Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-02-07 / 11. szám
Előfizetési ár: Egész évre ................16 korona Fél évre.........................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bczeréd] lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze* küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42 szám Áz előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Pőmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Gazdasági helyzetünk és a világháború.* Irta: Leopold Kornél dr. a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatója, A másfél év óta dúló világháború soha el nem képzelt feladatok és soha el nem képzelt megpróbáltatások elé állította a magyar nemzetet és elsősorban annak közgazdasági életét. A világgazdasági hegemónia érdekében, a tengeren és szárazon biztosítandó világuralomért folyik a kulturnépek- nek barbár harca és milliók vére és könnye tapad ezen borzalmaiban és áldozataiban egyedül álló rettenetes küzdelemnek minden egyes, habár néha lélekemelő, de mindig fájdalmas etape-jához. Senki sem sejtette, hogy a mai korban, a hadseregnek eddig meg nem közelített nagy létszáma és teknikai fölszerelése mellett, egy világháború ennyi ideig tarthasson és még kevésbbé, hogy a nyomában járó rombolások és pusztítások közben, amelyek a nemzetek legdrágább javait semmisitik meg, nemcsak a katasztrofális végromlással fenyegetett gazdasági életnek legtöbb esetben zavartalan folytonosságáról, hanem még számos téren való jelentős fellendüléséről is lehessen szó. E tekintetben a száraz tények és események megcáfoltak minden jóslást, minden logikus következtetést, hogy ne mondjuk minden törvényszerűséget és gazdasági determinációt. • Bevezető részlet a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank 1915. évi igazgatósági jelentéséből. Első szembeötlő jelenség a nagy pénzbőség, amely a háború tartamával együtt nő és szaporodik. Tévedés volna azonban ebből az ország vagyonosodásának nagy megnövekedésére következtetni, mert ez elsősorban különböző gazdasági értékeknek pénzformára való cseréjét jelenti. Egész gazdasági életünk ugyanis ma más, mint normális időkben. A vállalkozás, uj alapítások, ingatlanok adás-vétele, teljesen szünetelnek. A gazdától rekvirált állatok, gazdasági felszerelések uj beszerzésekkel nem pótolhatók és a befolyt vételár, mint pénzfölösleg jelentkezik. Az iparos nem jut nyers termékekhez, amelyeknek bevásárlására rendelt pénz szintén a takarékpénztárakba vándorol. Hasonló helyzetben van a kereskedő, aki még régi, okszor parlagon hevert árukészletein is túladott és nem tud uj. árukhoz jutni, miután pedig a hitelezés is kisebb mérveket ölt — az áruforgalom legnagyobb részben készpénzzel bonyolittatván le — a szó szoros értelmében pénzbőségben szenved. A pénzbőség azonban a háború után előreláthatólag meg fog szűnni s a bankoknál összehalmozott pénzek hamarosan visszakerülnek majd a gazdához, hogy állatok és fölszerelések beszerzésével rekonstruálja gazdaságát, az iparoshoz, hogy nyersanyag vásárlásával üzemét folytathassa, bővíthesse és a kereskedőhöz, hogy leapadt árukészletét pótolja, kiegészítse. Szóval a pénz ugyanezen csatornákon keresztül visszaszivárog majd, hogy a pro, duktiv munka és termelés szolgálatában nem fizetési, hanem termelési eszközként feleljen meg ismét rendeltetésének. Nem kell tehát nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy a háború után, amikor az egész vonalon és pedig az állammal legelöl, megindul a rekonstrukció nagy munkája, óriási hiteligények és szükségletek fognak jelentkezni s a mai pénzbőség helyébe, mint dagály után az apály, pénzszűke fog lépni. A háborús viszonyok különösen a mezőgazdasági termelést nehezítették meg, de az állam a munkaerők rendelkezésére bocsájtásával segítségére sietett a gazdaközönségnek, amivel a mezőgazdasági termeléshez fűződő egyetemes érdekekre való tekintettel elsősorban a köznek tett nagy szolgálatot. Az összes mezőgazdasági termények és az állatok árát a háború, mint mindig, ezúttal is jelentékenyen emelte, mely áremelkedések pótolták a termények előállítására felszaporodott kiadásokat. Ipari termelésünk bár nagyon sínyli a forgalmi nehézségeket, a szakmunkások hiányát, a külföldről beszerezni szokott nyersanyag elmaradását, mégis, az egyetlen építő ipar kivételével, a hadsereg exorbi- tans szükségletei csaknem az összes ipari ágazatokat állandóan a legélénkebben foglalkoztatták és a hadseregszállitásokra kínálkozó helyzet okszerű felhasználásával a magyar ipar a maga életrevalóságának, rugékonyságának, alkalmazkodási és teljesítőképességének bámulatos bizonyítékát szolgáltatta. Egyes iparágak, a szén, a vasj A végzetes cilinder. Irta: V. Fejes György. Annó 1854-ben írtak. — Micisláv von Krautkopf becirker ur már egészen megszokott a megye székhelyén, Tarjánváron. Ez alatt tér mészetesen nem azt kell