Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-17 / 20. szám
Szegzárd, 1891. 20. szám. Vasárnap, május 17. TOLNAVÁRMEGYE VEGYES TARTALMÚ POLITIKÁI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ’ Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Előfizetési ár: Egy érre . . 6 írt — kr. Fél évre... 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ................12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivtll elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető 1 öz- lemenyek, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az obstrukciö. (B—r) A képviselőház közigazgatási bizottsága letárgyalta az államosításról •szóló törvényjavaslatot, úgy, hogy azt, — már a legközelebbi ülésszakban, e hó 29-én, tárgyalás alá veheti maga az országgyűlés is. A kormány által eredetileg beterjesztett javaslattal szemben még a leghűbb párttagoknak is voltak aggályaik és ellenvetéseik. Nagy, sokat felölelő alkotásnak rendszerint vannak fogyatkozásai és hiányai, a miket később pótolni kell. Úgy nézett ki ez a törvényjavaslat a maga eredeti valóságában, mint egy épülő félben levő impozáns palota. Hatalmas mérete, — styljének már is kivehető nagyszerűsége megragadja ugyan a szemlélők figyelmét, de a kopasz, egész rideg valóságban meredező falak, a szanaszét rendetlenségben heverő, még fel nem használt építkezési anyagok,— téglák, gerendák, állványok csökkentik s nagy mértékben gyengítik a hatást. A bizottság feladatát derekasan oldotta meg. Nemcsak a vakolást, a csinosító, dí-* szító munkát végezte el a nagy épületen, de beleépített még sok odavaló anyagot s az eredetileg merev, szinte komor épület formáját, kinézését modern újításokkal szelídítette ; a gyengébb heljeken erősítő oszlopokat emelt, — s mivel úgyis azt mondják, hogy a hivatalos élet levegője fojtó, nehéz, a szűk ablakok helyett nagyobbakat vágatott, tágas, nyílt folyosókat építtetett, — hogy zavartalanul járhassa át ezt az egész nagy épületet a nemzet haladására elvitázhatatlan befolyást gyakorló, teremtő és éltető erő, — az igazi szabadelvüségnek tiszta áramlata. Az ország hálájára érdemes a bizottság dicséretes buzgalma s ritka tapintata. Viszont a kormányt is elismerés illeti, hogy nem zárkózott el merev párttekintetekből az újítás szükséges volta elől s hogy bölcs előrelátással tért nyitott az üdvös módosításoknak, jött légyen az akár saját pártja, akár az ellenzék részéről. Ez a tapintatos engedékenység nagyot lendített a javaslat sorsán. Még a hitetlenek közül is sokat meggyőzött arról, hogy a javaslat beadók csakugyan komoly munkát és alkotást .akarnak. S már is megter- | mette számukra, a jutatom édes gyümölcsét mely" nem más, mint: a nemzet megnyugtatott közvéleménye. Igen, a kormány teljes bizalommal nézhet a jövendőbeli tárgyalások elé, az ország nagyobb része szívvel, lélekkel mellette leszen, kivált, ha az üdvös módosításoknak tért nyit a parlamenti megvitatás alatt ezutáma is. S az ellenzék kipked-kapkod fühöz- fáhöz, voltaképen azt sem tudja, mit tegyen. Kovácsolná a fegyvert, de nem igen talál rá alkalmas anyagot. Apponyi Albert és pártját úgy látszik nagyon megnyugtatta a kormány váratlan engedékenysége, igy e részről valószínűleg csak apró csatározás, legfeljebb pár gverilla harezra van kilátás. Eddig még a függetlenségiek sem fejtettek ki valami nagy oppoziciót. Szócsöveik, a lapok meglehetős hallgatagok és szűkszavúak, a minek oka az, hogy a reformot maguk is üdvösnek találják, mert belátták, hogy a' haladó közvéleményt és szellemet a múltat dicsőítő frázisokkal a jövő rovására tovább áltatni merész s nagyon bajos dolog. Hogy azonban magában a párt belsejében mozog valami, — központi tárásunk képviselőjének — B o d a Y i 1 m OrS urnák, ma egy hete megtartott beszámolóba is iu utalja. J. , , . - A A mint halljuk, a képviselő ur úgy nyilatkozott, hogy pártja minden lehetőt el fog követni a javaslat ellen s minden törvényes eszközt, végső esetben meg az obstrukciö fegyverét is fel fogja használni. Nagy fontosságú ez a nyilatkozat először azért, mert az obstrukciö nyílt kimondásának úgyszólván első fecskéje, másrészről, mert nem csupán egyéni vélemény és elhatározás kinyilvánítása, —. de mivel a TÁRCZA.----«<*— C7 > •• 0 0 üövet kozzánk pünkösdi £étek, €L kot te mtmkátsz, ott az étet; 9éitág osságod s égi ián god tyiszi a ezétkoz a vitágot. kfitkes fuvattatodza csendesen üstenkez kajtik a szív édesen, S a kétség éjjetéke £eszátt az enyke kéke. of övét kozzánk pünkösdi £étek, €t kot te munkátsz, ott az étet. Száttj szezetet gatamkja kozzánk, üta kú miatt kezvadoz ezezánk; ütozd otajágát a vigasznak, keménységét a szekk tavasznak, ünts, kogy szetidek és tiszták tegyünk, Sútyos kezesztet kékévet vigyünk, S kogy jó napokat tássunk, Szezcssünk, megkocsássunk. Szcíttj szezetet gatamkja kozzánk, üta kú miatt keúvadsz ozczánk. Pünkösdi zózsa nyttj ki szépen €tz üstén gyönyözü keztjéken.- €L kezt az egykáz és vizága Üe vagy, kitünk, te szent, te dzága. Ülég, szezetett egykázunk mezeje tyizággat és gyümötcscset vott te te; 8 szent mező kepázon § czömteten ne áttgon. étünkösdi zózsa, nyttj ki szépen Oz üstén gyönyözü keztjéken. Sánt/ía ütázcíy. * Zárdában. Irta: VARADÉ J^STT.A.IL.. 1. Estszürkület volt. Csendesen kopogtam Leszabva három lépcsőn. Messze benn Meg-megújulva, félig elhangzottan Léptek közelgtek kimért-csöndesen. Kulcs zörrent. Dörmögött magában egyre, De szótlan fölnyitotta a kaput. Eeám se nézett. Azt se mondta „merre ?“ Azt látszott mondani: „Alá is ut...“ Beléptem. Hosszú kereszt-folyosókon Kis mécses pislogott egy szent előtt. Léptemre megzörrent az ablak-ólom S az árnyék egyre mozgott, egyre nőtt. Némelykor egy egy kámzsás fő közelgett, Tán azt gondolva „hogy jön ez ide ?“ Nem állt meg egy is. — „Laudeturt“. köszöntem. Kádörmögé hogy: „Benedicite.“ 2. Itt tartják a halottakat. Kis cella, Két szék van benne, és egy feszület. Egy fölnyitott könyv. Benne: „dies illa.“ S C M B betűk az ajtó felett. Egy viaszgyertya. Megjelölve raj'a Hogy meddig éghet egy halott előtt. — Hja, a szerzet szegény. A ki óhajtja Kaphat csupán — ha telik — szemfödőt. Egy rézgaras az ablakfán. — Megnéztem, Ezzel zárják le a halott szemét. Kiadták volna, úgy hiszem, már régen Ha nem Lipót császártól volna még. Oly szomorú egy ilyen cella képe. — Nem a halálért, — az oly mostoha Künn a világban, miut itt. — Ámde még e Cellában holtért köny — nem hullt soha. 3. A folyosónak egy pókhálós sarkán Kis liangyafészek van. A pisla láng Nagy árnyat vettet véle. Futva, tarkán Tolúl a boly belőle vén falán. ILj apuink: mai száma ÍO oldalra terjed-
