Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-01-17 / 5. szám
Előfizetési ár : Égési évre . . Fii évre . . . Negved évre . Epv‘ szám ára . . . 16 korona . . 8 > . . 4 » . . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit song 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefoni-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztősé?: Bezeréd) István-utcn 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze küldemények. Kiadóhivatal: Bérf Balog Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. FSmunkalárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptu lajdonosok a szerkesztők. m Múlt és jövő. Irta: Dr. Glesswcin Sándor. Mig Cicero a történelmet az élet mesterének nevezte, addig egy német bölcselő a történelemről azt mondotta, hogy olyan könyv, melyből az emberek nem tanulnak semmit sem. Hát az emberek, a maguk nagy tömegükben, az emberiség, mint gyűjtőfogalom, lassan tanul, do mégis tanul. Kénytelen-kelletlen tanul, ha az események elemi erővel rombadöntik a rendszerbe foglalt tévedéseket. Romokban csak baglyok és denevérek ütnek tanyát, ideiglenesen nomádok húzzák meg magukat árnyékukban, de a civilizált embernek, ha még oly egyszerű, de szilárdan megépített lakásra van szüksége. Az elmúlt esztendő fölötte tanulságos egy korszak volt, mert több romot hagyott maga után, mint akár egy század. S ebből azt a tanulságot kell levonnunk, hogy a jövő első feladata az újjáépítés és elsősorban az uj megalapozás. Midőn én romokról és újjáépítésről beszélek, nem az oroszdalt* kárpáti falvakat, vagy legalább nemcsak ezeket értem. Igaz, miként értesülünk, ezeknek a helyreállítása mintegy hét millió koronát igényel s ez nem csekély dolog. )>e sokkal nagyobb szellemi és fizikai munkát tételez fel Európa társadalmi újjászervezése és azoknak a romoknak az eltakarítása, melyek az európai civilizáció terén mutatkozni fognak. Mi történelmi jogaink védelmére voltunk kénytelenek fegyverhez nyúlni és az elmúlt óv nagy tanulságai közé tartozik kétségkívül az, hogy a történelmi jogfejlődésnek nagy ellenálló ereje van ; állami életünk nem omlott össze az óriási ár támadásával szemben. A jövő nagy problémái azonban úgy mi reánk, mint az európai kulturvilág részére a társadalmi kialakulásban lesznek. A mostani háború nagy tanulságai közt ugyanis elsősorban az úgynevezett — akár egyéni, akár nemzeti — szent egoizmusra nem lehet az állami és nemzetközi jogok épületét felemelni. Nekünk erős erkölcsi öntudatra és érzékre van szükségünk, úgy az egyéni, mint a társadalmi és nemzeti szellem kifejlesztésében A ma terialisztikus elmelet szerint a társadalom, az állam, a nemzet öncél, a társadalmi alakulatok függetlenek minden isteni törvénytől. Ilyen el vek melleit a nemzetek és államok békés együttélését lehetetlenség tentartani. Ha nincs erkölcsi törvény, akkor csakis az erősebbnek hatalma, kardja, ágyúja és pénzforrásai diktálhatnak. A liberalizmus ép ugy, mint a szocializmus az állami és társadalmi életnek autonómiáját, azaz az örök isteni törvénytől való függetlenségét hirdeti. E két rendszernek elvei tübbé-ke- vésbbé átmentek a legtöbb európai nemzet köz felfogásába. Innen van az a földrengésszerű megrázkódtatás, mely a merészen feltörekvő, de megfelelő alapot nélkülöző modern civilizációt vészben már is romhalmazzá változtatta. Csak üres frazsologia, mellyel a rövidlátó szellemeket áltat- I ják, hogy Európa térképének megváltoztatásával j meghozzák az annyira kívánatos egyensúlyt. Civilizációnknak uj szociális-etikai alapot kell teremtenünk. El kell távolitauunk a kapitalizmusnak explozív és destruktiv erőit. Ha ezt a tanulságot mi európaiak nem tudjuk most az eseményekből levonni, akkor mi csakugyan azok közé tartozunk, akik a történelem könyvéből nem tudunk már sémiiéi* * sem tanulni és akkor félő, hogy Európa domiuáló helyzetének is vége szakadt. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, január 16. Orosz hadszíntér. Az az újabb súlyos vereség, amelyet az oroszok újévükön a besszarábiai határon szenvedtek, tegnap ismét harcszünetre vezetett, amelyet változó erősségű ágyuharc szakított meg. Karpilo wkától délre, Volhyniában egy portyázó csapatunk rajtaütött egy orosz előálláson és ennek megszálló csapatát megsemmi sitette. Egyéb különösebb esemény nem történt. Olasz hadszíntér. A tengermeliéki arevo- nalon fokozódott a Monte San Michele, a görzi és tolmeini hídfők, valamint a Mrzli Vrh ellen irányuló ágyutüz, anélkül, hogy az elleuséges gyalogság beavatkozott volna Az Oslavia melletti templomdombnak már tegnap jelentett elfoglalása, melyet az 52. és 80. számú gyalogezred esztagai hajtottak végre, 953 foglyott, köztük 3 tisztet, továbbá mint zsákmány 3 gépfegyvert és 3 aknavetőt eredményezett. A tolmeini hídfőnél is elfoglaltak csapataink egy elleuséges árkot. A tiroli arcvonalon az ágyuharcok a schluderbalii és lafrann—vilgereuthi szakaszokon élénkebbek voltak. A tiroli császárvadászok honi hegyeik közt hazájuk fenyegetett határain hűségesen őrt állván, ma puskával kezükben ünnepük alapításuk évszázados fordulóját. Hálásan emlékezik meg a haderő északon és délen e derék csapat dicsőséges haditetteirői. Az 1809. évi hősök szelleme él soraikban tovább és a jelenkor nagy tusájában újra hervadhatatlan babért vivott ki magának. Szerb hadszíntér. Grahovótól északra üldöző harcok folynak. E területen 250 montenegrói fogoly és egy teli lőszerraktár jutott csapataink kezére. Beranenál a legutóbbi napokban beszállított hadifoglyok száma meghaladja az ötszázat. Höí'cr altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, január 16. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Egy- ellenséges monitor hatástalanul lőtte Westende vidékét. Az angolok Lille városának belsejére tüzeltek. Eddig csak egy tűzvész okozta Két nevetőt és hét sírót. .. Tódul a sokaság sorozok elébe, Magyar trikolor leng a kalapok mellett. Ifjak után most már éltes jön cserébe, Mert az ifjú vérből elég még nem teilet* Ki megüt mértéket s bevált katonának, j Büszkén kurjant uccán és tele tüdővel. -2 Kit hadak sorába nem jónak találnak, Szégyelve ballag el lehorgasztott fővel. Öreg népfelkelő áll a bírák előtt, Várja sorsa dőltét, felsóhajt az égig. Homlokán az évek barázdája borong, Tenyerét a munka barázdálta végig. „Hány gyermekét hagyta - otthon ? - szál a kérdés. Ó nézi komoran a sorozó bírót, Megremeg az ajka, szivében bús érzés „Két nevetőt — kérem — aztán még hét sir öt...“1 Nagyot dobban a szív bíró kebelében. Kép vonul el lelkén, szomorún borzalmas. Elkomorul arca, harc tombol szivében . . . Remeg a szó ajkán: „Elmehet!.. . Alkalmas/“ TÖMLŐ LAJOS. Szent este . . .* Csendes, nyugodt volt az éjszaka. A hold is magasan járt a csillagos, kék égboltozaton, mintha gyönyörködne az alant elterülő hólepte földön. Pedig ott szépet nem láthatott. Szent este volt. A szeretetnek, a békességnek az ünnepe. Az emberek százezrei állanak szemben pa1 Kilenc gyermeke közül kettőt bölcsőben ringattak. • Az orosz harctérről kapjuk e sorokat, melyek 2 ét leforgása alatt értek hozzánk. rancsra várva; hogy egymásra rontva egymást öljék, egymást gyilkolják. Orosz földön folyik sebesen, zúgva, az Ikwa vize. Az iunenső parton mélyen beásott lövészárkaiknál magyar fiuk állanak őrt. Csendes, nyugodt éjszakákon magyar fiuk hallgatják a viz suhogását, a viz csacsogását; míg leikökben egy távoli . . . kis faluról, barna lányról; rég elhagyott boldogságról .. . álmodoznak A túlsó parton elterülő cserjésekben orosz hordák bujkálnak. Leszállt az est; a szent este. Az őrszemek hóküpeuyeikbe bújva, fegyverüket vállukra véve megkezdik figyelő szolgálatokat. A drót akadá lyoknál ásott lyukakban figyelnek az ellenségre; vájjon nein mozog e a ruszi, nem zavarja-e meg a mi ünnepünket, a mi szent esténket? Csend van. Nyugodtan vannak a muszkák. Néha néha hallani egy egy lövést, egy-egy pattanást, ami az ő dum dum golyójuktól származik, amint az drót akadályaink karóiba, vagy más útjában akadt tárgyba ütközik. Mikor ilyen közel vagyunk egymáshoz, állandóan dum-dutn golyókat használ a beste lélek! A futóárokban haladva halovány fény szűrődik ki a fedezékekből. A legénység, és a tisz- - tek lakásaiból. Földbe ásott, kicsiny kis szoba. Gyalulatian deszkákból összerótt ágy, kis asztal, szék, »warm- kályha, nehány orosz feliratú szent kép, fogas; a kis lakás bútorzata, amit a gyertya fény homályosan világit meg. Az asztal előtt, fejét kezeire támasztva ül gondolataiba mélyedve a szoba lakója; egy sápadt arcú, ábrándos tekintetű ifjú tiszt. Faragott fehér nyírfa keretből mosolyogva tekint le rá egy szőke hajú, kék szemű édes kis lányka. A keret alsó részébe e név van vésve: Ilonka ! Pattt . , . ! Ijedten kapta fel fejét. Egy eltévedt dum dum ütődött az ajtó homlokfájához. A gyertya már utolsókat pislogott. Kezét forró homlokához emelte, mintha egy kellemetlen álmot akarna tova űzni. — Tizenkét óra. Szolgálatba jövök. Revolverét felkötve, köpenyét vállaira vetve indult ki az éjszakába. Az inspekciÓ8 altisztek és posztok pontosan teljesítették kötelességeiket. A swarm deckuu- gokban még világosság volt. Együtt ült a bakatársaság ; középütt egy kicsiny kis fenyőfa, melyen egy-két viaszgyertya pislogott. Énekeltek . . . Mennyből az angyal, lejött hozzátok. Pásztorok . . . Mily megható volt-e kép! Morc katonák. Elszánt, bátor férfiak. Minden percben készek hazájukért vérüket ontani. Mint jó, szófogadó gyermekek ülik körül a karácsonyfát és énekelnek . . . Pásztorok . . . Pásztorok . . . Künn jár már a drót akadályoknál. Nem aludtak a posztok. Figyelt valamennyi. Lassan ballagott. Meg-megállt. Figyelte az Ikwát. És az oly különös doldokat csacsogott ... Szent este volt. Hó borította a tájat. A domb oldalon levő kis templomban megszólaltak a harangok. Hívogatták a hívőket az Ur hajlékába. Kinyílott a kis kapu s ők egylit siettek az Isten házába. Az ifjú félj, szőke hajú, kék szemű hitvesével. Utánuk lassan, botra támaszkodva az atya. Az édes anya otthon maradt. Otthon kérte a boldog családra az Ég áldását. Zzzzz . . . Ijedten kapta össze köpenyét, melynek egyik szárnyán egy ostoba golyó szaladt keresztül. Lassan, tovább indult. Ropogott t a hó a talpa alatt. Nem figyelt már a viz csacsogására. Tekintetét az égre vetve felsóhajtott: Édes anyám, jól imádkoztatok! Schmidt Jenő
