Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-04 / 1. szám
2 TOLNA VÁSMEGYE. 1891. január 4, nem lehet rokonunk, testvérünk — az idegen. Ez azon eszme, mely annyi éven át a magyar politika vezéreszméje gyanánt lebegett államférfiaink előtt és a mely ez uj évben csak megerősödve, de változatlanul emelkedik ki a múltak emlékéből. Ez az eszme lengi át azt a prog- rammot is, melyet a szabadelvű párti politika ez uj évben napirendre tűzött és bizalmunk erős abban, hogy ez eszme e párt minden újabb politikai tényében újra érvényesülni fog régi erejével és szellemével. És e reményben üdvözöljük 1891-et, mely uj virágzást és boldogulást igér a honnak és a — hazafiaknak. „Szükséges a politikai lap vidéken P —lk. A „Tolnamegyei Közlöny“ utolsó számában fenti czim alatt, lapunkra való világos vonatkozással, egy közlemény jelent meg, melyben oly elvek és nézetek vannak világgá bocsátva, a melyeket szó nélkül annál kevésbbé hagyhatunk, mivel azok homlokegyenest ellenkeznek meggyőződésünkkel és lapunk álláspontjával. Észrevételeink előadásában teljes tárgyilagossággal járunk el, mivel laptársunk részéről is ugyanazt tapasztaltuk. Nem fogadjuk el azon legújabb theoriát, hogy míg a nem politikai lap a „békés munkát“, addig a politikai lap az „ádáz harezot“ jelenti. Ezen tan eddigelé ismeretlen, úgy a politikai tudományok világában, mint a gyakorlati életben. Minő különös felfogás, mily eredeti ötlet a politikával való foglalkozást, a politikai küzdelmeket „ádáz harcznak“ bélyegezni. Hisz e szerint hazánk vagy más parlamenti országok nem tekinthetők egyébnek, mint ádáz harczok színhelyeinek. Hisz alig van Magyarországon nagyobb város, melynek politikai lapja ne volna, hát mindezen városokban ádáz harcz folyik? És különösen meglepő, hogy azon lapban találkozunk ily tanokkal, a mely lap vezetőjének közvetlen tapasztalatból tudnia kell, hogy a politikai ellentétek vagy súrlódások bármily élesek és elkeseredettek is, bármily magasan csapkodnak is a különÉn érzem ... oh nem, nem ! mi ez : képzplve ? Az égő napról halvány másolat! Mi az egy anyaszivhez, kínnal telve, Hét tőrdöfés közt a kereszt alatt? Mi az a fájdalomhoz, mely kikelve A föld köréből, a mely meghasad S kiadja rothadó halottjait, Feltör az örök Isten trónjáig ? S a kép alatt egy egyszerű felírás, Ez : „Nunc et semper.“ Mindent kifejez. E szóban földi kín, jaj, fájó sirás Mind benne van. Mit három szava tesz: Az többet mond tán, mint maga az írás. A szenvedések bibliái a ez, Mivel kimondja, hogy a szeretet A fájdalommal jár a föld felett! Hogy élni és szeretni: örök törvény S szeretni és szenvedni: végzetünk; S a lélek szárnyán büszkén égbe törvén, Szeretet nélkül czólt nem érhetünk. E talizmánnal sirunk már nem örvény, Mely elborít; de éj, mely a letűnt Napot még fényesebben adja vissza, Habár fájdalmak harmatkönyjét issza. S a mint ez eszme lángra kél szívemben, Világosabbá lesz a boltozat. böző pártok által szított lángok, azért az ellenfelek nem „gyűlölik, megvetik, üldözik“ egymást — mint a hivatkozott czikk mondja — azért az a harcz ádáznak nem tekinthető. Legalább azon politikai iskola, amelyhez mi tartozunk, és azon politikai párt, melyhez bizalmunk és rokonszenvünk csatol, felfogása nem az, hogy a politikai ellenfelet „gyűlöljük, üldözzük, megvessük“, hanem az, hogy politikai, meggyőződésünkért teljes erővel szálljunk síkra, de azért tiszteletben tartsuk mások politikai meggyőződését is. Ez különben az abc-je minden parlamentáris alapon nyugvó, vagy az alkotmányos fogalmak iránt érzékkel bíró politikai tannak és minden komoly s tisztességes hírlapnak. Programmunkban világosan kimondottuk, hogy „párttekintetek bennünket elfogultakká nem tesznek“, hogy „mi soha és senkivel szemben sem fogunk a személyeskedés salakos talajára lépni;“ azt a vonatkozást tehát, hogy lapunk „ádáz harcznak“ lesz előidézője, egyszerűen visszautasítjuk. Szégyenfoltja volna századunknak és arczulütése politikai érettségünknek, ha politikai elveket vallani és értök akár szóval, akár írásban küzdeni, ádáz harczok nélkül lehetetlen volna. Ugyancsak téves azon állítás, hogy a megyei politikai lap „természetszerű fejleményeivel megbontja az öszbangot és magát a társadalmat is.“ A meddig azok a „fejlemények“ be nem következtek, a meddig határozottan ki nem mutatható, hogy ki volt azok okozója, sőt a meddig még egyetlen jel sincs, a mely ezen föltevést jogosulttá, ezen állítást indokolttá tenné, mindaddig ezen jövendőmondások hatálylyal és értékkel nem bírhatnak. Példaképp utalunk a* szomszédos Pécs városára, a hol már régi időktől fogva három politikai lap működik és mindegyik a maga hatáskörében erélyes tevékenységet fejt ki. Már most ki állíthatná, hogy Pécsett ádáz harczok folynak, hogy e városban az öszhang, a társadalom meg van bontva ? A sajtónak a sajtó részéről ily hatást nyilvánítani, a hírlapirodalom egy tekintélyes részének, a vidéki politikai lapoknak, ily szerepet tulajdonítani, oly felfogás, a mely legkevésbbé sem állhat ösz- hangban azon politikai párt elveiA szürkülettől-e, mely künn kilebben, Vagy a reménytől, mely bennem fakad? . . . . . Már visszatérek. A ki oly hitetlen S'borús, mint én valók az ég alatt, Kövesse utamat, s az Istenember Kópén olvassa e szót: „Nunc et semper!