Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-03 / 18. szám
Szegzárd, 1891. 18. szám. Vasárnap, május 3. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Pél évre. . . 3 n — Negyedévre .1 „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BÓBITÁÉ ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető l öz- lemenyek, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Válság előtt? $ A junctim kérdése ismét megzavarta azt az összhangot, mely a kormány és a mérsékelt ellenzék tagjai közt a közigazgatási törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alatt kezdettől fogva uralkodott. A p p o n y i Altert gróf olyan inditványnyal lépett elő, melyet a miniszterelnök elfogadni vonakodott és ezzel haragos duzzogás vegyült az oly soká féltékenyen őrzött harmóniába. A kombinácziók, melyeket heves vérü politikusok tüzes fantáziával a két tábor össz- müködésének zavartalanságához fűztek, legott elszállingózták a hiú ábrándok füstfel- legei közé és a kik Apponyi Albert gróf daliás alakját a miniszteri bársonyszékeken magaslani látták, ma újra ott vannak, a hol eleinte voltak és megilletődve kérdik; mi lesz hát már mégis a mérsékelt ellenzék vezérével? Mert ez foglálkoztat ma mindenkit. Hogy igy van,: elég furcsa, de a dolgon azért nem változtat semmit. A nagy közönség kevésbbé érdeklődik a javaslat, mint inkább Apponyiék jövője iránt s bármely stádiumában a tárgyalásnak mindig csak azt tekinti, hogy Szapáry gróftól Apponyi Albertig milyen nagy a distánczia? * Ezen czim alatt vettük a fenti érdekes fejtegetéseket, a melyeket — habár némely részben nézeteinktől eltérnek — szószeriut közölni az igen tisztelt czikkiró ur egyénisége iránt való tiszteletből kötelességünknek ismerjük. A szerk. Hogy miért teszi ezt a nagy közönség, annak egyszerűen az az oka, hogy a törvényjavaslat sorsa felett teljesen nyugodt. Jól tudja, hogy a kormány mindig megteremtheti javaslatainak a parlamenti többséget. Es ha néha az ellenzék részéről tárgyalás közben támad egy kis vihar, annak csak amolyan ártatlan lefolyása van, mint akár a vak töltéssel való lövöldözésnek. Az efajta támadásokkal idáig legalább nem buktattak meg se minisztereket, se pedig törvényjavaslatokat és ha a közigazgatási reformon egyéb baj nem esik, bizony azok az ellenzéki támadások nem fogják megakadályozhatni annak győzelmes keresztülvitelét. A kíváncsiság tehát méltán elfordul tőle és Apponyiék felé irányul már csak azért is, mert mindenki elsó sorban azt szeretné tudni, hogy ki lesz az uj törvény végrehajtója : Apponyi Albert gróf-e, avagy Szapáry Gyula, kiről egyébiránt a két tábor megbarátkozásának aranjuezi napjaiban széltib'en beszélték, hogy hajlandó volna a mérsékelt ellenzék vezérét megkínálni a belügyminiszteri tárczával és ezzel együtt reáruházni azt az óriási hatalmat, mely annyi honpolgárnak rangot, állást, jövedelmet és díszt képes nyújtani. A közigazgatási törvényjavaslat maga tehát jóformán mellékes. Kiknek elvi aggályaik volnának, csak kevesen vannak ; mert azok, kik hivatalra nem aspirálnak, többnyire ama nem épen irigylésre méltó halandókhoz tartoznak, kik a mostani közigazgatás malasztjait már rég megunták és örömmel tekintenek ama reform elé. mely az eddigi állapotnak véget vet. És főleg ez az oka annak is, hogy a függetlenségi párt ágitácziója se volt képes a közvéleményt oly erélyes tiltakozásra hangolni, mely előtt a kormány kénytelen lett volna meghajolni. A nemzet nyugodtan tekint a javaslat tárgyalása elé és csöppet se aggódik sorsa felett. Csak a kinevezendők között észlelhető az izgatottságnak az a neme, mely a bizonytalanság érzetéből ered. Kétségtelen hogy a javaslat tárgyalása közben a