a legjobban igazolják, hogy az előadó érveléseivel az ellenzéknek elevenére tapintott.“

Perczel Dezső beszéde.

Elmondta a kópviselőház julius 8-ibi ülésén.

T. kópviselőház! A teljes harmincz ülést igénybevevő és betöltő ezen általános vitának bezárta után, azt hiszem senki sem várja és kívánja tőlem e házban, hogy kellőleg méltányolván minden egyes felszólalást, egy szerény zárbeszéd határain belől felöleljem azt az egész nagy bőségü és terjedelmű anyagot, melyet a kétségtelenül igen érdekes és fontos vita felszínre hozott. Ez a legtehetségesebb, úgy szellemi, mint fizikai tekintetben a legfényesebb képességgel felruházott egyéni erőt is sukkal messzebb túlhaladó vállalkozás lenne, semhogy gyengeségem ' érzetében, azt megkísérlem merészkedném. Azért nem fogok sem jogtörténelmi, sem jogbölcseleti elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, hanem leginkább csak két szempontból leszek bátor a t. ház becses figyelmét és türelmét kikérni. (Halljuk!) Először, hogy főbb vonásokban, bár teljes hűséggel jelezni kívánom azt az összbenyomást, melyet rám, mint a bizottság előadójára a lezajlott vita gyakorolt; — másodszor pedig az előttem szólott képviselőtársaim által a törvényjavaslat ellen felhozott egyes észrevételekre és kifogásokra óhajtok a magam részéről megjegyzéseket* tenni. (Halljuk!)

A mi az elsőt illeti, t. ház, azt hiszem bátran és joggal állíthatom, hogy mindenkire, a ki e hosz- szu időre kinyúlt, mélyreható és mindkét oldalról a legnagyobb erélylyel, élénkséggel folytatott vitát elfogulatlanul és figyelemmel végig hallgatta, lehetetlen, hogy két irányban e szellemi harcz mindkét táborában a legteljesebb egyértelműség, melyet őszinte örömmel szolgál e helyről is konstatálhatni, abban nyilvánult, hogy e vita alatt nem volt senki, a ki a múltra nézve a megyékről az emberi szív legnemesebb érzelmével, a kegyelet érzelmével ne emlékezett volna meg. (Helyeslés.)

A másik igazság, mely az összes felszólalásokon, jöttek légyen bármely oldalról, félre ismer- hetlenül tört utat magának és ha szabad e kifejezéssel élnem, vörö s fonálként húzódott, az összes beszédeken végig, az, hogy közigazgatásunk mai általános állapotával, — különös hangsúlyozással emelem ki, hogy általános állapotával, — mint azt már előadói bevezető beszédemben is kiemelhetni volt szerencsém, a vita folyamán többek részéről szintén felemlittetett, hogy egyes megyékben kivételesen eddig is találkoztunk jó adminisztráczióval, . tehát közigazgatásunk mai általános állapotával, e házban nincs megelégedve senki; hogy ez a kor kívánalmainak, a jogállam követelményeinek meg nem felel; nem jó, nem szabatos, nem egyöntetű, nem egységes.

Ennek minden oldalról, habár a színezés különféle árnyalatával történt konstatálásából logikai szükségkóp folyik az az elismerés, hogy közigazgatásunk e helyzetével szemben törvényhozási intézkedésekre van szükség, hogy az^ykorszerüvé, egyöntetűvé tétessék.

Eddig terjed és ennyiből áll, t. ház, a vita eddigi folyamából levonható az eredmény, melyre nézve nézeteltérés és véleménykülönbség nem forgott fenn ; mert a továbbira, vagyis a feladat megoldására nézve azzal a törvényjavaslattal szemben, melyet a közigazgatási bizottság a maga részéről I előterjesztett, és a melyet nemcsak a kormány és