“ B. u. é. k. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Egy novemberi vásár alkalmával jött tel velem az apám Budapestre, hogy égy régi ügyvéd ismerőséhez beszegődtessen patvaristának. Az igaz, hogy a bejövetelnek tulajdonképeni főczélját két tinónak az eladása képezte, de úgy gondolkozott az én szegény jó öregem, hogy egy füst alatt talán én is megfoghatom a szerencse szarvát. A tinók jó áron elkeltek. Isten nyugosztalja őket, az ő árukból került ki az én első prémes bundám, meg a stafirungomnak a nagy része s ha száz esztendeig .élnék se feledkeznék meg ezekről az áldott teremtményekről, a melyeknek rabszolga ára volt az én első úri mivoltomnak a megalapítója.- Azután rajtam adott túl az apám. Beállítottunk az öreg princzipalishoz s a két régi jó ismerős megkötötte rám az alkut. 20 osztr. értékű forintban állapíttatott meg a havi bérem. Nem vavel, a mely, midőn a „góczponttól távol“ eső municzipiumokra a régi politikai hatáskört fentartani kívánja, bizonynyal nem osztja laptársunk ama nézetét, hogy a politikát csináló góczponttól távol eső helyeken politikai kérdések megvitatásának jogosultsága nincsen. N e m egyezhetik ez meg ama párt elveivel, a mely párt elnevezésében és mindenütt azt a történeti jelentőségű évszámot hangoztatja, a melyben megszületett a sajtó szabadsága és a mely ép a politikai sajtó jogait emelte érvényre. A hivatkozott czikkben a vidéki politikai lapok jelentőségéről és szükségéről foglalt fejtegetések szintén egészen uj — kétségkívül csak egyéni nézeteket visszatükröző — eszméket tárnak efénk. Szerintünk ugyanis a vidéki politikai lapok igenis komoly és fontos hivatással bírnak és ha e hivatásnak megfelelnek, nemcsak létjogosultságukat igazolják, hanem hazafias missiót is teljesítenek. És ha lapunk a maga hatáskörében, abban a kis körben, a melyben hatni kivan, a maga szerény eszközeivel, jósak egy láncz- szemét is fogja képezni annak az általános irányzatnak, a mely hazánkban a jogállam megteremtésére, a magyar nbmzet egységesítésére, a nemzeti érdekek istápolására, a közjogi állapot fejlesztésére törekszik, ha pályafutásunkon rámutathatun\majd ezen, hévvel és eszményi lelkesedén|el folytatott működésünkre, akkor az igyleiért siker lesz a legméltóbb válasz a T. K. azon állítására, hogy a vidéki politikai lapnak „értelme, létjogosultsága nincs.“ ^ De legvilágosabb czáfolata ezen állításnak már egyedül azon tény is, hogy M a- gyarországon 50 vidéki politikai lap létezik — csaknem^’minden intelligensebb vidékivárosban van pgy — és hogy ezek száma napról-naprá növekszik? A tisztelt czikkiró bizonyára elfelejtette, hogy ép a vidéki politikai lapok hatalmas erősségeit képezik a magyar állárneszme érvényesülésének és terjesztésének^ és hogy a nemzetiségi túlkapások ellep ép a vidéki politikai lapok voltak a magyar állam tekintélyének védő várai, különben nem tört volna pálczát Magyarország 50 hírlapja fölött, különben nem mondotta volna ki azt a dracoi Ítéletet, hogy ezeknek „értelme és létjogosultsága egyáltalán nincs,“ És sajátságos, hogy ugyanazon lap mely a vidéki politikai lapok létjogosultságát vilarai nagy fizetés, de mégis elég volt arra,! hogy mikor az „Két kék bakok“ kapujában elbúcsúztam az apámtól, hát azzal válhatott el tőlem: „no| fiam én már kitanittattalak,' állást is szereztem, most hát. élj meg a magad emberségéből.“ Az első napok csak teltek valahogy, hanem már egy hét múlva kezdtem érezni az életnek a terhét. Annyi volt a sok másolni való, hogy majd megszakadt a kezem s az élelmezés gondjai is any- nyira gyötörtek, hogy ha nem találták volna fel a pattogatott kukoriczát, bajosan tudtam volna a lét- fentartási kérdést, megoldani. Hanem azért mindez a dolog nem bántott engem annyira, mint az, hogy még egy havi munkálkodás után se tudtam anynyira vinni, hogy valami önálló dologgal bízott volna meg a princzipáli- som. Nagy reménynyel és nagy ambitióval léptem be a fővárosba s ime egy havigyakorlat után is csak arra voltam kárhoztatva, hogy másoltam, meg czimeket Írtam s legfontosabb teendőm abból állott, hogy én adtam fel a recepisses leveleket a postára. No de a mi halad, el nem marad, nekem M csak fel virradt egyszer. Deczember utolján a kezembe nyomott a princzipalisora egy csomó visitkártyát meg egy nagy névlajstromot s azt mondta: „Itt van amice ez a névsor, írjon nékik uj évi gratulátiókat.“