helyzet még igen sokszor meg- változhatik. Apponyit a kormánypárt [részéről nem hívogatják ugyan, de el se zárkóznak előle. Nem tekintik szerencsétlenségnek, ha künn marad, és nem vennék szerencsének,, ha‘ a pártba belépne. Nincsen szükség reá és azért nem tud létrejönni a fúzió, mely ha két lépést előre halad, a másik pillanatban újra visszaesik p hárommal. Es ez az, mi oly kínossá teszi a fúzió bizonytalanságát, mely ma lehetőleg nagyobb, mint a bizottsági tárgyalások óta bármikor volt. így aztán persze lehetetlen TÁRCZA. —*<*— eTaoa>& -után tnedjön d n\jdi . . . Tavasz uíán megjön a nyár, Megbánod még, hogy elhagytál . . . Ha most nem is, majd idővel Szemedbe könny sűrűn jő fel. Majd ha téged is elhagynak, S süt sugára nyári napnak, Sírva gondolsz a tavaszra . .. Későn lesz már! semmi haszna! Majd ha lelkeden vád zörget, Hogy szivemet összetörted, Sziveden az emlékezet Vág örökké fájó sebet. Ez a mély seb nem heged be, Sokszor jutok az eszedbe ... Nappal úgy, mint álmaidban Felsóhajtasz: már meg itt. van! Megátkozod azt a napot, Mikor szived úgy elhagyott... 8 mig Tcönnyed hull, s zug az átkod Én sóhajtva nézek rád ott. Dömény József. Emléklap a csász. és kir- 10- számú III. Frigyes Vilmos porosz király nevét viselő tolnai huszárezred történetéből. Radnitzky Ede cs. és kir. kapitány ur a tolnai huszárezred történetét összeállította és lapunknak rendelkezésére bocsátotta. A nagy gonddal és szorgalommal <gybeállitott és sok rendkívül érdekes adatot tartalmazz dolgozatot a következőkben adjuk : Az ezredet 1741-ben magyar mágnások alakították. Az ezred örök időkre viseli III. Frigyes Vilmos porosz király nevét, a lipcsei nemzeti csatának emlékéül, melyben császárunk I. Ferencz s L Sándor orosz czár III. Frigyes Vilmos porosz királylyal szövetkezve győztek I. Napoleon, a francziák császárja felett. Midőn 1815-ben a fentnevezet.t Három uralkodó Párisban a béke fentartása ér lekében az úgynevezett szent szövetséget kötötte, I. Ferencz Frigyes Vilmost azzal tisztelte meg, hogy dereit ezredünkkel viselteti örökké a porosz király nevét. Az ezred története az utolsó másfél század háborúiban. 1742. (Báró Beleznai huszárok.) Az ezred a porosz hadseregen keresztül Brünnig hatolt. 1745. év julius hó 19.-én a fránczia lovasságot Nordheimnél a Rajnán visszaverte, úgy hogy a francziáknak ismét a folyó túlsó partjára kellett visszavonulni. 1746. Né met-Alföldön a roxouxi csatában vett részt. 1748. Mastrick ostromlásánál. 1757. (Br. Morócz.) Az ezred Prága felszabadításánál s a sziléziai ütközetekben vett részt. 1758. Neisse vár körültáborlásánál. 1759. (Gr. Bethlen.) Augusztus hó 18-án Günsbergnól 1 törzs és 140 alantos tisztet 498 embert ejtett foglyul. 1760. február hó 19-én Gosdorf megrohaná- sánál az ezred 1 tábornokot, több tisztet s közembert ejtett foglyul s 1 lovas zászlót és sok podgyászt hozott zsákmányul. A nagy siker egy (ezredbeli) Kenty nevezetű káplárnak köszönhető. Kenty ugyanis 10 huszárral lett előre küldve; az ellenséghez közel érve, derék káplárunk a „megállj, ki vagy“ kiálltással lett megállítva ; Kenty csak azt feleli „jó barát“ s , rohan előre, huszárjai utána s legyűrik az ellenséges őrt. Ezen lélekjelenlétet tanúsító tett által sikerült az ezrednek az ellenséget hátulról megtámadva ily nagy sikert aratni. 1761. szeptémber hó 26-án az ezred egy gyalogsági zaszlóaljat oly sikerrel támadott meg, hogy 90 tisztet, 229 embert s 2 ágyút hozhatott vissza győzedelme bizonyítékául. 1762. év augusztus hó 16-án az ezred a fiscberbergi ütközetben vett részt. Mészáros őrmester 18 ellenséges huszárt és 19 lovat fogott el. 1778. Csehországban a poroszok ellen augusztus 25. Trautenaunál.
