Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-01-24 / 4. szám

2. TOLNAVÁRIEGYE és a KÖZÉRDEK 1918. január 24. királyné is kedvelte Bezerédjt. Az udvari ebédekről bonboniért ia kül­dözgetett neki. Sőt feleséget is szemelt ki számára. Bezerédj azonban várt, ttsak későbben nősült. A házassági kérdésben azonban akkor is nem Magyarország imádott királynéjára hallgatott, de a — saját sziliére .. . • * * Sok bon-mot fog fennmaradni utána. Nem igen van hely Magyar- országon, ahol nem ismerték volnp. Ha selyemtenyésztésről volt szó, sen­kinek sem adott pardont. Pörölt tiszt­viselőivel, az elöljáróságokkal, sőt a miniszterekkel is. Valósággal kivere­kedtek selyemtenyésztés pártolását. El is nevezték »kukac-“ vagy „hernyó- királynak“. Amire már utóbb büszke is volt. De bizony sokat kellett el­tűrnie őnekie is. Nemcsak kalandorok támadták meg hírlapokban, de főúri személyekkel is volt összetűzése. Né­hány évvel ezelőtt egy történelmi grófi család sarja egyenesen meg­fenyegette, hogy bejelenti a minisz­ternek, amiérá skederfáiért az évi 800 forint bért tovább fizetni nem akarja. Hogy Bezerédj mit válaszolt, azt nem tudom, de egyet tudok, hogy az illlető ur még mai nap sem tudja, hogy a kérdéses 800 forint évi bért, évek hosszú során át Bezerédj a saját erszényéből fizette, csakhogy az illető főur a szederfáknt valahogy ki ne vágassa. S volt idő, amikor Bezerédj hétszámra vasúti kocsiban aludt. Ette a rdsszabbnál-rosszabb falusi korcs­mái kosztot. Képes volt arra is, hogy ugyanazon utat kétszer is megtegye. Egyik gyári felügyelőjét reggel 9 óra­kor még az ágyban találta, s másnap valami 60—80 kilométerről ismét visszautazott, hogy használt-e az előző napi dorgálás. Nem használt. Tehát irgalmatlanul elcsapta "az álmos fel ügyelőt, bogy harmadnap ismét vissza vegye. Talán nem is igen volt tiszt­viselője, akivel ez a kis elcsapási baleset meg nem esett volna. Néhány napra azonban elfelejtett mindent, mert jó szive volt. Megkívánta a munkát, de tudott jutalmazni is. Minden öröm, vagy gyászesetre meg­nyitotta nemcsak az állam, de a saját erszényét is. Azt mondják, az volt egyik legutolsó intézkedése is, hogy tisztviselőinek rendezte r fizetését ég 100% drágasági pótlékot utalt ki részükre # * * Jutalmat, elismerést a maga részéré sohasem várt. Evekig nem tudták rá­beszélni, hogy a főrendiházi tagsági kinevezést a utóbb a titkos tanácsos­ságot elfogadja. Egyszer már Orcy báró is felterjesztette valami nagyobb rendjelre. De neszét vette. S a legelső vonattal Bécsbe utazott, s a kabinet- irodában kijelentettte, hogy valahogy ki ne tüntessék, mert el nem fogadja. így tett a francia becsületrenddel is, amelyet tudta nélkül a páVisi kiállításkor ajándékoztak neki. Már meg is jött a kitüntetés, de Bezerédj rajtaütött Kálnokyn, liogy csinálja vissza, mert visszaküldi amúgy is, a sokaktól irigyelt kitüntetést. Kálnoky kérlelte, ne tegye, ímert még diplo­máciái bonyodalom származik belőle. De Bezerédj nem engedett. Rá pár hónapra az udvari bálon összetalálkoztak. S Bezerédj barát­ságosan odanyujtotta a kezét a mi­niszternek. De Kálnoky visszavonta a magáét s nevetve igy szólt: — Pardon, de ilyen emberrel nem foghatok kezet. — Hogy-hogy ? Mit mondtál ? Erre aztán nevetve megmagyarázta a miniszter, hogy a becsületrend visszaküldését csak úgy tudta ki­magyarázni a francia kormánynál, hogy Bezerédj nem — méltó ember erre a nagy kitüntetésre. De hát mit törődött.mindezzel Bezerédj ? * * » Utóbbi időben