Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-12 / 28. szám
TOLNAVÁKMEGYE. _L________________________________ ________ a kormány működését annak egészében támogató többség, hanem a kormányt a specziális kérdésre, nézve a jelen esetben támogatni kész mérsékelt ellenzék is elfogadott, nem kevesebb, mint 11 határozati javaslatot nyújtott be. A határozati javaslatoknak e nálunk szokatlan nagy számából, a parlamentárizmus alapvető elvei szempontjából tokintve a dolgot, könnyű lenne kimagyaráznom, hogy ez voltaképen gyöngiti az ellenzék álláspontját; mert a mig úgy a többség, mint a mérsékelt ellenzék — az előbbinek, ha nem csalódom, tiz, az utóbbinak pedig két tagja kivételével, teljesen egyetért a törvényjavaslat elfogadására nézve, addig a 48-as és függetlenségi párt tagjai nemcsak, hogy egy véleményen nincsenek a törvényjavaslatot illetőleg, de e véleményük annyira eltérő, olyan elágazó, hogy t. tagjainak száma 11 csoportra oszlik. (Hosszantartó élénk derültség és tetszés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondás a szólsőbaloldalon.) Könnyű lenne ezt t. ház, a parlamentárizmus princzipiumaiból kimagyaráznom, de nem akarok a szophisztika terére lépni és úgy tekintem az előttünk fekvő 11 határozati javaslatot, mint egy és ugyanazon eszmének, ugyanegy czél- nak különféle formákban és különböző szavakban kifejezett nyilvánítását, mint a hogy, ha e határozati javaslatokat egyenkint figyelemmel elolvassuk, azt hiszem, el nem fogadást, visszavonatást, visszautasítást, a napirendről való levételt, a tárgyalás beszüntetését s efféle kifejezéseket másképen, mint a törvényjavaslatra nézve csakis ebben az egyértelem- ben tekinteni, (ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De, t. ház, én nem érzek sem hivatást, sem kedvet magamban, hogy kutassam és fürkészszem azokat az okokat, melyek előidézői voltak annak, hogy a t. függetlenségi párt tagjai nem tartották magukra nézve elégnek s elfogadhatónak azt a — pedig kétségkívül legjobban elkészített és legjobban megindokolt — határozati javaslatot, melyet a párt t. vezérszónoka, Szederkényi Nándor, ha jól tudom, a párt megbízásából és annak nevében terjesztett elő a törvényjavaslat ellen. Ennek kutatását s az indokok fölötti bővebb elmélkedést nyugodtan hagyhatom Szederkényi Nándor t. barátomra, annál inkább, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy a benyújtott tizenegy határozati javaslat egyikéhez is hozzájárulhassak. Nem fogadhatom el pedig ezek egyikét sem azért, mert én arra nézve, hogy a magunk elé kitűzött czélt elérjük, vagy legalább megközelítsük, — hogy közigazgatásunkat javítsuk és a vármegyék önkormányzatát teljesen biztos alapokra fektessük — egyedül helyes kiindulási pontnak a törvényjavaslat álláspontját fogadom el. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : Vakmerőség!) Ha ez vakmerőség, meg van és lesz bennem mindig, hogy meggyőződésemet nyíltan kinyilvánítsam. (Tetszés jobbfelől.) Nem ringatom magamat abban az ábrándban, hogy e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése egyszerre ideális közigazgatási állapotot fog teremteni, valamint azt sem hiszem, hogy ennek elfogadásával vármegyéinkben, — a hol jóformán semmi önkormányzati életet nem láttunk, mert, ha volt is, az csak papíron volt— mint egy varázsütésre, egészséges önkormányzati tevékenység fog kifejlődni. De hiszen itt állnak előttünk á külföldi példák és láthatjuk, hogy az angolok közigazgatási rendszere épen úgy, mint a francziákó, olaszoké és poroszoké, mennyi változáson, mennyi ujjtáson ment keresztül, a mig odáig eljutott, a hol most van így lesz ez nálunk is kétségtelenül, de én, ez idő szerint, fő súlyt fektetek arra, hogy a kezdeményező lépés megtörtént és ennek legfőbb ideje is, ha csak azt nem akarjuk, ha csak az nem képezi ambicziónk tárgyát, hogy a 20-adik század hajnala Magyarországot ismét messze elmaradva találja. Az önkormányzatot illetőleg e vita folyamán kételyt fenn nem hagyó módon lett két körülmény tisztába hozva és igazolva. Az, hogy a vármegyei törvényhatóságoknak mai rendszere és szervezete nem vezetett, de nem is vezethetett a társádalmi öntevékenység