Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-11-07 / 45. szám
2. A Nemzeti Tanács eisfi kiáltványa. Az ország polgári és katonai hatalma aNcmzcti Tanács kezében. A Sem:éli Tanács a következő kiállloánijl bocsátotta ki: Magyarország népe ! Katonák! Munkások! Polgárok ! Magyarország népe, katonái, munkássága és polgársága kezébe vette Magyarország hatalmát. Megmozdult a nép és ennek a hatalmas megmozdulásnak óriási eredménye lett: Ma | gyarország hatalmasai az egész ország katonai és polgári hatalmát átadták a Magyar Nemzeti Tanácsban szervezett magyar népnek. Magyar ország teljes katonai és polgári ha talma a Nemzeti Tanács elnökének, Károlyi Mihálynak a kezeben van. Katonai és polgári hatalom felett a magyar nópkormány elnöke, Károlyi Mihály rendelkezik. A Magyar Nemzeti Tanács hatalmas győzelme alkalmával üdvözli j Magyarorszag népét és a magyar demokrácia a világbéke szent névé ben felkéri az ország népét, hogy térjen vissza a munkához. A nagy sztrájk igen rövid idő alatt elérte célját További munkabeszüntetésre nincs szükség. Katonák! Térjetek vissza kaszárnyáitokba és ott várjátok be a magyar népkormány utasításait, mely meg fogja hozni számotokra a jogot és a békét. A Nemzeti Tanács fele lös a magyar nemzet tulajdonáért. Rendzavarástól mindenki tartózkodjék. A Nemzeti Tanács méltósogos nyugalmat vár Magyarország népétöl. A Nemzeti Tanács. Tolnavármegyében teljes a nyugalom. Egyes községekben voltak rendzavarások, de a segítségül érkező csendörség és nemzetőrség azonnal helyreállította a rendet és a közbékét. Szekszárdon a közrend egy pillanatig sem volt megzavarva. TÁRCA. A rézhonvéd. Irta: Lörinczy György. Senkit sem bocsátottak be a templomudvarba, mialatt a tudós elvégezte a vizsgálódását az összehordott harminckét harangon. Egyesegyedül az esperes maradt vele, hogy szükség esetén fölvilágositást adjon, de arra is alig került a sor. Többnyire emlékezetes, többnyire szomorú családi események emlékére öntötték ezeket a hangosszavu, zengő ércapostolokat. Magvaszakadt famíliák Utolsó sarjadékának a nevét őrizni, hogy aki hallja a csöndülését, rész- keteg imádság közben kegyeletesen fölsóhajtson: — Már szól a Borbona István. Dicsértessék a neved Uram! A tudós, akit a kormány bízott meg és küldött ki, hamarosan végigfutott a harminckét harang élet- történetén. De olyat, amelyik nevezetesebb történelmi vagy művészi emlék lett volna, nem igen talált. Leginkább kevés ezüsttel kevert rézóriások voltak : az egyik kisebb, a másik nagyobb; az egyik halk beszédű, mintha arra szánták volna, hogy bizalmas csilingeléssel végigkiabálja az ébredő falut, mint a bak- ter, és hajnali imára szólítsa a konyhák és istállók, a kúriák és a kastélyok patriarkális népét; a másik komor és méltóságosan bömbölő hangú, mintha vaiami fonséges orTOLHáVÁBHEfiTE és a KÖZÉRDEK 1918. november 7. A nemzetőrség a csendőrség köz- i remüködésével megalakult és ki- \ tűnőén szervezve az egész város \ területén éjjel-nappal működik. A visszatérő katonák belépnek a nemzetőrségbe. A nemzetőrség bőségesen el van látva fegyverekkel, nagymennyi- \ ségii löszeranyaggal és nagyszámú gépfegyverrel. A nemzetőrség élén harcedzett, i kipróbált tisztikar áll. Az egész vármegyében — midőn e sorokat írjuk — teljes a | rend. A nemzetőrséget szervezik minden községben és fegyver, muníció van nagy számban. Bony- hádon 300 tagú nemzetőrséget szerveztek Demján főhadnagy, fögimnáziumi tanár vezetésével. Baján és Pestmegye egyik járásában kihirdették a statáriumot és teljhatalmú kormánybiztost rendeltek ki Meskó Zoltán képviselő személyében. Gondoskodás a hazatérő katonákról. Elsőrendű társadalmi és hatósági kötelesség a frontról hazatérő katonákat nemcsak élelemmel, ruhával, fehérneművel ellátni, hanem számukra munkaalkalomról