már sokat beteges­kedett. Kétszer is kisebb szélhüdés érte. Az érelmeszesedés, az aggkor 'betegsége leselkedett reá. Nagyon leverte kebelbarátjának, Bartal Bélá­nak tragikus vége, majd forrón szere tett Andor testvérének elhunyta is ... De még láthatóan jólesett neki, hogy az Akadémia tiszteletbeli tagjának . választotta. A legutolsó héten is melegen érdeklődött az általa, az Akadémia közbenjöttével megiratott Bezerédj István életrajz kiadása iránt. De már ezt nem érhette meg. Vasárnap délután még hosz- szabb emlékiratot diktált a munkás­otthonok ügyében. (Ezek létesítése mindenkori büszkesége volt, bár utóbb sok kellemetlenségei voltak emiatt.) Éjfél után 1 órakor azonban alig pár pillanat alatt kiszenvedett.' Nem a szokott frázis, de igazi szomorú valóság, hogy Magyaror­szágnak egy igazi nagy emberével ismét kevesebbje van! Bodnár István. * Elhunyta óriási részvétet kelt min­denfelé. A selyemgyáron, vármegye házán,, városházán, az iskolákon, pénzintézeteken, kaszinór, általában minden középületen gyászzászlók hir­dették az országos veszteséget. Temetése is impozáns részvét mel­lett ment végbe. Hosszú sorokban zarándokolt a közönség ki a kies Hídjára. Főispánunk közbenjárására előző nap a kereskedelmi miniszter külön vonatot rendelt, a mindenható Uzletvezetőség azonban azt ennek ellenére is megtagadta. Pedig Bsze rédj Pál megérdemelt volna ennyit. Pláne amikor néhány nap előtt egy másik temetés miatt jutott külön vonat Budapestről Dombóvárra . . . így egy két kocsit ragasztottak még a rendes vonathoz a szorongó közön ség számára. S ehhez volt csatolva a földmivelésügyi miniszter képviselő­jének Bottlyk István báró államtitkár­nak szalonkocsija is, akinek kisére- tében még ott voltak: Zsedenyi miniszteri tanácsos, Krenedits osztály- tanácsos, továbbá Apponyi Géza v. b. t. t., Apponyi Rezső gróf főispán, Forster Zoltán alispán stb., Simont- sits Elemérv. b. 1.1. képviselőházi al- elnök, Kovács Seb. Endre,“Békássy Ist­ván Vasvármegye nyug. főispánja má­sik kocsi n foglaltak helyet. Az érke­zőket a kastély halijában a gyászoló család rószéröl özv. Bezerédj Pálné, Mária leányával és István fiával, továbbá Bacsák tábornok, Huszár László az elhunyt sógorai és rokona Bezeredj Andor fogadták. A temetés dólntán 3 órakor ment végbe. A diszes koporsót a Bezeredj István emlékére emelt kápolna előtt állítot­ták fel. Mellette a selyemgyár, a vidéki selyemtenyésztési felügyelő­ségek és a fonodák impozáns szám mai megjelent tisztviselői és képviselői b a tolnai orfelinát növendékei fon­tak élőkoszorut. A legelöl felsorol­tadon kívül ott volt az egész környék földbirtokos osztálya, értelmisége, elő nem sorolható ‘számban. Az elhunyt régi jóbarátai: Sztankovánszky János, Csapó Viltuos kir. kamarások, id. Besrieder József, Perczel Lajo3 és Dénes, Dőry Frigyes, Forster István stb. A vármegyei tisztikar küldött­ségét, amelyben többek kö^t Kurcz Vilmos kir. tanácsos, Bajó Pál, Reich Oszkár főszolgabirák, Bernáth Béla másodfőjegyző vetteti részt, Apponyi Rezső gróf főispán és Forster Zoltán alispán vezette. Dr. Szentkirályi pol­gármester vezetésével Szekszárd vá­ros is nagy küldöttséggel (tagjai többek közt Zsigmond Ferenc h. főjegyző, Rácz József r. kapitány) rótta le háláját a város díszpolgára iránt. Az egyes hivatalok részéről jelen voltak még: Pesthy Pál kir. törv. elnök, Wigand János főgimn. igazgató. Padányi Audor tanfelügyelő, továbbá dr. Leopold Kornél hitel­banki vezérigazgató, dr. Tanárky Árpád