érteui, mintha a jó magyar alföldi levegő és kenyér változtatott volna valamelyest akár magas hivatali méltóságán, akár külső magaviseletén, avagy étrendjén ; mert ezek bizony megmaradtak nála épen úgy, mint mikor még Leitmeritzben mérte az igazságot. — Volt ugyanis neki, hogy felülről kezdjük, egy előirt magasságú fényes kürtőkalapja, köröskörül egyenes széllel; ezt követte egy kemény fatermörder, mely bordószin selyemkendővel ékeskedék nyakán ; bajusztalan, kiborotvált áll; azután a fecske- farku kabát, kockás pepita pantallón s végül a betétes topán, melyet esős időben kalucsnikba bujtatott; mindezt kiegészítette egy vékony — gólyaorru — nádpálca, a zsebben a burnótos szelence; a nyári napsugarak izzasztó hatásának ellensúlyozására szürke vászon napernyő. — Ezzel a felszereléssel tette meg naponként kétszer azt az utat, mely lakásától a hivatalos helyiségig körülbelül tiz percet vett igénybe. Lakása elég szép volt; legtöbbet ért azonban benne Hilda kisasszony, egy pajzán, vig- kedélyü barna teremtés, aki már annyira ameny- nyire elsajátította nyelvünket s nem nézte a világot azzal a begombolkozott bürokratikus pápaszemmel, mint a nagyságor becirker papa, hanem érdeklődött minden olyan „ki és mi“ iránt, a mi figyelmét vagy rokonszenvét megragadta s tudott is alkalmazkodni egyben másban szokásainkhoz. Ebben nagy segítségére volt Eszti szobaleány, aki ügyesen tudta alkalmazni szükség esetén úgy a kellő magyarázatot, mint a célszerű jó tanácsot; nem hiányozván egymás iránt holmi bizalmasság sem ! A hol menyasszonynak való van a háznál» ott a vőlegénynek valók is csak hamar előkerülnek ! E tekintetben Krautkopf becirker úr is úgy mutatta be magát, mint gondos előrelátó családapa. Erre z. célra kipécézte már jó eleve egyik alantasabb hivatalnokát: Obligáth Ignác iroda- főnök urat, ki egyszersmind „doktor juris ut- riusque“ fiskálisként is szerepelt s igy szépen biztató jövő állott előtte; gezammtmouarchikus érzelmeit senki kétségbe nem vonhatta s e mellett nagyon szelíd természetű, illemtudó ifjú vala ! Egynéhányszor tette is már tiszteletét azon időtájakban, a midőn főnöke az Allgemeine Zeitung hasábjait bújta, vagy a kaszinóban végezte „tartli“ partijait! Hilda kisasszony — bár eleve észrevette a fontos stragéiai előjeleket — nem valami nagyon vonzódott a kiszemelt férjjelölthöz s úgy látszott : Eszti leányzó sem volt más véleményen; egy előre azonban jelentékenyebb ellenmanöverek nem készültek ; igy Obligáth ur teljes b zoayosra vette a játszma megnyerését. Han3m hát egyetlen kártya is sokszor fenekestül felforgat mindent, a számítást keresztül hnzza s a partié elvesztését vonja maga után. Hilda kisasszony egyik nyári délután az utcai ablaknál hímzéssel foglalkozott. Csakhamar ostorpattogás, kocsirobogás teszi figyelmessé. Ki tekint, ime az átelleni nagyobb kereskedés előtt egy jukkerfogat áll meg tüzvérü vasderes lovakkal. Napbarnított arcú, fekete bajuszu, eleven tekintetű ifjú száll _ le róla. Hogy nem másnak szolgája lehet, azt élénken bizonyltja maga Zuk kerthal Salamon, aki kiállva ajtaja küszöbére, nagy főhajtással és sapka leemeléssel üdvözlé az érkezőt, az pedig kordiáliter kezet fog vele s mindketten bevonatnak az üzletbe, a lovakat zsi- noros ruháju kocsis jártatván az alatt. — Ejnye, ki lehet ez a csinos magyar gavallér ? Ezt nekem meg kell tudnom, mondá önmagának Hilda kisasszony, aki kíváncsiságát semmiképp el nem fojthatá. — Esztike — jöjj be csak 1 — Azonnal, már itt is vagyok 1 — Nézd, nem ismered azt a fogatot, kié lehet? — rámutatván az utcán jártató kocsisra, aki megpillantván az ablakban álló Esztikét, ugyancsak keményen odakacsintott. — Ojjé, hogy ne tudnám — válaszolt el nem titkolható örömmel. Az egy gazdag fiatal birtokos, oda való a hova én, az egyik tanyája itt van a várostól egy órányira; Tekintetes Subafalvi Bence ifjú ur! . . . — Megjegyzésre méltó alak — szólt az elismerés hangján az urhölgy; ha úgy választani kellene közte és Obligáth ur között — mit szólnál Esztike — melyikhez szegődnénk ? — Jaj, ezt már kérdezés nélkül is tudom, pádig még nőtlen ám az ifjú — teszi hozzá biz- tatólag a kis fruska ; de hát a nagyságos becirker ur . . . ez nagy bökkenő! No de majd — hátha mégis — majd elválik — ezzel engedőimet kérve a távozásra — eltűnt, magára hagyva kisasszonyát ábrándos gondolataival. Bence ur pedig odabenn az üzletben vidáman tudakol egyetmást. — Hát Slémikém, derül-e már ? Asszonyt kellene vinni a házhoz, unalmassá kezd válni a legén}élet . . . Nincs valaki ajánlani valód a környékben ? — Salamon ur nem szólt egyelőre, csak egyet biccentett fejével a túloldalra, ahol az ablaknál Hilda kisasszony himezgetett. Bence urfi nagyot nézett erre a nem várt mimikára s kedélyesen eldudolgatá az egyik nóta szövegét: »Rózsabimbó tulipán, Nem kell nekem német lány, Nem kell nekem, nem-nem-nem, Ha nem tud magyar nyelven !<
