Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-03-28 / 13. szám

t XXVlll. (XVI.) évfolyam. 13. szám. Szekszárdi 1918. március 28. TDÜIAVÁRHEGVC £5 A KÖZÉRDEK BWfizettti 4r: ' raéxi érre . . ./. . lé k*rau <4 étre .................... S » éw n .... 4 > «ff tzém fai ... . 1« Ml ér Hirdetési árak: *r»erési hirdetések: 35 petit tong « kar., tovékfci sor 30 f. - Nr»tt- servnkéat 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. khr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«. Megjelenik hcicnkinl egyszer: csütörtökön. Telefon Bzám : Ffczerkesztó : 18. — PeieWfo szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség : Beierédj István-utca 5. szám M« küldendők a lapot érdekig ossza» Küldemények, kiadóhivatal : ■ ért Balog Ádám-utca 42. *záaa 4j előfizetési pénzek és hirdet*»«* !4s küldendők. Néptanítók. fes az alőfizeteí! egész evre előva bakit- dlk, 8 korona. a. LEOPOLD KORNÉL. PeWfli szerkeszt«: BODNÁR ISTVÁN. Pfonunketirs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztek. Húsvéti gondolatok. A pogány mithosz és a ke­resztény kultusz között érdekes találkozás, hogy a Földanya ujjáébredése egybeesik a fel­támadás ünnepével. A természeti erők ellenállha­tatlan érvényesülése nyilvánul meg amabban, mely letöri a tél dermesztő bilincseit s uj tenyé­szetnek hinti el biztató csiráit — és a hit sziklákat építő élet­ereje tör ki. emebből, hogy az igazság, az eszme, ha elföldelik is, kilép sírjából és győzedel­meskedik. Harmad napon halottaiból fel­támadott — mondja az írás és a mérhetetlen gyászból, melyet a keresztre feszítés sötét tragé­diája ontott lelkünkre, érezzük, hogy hihetetlen fény és földön­túli melegség árad reánk. Még látjuk egy percre a gonosz írás­tudókat, a durva pribékeket, a rettenetes kínszenvedést, de csak azért, hogy annál kitörőbb öröm­mel fogadjuk a hirt, hogy sziklába vágott sírjáról a nehéz kő elhengerült és — feltámadt Krisztus e napon. * * * A világháború kitörése óta a negyedik husvét szent ünnepe száll le a művelt világra és a művelt nemzetek újabb és újabb vérfürdőkkel becstelenitik meg a szent ünnepeket. Hiába kötünk békét a világ egyik felével, a világ másik tele ádáz elvakultsággal tör reánk, hogy megsemmisítve bennünket, tobzódjék örökünkön. Béke­szándékunk lehet bármily erős, el kell törpülnie azon kötelesség előtt, hogy Védjük magunkat. Végig kell küzdenünk a harcot, melyet konok ellenségeink kény­szerítenek reánk, de ezt a har­cot csak azért szabad vívnunk, hogy Isten segítségével meg- csufoljuk ellenségeink gonosz mesterkedéseit és érvényt sze­rezzünk megtámadott igazaink­nak, melyek egyeznek az embe­riségnek közös tulajdonát ké­pező igazaival. Miként az Isten-ember tragi­kus sorsa előre meg volt pecsé­telve, azonképen a mi ellensé­gei nk is előre megásták a világ­béke sirját és a nagy kő, mely- lyel a sirt lezárták, az ő meg­átalkodott konok akaratuk. De ez a megátalkodott konok aka­rat — gyenge. Az óra ütni fog, a nehéz kő el iog hengerülni és mint egykor, a biblikus idő­ben a Megváltó, úgy napjaink­ban a Béke is ki fog kelni sír­jából és diadalmaskodni fog a megkínzott emberiség fölött,mely emberi voltát végleg meg nem tagadhatja. . * * * A világháború kitörése óta a negyedik husvét virrad reánk és ha határaink védelmére az or­szágon kívül véres csatákat kell vívnunk, bent a hazában vájjon béke lakozik-e? Mivel erősítet­tük nemzetünket, hogy a reánk váró fokozott terhek elbírására képes, legyen ? Mivel fokoztuk önbizalmát, hogy nagy dolgok kezdeményezésére vállalkozzék ? Mivel adtuk jelét ^nnak, hogy a mágyar a magyart megbecsülve és kézbe kezet fogva akarja ősei örökét megvédeni és az utódok­nak biztosítani? A feltámadás nagy ünnepén, midőn