a Ferenckórház igazgató-főor­vosa, Scholtz Gusztáv osztálymérnök, dr. Órffy Gyula ügyvéd, Molnár Mór gyárigazgató, Hock István állomás­főnők stb. A várm. gazd. egyletet Sztankovánszky János alelnök és Molnár József titkár képviselte. André István ipartestületi elnök ve­zetésével impozáua számban jelentek meg a szekszárdi ipartestület tagjai is. S a Szekszárdi Kaszinót, amely­nek az elhunyt vidéki igazgatója volt Bodnárt- István helyettes igazgató képviselte. A temetési szertartást Fekete Gusztáv végezte fényes segédlettel. Könüyekig megható volt a tolnai orfelinát növendék munkás leányainak több rendbeli szabatos éneke, amelyeket a mély hála érzése váltott ki szivük mélyéből. Az egyházi szertartás végeztével Bottlyk István báró földmivelésügyi állam­titkár a következő rövid, de meg­kapó gyászbeszédet mondta : Mély megilletődéssel állok kopor­sód felett Bezerédj Pál midőn tfturi- katársaid, a m. földmivelésügyi kor mány képviseletében fájdalmas bú­csút Tőled. Nem sorolom fel mindazt, amit tettél, mert minden ékes szónál ha­talmasabban hirdeti a Te hosszú munkáséleted nagy eredményeit több mint százezer család hálája, kiknek existenciát teremtettél, akkor, midőn a semmiből a legcsekélyebb eszkö­zökkel életre hívtad Magyarországon a selyemtenyésztést és közgazdasá­gunkat egy uj tényezővel megajándé­koztad. Bezerédj Pál neve fogalom Ma- gyarorezág-on: az önzetlen munka fogalma. Egy életet töltőit el a köz szolgálatában, mindent tett, mindent alkotott és sohasem fogadott el mindezért semmit. — Es mégis el­érte legnagyobb jutalmát! Megérté, hogy hatalmas fává nőtt fel az a csemete, amit O ültetett el s annyi szeretettel tápolt. Terebélyes fává nőt mely gyümölcseivel táplálta azo­kat, akik árnyékába vonulnak. A lélek megdicsőiil, a test elpor- had, az alkotás pedig virágzik tovább s mindé# márványkőnél ha­talmasabban hirdeti annak dicsősé­gét, aki megalkotója volt. Nyugodj békében Bezerédj Pál 1 Hálánk, tiszteletünk, szeretetünk ki­sér s emléked él alkotásodban kö­zöttünk és ama százezerek lelkében, kiket atyai jóságod egy életen át kisért. A gyászbeszéd elhangzása után í hosszú menet megindult a temető felé s ott örök nyugvóra helyezték a holttestet, a nemes, na^y emberbarát Bezerédj István hamvai mellé. Ott van méltó helyen !-S a szebbnél-szebb emlékkoszoruk garmadája elborította a sirt. Ki küldte, ki adta azokat, most már nem volt látható. Elmosódtak, összefolytak a feliratok. De egy mondat aranybetüi megcsillantak a rájuk vetődött nap­sugárban : A kis emberek nagy pártfogójának . . . Ez elmondott mindent ! , A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: özv. Bezerédj Pálné szül. baráthi Huszár Mária saját, mint gyermekei: Mária, Ottilia és István, valamint Bornemissza István m. kit testőr és cs. és kir. huszáralezredes, mint uno- kaöcscse és neje szül. báró Lewet- zow Mária és gyermekei, Bornem­issza Johanna és Aglája mint unoka- hugai, Huszár Andorin, Huszár Ká­roly és neje szül. báró Ambrózy Ge­orgine és gyermekei, Huszár Karolin férj. Bacsák Zsigmondné, Bacsák Zsig­mond nyug. cs. és kirilyi lovassági tábornok és leánya, Huszár László és neje szül. Huszár Mária és gyer­mekei, mint sógorai, illetve sógornői és az egész rokonság nevében megtört szivvel és mérhetetlen bánattal tu­datja, hogy Bezerédj Pál selyem­tenyésztési miniszteri meghatalmazott, Őfelsége valóságos belső titkos taná­csosa, a magyar főrendiház, a ma­gyar tudományos Akadémia tiszte­letbeli, Tolna vár megye