Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-10-17 / 42. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 42. szám. Szekszárd, 1918. október 17. ■MM ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ..................24 korona Fé l évre......................12 » Negy ed évre .... 6 » Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 I. — Nyilt- tér: petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Perszonális unió. A világesemények vágtatva rohannak. Tegnap még biztos volt a közeli béke. Ma már kevesebben hisznek benne. Wilson a bosszúért lihegő franciák kardját csörteti. Feltételei Németország teljes megsemmisülését célozzák. Önérzetes nép meghal, de ilyen megalázó feltételeket el nem fogadhat.. . Nekünk külön válasz készül. Sejthetjük, hogy ezek után mi lesz. benne. A csehek úgy látszik már tudják. Készülődnek az öválló állami berendezkedésre. A kétfarku oroszlán ugrásra készen áll az ország határán. Lehet azonban, hogy ami a területi kérdést illeti, egy kis elszámitás is lehet a vége a részükről: állítólag lohadóban van máris a prágai kedv, a mohó étvágy. Amint mondják, Wilson a mi német szövetségből való kiválásunkkal akarja az utolsó leltartózhatlan csapást mérni, a még mindig nem elég puha Németországra. A nekünk szánt feltételek tehát jóval enyhébbek lesznek. Megpróbál bennünket: hátha ... S talán ez az oka, hogy már a jó cseh urak is inkább hajlanak az osztráknémetekkel való békés megegyezésre s házilag lebonyolítani a vitás kérdést. Wekerle be is jelentette már a tegnapi országgyűlésen, hogy odaát föderalizmus készül s a per szónál unió alapján immár mellőzhet- len politikánknak, védelmünknek is gazdasági viszonyainknak önálló és független rendezése. A világháború tehát eljuttatott volna álmaink netovábbjához ? Nono, édes magyarom, még nem tartunk itt. Wilson tata ugyan nem vívja ki nekünk a magyar függetlenséget, önállóságot. Azt magunknak kellene kivívnunk. S talán ki is vívnánk, hogyha az erőnket megsokszoroznánk az — összetartással. Csakhogy ez az utóbbi sohasem volt valami különös erényünk s most éppen nem az. Kivált amikor akad még olyan politikai pártvezérünk is, aki mint hajdan ama bizonyos nagyidai cigányvajda, kiáll a megingatott delegáció-bástya fokára s torkon tátva kiabálja át ellenségeinknek, hogy mitől félnek, hiszen már nincsen, vagy talán sohasem is volt — puskaporunk! Ennél bizony több tapintatot találtam egyszer egy tízesztendős esöppleányban. Apja és a mamája derekasan hajbakapott a nyitott ablak meett. Elválasztani, őket nem volt ereje, odament tehát a nyitott ablakhoz. Becsukta azt, hogy legalább a szomszédok ne hallják a házi perpatvart . . . A fejbeverést tehát elvégezhetnénk mi is — házilag. Nem kellene éppen a nyitott ablak elé állani . . . így nerQ lehet hazát — menteni. De — elvésziteni? Azt — lehet... B. Tüdőbetegeket gondozó intézet Szekszórdon. Az a nagyszabású emberbaráti mozgalom, amelyet a tüdőbeteg katonák megmentése érdekében dr. Apponyi Rezső gróf és neje olyan energikus kitartással karolt fel s visz a közeli megvalósulás stádiuma felé, újabban ismét jelentős lépéssel haladt előre Most kedden délelőtt megalakult Szekszárdon, aTüdőbeteg szanatórium egyesület előkészítő bizottsága, a.uely máris kimondotta azt, hogy mielőtt maga a szanatórium létesülhetne, mái ezt megelőzőleg felállít egy disz panzért, vagyis magyarul : orvosság osztó, beteggondozó intézetet. Az ügy előkészítése végett Apponyi Rezső gróf iőispán most ked den, a vármegyei székház nagy termében értekezletet hivott össze, a melyen a