kívánatos fejlesztésére és az, hogy azon hatáskör, melyet a vármegyék számára a törvényjavaslat fentartani, vagy inkább megteremteni kíván, egyrészt van olyan nagy, mint a milyennel a külföld bármely más államában az -önkormány-/ zási testületek bírnak, másrészt olyan nagy, a melynél nagyobbat nálunk ez idő szerint, és pedig ismét általánosságban és nem egy pár kivételes vármegyéről szólok, a társadalom betölteni sem volna képes. (Úgy van! jobbfelől.) Ezen állításom igazságát t. ház, nemcsak gr. Andrássy Gyula, gr. Apponyi Albert, Beksics Gusztáv, Horánszky Nándor, Horvát Boldizsár és Tisza István képviselőtársaim mutatták ki fényesen és meggyőzően, de e mellett ismét Lits Gyula t. képviselőtársam adott tüzetesen a tárgygyal foglalkozó beszédében, a melyre tehát méltán hivaikozhatom, a t. ház számára és számomra egy frappáns argumentumot, a midőn múlt hó 18-án tartott beszédében a ház színe előtt beismerte, hogy Fejérvár- megyében, a melynek, azt hiszem, nem mondok csupán komplimentumot, ha azt állítom, hogy az ország legműveltebb és legintelligensebb vármegyéinek egyike s a melyben kétségtelenül megvan a közügyek minden ága iránti érdeklődés, . . . Meszlónyi Lajos: Azért küld ide függetlenségieket! (Derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Perczel Dezső előadó : beismerte, hogy Fejérmegye közigazgatási bizottsága által megválasztott erdőrendészeti bizottságnak sem elnöke, sem választott tagjai nem értettek az ügyhöz, hanem ezt az erdőfelügyelőnek, a mint köztük első ízben megjelent, őszintén be is vallották és az összes erdőügyek vezetését teljesen ő reá bízták. Már pedig, t. ház, én azt hiszem, hogy Fejérmegye közigazgatási bizottságának, midőn ezt az erdőrendészeti bizottságot kiküldötte, az volt a czélja, hogy a legalkalmasabbakat válaszsza ki és igy állítsa össze a bizottságot, valamint kétségtelen, és azt hiszem, ebben a t. ház minden tagja igazat ad nekem, hogy az erdőtörvény nem tartozik a nehezebb köz- igazgatási törvények közé és hogy összehasonlítással éljek, távolról sem hasonlítható össze, — hogy pl. csak egyet említsek fel, a vízjogi törvénynyel. Holló Lajos t. képviselőtársam pedig az ő ép oly szellemes, mint érdekes felszólalásában kétségbe vonta, hogy a vármegyei bizottsági tagok, az önkormányzati elemek, a törvényjavaslatban részükre kijutó ellenőrző és felügyelő hatáskört képesek lennének kellőleg betölteni. Ha igy állanak a dolgok, ha t. ellenzéki képviselőtársaink tüntetik fel ily színben a helyzetet, Vájjon t. ház, lehetne-e akkor az , önkormányzati hatáskört tartalmasabbá és szélesebbé tenni. (Tetszés jobbfelől.) Bőszünkről, t. ház, teljesen elégségesnek tartom a vármegyék részére ez idő szerint azon ön- kormányzati hatáskört, a melyet ezen törvényjavaslat harmadik része megteremteni kíván, és azt hiszem, csak örülhetni fogunk, ha ezen hatáskör is kellően betöltve és kihasználva lesz. Szoktassuk ennek betöltéséhez a társadalmat, mert ez a főszükség ; neveljük az ennek életbeléptetéséhez, tényleges megvalósításához szükséges társadalmi tényezőket és ha ez sikerül, ha a gyakorlati élet bebizonyi- tandja, hogy a társadalom ezen önkormányzati hatáskört nemcsak betölteni képes, de tényleg be is tölti; ha ebből folyólag látni fogjuk, hogy az többet is megbir, ám akkor tágítsuk és bővítsük a hatáskört, (Helyeslés jobbfelől) de ne áltassuk magunkat azon hiú reménynyel, hogy ez oly hamar te fog következni (Mozgás a szélsőbaloldalon), másrészt pedig addig ne bocsátkozzunk könnyen károsokká válható experimentácziókba. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélsőbalon és felkiáltások: Ez az experimentáczió1) Kicsinylőleg, mondhatnám, gúnyolódva szóltak a törvényjavaslat ellenzői közül Eötvös Karoly, Ugrón Gábor és többen az őket követő szónokok közül azon hatáskörről, a melyet a törvényjavaslatnak 136. és 190. §§-ai a vármegye részére a jövőben is fentartani kívánnak és iróniájuknak élét különösen az utolsó szakasznak második pontja ellen irányították, a mely szól a törvényhatóságok levelezési, felirási vagy kérvényezési jogáról; ezt csekélynek, semminek, sőt ennél is kevesebbnek tüntették fel, 1891. julius 12. mint á mely mindenkit, minden asztaltársaságot megillet stb. Nem akarom reprodukálni mindazon kifejezéseket, a melyekkel ők ezt kísérték, csak azt a kérdést vagyok bátor képviselőtársaimhoz intézni, hogy vájjon, ha egyszer akadna — nem hiszem, hogy akadjon, de vájjon ha akadna oly kormány, amely külföldi miDták után indulva, ezen jogot is ki akarná küszöbölni és ezen második pontját a paragrafusnak kihagyni, vájjon akkor is olyan ertek- telennek és olyan semmisnek tekintenék-e ezt? (Élénk tetszés jobbfelől.) Mocsáry Lajos t. képviselőtársam pedig odáig megy, hogy felveti azon kérdést, hogy vájjon azután, ha az az állapot meg fog valósittatni, amelyet a törvényjavaslat kontemplál, ugyan minek mennének a megyei bizottsági tagok a közgyűlésre, tálán azért, hogy az unalmas referádákat meghallgassák? Abban igazat adok t. képviselőtársamnak, hogy gyakran nem igen mulatságosak ezen szakelőadások és szakjelentések, és hogy csak egy példát említsek fel, bizonyára sokkal élvezetesebb es sokkal mulatságosabb az, ha az ember a választási aktusokat akár vezetheti, akár azokban részt vehet s a különféle fondorlatokat és cselszövenyeket intézheti; de, t. ház, én azt hiszem, hogy aki a közérdeklődést csak az ilyen mulatságok iránt akarja felkölteni, vagy aki azt hiszi, hogy az csak az ilyenek felé fog önmagától irányulni, az jobban cselekszik, ha az önkormányzat szót ajkaira sem veszi. (Elénk helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság a szélsőbalon.) A törvényjavaslat által fentartatni, még pedig az önkormányzati elemek részére határozott túlsúly biztosításával fentartatni kívánt közigazgatási bizottság intézménye is számos megtámadtatásnak volt ezen alkalommal is kitéve. T. képviselőtársaim közül, a kik ezt megtámadták, sokan, igy leginkább Ugrón Gábor, Beöthy Ákos és Kun Miklós t. képviselőtársaim ezen intézmény létjogát megtámadván, arra alapították okoskodásukat, hogy micsoda bizottság lehet az, mikor az azt javasló közigazgatási bizottság is csak egy argumentumot tud felhozni ezen intézmény mellett, t. i. azt, hogy ha mi ezen bizottságot mó-. dositanók, vagy megszüntetnék, akkor egy egész sorát a tételes közigazgatási törvényeknek is módosítanunk kellene. T. képviselőtársaimnak ilyetén okoskodása és érvelése előttem csak egyet bizonyít: azt, hogy ők nem kellő gonddal olvasták át és. nem méltatták kellő figyelemre a közigazgatási bizottságnak a jelentését, mert ha megengedik, hogy kellő hivség- gel reprodukáljam, leszek bátor az idevonatkozó részt felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a közigazgatási bizottság: „végül még a közigazgatási bizottságnak tervezett átalakításáról kíván a bizottság ezen általános jelentése keretében röviden megemlékezni. A közigazgatási bizottság intézményét, mely eddig is az önkormányzatot az állami, admi- nisztráczióval összekötő, életképesnek bizonyult Kapcsot képezett, jövőre is fóntartandónak tartjuk.“ T. ház 1 Ha ezen passzusát a jelentésnek akár a logika, akár a syntaxis szabályai szerint vesszük" is elemezés alá, azt* hiszem csak egy eredményre juthatunk, t. i. arra, hogy a közigazgatási bizottságnak ezen intézmény fentartására nézve főindokát az képezte, ami a regensmondatban van felhozva, hogy ezen intézményt azért kívánja a bizottság fentartani, mert eddig is az önkormányzatot'az állami adminisztráczióval összekötő életképes kapcsot képezett, ezután jön mint további megokolás az, hogy „annál is inkább, mint minden szerves közigazgatási törvényünk: a gyámügy, közegészségügy, az adókezelés, közmuukaügy, ipartörvény, vizjog, erdőtörvény, rendeszet, stb., szóval tehát az egész vonalon nemcsak az önkormányzat szükebb, hanem az állami adminisztrácziónak legkiterjedtebb körében is az önkormányzati elem közrehatása ezen intézmény utján érvényesül, s csak harmadsorban mellékesen érinti, hogy a szervezet változtatása elkerülhetetlenné tenné összes közigazgatási törvényeink átalakítását. Azt hiszem, mindezekből világos, hogy t. képviselőtársaim nem elég gonddal, hogy ne mondjam felületesen, olvasták át a jelentést, mert távol áll tőlem az a szándék, hogy" azt amputáljam, hogy azt félremagyarázni kívánták volna