törvényható­sági bizottságának tagja és Szekszárd r. t. város díszpolgára folyó évi január hó 21-én, hajnali 1 órakor Hidján, életének 78-, boldog házassá­gának 26-ik évében elhunyt. A meg­boldogult hült teteme folyó hó 23-án délután 3 órakor helyeztetik örök nyugalomra a hidjei családi sirkert­ben. Az engesztelő szentmise az el­hunyt lelkűid véért folyó hó 25-én délelőtt 10 órakor fog a hidjai ká­polnában bemutattatni. Hídja 1918. évi január hó 21-én. A földmivelésügyi minisztérium külön gyászjelentést adott ki, kie­melve „a selyemtenyésités érdrtlíében egy emberöltőn át példás odaa dással teljesített fáradhatatlan működését,“ A selyemgyár tisztviselői szintén adtak ki gyászjelentést. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnamegyei Takarék és Hitel­bankhoz : Vargha Lajos jegyző Kánya, 100.— N. N. Szekszárd, . . . . . 1 ­összesen: 101*— Eddigi gyűjtésünk : 5357 32 összes gyűjtés : 5458 32 HÍREK. — Személyi hir. Forster Zoltán alispán hosszabb szabadság után hivatalát újból elfoglalta és annak vezetését e hó 16-án átvette. Bottlyk István báró földmive lés­ügyi államtitkár, ki Bezerédj Pál v. b.-tr t. temetése alhalmából Szek- szárdon időzött, ma délben utazott vissza Budapestre. Ugyanekkor uta­zott el Simontsits Elemér v. b. 1.1., képviselőházi alelnök is. — Küldöttség a földmivelésügyi államtitkárnál. Forster Zoltán alispán felhasználva Bottlyk István báró földmivelési államtitkár itt időzését, ma a szőllőgazdák köréből nagyobb küldöttséget vezetett elébe, felkérve őt, hogy vegye fontolóra a szekszárdi szőllősgazdálc szomorú kilátásait a beállott szónkéneg hiány miatt és kövessen el minden lehetőt, hogy ez az életbevágó kérdés a gazdakö- zöuség igényeihez mérten kedvezően oldassék meg. A küldöttségben részt vettek: Forster Zoltán alispán, dr. Szentkirályi Mihály polgármester, dr. Leopold Kornél, Schneider Já­nos, Gözsy Tibor, dr. Pirr.itzer Béla. Az államtitkár, bár a helyzetet na­gyon nehéznek mondotta, a legna­gyobb készséggel Ígérte meg a föld­mivelésügyi kormány készsgét eb­ben az égető kérdésben, amit a megjelent gazdák örömmel vettek tudomásul. — Kitüntetések, őfelsége-a király az arany Signum laudist, a kardok­kal adományozta afelsőiregi születésű Heimann Imre orvostan hallgató 69. gy. e. hadnagynak a kis ezüst és Károly-csapatkereszt tulajdonosának. — Heimann Miklós, magánhivatal ■ nők, 26 os tábori vadász zászlóst a broDZ és Károly-csapatkereszt tulaj­donosát a kis ezüst vitézségi érem­mel tüntette ki és hadnaggyá ne­vezték ki. — Baleset. Schell József bárót, vármegyei közéletünk ezen köz- tiszteletben álló tagját, a múlt héten Bátaszéken a vasúti állomáson saj­nálatos baleset érte. A vasúti perrö- non véletlenül elcsúszott és felső­karját eltörte. A Bátaszéken gyor­san alkalmazott első orvosi segély után dr. Apponyi Rezső gróf főispán társaságában, akivel együtt volt Bátaszéken, Szekszárdra jött vissza, ahol a Ferenc-Közkórbázban gyógy­kezelés alatt áll. Gyógyulása, mint örömmel értesülünk, szépen halad előre. — lótókonycélu háborús est. Az Egyesült Szekszárd—Tolnamegyei Nőegylet február 1-én, pénteken, a helybeli „Világ“ mozgó színházban este 8 órakor, a szegények és a szekszárdi elesett hősök Ínségben levő családjainak segélyezésére mű­soros estélyt rendez. Az estélyen való közreműködésre sikerült az egyletnek megnyerni Jovanovics Milán (Bracza) hegedű művészt, aki a nemes cél iránti tekintetből díj-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom