Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-03 / 18. szám
TOLNA VÁRMEGYE, 1891. május 3. egymást annyira megközelíteni, hogy kezet nyújthassanak. A kormánypárt nem busul, de nem is örvend e helyzet miatt, hanem bízik önerejében, mely teljesen elegendő lesz a javaslat győzelmes keresztülvitelére. B. A községi- és körjegyzők kongresszusa. (G.) Nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a községi- és körjegyzők minden mozgalma és különösen országos gyülésezéseik epugy megérdemlik a nagy közönség éber figyelmei, mint bármely egyesület, mely akár anyagi, akár szellemi czólok elérésére létesült. Az ő kezdeményezésük és tiszteletreméltó tevékenységük sok oly intézkedést hozott létre, a melyek közvetlenül talán csak specialiter őket illetik ; de közvetve az állam minden egyes polgárának jólétére hatást gyakorolnak. Csak azon dolgokat említjük fel, a melyek hirtelen eszünkbe jutnak s ez^k is állításunk mellett szólnak. Országos egyesülésük utján igen gyakran sikerült már nézeteiket illetékes helyekre eljuttatni s mindannyiszor kisebb-nagyobb mértékben meghallgatásra is találtai. 1871-ben a községek rendezése, 1886-ban a három év előtti minősítési törvény módosítása, továbbá a mezőrendőri törvényjavaslatokra nézve igyekeztek javaslataikat elfogadtatni és a közigazgatás szakemberei sem mondják, hogy helytelen volt nézeteiknek és javaslataiknak a törvénybe illesztése. A gyakorlatból szerzett tapasztalataikat hozzák nyilvánosságra, a gyakorlat pedig a legjobb tanító. Ily módon nyújtottak be memorandumot a mull évi országos gyűlésükből is a községek tervben levő legújabb rendezése ügyében is. Természetes dolog, hogy a községek, mint olyanok érdekei mellett, nem feledkeznek meg saját magukról sem s igy történt, hogy a jegyzők anyagi helyzetének biztosítása, élethossziglan leendő választásuk, fizetésük minimumának megállapítása, a jegyzői nyugdíj-egylet megteremtése mind működésűk hatáskörébe esett s ezáltal igyekeztek emelni értelmi színvonalukat, hogy a „kicsapott jegyző“ czim ne legyen többé oly gyakori és megvetett, mint eddig volt. Az ország jegyzői kara ma már számottevő tényező s ez társadalmi működésükön is látszik, habár a néhány ezer tagból álló testületben bizony igen sokan vannák, a kik vezetőik jó példáját nem 2. ____________________________________ kö vetik, a kik édes semmittevésben és nemtörődésben leledzenek. Ez azonban minden testületben igy van, főleg a melynek oly nagy számú tagjai vannak, mint ennek; de azért az egészet az egyes részekért elítélni nem szabad. A közigazgatás és jegyzői állás reformját is sürgetik testületükben. Saját maguk tekintélyét igyekeznek emelni, mikor a jegyzői kart a selejtes elemektől megóvni kívánják az által,' hogy törvényben legyen szabályozva a jegyzői vizsga, melyet eddig a megyei bizottságok elnézése oly csekély minőségűnek ítélt. A jegyzők maguk felismerték ennek tarthat- lanságát és sürgették az állami adminisztrácziót. Most pedig a törvényjavaslatot ismerve, módosításaikat ismét memorandum alakjában terjesztették a miniszterelnökhöz. Fölirásukban az uj javaslatot „megnyugvással fogadják, mert azon tervezet, melynek körvonalai a községek jövő rendezését illetőleg a törvényjavaslat indokolásában jelezvók, alapeszméiben megegyezik a közs. jegyzőknek múlt évi közgyűlésükből a közigazgatás reformja iránt a kormányhoz felterjesztett és a-képviselőim tagjai között is szétosztott emlékiratában részletesen kifejtett javaslataival.