Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-02 / 96. szám
Előfizetési ár: Egész évre .................16 korona Fé l évre...........................8 > Negy ed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24.— Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők > lapot érdeklő összes, küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42 azám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. . . Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Katonáink karácsonya. A második háborús karácsony ünnepe következik el reánk, néhány nap múlva. A második karácsonyt fogjuk itthon ünnepelni és a má sodik karácsonyon is gondolataink messze fognak szállni, túl az ország határán, messze kopár földekre, ahol őrt áll a haza fiatalsága, a haza ereje, ahol ércfalat alkot fiaink melle és véd bennünket, akik itthon maradtunk. A múlt évi karácsony szomorú, minden eddiginél szomorúbb karácsony volt. Menekült hazánkfiai töltötték meg a főváros és a nagy vidéki városok utcáit, fiaink vérrel öntözték a Kárpátok lejtőit és e Térfolyammal állították «1 az oroszok útját. Tudtuk, meg voltunk győződve arról, hogy a Kárpátok valóban őrei lesznek a nagy magyar Alföldnek és a magyar hazát nem fogják kozák hordák lovai legázolni, de mégis, mégis bizonyos remegés fogta el lelkünket, amikor a hivatalos jelentésekben napról-napra magyar nevekkel, magyar városokkal találkoztunk, amelyek mind harcterekké változtak, amelyeken pusztított, tombolt a háború minden réme és veszélye. És mégis megünnepeltük a karácsonyt. Kissé összébb bújtunk, kissé halkabban beszéltünk, és minden más karácsonynál többet gon dőltünk az eljövendő karácsonyokra. Hü katonáinknak és erős szövetségeseinknek köszönhetjük, hogy az idői karácsonyt örömteljes, diadalittas szívvel ünnepelhetjük. Nem kell elsorolnunk ismét azokat a változásokat, amelyek a múlt karácsony éta történtek, mindnyájunk elméjében és szivében aranybetükkel van az felírva. Csak arra akarjuk, most, karácsony előtt nehány nappal figyelmeztetni közönségünket, csak arra akarjuk felhívni miuden magyar ember figyelmét, hogy kiknek köszönhetjük ezt a nagy eredményt, ezt a nagy megkönnyebbülést, a végleges győzelem bizonyságát. Csak katonáinknak, akik igaz hazaszeretettel bizonyították be, hogy mire képes a magyar vitézség. Amikor megkezdődnek a karácsonyi gondok, akkor ne magunkra gondoljunk elsősorban, hanem katonáinkra, az apákra, fiukra, akik künn küzdenek a távoli harcmezőkön. Nekünk, akik itthon vagyunk, elég karácsonyi ajándék már az is, hogy itthon lehetünk, de katonáinknak meg kell édesítenünk az ünnepi estét. Gondoljunk katonáinkra, és szerezzünk nekik nagy és szép karácsonyi ünnepet. A magyar társadalom — ki kell jelentenünk — sokszorosan bebizonyította, hogy nem kell figyelmeztetni, nem kell presszionálni, saját kezdeményezéséből, saját jó szivére hallgatva rendelkezésére áll minden jótékonycélu mozgalom nak, részt vesz minden segitő akcióban. De most karácsony előtt tízszeresen kötelessége mindenkinek megtenni azt, hogy rendelkezésre bocsát mindent, ami tőle telik, hogy katonáinknak szép karácsonyi estéjük legyen. Ne legyen egy olyan magyar katona sem, aki ne érezze, hogy valaki odahaza gondol rá, hogy az ittlionmaradottak hálájukat legalább kis mértékben igyekeznek leróni iránta, aki saját testével, leikével és vérével őrködik a magyar hazán. Ebből a karácsonyi estéből fogják meriteni katonáink azt az erőt, amely a végső diadalhoz kell és amely arra szükséges, hogy a jövő karácsonyt már valóban körünkben ünnepelhessék meg. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Csapataink folytonos térnyerése Szerbiában. Budapest, december 1. Szerb hadszíntér. Csapataink átkaroló mozdulattal Plevlje felé vonulnak elő. Egy hadoszlop a Gradina magaslatot támadja a Metalka-nyereg- től délkeletre. Egy másik a délután első óráiban s a sötétség beálltával rohammal foglalta el a Plevljetől tiz kilométerre északra lévő fensiknak a montenegróiak által szívósan védett szélét. A bolgárok Prizrendet 29 én délben elfoglalták. — Kövess tábornok serege novemberben 40,800 szerb katonát és 26.600 védköteles korban lévő szer- bet fogott el, valamint 179 lövsget és 12 gépfegyvert zsákmányolt. Visszavert olasz támadások. Budapest, december 1. Olasz hadszíntér. A tegnapi nap az Isouzó- arcvonaion általában csendesebben telt el. Csak a tolmeini hídfőt támadták ismételten hevesen. Az ellenség eme előtörései tüzűnkben omlottak össze. Ma éjjel a Monte San Michele északi lejtője ellen az olasz tüzérség erős tüzelést kezdett. Egyidejűleg támadást intézett az ellenség a hegycsúcs ellen. Visszavertük. Az ellenségnek a San Martino körül megkísérelt támadásait is visszavertük. Nincs jelentősebb esemény. November hóban 12.000 oroszt elfogtunk és 32 gépfegyvert zsákmányoltunk. Budapest, december 1. Orosz hadszíntér. Nincs nevezetesebb esemény. Az északkeleti harcvonalon az osztrák magyar főparancsnokság alatt álló szövetséges had seregeknél november folyamán a foglyok száma, illetve a zsákmány 78 tiszt, 12.000 főnyi legénység és 32 gépfegyver. Höfer altábornagy, ? vezérkar főnökének helyettese. A bolgárok nagy győzelme. Szófia, decembsr 1. Hivatalos jelentés november 29-ről: Délfelé csapataink rövid, de döntő fontosságú harc után elfoglalták Priaren városát, 16—17 ezer foglyot ejtettek, 50 tábori ágyút és tarackot, valamint 20.000 fegyvert zsákmányoltak. A foglyok előadása szerint november 28-án délután Péter király, Sándor trónörökös, Pasics miniszterelnök és Trubeekoy orosz követ lóháton, minden kiséret nélkül menekültek. Menekülésük célja nem ismeAz asszony mindig asszony. Irta: V. Fejes György. Nagy forróság uralkodott 1629 julius havában. Miskolczi Csulak István uram is — aki a zempléni diöcésis nagyérdemű séniora vala — ugyancsak törölgeté verejtéke» homlokát a sátoraljaújhelyi — tölgyfából művésziesen össaerótt — templom egyik hűvös zugolyában, mely is s«ol- gált vala hivatalos helyiségül. Volt is rá nagy oka! Aa általa öaszehivott parcziális ainódus határideje ugyancsak közeledett; as aktákat rendelni kellett. Hát hiszen szokott bölcsességgel el is lehetett valamennyit intéznie, sőt talán a ! deliberátum már ott is feketéllett legtöbbnek a hátán, erős ludtoll vonásokkal — esak egy okozott fölötte nagy gondot, t. i. Nagytoronyán la kozó nemes Juhász János uram panasza, velejtei Dűlő Gergelynó asszonyom ellen, intra dominium séd extra ordinária ! E végett kellett áttanulmányoznia a verejtékező séniori főnek a jus eclésiasticum ssöve- j vénye» paragrafusait, nemkülömben a „Gregó- rianum“, meg a „Komjáti Cánonok“ libellusait, a partiális végzéseket, sőt a biblia ide vonatkozó rendelkezéseit ia Mózestől kesdve Jánosig és még sem boldogult! Az Ítélet megfelelő szövege mindig csak homályos bizonytalanságban leiedzett s nem akart határozott alakot ölteni, holott segítség is jelentkezett a furfangos Apats Bertalan személyében, ki is a gondnoki állás nehéz terhét bordozá vala vállain! Olvasgatják a vád és védleveleket, meghányják vetik elméjökben a bonyodalmas ügy valamennyi beérkeaett aktáját, törölgetik a tekin télytkeltő sárgarézkeretes okuláriumokat, sőt közben közben hozzájárulnak a hűvös helyen őrzött méhaörös kancáéhoz is — mind hiába 1 Nincs mást tenni, mint szóbeli tárgyalásra bocsátani a dolgot, ahol mind a panaszló, mind a panaszlott azemélyesen megjelenvén, a szükséges tanukkal egyetemben „ad personám" vallják meg az igazat a igy az ítélet meghozható lészen! Ez a bölcs szándék nem is volt alaptalan! Dűlő Gergelyné asszonyom ugyanis kardot egy menyecske Iliiében állott; első urától is úgy lett már divorcionálva a azóta egynémely cásusok csakis veszedelmes voltáról tettek bizonyságot! Akit hálójába tudott keríteni, bizony mind meg keserűié ! Nemes Juhász János uram is igy járt s éppen ez okból óhajtott némi elégtételt szerezni az érdemes sinódus segedelmével, mivel hogy napnál világosabb vala az ő ártatlansága — legalább szerinte, viszont ezzel szemben a menyecske egésa ellenkező véleményen állott s eljárását igen természetesnek találá — szintén saját meggyőződéséből! — Azonban ne vágjunk elébe a dolognak ! Imé, ott ülnek a nagy asztal körül a venerabile traktus érdemes bölcs tagjai gondterhelt fővel, Viaitátorok, assesorok, prédikátorok, rektorok, kurátorok s más egyéb honorátiorok, sőt a nagyhatalma Homonnay Uram O kegyelme képviseletében még vitézlő Kánya Boidiasár hajdú- kapitány is, aki ugyancsak éreztető a világi hatalom félelmetes voltát az által, hogy népi teve le sem kardját sem kucsmáját s szúrós szemeivel szinte lekicsinylő a serénykedő anyaszent- egybázat 1 Odakünn a gyepes térségen pedig holmi ügyes bajosok folytattak diskussziót egy terebélyes diófa árnyékában, várván mig a sor reájok kerülend ! — Akta 14 — hangzik a nótáriusi szózat. Következik Juhász János uram causája contra Dűlő Gergelyné. Már a bejelentésre is csendesebb mozgolóI dás kezdődött. Az egyik ajtón belép a panaszos ; ! egyszerű ezüst gombos kékbe öltözve, szinte látszik rajta a megilletődés, a másik ajtó is nyílik, onnét meg előpördül nagy suhogással a menyecske, kackiás ruházatban, szalagos ingváll, rojtos selyemkendő, pillangós főkötő; szemei egyszerre végigszaladnak a tanácsban ülő személyeken. Még Apats uram is ránt egyet dolmánya zsinórján, midőn életvidám, mosolygó arcára — úgy lopva —■ rátekintett, sőt vitézlő Kánya Boldizsár sem maradt illetetlen, amennyiben még hegyesebbre sodrintotta a bajuszát, mindezek ellenében senior uram az_ assessor társakkal ugyancsak begom- bolkozék, nehogy a tekintélyen valamelyes rés ütődjék. Ám halljuk a tárgyalást. Juhász uram előlép és alázatos hangon elmondja, hogy becsületes szándéka lévén a szent házasság irányában, mivelhogy már az apostol is azt kommentálja: miszerént jobb házasságban élni, mint égni — megismerkedék a panaszlott viduával, aki is jó néven vóvén az ő közeledését, nem idegenkedék, sőt holmi ajándékocskákat is elfogadván, Ígéretet is tőn ; de midőn némely „osculumocskákat“ kértem volna tőle, egyet perdülve, nagy csintalansággal elszalad mellőlem és a midőn egy Ízben háza tájékán megfordulnék, az előtornácban egy hajdú strázsamesterrel mulatozik ! . . . — Szóval: „dixit séd non fécit“ —■ monda tekintélyes hangon Apats uram — világos dolog a megcsalatás, a rászedetés és az előre kigondolt megkárosítás. — „Hoc non pergit“ — mondották az atyák is. Exempla tráhunt. Hogy pedig az ilynéinü magaviselet el ne harapódzók — végye el méltó jutalmát. Asszonyi hűtlenség, adott szó meg nem tartása. Adassanak vissza az ajándékok, sőt „propter bonum“, fizettessenek a panaszlottal öt tallérok a legális exercicium gyak rlása okáért.