is gondoskodni és lehetővé tenni, hogy rendes polgári foglalkozásukat j mielőbb zavartalanul gyakorolhas- ; sák. Ezt célozza a Tolnainegyei Takarék és Hitelbank is a maga akciójával, amelyet Szekszárd város polgármesteréhez intézett levelében a következőképpen körvonalaz: Igen tisztelt Polgármester ur! Egyik iegelsőrangu feladat és kötelesség hazatérő katonáinknak — kik annyit szenvedtek és nélkülöztek — segítséget nyújtani. A népkormány gondoskodni fog róla, hogy visszatérő honpolgárainkat mon épülő monostor uralkodó harangfejedelmének született volna, hogy messzi távolságokat és széles és mély völgyeket zúgjon be az ünnep szárnyaló hangulatával. Az es peresnek régi, kedves ismerőse valamennyi. Amint végignézte őket, az öreg papot különös érzések szállották meg. Egyetlenegy se volt a harangok között, amelyiknek a hangját ne hallotta volna. Valamennyi megszólalt már az ő köszöntésére, valamennyi kisérte a beszédét, az imádságát, de színről színre valamennyit most látta legelőször. A szeme az egyikről a másikra siklott és beszélgetett velük, úgy, mint annyiszor, mikor a távolból feléje, csöngtek. — Ahá 1 te vagy a kis ijesztgető aki a csompolyai tüzet hirdeted! Te meg a Bárkánypusztai lélekharang! Hát te, te öblös torka bömbölő I Majd meglátom, hogy viseled magadat ott, szemközt a halállal ! A harangok pedig csak némán állottak, sorba, mint a katonák, moz dulatianul. Mint a menetszázad, ün- nepiesen és komoran, ahogy a halálos ut előtt a megilletődött acélkemény szivek állanak. Még egyszer végigfutottak a szemükkel rajtok. A tudós a jegyzeteibe nézett. Azután a plajhászát a szájához nyomta és elgondolkozott. Az esperes figyelve nézte. És megkérdezte : — Valami aggodalma van, dók- ! tor ur ? A tudós tétován jobbra-balra pislogott, a lehetőség szerint anyagilag kártalanítsa s hogy a haza, melyért vó- reztek, ne maradjon adós fiai iránt. Addig is, mig ezen állami intézkedések foganatosíthatók lesznek, sie tünk felajánlani a mi szerény közreműködésünket és segitő kezünket. A városunkba visszatérő mindama katonáknak, elsősorban kisiparosok nak és mezőgazdáknak, akik távol- létük folytán mostoha viszonyok közé kerültek, hajlandók vagyunk, hogy rendes foglalkozásukat ismét zavar, talanul megkezdhessék, hosszú lejárain, kényelmesen, kis részletekben visszafizethető kölcsönt nyújtani legfeljebb ö°/o-os, föl nem emelhető kamatláb mellett, másodsorban pedig azoknak, kik teljesen elszegényedettek és vagyontalanok, első segély gyanánt készpénzbeni adományokkal szolgálni. Kérjük igen t. Polgármester urat, hogy ezen bejelentésünket tudomásul venni s a kölcsönre, vagy segélyre szorulók nevét velünk közölni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel Tolnamegyei Takarék és Hitelbank Rés zvénytársaság. Tisza István halálára. Tisza István tragikus kimúlása az egész országban — pártkülönbség nélkül — mélységes megdöbbenést keltett. Tisza István tudása, tehetsége, ragyogó szónoki képessége, izzó hazaszeretete, politikai jellem szilárdsága révén az újkori Magyar- ország legkiválóbb államférfiai között foglalt helyet. Az ő politikai működésének és irányának tárgyilagos méltatása a történelemre tartozik. Azt azonban mindenki fentartás nélkül elismeri, hogy fanatikus hittel és becsületes rajongással tántorithatatlanul tartott ki a maga meggyőződése mellett, amellyel egyedül a haza javát kívánta szolgálni. A Tolnamegyei Tüdőbeteg Szanatórium és Népsegélyző Alap javára a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Pári község _____________ 1000'— Sz árazd község..................... 67'40 Ba rtal Aurél, Fadd______ 4000 — Le opold Mihály, Szekszárd 500 — Koppányszántó község___ 350'—— Nem . . . nem éppen, szólt habozva. Mégis. Igazan nem is tudom. Megindult lassan, töprenkedően a plébánia felé. Az esperes szinte szótlanul mellette. Az öreg pap zárta be az udvar rácsos ajtaját s a plébániatornác ajtaján vendégszerető előzékenységgel bocsátotta a tudóst előre. — Tessék, tessék csak dokfor ur. Benn, a szobában az egyik jobbra, a másik balra tett néhány lépést az ebédlő asztal két oldalán. A tudóst nyilván valami aggasztotta, mert újra meg újra elővette a jegyzőkönyvét, meg a zsebébe dugta, mintha valamin haboznék. De dűlőre jutni nem tudott. — Valami bántja, dbktor ur . . . — Hát igen. De hiába. Egy se olyan, ami kivételre tarthatna számot. — Tehát vihetik ? Valamennyit ? A tudós egy pillanatig megint késett a felelettel. — Hát . . . igen . . . Igen, vihetik a váradi állomásra. — Óh, hiszen tudjak. Igen. A fo: gatok már készen állanak. Azóta talán már rakják is őket. — Nos, és ki megyen velők, átadni ? — A jegyző. Csodálom, hogy még nincs itt, azt Ígérte . . . Még jóformán ki se mondta, mikor az ajtón kopogtattak. — Szabad. A jegyző lépett be. Csöndes, nehézkes mozgása, javakorbeli férfi. Kissé őszes, kissé törődött, kissé energikus. Ahogy a megyeházai parancsokban megedződött. Köszönt, j Weisz Viktor, Paks______ 100'— We isz Salamon, Paks_____ 100'— ; Spitzer Illés, Paks_________ 50'— Kurz I lka és Flóra, Paks 1502'— ; Kálmán Endre jző, Medina (2 osztrák gyermek nyaraltatásáért kapott öszszeg) __________________ 100 — Dr. Hirsch Sándor, Tamási (koszorumegváltás dr. Kiss Ernő halála alkalmából) _____________ 100'— Medin a község___________ 330 10 Schlichthe uie Lipót, Tabód, (badikölcs. kötv.)__ 1000 — Eng elmann Antal, Bonyhád 5-— Pári község_______________ 732"— Ha lász Géza intéző gyűjtése Gyántpusztán______ 429-— Sz akadat község _________ 148‘80 Sc hmitz Géza keresk, Zomba 20-— Gyönk község_____________ 1220'— Bos chán Károlyné Pirnitzer Nelly _____________ 500' — 12 254- 30 Eddigi gyűjtés 232290 20 összesen __ 244544,50 A kegyes adakozóknak őszinte kö- ! 8zönetét nyilvánítja Apponyi Rezső gróf főispán, a végrehajtó biz. elnöke. | _________ e=-_ — i Adakozzunk a harctéren elhunyt toinamegyei sze génysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefié úrnő kéz j deményesésére megindított gyűjtés | folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz : Gyérey Richard, Ozora 1000'— K Bezerédj István, Hídja 1000'— „ Csapó Vilmos, Tengelicz 200'— ,, Kráraer Miksa, Tolna__ 50 — „ If j. Bernrieder Józsefné, Küzép-Hidvég ______ 100’— „ Bo schán Károlyné Pirnitzer Nelly___________ 500'— ,, Az alap hadikölcs. kamatai 318'— ,, összesen : 3168’— K Eddigi gyűjtésünk : 88987.53 K összesen: 92155 53 K Éljen a béke, a belső rend és a nyugalom! végigsimitotta a deresedé fejét és j nagyot fújt, mintha elfáradt volna, vagy mintha bátorságot akarna magába szívni. — - Hát csakugyan mind elviszik? j — kérdezte csöndesen. A pap és a tudós csaknem egy- í szerre felelt: — Mind. A jegyző elvörösödött. — Az mégis csak embertelenség. ' Mind. Valamennyit I A cseuyizit is? A tudós a jegyzőkönyvébe pillantott. Aztán csodálkozva nézett a ! jegyzőre. j — A csenyizit? Miért éppen az maradna ? — No, Lát mert annak mégis csak van valami múltja. — Múltja? Igaz. Szokatlan Föliráa j van rajta. De a betűk jóformán modernek- Régi nem lehet. Kissé gondolkoztam ugyan rajta. „A császár parancsára a csatatérről jöttem — a templomba.“ Tud valamit róla jegyző ur ? — Hogyne, hogyne! Kapott rajta a nótárius. A harang igazat beszél. Az a harang honvédágyu volt valaha, ezernyolcszáznyegyvennyolcban. A császári hadak zsákmányolták. A mikor a front mögé vitték, szembe jött vele lóháton a legnagyobb ur: maga a császár. Megállította az ágyút. Kirántotta a kardját és feléje suhintott : — Halt! — kiáltotta harsányan. Eredj a templomba! Dicsérd az Istent! így lett a honvédá^v ’:ő! harang- A csenyizi toronyban