“ Sérelmesnek találják mégis a 265, 273 és 14-ik szakaszt. Az első szerint az uj törvény szentesítése után a jegyzők 1895. végéig ideiglenesen alkalmazott állami tisztviselőknek tekintetnek s ha alkalmasoknak találtatnak, 1896. évi január 1-ig vagy véglegesen alkalmazandók, vagy szerzett igényeik szerint nyugdíjazandók. „E szakasz“, mint a memorandum mondja, „nemcsak megsemmisíteni szándékozik a körjegyző állásának és alkalmazásának állandóságára nézve szerzett jogot, midőn a biztos* kenyérrel biró egyént ideiglenesen alkalmazott tisztviselővé minősiti, de az „esetlegesség“ elvének kimondásával eddigi exisz- tencziájuk biztos voltát végkép megsemmisíti. Kérik tehát e szakasz kihagyását és annak kimondását, hogy a körjegyzők, mint életfogytig alkalmazott közigazgatási tisztviselők, ezen minőségükben továbbra is alkalmaztatna^ és állásuktól csak f e- g y e 1 m i utón; vagy munkaképtelenség esetében mozdíthatók el s utóbbi esetben szerzett igényeik alapján nyugdíjazandók. A 273. §. kimondja és ez megint sérelmes a jegyzőkre, hogy jövedelmező mellékfoglalkozás vagy egyéb járulékok megszüntetése' fizetés leszállításnak nem tekinthető és minden kárpótlás nélkül elrendelhető' Törvényekre, az országgyűlési naplókra s magára Deák Ferencz're hivatkoznak annak tanúsítása végett, <hogy fizetésük azért állapíttatott oly csekély összegben meg, mivel az úgynevezett sportulákra és kihasított földek jövedelmére fektettek nagy súlyt. Kérik tehát hogy fizetésüket a mai életviszonyoknak megfelelően állapítsák meg és azon jogukat, hogy peren kívüli munkálatokkal meghatározott dijak mellett foglalkozhassanak, jövőre is tartsák fenn. A 14. §. szerint a körjegyző a belügyminiszter által bármikor áthelyezhető. Ez ellen szintén felszólaltak, mert sem az állami közigazgatás, sem a községek érdekében nem lehet üdvös e folytonos mozgósithatás. A működési tér állandósítása a nép és jegyzője iránt bizalmat kelt, a mi a közügy hasznára van. Hát ez utóbbi szakasz alig lesz keresztülvihető, mert az állami tisztviselők minden osztályában érvényben áll az áthelyezhetés, egyedül az igazságszo'gáltatás közegei maradhatnak állandóan egy helyen. Ha pedig a jegyzőkre is kimondják az elvet, akkor a többi hivatalnokoknak is jogos kérelmük lehetne, hogy ők is állandósittassanakA memorandumot a kongresszus kebeléből választott bizot'ság, melynek megyénkből Kerb olt István és Kovács Gyula voltak tagjai, adták át a miniszterelnöknek. Kívánjuk, hogy működésűknek és kérésüknek teljes sikere legyen. — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó ll-én ülést tart. SZÍNHÁZ. Mindaz, a mit Veszprémi színtársulatáról ed- digelé elmondottunk, az utolsó héten újból beiga- zolást nyert, minthogy a társulat előadásaival minden jogos igényt teljesen kielégít. Szombaton a ;,Katonás kisasszony“ került színre. A kellemes zenójü operettet kitünően játszották: Első helyen említendő P e r c z e 1 Mari, a ki a cziraszerepben kitűnő volt. Igazán kedves, ügyes kis katonás kisasszony volt. Ugyancsak kitünően játszott Szabón é, a társulat komikája, a ki szerepkörét mindig kifogástalanul betölti. Már megjelenésével, (ügyes maszkja) általános derültséget kelt — nem különben játékával, melyben igazán sok humor és eredetiség nyilvánul. A férfiak közül Tisztái tűnt ki, a ki szerepét remekül játszotta. L o r á n d y is szépen énekelt, játéka azonban annál gyengébb. Vasárnap a „Postás Klári“ E. Illés Károly népszínműve került szinre; a darab olyan gyenge, hogy a jó előadás daczára semmi hatást sem tudott előidézni. 1779. év január 18. Habelschwert megroha- násánál. A felső schwedelsdorfi ütközetben az ezred br. Buccow vezetése alatt ellenséges gyalogságot vert szét. 1788. (Br. Barcó.) A törökök elleni háborúban Chotym ostromlásánál többször tüntette ki magát az ezred. Április 24. Kienmayer százados és Mészáros hadnagy 12 huszárral tüntette ki magát, Eohatynnál Gácsországban. Ep ily bátorsággal harczoltak egyes csapatok május ll-én a bukzimi és julius 2-án a brahai ülközetben. Augusztus hó 16-án Iwom őrmester 6 huszárral több az ellenségtől megszállt házat gyújtott fel. 1789. április 19-én Geringer főhadnagy sajátkezűig ejtett egy török zászlót zsákmányul. Julius "hó 31-én báró Kienmayer őrnagy éjjel 2 századdal egy ellenséges tábort rohant meg s az ott táborozó 4000 törököt visszavonulásra kény- ' szeritette. Szeptember hó 22-én a Eimnik folyón fekvő martineci csatában az ezred oly bátorsággal és eredménnyel harczolt, hogy kitüntetésül Kienmayer alezredes, mint diadal-hirnök Bécsbe II. József császárhoz lett küldve. 1790. Giurgewo ostromlásánál vett részt az ezred és csodálatot érdemlő bátorságuk és hadi r O tetteik végett voltak a Barcó huszárok híresek. Különösen említendők az ezredből: kienmayer, Barcó, Eötvös, Geringer, Lefachich nevek. November hó 22-én báró Kienmayer 300 huszárral a törököktől 1700 birkát, 200 drb marhát, s 110 lovat zsákmányolt 1793. május hó 1-én Valencianesnél egy pár század 6 ágyút ejtett zsákmányul. Május hó 23-án Famarsnál 2 század, Geringer kapitány vezénylete alatt, egy sánezot támadott meg, mely alkalommal 1 tábornokot, 150 embert öltek le I 1 törzs- és 99 alantos tisztet s 140 embert hoztak vissza foglyul. Az-onkivül még egy zászlóból és 7 ágyúból álló zsákmányt is hoztak magukkal. Ezen támadás kiviteléhez szükséges volt egy ellenséges tábori őrt ártalmatlanná tenni. Ennek kiviteléhez 2 huszár: Arthofer György és Szentiványi József a legközelebbi őrhöz lópód- zott s midőn az őket megállitá „szökevénynek“ adták ki magukat. Az őrt, a ki nem gondolt ily cselre, könnyű volt ártalmatlanná tenni s igy sikerült Ge- ringernek a sánezot hátulról megtámadni és a sánezba lóháton benyomulni. 1794. április 23. Solre le Ghateunál báró Kienmayer ezredes parancsnoksága alatt az ezred, bátorsága által tündökölt, 3000 francziát támadott meg és verte vissza. Báró Kienmayer ezredes az ezreddel inájus 13. Eouvroynál 6000 ember ellen egy rohamot intézett és a Sombre folyón át kergette őket* Ezen vitéz tettért báró Kienmayer ezredes ő felségétől soronkivül lett vezérőrnaggyá kinevezve. 1795. májusában 400 ezredbeli huszár, Mainz ostromlásánál voltak jelen, októker 3. bischofsheimi ütközetben és október 13. szintén Mainznál nagy vitézséggel harczoltak. Október 29. Geringer őrnagy egy. sánezot 3 ágyúval és Neupaur kapitány századjával egy bástyát több ágyúval vett be. 1796. szeptember hó 3-án a würzburgi csatánál 3 zászlóajat támad meg" az ezred. Egy zászlóalj teljesen szétveretett s az ellenség 500 harezosa került fogságba. 1797-ben (Br. Mészáros) az ezrednek egy osztálya háromszor megtámadott egy franczia csapatot, és 500 embert részint összevágott, részint fogságba ejtett. 1799. május 24. az andelfingeni ütközetben Persbeffy ezredbeli káplár tüntette ki magát és az -arany érdemjellel, Fekete huszár pedig az ezüsttel lett megjutalmazva. Ebben az ütközetben történt ugyanis, hogy báró Mocsáry ezredes 40 huszárral fogságba esett, és Piaczek tábornok a franczia lovassságra intézett gyors támadása által kiszabadította. Persbeffy káplár volt az első, ki az ellenség közé vágott, a megsebesült tábornokot lovára segítette és az ütközetből kihozta. Szintén ezen ütközetben lett báró Kienmayer .tábornokká. Thanhoffer segédtisztével és 80 ezredbeli huszárral, franczia lovasság által a csapatjától elválasztva, megmentésére ■ a Thür folyót akarta elérni.. De az ellenséges lovasok a tábornokot üldözőbe vették és abban a pillanatban, midőn épen a Thürbe akart ugratni és a másik partjára úsztatni
