Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-02-07 / 6. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 6. szám.- Szekszárdi 1918. február 7. EM fizetési évre .... évre ..... Ságjáé hu TU, ár: . IS kerou . S > . 4 > . IS Miár Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig * kés., további sor 30 I. — NviH- 4r: gMmiuiil sotoakéat 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Ai or«, m. khr. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heienkini egyszer : csütörtökön. Tdélen szia : FSexefkesztS : 18. — PeteMs szerkeszti: 24 — Kiadéhivitai: 11. Szerkesztőség: •ezeréd] Istrán-utca 5. izáa. Ma küldendők a lapot érdeklő bwmzm küldemények. Kiadóhivatal : ■éH Balog Adám-Htca 42. axáa. Ax előfizet«*! penzek és Urdawa*: Ma küldendők. Néptanítók, ka az előfizetést egész érre előre ksMk „ dfk, 8 korona. réefbnertá: Sr. LE0PSLO KORNÉL. Peiel«» szerkeszt«: BODNÁR ISTVÁN. Ffcsuokstérs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztek. Az ul prosromm. —Ik. Az uj Wekerle-kormány bemutatkozott a parlamentnek és ez alkalommal megismertette programmját, melynek alapján kormányozni szándékozik és uj pártot szervez. A kormánybemutatkozás alkalmával elhangzott programmról teljes tárgyilagossággal, minden személyi vagy politikai elfogultságtól mentesen, úgy, mint az a mostani komoly időkben kétszeres hazafias kötelesség, mondjuk el véleményünket. A kormányprogramm legnagyobb részében igen helyes elveket és törekvéseket hirdet, főleg pedig földbirtok és szociális politikája vonja magára a figyelhet. Lehet-e nem helyeselni azt a programmot, amely a birtok- politika terén egyfelől a nemzeti szempontok megóvását — hogy a föld a mi kezünkön marad-* jón — másrészt pedig azt tűzi ki célul, hogy minél szélesebb néprétegek, a haza támogatására szolgáló megbízható, hazafias elemek juthassanak földbirtokhoz. E cél megvalósítása végett a kisajátitás jogát kívánja az állam részére biztosítani úgy a kötött, mint pedig községek, társulatok és egyesek kezén levő birtokokra nézve, a hitbizományo- kat pedig korlátozni kívánja, hogy újak ne keletkezhessenek, a meglévők az érdekeltek beleegyezésével megszüntettessenek, a meg nem szünők pedig csak szükebb családi körre korlátoz- tassanak és azontúl szabad birtokokká váljanak. A tervezett népjóléti, munkás- védelmi intézkedések, a szociális biztosítás, a népesedési mozgalom terén az anya- és csecsemővédelem felkarolása, mind igen szép dolgok, nemkülönben a kereskedelem szabadságáról, a világkereskedelem és világforgalommal való szoros kapcsolat jelentőségéről elhangzott kijelentések ugyancsak alapját képezik egy modern állam helyes közgazdasági politikájának. A háború befejezéséről és egy oly béke megkötéséről, amely nem hódításokra,, hanem csak integritásunk megóvására és bel- ügyeink szabad rendezésének biztosítására vonatkozik, minden igaz magyar hasonlóképpen gondolkozik és ugyancsak helyeselni lehet azt a kormánykijelentést, amely az állam megbomlasztá- sára irányuló törekvéseknek csirájában való energikus elfojtására irányul és hogy bármenynyire óhajtjuk a tartós és tisztességes békét, a felbomlás csiráit tenyészteni, az államok helyett most alakidó népcsoportoknak a béke hamis jelszava alatt való bomlasztó érvényesülését nem engedi meg. A nemzeti fejlődésnek gyönyörű perspektíváját nyújtja az önálló magyar hadsereg, melynek