Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-01-24 / 4. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam 4. szám. Szekszárd, 1918. január 24. DAfizetési ár: érre....................16 k*roaa érre ...... 6 » áw# .... 1 * bfai.... 16 HHát Hirdetési árak: Anrerési hirdetések: 35 petit sorig • kor., további sor 30 f. — Nj“ 40 Nyihfillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. Mr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szán : FSzerkesztő : 18, — FeleWi szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. izáffl. küldendők a lapot érdeklő őmzm küldemények. kiadótaiziUl: ■éri Balog Ádám-utca 42. azAai. áj előfizetési pénzek és UrdetéMfc 14« küldendők. Néptanítók, Ih u elfőzetést egész évre előre kek&> dlk, 8 korona. : Br. LEQPBLD KORNÉL. fefctös ucrkei zlé: BODNAR ISTVÁN. Fftmuokstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptnlajdonosok a szerkesztők. I Bezerédj Pál. Úgy érezzük, hogy a szivünkön keresztül esett valami . . . Valami! Talán egy derékban ketté roppant gerenda, vagy egy gyökerestől kidőlt óriási tölgy, magasba nyúló lombkoronájával. Bezerédj Pál halt meg. Ez a mi kis országunkból kinőtt nagy ember. Kit európaszerte, sőt az egész világon ismertek, hiszen egy évtizeddel ezelőtt a selyemtenyésztés egyik ősi fészke: Japán is elküldte ide képviselőjét, hogy tőle tanuljon . . . Mély megilletődéssel állunk meg koporsójánál. Fájdalmunk szabad folyásának, részvétünk, könnyünk kiáradásának gátat vet azonban a háborús kényszer, a nyomorult papír- s a sajnosán tapasztalt munkáskéz hiány . . . Egyszerűen átadjuk a helyet a róla szóló, mégis csak száraz krónikának: A magyax- közéletnek súlyos vesztesége van. Egy értékes élet fáklyája lobbant utolsót, a hidjai öreg kúrián. Bezerédj Pál, titkos tanácsos, főrendiházi tag hunyt el hirtelen, de sajnos, nem — váratlanul. Mindenki tudta, hogy az ő sorsa már — elvégeztetett ;. . Egyike volt Magyarország legérdekesebb embereinek. Neve valósággal összeforrott a magyar selyemtenyésztés országos ügyével s egész fogalommá vált. Bezerédj igazi érte lemben vett: demokrata — grand seigneur. És ez nem paradoxon, de reá a legtalálóbb jellemzés. Nem él itt ma közöttünk senki, aki nagyobb joggal számot tarthatna a „demokrata“ diszjeízőre. De ő „igazi“ demokrata volt, mert a kisemberért senki annyit nem dolgozott, mint éppen ő, áz ö fürge, örökmozgékony kéneső természetével, nemes szivével, emberszerető nemes leikével, ő volt maga a megtestesült munkaszeretet, a fáradhatatlanság, a kitartás energiája, a jutalmat nem váró, nem áhítozó igazi önzetlenség. De bár sohasem kereste a rangot, kitüntetést s nem egyszer elhárította ezeket magától, annyiból mégis autokrata természet, hogy elvárta, hogy ha valamit akar, az úgy legyen, ahogy ő akarja. Sikerének talán éppen abban volt a titka, bogy a — saját fejével gondolkodott. Unokaöccse volt Bezerédj Istvánnak, a nagy idealista emberbarátnak, az első jobbágy- szabaditó, önkéntesen adózó nemes embernek. 1840-ben született Szerdahelyen. Apja Bezerédj Pál, Sopronvármegye. főjegyzője volt, édesanyja pedig gróf Murray Everilda, ki anyai ágon leszármazója Esterházy Miklósnak, a hires nádornak, igy Esterházy Antal gróínak, Rákóczi hirneves tábornokának is, és unokája gróf Esterházy Bálint francia ezredesnek, XV, Lajos udvarnokának, ki Katalin cárnő udvarában volt követ. Bezerédj Pál iskoláit a bécsi Thereziánum- ban kezdte. Bár nagybátyjának, a puritán gondolkodású Bezerédj Istvánnak ez sehogy 1840—1918. sem volt Ínyére. »Mert hát vájjon nem a katonai kiilszinre fektetik-e ott a súlyt s lesznek-e tekintettel a szívnek nemesebb csiráira, tehetségeire is s nem akarnak-e csak katonaszellemben, katonai célokra formálni testet és lelket?« — kérdezi egyik levelében. Bezerédj István körülbelül el is találta a valót. A fiatal Pál egyenes, szókimondó, inkább dacos természete nem fért össze a rideg katonai nevelési szabályokkal. Az utolsó évben kivált az intézetből, nagybátyja oldalán gazdasági dolgokkal kezdett foglalkozni, majd a külföldi nevesebb gazdasági intézeteket látogatta. Később Párisba ment s ott teljes hét évét töltött. Vonzotta, érdekelte az ottani munkásélet. Mondják, egy félévre felöltötte még a munkás-zubbonyt is, csakhogy közelebbről is megismerje az igazi szociális életet. Hazaérkezve, itthon az akkori politikai élet forgatagába került, nem szereplőnek, csak néma, de érdeklődő szemlélőnek. Nénje, Bezerédj Istvánné, Budapesten nyílt szalont tartott s hires vasárnapi ebédjein Deák Fe- renctől kezdve megfordultak, az akkori politikai, szellemi élet legjobbjai, köztük báró Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Arany János, Gyulay Pál, báró Eötvös József, Zichy Antal, régebben Wesselényi, Vörösmarty, s Tolna jelesebb fiai közül Perczel Mór, Perczel Béla, Bartal György Sztan- kovánszky Imre, Csapó Vilmos stb. Kevesen tudják, de itt volt megfogamzása Deák Ferenc hires húsvéti cikkének is. Bezerédj Pál maga beszélte el ezt nekem. Virágvasárnapján a szokott vasárnapi ebéden szóba került, hogy a magyar nép napról-napra jobban megbarátkozik az osztrák közigazgatással, amely sok tekintetben jobb volt a régi magyar közigazgatásnál s mindez lassan*, lassan hasznára Válik az osztrák centralista törekvéseknek is.