következők vettek részt: dr. Podmmniczky Tibor báró, az Országos hadigondozó hivatal kiküldötte, dr. Drágíts Imre vármegyei főorvos, dr. Tanárky Ápád kórházi igazgató-főorvos, dr. Nesztor Emil városi főorvos, továbbá dr Eri Mái ton, dr. Leopold Kornél, Kovácsáé Nagy Lujza, Leicht Lajos, WolJ Henrik, Balogh Brúnó, Tóth Károly, Bodnár István, Gödé Lajos, Mosgai Sándor, Rubinstein Mátyás, dr. Örffy Gyula, Salamon Ármin, Frei János, Wendl István, Tóth Herik és Ketskés Győző. Az értekezletet gróf Apponyi Rezső dr. főispán hosszabb beszéddel nyitotta meg. Utalt a szanatóriumra megindult gyűjtés eredményes voltára, ami indokolja, egyszersmind szükségessé teszi, hogy a sz'ervez ktdés már most megtörténjék. Meleg szavakkal üdvözli az Országos Hadigondozó Hivatal kiküldöttjét dr. Podmaniczky Tibort s egyúttal régi mulasztást kíván pótolni, megemlékezik a tüdőbeteg akció első vármegyei megpenditőjéről, Wolf Henrik nagy birtokosról, ki a maga és családja hozzájárulásával lehetővé tette azt, hogy az ugynsvezett dis panser intézmény, az általa felajánlott telken már most felállítható legyen. Miért is nyilvánosan felkéri öt, hogy a hadügyminiszternek tett ajánlatából a présházat kapcsolja ki, ahol aztán az állam remélt támogatásával s az Apponyi Rezső grófné eddigi gyűjtésének kamatjával az átalakító munkálatok köunyen keresztül vihetők lesznek s az anyagi egyéb kiadásók is teljes fedezetet találnak. Szükséges tehát ez ügyben az előkészítő bizottság megalakítása s a munka- programul megállapítása, amiéit is felkéri dr. Podmaniczky Tibor bárót, hogy ez n ügyre vonatkozólag észrevételeit megtegye. Dr. Podmaniczky Tibor báró az Országos Hadigondozó Hivatal nevében is hálásan üdvözli a megindult nemes mozgalmat, mert szerinte a jövőben sokkal többet kell majd foglalkoznunk a szociál politikával, mint hajdan tettük ezt a másfajta — politikával. A nép igazi jóléte függ ettől. A magyarság vérvesztését igy lehet csak pótolni s Magyarországot a végpusztulástól megmenteni. Mivel a Hadigondozó Hivatalnak úgyis az a célja, hogy amit a tüdőbeteg gondozás körül a társadalom kezdeményez, azt tovább fejlessze és támo gassa — nemcsak a maga részéről hord szívesen téglát ahhoz a házhoz, amelyet itt most leállítani akarnak, hanem kilátásba helyezi az Országos Hadigondozó Hivatal legmesszebbmenő anyagi és erkölcsi támogatását is s felkéri a helyzettel jobban ismerős orvosokat véleményük előadására. Dr. Drsgits Imre, főorvos a dispauzcr felállításának semmi akadályát nem látja, mert ahhoz nem kell más egyéb, mint három négy szobából álló helyiség, egy iskolázott ápoló, megfelelő tisztogató személyzet és orvos. Dr. Tanárky Arp£d szerint, amikor Wolf Henrik ajánlatából kifolyólag a tárgyalások megindultak, csak szanatórium felállításáról volt szó, -amely úgy terveztetett, hogy a Szekszárdi Ferenc közkórház egyik alosztálya legyen. A mostani dispan- zer intézmény is igy volna tehát létesítendő, amikor a kórház megbízná majd egyik alurvását az ottani teendőkkel. Ezután a kérdés teljes tisztázására hosszabb vita indult meg, amelyben a főispánon kívül még dr. Leopold Kornél, dr. Éri Márton, Tóth Henrik, Bodnár István, Balogh Brúnó és Wolf Henrik vettek részt. így dr. Leopold Kornél a hadügyminiszternek szanatóriumi célra felajánlott teleknek jogi helyzetét kívánja tisztáztatni s egy ezükebb bizottság kiküldését javasolja, míg Balogh Brúnó szerint az átalakítási munkálat minden további lépés nélkül megkezdhető s az egyesület megalakítása a fő. Maga a felajánló Wolf Henrik is kéri a jogi kérdés tisztázását, mert nem szeretne oly színben feltűnői, mintha a szanatóriumra tett előbbi* ajánlatát vissza vonta volna. Kije lentette mégis, bogy a maga részéről semmi nehézséget nem támaszt az iránt, hogy az általa felajánlott telek, illetve présház a dispanzer céljaira felhasználtassék. Mintán a főispán megköszönte ezt a kijelentését, határozatiig kimondotta a szanatórium egyesület előzetes megalakításának szükségét s a dispanzer- intézmény azonnal való felállítását. Végül a főispán felolvasta Lukács György v. b. t. t.-nak, a József kir. szanatórium elnökének meleghangú levelét, melyben a neki felajánlott védnökséget örömmel elfogadja s indítva nyára közfelkiáltással megválasztatott ;az elnökség s az egyesület ügyeit [tovább intéző két bizottság. És pedig elnök lett: Apponyi Rezső gróf, főispán, társelnökök Forster Zoltán, dr. Éri Márton, ügyvivő elnökök: dr. Drágíts Imre és dr. Tanárky Árpád, az alapszabály kidolgozó bizottság tagjai: Wolf Henrik, dr. Örffy Gyula, dr. Drágíts Imre, dr. Fent Ferenc, Ketskés Győző. Az alapvagyongondozó bizottság : dr. Leopold Kornél, Bodnár István, Gödé Lajos, dr. Herczegh Gyula, dr. Nesztor Emil. A járvány halottal*. Apponyi Gizella grófnő. Már mi csak igy ismertük. Egykét éven át itt forgott közöttünk. — Csak azután lett Zichy Rubidó bárónó . . . Nyúlánk termeten rózsás, pirosló arc. Elénk csillogó szem, mely jósá got sugároz. A hangja édes csengés, amikor beszédbe kezd . . . Mintha most is látnánk a szép, fiatal grófnőt, a szorgalmas női munkában. Kattognak a fából készült horgoló, vagy inkább kötőtűk, áttörve sajátos zörejükkel a társalgás zaját. Gyönyörködve néztük a tinóm, hosszúkás uj- jayskák gyakorlott mozgását. Mintha csak játszadoznának azok 1 Pedig komoly, derék munkát végeztek az emberszeretet szolgálatában . . . Szaporodnak a szemek. Tudjuk, hogy másod- vagy harmadnap öröm lesz valamelyik szegényes viskóban. A szeretet égi fénye áramlik oda be. Égy egy földhöz ragadt, nyomorban megszülető kis csemete a grófkisasz- szony ujjai nyomán kapja az élethez való, legelső szükséges kelengyéjét. .. Édes anyjával, a nagyműveltségü, ritka szellemes Appouyi Gózáné, szül. Széchenyi Paula grófnővel, igy mun- * kálkodik a szépséges, fiatal grófnő az öreg vármegyeházán. Valósággal a jótékonyságnak bazárját nyitották meg ott. A komoly, hivatalos főispáni szalon gyakorta megtelt városunk, a környék intelligens hölgyeivel. Ott beszélték meg a könyörülő jótékonyság további munkáját. Egy-egy nagysikerű jótékony e3tély előzetes tervét, amely azután százakat és ezreket juttatott a ^segítségért kiáltozó nyomornak . . . Ók már akkor tettleg gyakorolták a — demokráciát, amit azóta a csúf politika annyira — disz- kreditált. Nem — leereszkedtek a polgári elemhez, de inkább magukhoz emelték azt s a születésbeli nagy űr két szélső pontját, a szeretetre- méltóság arany hidjávai kötötték össze. A bájos grófkisasszony intelligens, de mégis csak polgári származású leányainkkal szivesen odaállt a műkedvelői előadások pódiumára is. Ma is felejthetetlen a közönség előtt az a gyönyörűséges Szent Erzsébet, akit egy élőképben ő személyesített ... Az ilyen előadáson nem a kenyér változott rózsává, de a rózsa — kenyérré . . . Nem derogált neki, hogy felkeresse a kath. kör népies mulatságát s mintha most is látnánk könnyed, lehelletszerü su- hanását a kaszinó, a nőegylct estélyein. Ilyenkor kiült szive az arcára, még jobban elfutotta azt a pir s láthatóvá tette az örömet, amelyet neki a tánc, egy-egy jó táncos karján okozott. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