felállítása régi nemzeti közóhaj és amely aspirációknak megvalósulását úgy a világháború, mint pedig a legfelsőbb hadúr személyében beállott változás érleltette meg. A magyar nyelv a hadsereg kebelében, a magyar jelvény, a magyar tiszt a magyar csapatok élén, a magyar katonai intézmények, nevelő intézetek, mindnyájunknak régi hő vágya és ideálja és a magyar iparra nézve óriási haladást és előnyöket jelent, hogyha a magyar hadsereg szükségleteit ezentúl kizárólag tőle fogja beszerezni. Senki sem fogja vitatni, hogy Apponyi Albert gróf politikai pályafutásának nagy részét a hadseregnek nemzeti irányban való átalakítása érdekében lefolytatott lelkes küzdelmeknek szentelte, azonban, hogy ezen minden magyar ember lelkét mélyen érintő kérdésnek megvalósítása ezideig késett, nem egyes pártoknak a hibája, — hisz láttuk, hogy a koalíció is ezen' kérdésben teljesen holtpontra jutott, pedig 5 évig volt uralmon, — hanem más közismert okoknak tulajdonítandó. Természetes, hogy Apponyi Albert és pártja a nemzet évszázados [kívánságának reálizálha- tása alkalmából nemhelyezkednek továbbr is a meddő negació állás- pontjárahanemaproduktiv alkotó munkában és a kormányzattal jára felelősségben ténylegesen közre akarnak működni és hogy közgazdasági téren nem ragaszkodnak mereven az önálló vám és önállójegybank kérdéséhez, — csak helyeselni lehet, mert megszünteti a 48 és 67 között a valóságban nem létező ellentéteket, — hisz az önálló vagy közös vám, az önálló vagy közös bank sem a 48-ra, sem a 67-re nem tartozik, hanem ez egyszerűen gazdasági szakkérdés, melynek elbírálásánál nem a közjog, hanem a célszerűség az irányadó. A függetlenségi pártnak beolvadása a meddő közjogi kérdések feszegetésének és az elavult közjogi viták és súrlódások abbanhagyását jelenti és több őszinteséget visz bele az országos politikába és meg fogja szüntetni az olyan anomáliát, amely még élénken él emlékezetünkben, amikor Kossuth Ferenc mint miniszter az úgynevezett függetlenségi zászlóval a kezében fölemelte az Ausztriával közös ügyek után viselendő kvótát. Hátra van még a választójog kiterjesztése, amelyről ismeretes a kormány álláspontja, hisz közkézen forog az általa benyújtott törvénytervezet. A jogok kiterjesztése és áltaTÁRCA. A titokzatos komon; Irta: Bodnár István. Mi öregebb legények visszaemlék sziink a komódra, vagy komótra, erre a négy-öt fiókos szekrényre. Ez a mamár divatból kiment bútordarab büszkesége volt minden háznak. Egyszerűbb alakjában még ma is megvan a paraszt helyeken. De a régi nemesi kúriákban és udvarházakban sokkal díszesebb volt. A főúri hajlékokban pedig a kivitel egyenesen művészi. Ide már hajlított fából készült, pompás fényezéssel remekbe faragott párkányzattal és oszlopdisszel, kiteremtettézve rézverettel, sokszor művészi, kovácsolt réz-závárzattal és kihúzó fülekkel. S a komód rendszerint a szoba főhelyén állott. Annyira megbecsülték, hogy még a táncot is onnan volt szokás kezdeni, sőt volt, aki más- I honnan nem is tudta . . . Fő jellegzetessége, hogy ez volt a világ legtitokzatosabb bútordarabja, mert mindig zárva tartották. Mi gyerekek babonás tisztelettel néztünk reá. A mama, nagymama egész ‘Megjelent a Budapesti Hírlapban is. meséket gondoltak ki, hogy távo* tartsanak tőle. Félig-meddig bizonyos, hogy leginkább azért zárták be hét lakatra, hogy a szinültig megtöltött négy-öt nehéz fiókját a pajkos kis kapaszkodó gyerek magára ne rántsa. Akkor nem tudtak ezt az elfogadható okot s annál inkább izgatta fantáziánkat az a sok riasztó mese, amellyel az öreg Cerberus, a fogatlan öreg dada védte ezt az öreg bútort, a ház szemefényét. Jaj, ne menjen oda . . . baj lesz . . . kiugrik belőle az ördög ... vigyázzon, mindjárt elkapja a — réztülii bagoly . . . Az ördögöt nem respektáltuk any- nyira, de a — rézfülü bagoly, az imponált. De, hogy is mertünk mi apró cseppségek a titokzatos bútorhoz még csak közelíteni is. Kerültük még a szobát is, ahol állott. De az idő múlt, múlt .. . Nőttünk. S velünk együtt nőtt kíváncsiságotok is. S egyszer, hogy hogynem, gondolom, a nagymama bennfelejtette a kulcsot a legelső fiókban ... A következő percben már csoszogott vissza a spájzhoz is szükséges ezüst- lantos kulcscsomóért. De nekünk ez a pár pillanat is elég volt, hogy leleplezzük legalább azt az egy alsó fiókot. Óh a nyomorult! Nem volt benne egyéb, mint egynéhány tucat durva konyharuha, tányér- és pohártörlő. A komód egy fokkal lejebb csúszott magas piedesztáljáról. Máskor a másik fiók maradt nyitva. Abban sem volt egyéb, mint egy csomó használati abrosz, rengeteg szalvéta. Lepasszolt ez a fiók is. Kíváncsiságunk azonban nőtt, iüert ezekért a közönséges dolgokért csak nem érdemes azokat a fiókokat a menyország kapujánál is féltettebben zárogatni ? Egy óvatlan pillanatban elcsentük tehát a kulcsot. De a harmadik fiókban sem volt más egyéb, mint a finomabb asztalfutók, vendégabroszok . . . Mgnéztük tehát a negyediket. Abban voltak a kétségtelenül értékesebb holmik, az azsuros abroszok, kalotaszegi varrottas, Richelieu- himzósü pompás futók. De mit érdekelt mindez bennünket, amikor az ötödiket, a fiókok királyát már megint nem volt időnk kinyitni ? Majd a könyökünket fúrta ki a kíváncsiság ... Itt van bizonyára az egész relytélynek a nyitja, a megfejtése . . . Hetekig égtünk, eped- tünk a vágytól . . . De csak annyit láttunk, hogy ezt a fiókot csukják a leggondosabban. Egy avatatlan pillanatban aztán végre mégis le volt leplezve a rely- télyes szfinksz-fiók. Észrevettük, hogy a nagymama egy darab idő óta gyanús szemmel nézi a — cukor■ S pikszist. Hát biz azt folyvást dézs- málgattuk, mert a závárja elrozsdásodott s nem lehetett bezárni. Ma sem láttam még olyan cukorpikszist, amelyet, ahol gyermekek vannak, be lehetne csukni. A nagymama végre is úgy oldotta meg a kérdést, hogy a komód legfelső fiókjába zárta el a féltett cukorpikszist . . Biz Isten, ma se tudom még, hogy mi más egyéb is volt még a legrejtélyesebb utolsó fiókban, minket csak a — cukorpikszis érdekelt, amig a nagymama észre nem vette, hogy itt sincsen biztonságban s el nem csukta más helyre . . . • . . . Ettől kezdve szétfoszlott minden illúzió. Ott állhatott felőlünk az öreg leleplezett bútordarab akár Ítéletnapig, felé se néztünk, valósággal — megvetettük . . . Talán azért is ment ki a divatból minden házban a — komód, mert jobb helyet találtak a — cukorpikszisnek 9! * Ez a kis történet jutott eszembe az öreg komódról, amely volt s ma már nincs ! Azaz már hogyne volna ?! Én még ismerek egy ilyen régi módi, öreg komódot . . . Hát vájjon a ködök országa, az öreg Albion nem éppen ilyen titokzatos komód-e 9 Hétszer hét lakat zárta ennek i & Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