-— Valamit tenni kell — szólott ‘Kemény Bezerédjnó elé hajolva.— Deáknak. — Hát mit? — kérdezte Deák. — írj egy cikket! Deák mélyen elgondolkozott. Egy szót sem szólt, csak nézett maga elé mereven. Két napra rá készen volt a cikk. De amikor az ínegjelent, Deák husvét vasárnap ján nem ment el Bezerédjné szokásos ebédjére. Deáknál éppen Bezerédj Pál is ott volt, amikor Nyáry Pál belépett hozzá. Deák csak annyit kérdezett: — Olvastad ?! Nyáry bólintott. De azért Deák a maga sajátos egyéni hangsúlyozásával felolvasta előtte az egész cikket. Nyáry Pál itt-ott heiyeslőieg biccentett a fejével, de aztán felkelt, köszönt, szó nélkül távozott. Ez volt talán az első eset, amikor ez a hires, mindenben kifogást kereső ellenzéki férfiú valamit kritika nélkül hagyott. Az előbbi virágvasárnapi ebédre céloz Arany Jánosnak a „Jóságos özvegyhez“ szóló verse is : „Hogy kössük, a múlttal a jövendőt öszve, Fehér asztalodnál pendült meg az eszme.“ Külföldi tartózkodásáról hazaérkezve, Beze rédj előbb saját gazdasági dolgaival foglalkozott. Majd megemlékezve nagybátyja’: Bezerédj Istvánnak, egy szelet papirra irt végakaratáról, bogy a selyemtenyésztés ügyét soha cserbe ne hagyják, —i 1879-ben báró Kemény Gábor földmivelésügyi miniszter biztatásáre terjedelmes emlékiratban fejtette ki a selyetenyésztós hanyatlásának az okait. Kemény erre, bár a képviselőházi bizottság beszüntetni akarta a selyemtenyésztés iránt való minden további intézkedését, Bezerédjt teljes hatalmú miniszteri meghatalmazottá nevezte ki, felátlitva a szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőséget. Hogy mit tett Bezerédj ezen a téren, elég csak arra utalni, hogy 1879 ben mindössze 2507 kilogramm gubót termeltek az egész országban, 7400 korona értékben. 1905 ben a termelés már 1 millió 959,213 kg. gubóra szökött, 5 millió 147,862 korona összes keresettel. Ekkor Horvátország selyemtermelését külön választották, ennek dacára is évről-évre fokozódott az eredmény s még a háború kitörésekor is 71,560 család 1 millió 390,169 kg. gubót termelt, 4 miiló 521,878 korona értékben. Sajnos, a világháború nemzet- gazdaság romboló hatása e téren is érezhető. De ez nem Bezerédj szorgalma, nagy lelki energiájának hanyatlását jelenti. Ennek az utóbbinak az az igazi fokmérője, hogy 1880 tói kezdve 1917. év végéig összesen 39 millió 109,661 kg. beváltott gubó után 114 millió 67,677 korona tiszta kereset jutott éppen a legszegényebb néposztálynak s ezen kívül kilenc uj selyemfonoda szolgálja a selyemtenyésztés országos ügyét, Szédületes számsor ez ! Szegény emberek keresethez juttatásához, Magyarországon ebez alig van hozzáfogható példa. Bizvást elmondhatjuk, hogy ennek produkálására csak egy Bezerédj Pál volt képes, akiben nemcsak a vasakarat^ az erő, kitartás, de az anyagi áldozatkészség is megvolt. Soha egyetlen egy fillérjét sem vette igénybe az államnak. Mégcsak szabadjegye sem volt. Saját költségén utazott. S egész vagyont áldozott a selyemtenyésztés céljára a saját vagyonából. Meghitt barátjától tudom, hogy édesanyjának összes oroszországi öröksége, körülbelül 240,000 korona ráment erre a nemes passzióra. Ezért is mondták neki tréfásan a barátai, hogy a selyemtenyésztés vii’ágzása voltaképpen nem is a Bezerédj érdeme, de Pál orosz cáré, aki a Bezerédj által a seiyemtenyész tés érdekében eladott oroszországi birtok donációs levelét annak idején aláírta. Bezerédj termetére nézve nem volt dalia. De klasszikus szépségű, igazi arisztokrata fej foglalt helyet széles vállain. Szemeinek különös ' fénye, átszűrő, fürkésző tekintete volt. Szeretett a leikekbe nézni. Szellemes társalgó, ötletes, sziporkázó t elméjű ember volt. Udvarias mindenkivel, de különösen a hölgyekkel szemben. Aki közülük tetszését megnyerte, szép ajándékot kapott tőle a drága hidjai selyemszövetből, vagy kendőkből, melyekből különben Deák Ferencnek is kidukált hat darab, a „jóságos özvegytől.“ Barátaitól tudom, bogy a boldogult Erzsébet