az Igazság diadalát látjuk az őt sírba döntő Gonoszságon, emlékezzünk meg arról, hogy a magyar nemzetnek is sokszor meg volt már ásva a sírja, de mindannyiszor megmentett ben­nünket Isten kegyelme, a nem­zetünkben rejlő eleven életerő és az, hogy mindig akadtak nagy magyarok, akik ezt az életerőt nem a maguk hasznára, hanem a nemzet javára használták fel. A feltámadás eszmekörében gondoljunk arra, hogy á hazát jobban 'kell szeretnünk, mint önmagunkat. Gondoljunk arra, hogy az üvöltő sokaság„vesszen el“-t kiálthat az Igazságra és az Igazságot eíföldelhetik, sírjára nagy követ hengerithetnek, de: harmad napra a nagy kő elhen- gerül és az elhantolt Igazság feltámad ! F. NI. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bi­zottsága f. hó 22-ikén tartotta tavaszi rendes közgyűlését, melyet gßf Ap- ponyi Rezső főispán a következő be­széddel nyitott meg : Tekintetes törvényhatósági bizott­ság! Teljes szívből üdvözlöm önöket és szives megjelenésükért köszönetét mondok. Ezen nagyszámú sorakozás újból megerősíti azon nemes hagyo­mányt, hogy Tolnavármegye közön­sége, tekintet nélkül az avval járó nehézségekre és áldozatokra, hazafias lelkesedéssel állt és áll helyt elveiért, haladásáért és magyarságáért. De amilyen elismerésre "méltó ezen érdeklődés a közügyek iránt, olyan szükséges is az ma, midőn minden itthonmaradottnak kötelessége istá- polni, gyógyítani száz sebből vérző országunkat és támogatni roskadozó társadalmunkat; szent hivatása min­denkinek segédkezet nyújtani azon hatalmas mű. felépítésénél, mely az újjászületendő, jövő szabad Magyar- országot fogja alkotni. Hála ezredéves országunk jótékony géniuszának", ezen korszakalkotó idők­ben olyan uralkodóval ajándékozott meg minket a sors, kinek nemzete iránt táplált mély emberi érzései ngy, mint magyar szellemben való gondolkodása mindnyájunk előtt ismeretes. Uralkodói cselekedeteiben hálatelten érezzük meteg szivének irániunk való dobbanását, lelké­nek emberi szenvedésünkkel, örö­meinkkel való együttérzését. Két szeres örömmel és az isteni gond­viselés iránti hálaérzóssel tekintünk tehát ama királyi bölcső félé, melyet most Felséges királyunk és király­nénk szülői szeretete övez körül. Tekintetes törvényhatósági bizott­ság ! Utolsó közgyűlésünk óta nagyot haladtunk az általános béke megvaló­sítása felé ; az akkor csak dereDgő orosz békelehetősógből valóság lett, sőt Ukrajnával baráti viszonyba ke­rültünk . Keleti határainkon már hó' napok óta nem dörögnek az ágyuk és az Öláliországgal folytatott tár gyalásaink is biztató jellegűek. Az ententenek mesteri terve, mely teljes köPülkeritésünket és kiéheztetésünket célozta, hősiességünkön és kitartásun­kon meghiúsult. És habár sok nél­külözés, sói hiány lesz még osz­tályrészünk, bátran szembenézhe­tünk ezen megpróbáltatásoknak abban a biztos tudatban, hogy szenvedésünk tetőpontján már túl­haladtunk *és az események kér­lelhetetlen következetességével és logikájával haladunk a dicsőséges béke jelé. Ennek a megkötendő bé­kének, mely — biztosin remélhető leg — magyar béke is lesz, egyik hatalmas biztosítéka lesz az önálló magyar hadsereg, melyet a király és nemzet együttes elhatározása közeli megvalósulásra érlelt meg. Sajnos, a halál angyala, mely kint a harctereken oly gazdag aratást tartott, itthon sem kiméit meg min­ket és rövid időközben három tere bélyes nagy fát, pillért döntött ki megyei életünkből. Bezerédj Pál neve a történelemé, alkotása az országé, működése ember­társaié. O, ki semmiféle hasznot vagy elismerést nem keresett, egész élete energiáját és szervezetének minden munkabírását a köznek szentelte és amellett olyan müvet alkotott, mely nemzedékről-nemzedékre és időkről- időkre az ő nevéhez fűződik. Fördös Dezső élete csendesebb le­folyású volt; a vármegye életében, a nagy^nyilvánosságban hasztalan kerestük volna; működése inkább' szükebb otthonára szorítkozott. Sok- ’ oldalú közgazdasági tevékenysége, intakt férfias jelleme, sovén tépelődő magyarsága messze fölülhelyezték őt embertársai fölé, kik'osztatlan nagyra­becsüléssel és szeretettel vették körül. Végül Őrffy Lajos, ki még .oly rövid ideje hagyott el minket, hogy távozása felelt érzett fájdalmunk még le sem csillapodott Mi, kik magunk között élni és működni láttuk, még fel sem foghatjuk azt, hogy íme nél­küle kell meglennünk. Vármegyei közéletünk legönzetlenebb,legbuzgóbb legmarkánsabb munkását veszítjük el benne, ki nagy jogászi tudását, fiata­los idealismusát, nagy szive minden lelkesedését, fentartás nélkül a vár­megye szolgálatába bocsátotta. Indítványozom, hogy soha el nem évülő érdemei jegyzőkönyvileg örö- kittessenek meg, valamint a törvény- hatósági bizottság a gyászba borult özvegyhez részvétiratot intézzen. Az ülést megnyitom. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az alispáni időszaki jelentéssel kapcsolatban felszólalt Simontsits Elemér vbt. tanácsos, képviselőházi alelnök és remek beszédben méltatva az elhunyt Bezerédj Pál közéleti mű­ködését, indítványozta, hogy az ország fővájpsában Bezerédj szobor létesít- . tessék, e célra Tolnavármegye a ren­delkezésére álló alapokból 10.000 ko­ronát szavazzon, kérje fel támogatásra a földmivelési kormányt, rendelje el a gyűjtést a vármegye területén és szólítsa fel gyűjtésre a. törvényható­ságokat. A nagy éljenzéssel fogadott indít­ványt Forster Zoltán alispán hozzá­járulása után a közgyűlés egyhangú­lag magáévá tette. Szévald Oszkár dombóvári járási főszolgabíró, tekintettel kiváló és ér­demes szolgálataira, a VIÍ. fizetési osztályba léptettetett elő, Molnár József mezőgazdasági előadó állásának a VIII. fizetési osztályba átszervezése pedig elfogadtatott. A központi választmány tagjaivá névszerinti szavazással Kovács Se­bestyén Endrö és báró Jeszenszky Andor, az állandó választmányba pedig Kovács Sebestyén Endre, Forster István és báró Fiáth Tibor választattak be. A tisztviselő nyugdíjalap választ­mányába dr. Fent Ferenc apátplé­bános, lótenyésztési bizottságba dr. gróf Apponyi Rezső, Bölöny Ödön, Forster Arthur és báró Rud- nyanszky Dezső választatott meg, a Ferenc közkórház felügyelő választ­mányába pedig Nagy László Wekerle Sándor miniszterelnök leirata a maga és kormánya tagjai­nak kinevezéséről tudomásul vétetett, a közgyűlés a kinevezés fölött örö­mének ad kifejezést és kijelenti? hogy a kormányt teljes készségei támo­gatni hajlandó. A választójogi javaslat módositá-. sét célzó erdélyi értekezlet körleve­lére a közgyűlés határozata a kö vetkező: Vármegyénk közönsége a fejlődő korszellemet mindenkor megértve a népjogok kiterjesztése körül zászló­vivőként járt elő, épen azért a mai nagy idők kívánta néptömegek jo­gának kiterjesztése elöl sem zárkó­zik el, a mennyiben ezzel magyar hazánk magyar nemzeti karaktere a magyarság feltétlen vezető szerepe veszélyeztetve nincsen. Minthogy azonban ^z újabb vi­lágáramlatok szülte uj válaztójogra vonatkozó törvény tervezet magyar nemzeti életünk alapfeltételét- képező és teljes megnyugvást adó olyan biztosítékot, melye! magyar hazánk­ban a magyarság vezető szerepe, suprematiája minden körülmények között fenntartható s az erdélyi magyarság pusztulása megakadályoz­ható volna, feltétlenül nem nyújt, ennélfogva az állandó választmány javaslatához képest törvényhatósági bizottságunk édes hazánk magyar Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos Összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom