Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)

1918-11-07 / 45. szám

XXVIII. (XVI.) évfolyam. 45. szám. Szekszárd, 1918. november 7. Előfizetési ár : Egész évre ............24 korona Pé l évre................12 » Negyed évre .... 6 » Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nvilt- tér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selvemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész evre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR l&TVAN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Ué$e o háborúnak! A fesyuerszünetet megkötöttük. Legyen ismét béke és sze­retet az emberek között. A külső béke mit sem ér, ha a belbékét, a belső rendet nem tudjuk biztosítani. Rend legyen mindenütt nz országban. Független szabad hazában akarunk élnl- békés egyetértő munkával dolgozni. A népkormány a hazatérő hősöket jutal­mazni fogja és gondoskodik a hősök özvegyeiről és árváiról, de ha felbomlik a rend, akkor megszűnik a segélynyújtás lehetősége. A fosztogatók ellen elrendelik a statáriumot, amely rögtöni halál­büntetéssel suit minden rablást, betörést vagy syujiosatást. Minden községben sürgősen alakuljon meg a nemzetőrség és polgárőrség, hogy közösen véd­jük a békés polgárok testi épségét és vagyonát. Az idegen katonai megszállást elkerü hetjük, ha saját fiaink megalakítják a nemzetőrséget és maguk védik meg a község becsületét, jóhir­nevét, vagyonát. Országmentés. A száguldó események kritikai I méltatására, megvitatására ma l nincsen idő, de nincsen is reá semmi szükség. Úgy kell el- I fogadni mindent, ahogy meg- ! történt s azon lenni, hogy semmi j se történjék úgy, hogy abból ! kára, ártalma lehessen Magyar- ■ ország — jövőjének. Ha szabad hasonlattal élni: i A múlt kész, befejezett kép. A I jelen pedig a fényképész diapo- ! zitiv lemeze, amelyre most raj- ! zolódik reá a jövő. Lehettünk, lehetünk bármily I politikai meggyőződésben, ma j minden egyéni ielfogást és véle- j ményt alá kell rendelni a köz­tekintetnek s erélyesen támogatni ! a kormányhatalmat a belső rend I megteremtésében, a teljes jog- állapot, a személy- és vagyon­biztonságot célzó emberfeletti nagy munkájában. Mindenki gondoljon reá, hogy azzal még nem teremtettük meg ! a régen sóvárgott békét, hogy ellenségeinkkel szemben a fegy­veres ellenállást megszüntettük. A nagyobb, a keményebb fel­adat még hátra van: önmagun­kat kell tudni meggyőzni. Fegyel­mezni a lelket, a könnyen lob­banó szivet. A rendszeres napi munka igájába fogni a fékte­lenségre mindig hajló emberi akaratot. Kétségtelen, hogy a háború öt éves szenvedése, nélkülözése kemény próbára tette a lelkeket. Beleoltotta az elégedetlenség, az elkeseredés mérgét. Ezt a méreg­anyagot kell onnan kivonni oko­san, lelkes, kitartó munkával, •gondos szeretettel s ahhoz ér­téssel, aminthogy cselekszi az orvos a nikotin vagy más mé­regesettel. A nép értelmiségére kell hatni a meggyőzés, a népszerűség minden eszközével, hogy aztán ez hasson tovább a kevésbbé értelmesebbekre s ha ez meg­történik, a kormányhatalomnak, a hatóságoknak már csak a rossz­akaratú, rosszindulatú emberek­kel lesz dolga, vagyis azokkal, akik az időleges zavaros álla­potot saját Önző, kap si vágyuk kielégítésére kívánják felhasz­nálni. Hála Istennek, azonban az ilyen ember aránylag kevés a mi városunkban, vármegyénk­ben, sőt az egész országban is, mert a magyar ember mindig meg tudta becsülni a saját ott­honát s ez megtanitotta a mások vagyonának kímélésére is. A vármegyében szórványosan előfordult kisebb-nagyobb zavar­gásoknak nem szabad tehát túl­ságos nagy jelentő.-éget tulajdo­nítani. De lekicsinyelni sem sza­bad. Rendszer az már, hogy a szabadság eleinte mindenütt sza­badossággá fajul. Azon kell lenni minden józanabb gondolkodású embernek, hogy ezt megfékezze. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy egyes helyeken megfeled­keztek a személy- és vagyon­biztonság szentségéről. Ez azon­ban csak a legelső napokban lehetett igy. A megerősödött kormány már is a legerélyesebb kézzel látott hozzá, hogy rendet teremtsen. A csendőrség, amelyet csaknem összeroppantott a há­ború alatt való rendtartás ideg- • ölő munkája, újra működésben van. Szekszárdon, a nagyobb helyeken egyre-másra alakulnak meg a nemzetőrségek. A frontról hazaérkező katonák dicséretre méltó megértéssel tömegesen je­lentkeznek szolgálatra. Az ott­hon melege, szeretteik viszont­látása megértette velük, hogy a haza iránt való kötelességet nem lehet a katonai mundérral együtt csak úgy levetni. Tovább tart az, mint az elkopott — bakancs­talp. Hazatérő derék katonáink eme dicséretes példaadása lelkesítse tehát az itthon maradt lakossá­got is. Gondoljon mindenki a legrosszabbra s tegye mindenki a legjobbat. Meg kell hallgatni mindenki jogos panaszát. Ahol igazi a baj, orvosolni. Enyhíteni a sze­génységet. Meleg szeretettel fo­gadni a hazaérkezőket. Ketté vágni az utolsó ialat kenyeret is, ha több nincsen. Megértés, megérzés, jólétet, nyomort áthidaló szeretet. Ez ma mindnyájunk kötelessége. Föl az országmentés nagy mun­kájára! A rend, a társadalmi megértés, az igazi — béke meg­teremtésére ... B. Tolnamesyének az uj rend­szerbe való beilleszkedése. Az uj rendszerbe való beilleszke­dés Tolnavármegyében és Szekszár- don egész simán ment végbe. Dr. Apponyi Rezső gróf főispán a Nemzeti Tanács budapesti végrehajtó bizottságának távirati felszólítására a vármegye központi tisztviselőit érte­kezletre hívta egybe s a tiszti értekez­let egyhangúlag mondta ki csatlako­zását a Nemzeti Tanácshoz. A főis­pán. az alispán, nemkülönben a me­gyei tisztikar összes tagja' letették az uj eskümínta szerinti esküi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom