Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-01-17 / 5. szám

Előfizetési ár : Égési évre . . Fii évre . . . Negved évre . Epv‘ szám ára . . . 16 korona . . 8 > . . 4 » . . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit song 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefoni-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztősé?: Bezeréd) István-utcn 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze küldemények. Kiadóhivatal: Bérf Balog Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. FSmunkalárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptu lajdonosok a szerkesztők. m Múlt és jövő. Irta: Dr. Glesswcin Sándor. Mig Cicero a történelmet az élet mesteré­nek nevezte, addig egy német bölcselő a törté­nelemről azt mondotta, hogy olyan könyv, mely­ből az emberek nem tanulnak semmit sem. Hát az emberek, a maguk nagy tömegük­ben, az emberiség, mint gyűjtőfogalom, lassan tanul, do mégis tanul. Kénytelen-kelletlen tanul, ha az események elemi erővel rombadöntik a rend­szerbe foglalt tévedéseket. Romokban csak baglyok és denevérek üt­nek tanyát, ideiglenesen nomádok húzzák meg magukat árnyékukban, de a civilizált embernek, ha még oly egyszerű, de szilárdan megépített lakásra van szüksége. Az elmúlt esztendő fölötte tanulságos egy korszak volt, mert több romot hagyott maga után, mint akár egy század. S ebből azt a tanul­ságot kell levonnunk, hogy a jövő első feladata az újjáépítés és elsősorban az uj megalapozás. Midőn én romokról és újjáépítésről beszé­lek, nem az oroszdalt* kárpáti falvakat, vagy legalább nemcsak ezeket értem. Igaz, miként ér­tesülünk, ezeknek a helyreállítása mintegy hét millió koronát igényel s ez nem csekély dolog. )>e sokkal nagyobb szellemi és fizikai munkát tételez fel Európa társadalmi újjászervezése és azoknak a romoknak az eltakarítása, melyek az európai civilizáció terén mutatkozni fognak. Mi történelmi jogaink védelmére voltunk kénytelenek fegyverhez nyúlni és az elmúlt óv nagy tanulságai közé tartozik kétségkívül az, hogy a történelmi jogfejlődésnek nagy ellenálló ereje van ; állami életünk nem omlott össze az óriási ár támadásával szemben. A jövő nagy problémái azonban úgy mi reánk, mint az európai kulturvilág részére a társadalmi kialakulásban lesznek. A mostani há­ború nagy tanulságai közt ugyanis elsősorban az úgynevezett — akár egyéni, akár nemzeti — szent egoizmusra nem lehet az állami és nem­zetközi jogok épületét felemelni. Nekünk erős erkölcsi öntudatra és érzékre van szükségünk, úgy az egyéni, mint a társa­dalmi és nemzeti szellem kifejlesztésében A ma terialisztikus elmelet szerint a társadalom, az ál­lam, a nemzet öncél, a társadalmi alakulatok függetlenek minden isteni törvénytől. Ilyen el vek melleit a nemzetek és államok békés együtt­élését lehetetlenség tentartani. Ha nincs erkölcsi törvény, akkor csakis az erősebbnek hatalma, kardja, ágyúja és pénzforrásai diktálhatnak. A liberalizmus ép ugy, mint a szocializmus az állami és társadalmi életnek autonómiáját, azaz az örök isteni törvénytől való függetlensé­gét hirdeti. E két rendszernek elvei tübbé-ke- vésbbé átmentek a legtöbb európai nemzet köz felfogásába. Innen van az a földrengésszerű meg­rázkódtatás, mely a merészen feltörekvő, de meg­felelő alapot nélkülöző modern civilizációt vész­ben már is romhalmazzá változtatta. Csak üres frazsologia, mellyel a rövidlátó szellemeket áltat- I ják, hogy Európa térképének megváltoztatásával j meghozzák az annyira kívánatos egyensúlyt. Civilizációnknak uj szociális-etikai alapot kell teremtenünk. El kell távolitauunk a kapi­talizmusnak explozív és destruktiv erőit. Ha ezt a tanulságot mi európaiak nem tudjuk most az eseményekből levonni, akkor mi csakugyan azok közé tartozunk, akik a történelem könyvéből nem tudunk már sémiiéi* * sem tanulni és akkor félő, hogy Európa domiuáló helyzetének is vége szakadt. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, január 16. Orosz hadszíntér. Az az újabb súlyos ve­reség, amelyet az oroszok újévükön a besszará­biai határon szenvedtek, tegnap ismét harcszü­netre vezetett, amelyet változó erősségű ágyuharc szakított meg. Karpilo wkától délre, Volhyniában egy portyázó csapatunk rajtaütött egy orosz elő­álláson és ennek megszálló csapatát megsemmi sitette. Egyéb különösebb esemény nem történt. Olasz hadszíntér. A tengermeliéki arevo- nalon fokozódott a Monte San Michele, a görzi és tolmeini hídfők, valamint a Mrzli Vrh ellen irányuló ágyutüz, anélkül, hogy az elleuséges gyalogság beavatkozott volna Az Oslavia melletti templomdombnak már tegnap jelentett elfoglalása, melyet az 52. és 80. számú gyalogezred esztagai hajtottak végre, 953 foglyott, köztük 3 tisztet, továbbá mint zsákmány 3 gépfegyvert és 3 ak­navetőt eredményezett. A tolmeini hídfőnél is el­foglaltak csapataink egy elleuséges árkot. A tiroli arcvonalon az ágyuharcok a schluderbalii és lafrann—vilgereuthi szakaszokon élénkebbek vol­tak. A tiroli császárvadászok honi hegyeik közt hazájuk fenyegetett határain hűségesen őrt állván, ma puskával kezükben ünnepük alapításuk év­százados fordulóját. Hálásan emlékezik meg a haderő északon és délen e derék csapat dicső­séges haditetteirői. Az 1809. évi hősök szelleme él soraikban tovább és a jelenkor nagy tusájában újra hervadhatatlan babért vivott ki magának. Szerb hadszíntér. Grahovótól északra ül­döző harcok folynak. E területen 250 monte­negrói fogoly és egy teli lőszerraktár jutott csa­pataink kezére. Beranenál a legutóbbi napokban beszállított hadifoglyok száma meghaladja az öt­százat. Höí'cr altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, január 16. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér : Egy- ellenséges monitor hatástalanul lőtte Westende vidékét. Az angolok Lille városának belsejére tüzeltek. Eddig csak egy tűzvész okozta Két nevetőt és hét sírót. .. Tódul a sokaság sorozok elébe, Magyar trikolor leng a kalapok mellett. Ifjak után most már éltes jön cserébe, Mert az ifjú vérből elég még nem teilet* Ki megüt mértéket s bevált katonának, j Büszkén kurjant uccán és tele tüdővel. -2 Kit hadak sorába nem jónak találnak, Szégyelve ballag el lehorgasztott fővel. Öreg népfelkelő áll a bírák előtt, Várja sorsa dőltét, felsóhajt az égig. Homlokán az évek barázdája borong, Tenyerét a munka barázdálta végig. „Hány gyermekét hagyta - otthon ? - szál a kérdés. Ó nézi komoran a sorozó bírót, Megremeg az ajka, szivében bús érzés „Két nevetőt — kérem — aztán még hét sir öt...“1 Nagyot dobban a szív bíró kebelében. Kép vonul el lelkén, szomorún borzalmas. Elkomorul arca, harc tombol szivében . . . Remeg a szó ajkán: „Elmehet!.. . Alkalmas/“ TÖMLŐ LAJOS. Szent este . . .* Csendes, nyugodt volt az éjszaka. A hold is magasan járt a csillagos, kék égboltozaton, mintha gyönyörködne az alant elterülő hólepte földön. Pedig ott szépet nem láthatott. Szent este volt. A szeretetnek, a békességnek az ün­nepe. Az emberek százezrei állanak szemben pa­1 Kilenc gyermeke közül kettőt bölcsőben ringattak. • Az orosz harctérről kapjuk e sorokat, melyek 2 ét leforgása alatt értek hozzánk. rancsra várva; hogy egymásra rontva egymást öljék, egymást gyilkolják. Orosz földön folyik sebesen, zúgva, az Ikwa vize. Az iunenső parton mélyen beásott lövészárkaiknál magyar fiuk állanak őrt. Csen­des, nyugodt éjszakákon magyar fiuk hallgatják a viz suhogását, a viz csacsogását; míg leikök­ben egy távoli . . . kis faluról, barna lányról; rég elhagyott boldogságról .. . álmodoznak A túlsó parton elterülő cserjésekben orosz hordák bujkálnak. Leszállt az est; a szent este. Az őrszemek hóküpeuyeikbe bújva, fegyverüket vállukra véve megkezdik figyelő szolgálatokat. A drót akadá lyoknál ásott lyukakban figyelnek az ellenségre; vájjon nein mozog e a ruszi, nem zavarja-e meg a mi ünnepünket, a mi szent esténket? Csend van. Nyugodtan vannak a muszkák. Néha néha hallani egy egy lövést, egy-egy pat­tanást, ami az ő dum dum golyójuktól származik, amint az drót akadályaink karóiba, vagy más útjában akadt tárgyba ütközik. Mikor ilyen kö­zel vagyunk egymáshoz, állandóan dum-dutn golyókat használ a beste lélek! A futóárokban haladva halovány fény szű­rődik ki a fedezékekből. A legénység, és a tisz- - tek lakásaiból. Földbe ásott, kicsiny kis szoba. Gyalulatian deszkákból összerótt ágy, kis asztal, szék, »warm- kályha, nehány orosz feliratú szent kép, fogas; a kis lakás bútorzata, amit a gyertya fény ho­mályosan világit meg. Az asztal előtt, fejét kezeire támasztva ül gondolataiba mélyedve a szoba lakója; egy sá­padt arcú, ábrándos tekintetű ifjú tiszt. Faragott fehér nyírfa keretből mosolyogva tekint le rá egy szőke hajú, kék szemű édes kis lányka. A keret alsó részébe e név van vésve: Ilonka ! Pattt . , . ! Ijedten kapta fel fejét. Egy el­tévedt dum dum ütődött az ajtó homlokfájához. A gyertya már utolsókat pislogott. Kezét forró homlokához emelte, mintha egy kellemetlen ál­mot akarna tova űzni. — Tizenkét óra. Szolgálatba jövök. Revolverét felkötve, köpenyét vállaira vetve indult ki az éjszakába. Az inspekciÓ8 altisztek és posztok pontosan teljesítették kötelességeiket. A swarm deckuu- gokban még világosság volt. Együtt ült a baka­társaság ; középütt egy kicsiny kis fenyőfa, melyen egy-két viaszgyertya pislogott. Énekel­tek . . . Mennyből az angyal, lejött hozzátok. Pásztorok . . . Mily megható volt-e kép! Morc katonák. Elszánt, bátor férfiak. Minden percben készek hazájukért vérüket ontani. Mint jó, szófogadó gyermekek ülik körül a karácsonyfát és éne­kelnek . . . Pásztorok . . . Pásztorok . . . Künn jár már a drót akadályoknál. Nem aludtak a posztok. Figyelt valamennyi. Lassan ballagott. Meg-megállt. Figyelte az Ikwát. És az oly különös doldokat csacsogott ... Szent este volt. Hó borította a tájat. A domb oldalon levő kis templomban megszólaltak a harangok. Hívogatták a hívőket az Ur haj­lékába. Kinyílott a kis kapu s ők egylit siettek az Isten házába. Az ifjú félj, szőke hajú, kék szemű hitvesével. Utánuk lassan, botra támaszkodva az atya. Az édes anya otthon maradt. Otthon kérte a boldog családra az Ég áldását. Zzzzz . . . Ijedten kapta össze köpenyét, melynek egyik szárnyán egy ostoba golyó sza­ladt keresztül. Lassan, tovább indult. Ropogott t a hó a talpa alatt. Nem figyelt már a viz csacsogására. Tekintetét az égre vetve felsóhajtott: Édes anyám, jól imádkoztatok! Schmidt Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom