Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-18 / 92. szám

2 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1915 november 18, egész Varsóig és igy egészen bizonyos, hogy a tél folyamán az oroszlengyelországi szén szállí­tása is meg fog indulni. Ebben az irányban tehát a télre el vagyunk rendezkedve. Ha még mindig érezzük is majd a háborús időket, ez csak annyiban fog meg­történni, v amennyiben bizonyos luxusdolgokat nél­külöznünk kell. Azonban most, amikor a tél megkezdődik, azokra is kell gondolnunk, akik nemcsak a luxus­dolgokat nélkülözik, hanem az elsőrendű szük­ségleteknek sincsenek bőviben. A szegény csalá­dok, akiknek hozzátartozói a háborúban vannak, -vagy talán ott már el is estek, a tél közeledté­vel sokkal nagyobb nyomornak néznek elébe, mint a nyári időszakokban. Minden drágább, minden nehezebb a téli hónapokban, a lakás hideg, a gyermekeknek több ruha kell és a munkaalkalmak a szegény munkásasszonyok szá­mára nem emelkednek. A magyar társadalom már eddig is igen szép munkát produkált a jótékonyság és áldozat- készség terén, de most a tél kezdetén és a tél folyamán még az eddigieknél is többet kell pro­dukálnia. Azoknak, akik tehetik, gondoskodniok kell a szegényebb néposztályokról minden tekin­tetben. Azoknak, akik hozzátartozójukat, család- fenntartójukat adták oda a hazának, semmiben sem szabad szükséget szenvedniök. Fogjon ösz- sze az egész magyar társadalom és ha már a sebek okozta könnyeket letörölni nem is tudja, legalább igyekezzék a hátramaradottak és itthon- maradottak fájdalmát enyhíteni és megélhetését megkönnyíteni. A harmadik hadi kölcsön. Az utolsó napokra várt tömeges jegyzések tényleg megfelelnek a várakozásnak és örömmel állapítható meg a harmadik hadi kölcsönnek ál­talános nagy sikere. A legtöbb helyen a jegy­zések jóval felülmúlják a második jegyzés ered­ményét és igy a két milliárd elérése remélhető. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál a jegyzések a zárás napján 6 millió 20.600 ko­ronára emelkedtek, de még van néhány függő­ben levő tétel. Az utolsó két nap jegyzései közül közöljük a következőket : Gróf Széchenyi Do­monkos 120,000, D. E. 100,000, S. P. 80,000, Kölesdi Hitelszövetkezet 40,000, ifj. Tenzlinger Eajos 25,000, báró Jeszenszky István 20,000, Steindl István és Klára 19,000, Grósz Sándor 15.000, Dobrovszky Katalin 13,000, Fehér Mi­hály és Társai 13,000, özv. Hofbauer Simonná 12.000, Schell Margit és Jenő 10,000, F. E. 10.000, Kovács János 10,000, özv. Ferdinánd Józsefné 10,500, Barocsai József 9000, Tóth Ist­ván 8000, Péter Simon 7200, Teringer Teréz 7000% Fischer József csendőrszázados 6000, Szá­miéi Éva 6000, Ferdinánd Lajos haditengerészeti főmérnök 5500, Sárszentlőrinczi Hitelszövetkezet -5000, Lipovszky Ádám 5000, Kocsis János és Gizella 4400, Neuberger Ferenc 4000, Hegyi István 4000, Gulyás István 4000, Polacsek Vil­mos 4000, Bandi Janka és Ilonka 4000, Szabó János 3400, Wéber Péter 3400, Gőbelt György Vájjon az aranykardu jeruzsálemi királyok hadainak volt e nótája ? Kellett, hogy legyen, hiszen a dal az, amely összekapcsolja és magasba lendíti a katonalelkeket, s arról a dalról, amelyet Rouget de Lisle irt, aki pedig költő sem volt, csak egyszerű mérnöktiszt, erről a dalról, ame­lyet Marseillaise név alatt ismer a világ, azt beszélik, hogy felér egy hadsereggel, és hihetet­len erővel sodorta előre a fáradt katonákat. Most hallom egy önkéntestől, aki ma jött vissza a harctérről, hogy mikor éjszaka fél 12 órakor, nyolc hónapi orosz uralom után először mentek be Növi Sámborba, leírhatatlan, felujjongó örömükben a „Piszkáld ki“ nótát énekelték to­rokszakadtukból, ezzel adtak hálát (a magyarok Istenének és a jó Isten biztosan megértette, hogy a nótában, amely különben arról szól, hogy : Felmásztam az akácfa fára, Belement a tüske a lábamszárába; ebben a kis szamár nótában ezer és ezer emberi szív hálája zeng felé, amely bizonyára becsesebb volt neki minden aranyos parádénál. Szóval nem az a fontos, mi van a nótában, hanem hogy kik éneklik és mikor. Papp Jancsi, ha a Medgyaszay kabaré bár8onyfüggünye előtt kiereszti gyönyörű tenorját és előad valami szép művészi háborús dalt, mű­vészi szempontból bizonyára becsesebb, mint mi­korra harmadik, vagy a negyedik, cúg rákezdi a „Kitették a hóttestet az udvarra“ cirnü nótát, tudja Isten, engem ez az utóbbi sokkal jobban meghat, mert Papp Jancsi előadás után, mégis csak az Abbázia terraszán fog megvacsorázni, de a bar .nádik cúg bizony Isten a háborúba készük ...^ 3300, Gálffy Sándorné 3000, Windisch Mártonné 3000, Cziráki Ferenc 3000, Hegedűs Józsefné 3000, Klézli János 3000, Tolnamegyei Közmű­velődési Egyesület 3000, Glöckner János és Hen­rik 3000, Sauer Magdolna 3000, Gyánó Ferenc 2700, Kis Julia 2500, Rovacsek Borbála 2500, Killer Magdolna 2400, Szabó Pösztör István 2400, Weinherdt János 2400, Márkvárt István 2000, Balog Györgyné 2000, Eke Irén 2000, Gábor József 2000, Kovács János 2000, Kovács Klári 2000, Devez Julia és Rozália 2000, Kon- csics Jancsika 2000, Borsos Emma 2000, Széles Aranka 2000, Németh Mária 2000, Tingecz Sán­dor 2000, Nyúl Józsefné 2000, Tóth Gyula 1900, Schwindt András 1900, Hetesi Teréz 1800, Grósz Katalin 1600, Szabó István 1600, Balog Verona 1600, Szekeres János 1600, Bevényi Istvánná 1600, Kocska János 1600, Osváth István 1500, Halom Vinczéné 1500, Nagy Ferenc 1500, Birn Mái’ia 1400, Kövecses István 1400, Szakálos György 1400, Szekszárd-Tolnamegyei Nőegylet 1300, Lindauer József 1300, Takács Imre 1200, Steiner Ferenc 105(), Konc* János 1000, Zsig- mond Ferencné 1000, Zzigmond Dezsőné 1000, Marosi János 1000, Szabó Mihály 1000, Biró János 1000 Reclmitz Zsófia 1000, Loboda Já­nos 1000, Schön Antal 1000, Kecskés Zsófia 1000, Németh János 1000, Németh Jánosná 1000, Tóth Zsuzsanna 1000, Szöcsényi Józsefné 1000, Szabó Gyula 1000, Érmei György 1000, Varga István 1000, Benedek János 1000, Szekszárdi főgimnzium VII. osztálya 100, a várdombi róm. kath. iskola növendékei 50, Romeisz Katalin a várdombi róm. kath. tanítónője 50. A Szekszárdi Takarékpénztárnál a har­madik hadi kölcsönre igen szép eredmény­ivel jegyeztek és 17-én déli 12 óráig 2,443.100 koronát jegyeztek. Nagyobb jegyzések: Tolna­vármegye gyámpénztári tartalék alapja 80.000, Tolnavármegye egyéb alapjai 50.000, Szek- szárd r. t. város 25.000, Spitzer Gyula nagy- birtokos Zomba 105.000, Leopold Gusztáv nagy­bérlő Sárszentágota 25.000, G. Korsós János gazda Sárpilis 25.000, Tanárky Béla vezéi’őrnagy 21.000, Bauer Antalné Kölesd 20.000, Darányi István tanító Várdomb 20.000, Adler N. János magánzó Szekszárd 16 000, Steib Mihály főjegyző Zomba 10 000, Sass László nagybirtokos Borjád 10.000, Tóth Károly ig. főmérnök Szekszárd 10.000, Török Béla ügyvéd Szekszárd 10.000, Stockinger János csendőrszázados Szekszárd 10.000 koronát, stb. Bonyhádvidéki Gazdasági Banknál 724.900 Bonyhádi Takarékpénztárnál 600.000 Gazdaszövetségi Bank Bonyhádon 320.000 Tamási Takarékpénztárnál 663.300 Tamási Hitelbanknál 129.000 Simontornyai Takarékpénztárnál 503.000 Bátaszék-Sárkozi Takarék- és Hitel­banknál 265.000 Bálaszék-keriileli Takarékpénztárnál 106.600 Hőgyészi Takarékpénztárnál 277.000 Tolnai Polgári Takaréknál 450.000 Tolnai Népbanknál 176 000 Tolnavidéki Takarékpénztárnál 51.000 Faddi Takarékpénztárnál 55.000 A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok folytak be lapunkhoz: A szekszárdi főszolgabíró hivatal, az utiengedélyt kérőktől beszedett ajándék K 31’60 Töttös Sándor Szeremlei, Szekszárd „ 6‘— összesen: K 37'60 Eddigi gyűjtés : „ 2655 08 összesen: K 2692-68 Egy harctéri levél körül. A „Dunaföldvári Kereskedelmi- és Ipari al­kalmazottak Köre“ Vastagh Ferenc községi jegy­zőtől, aki az orosz harctéren teljesít szolgálatot, a következő levelet kapta : „Katonák ! Ezzel a megszólítással szoktam itt orosz földön baj társaimhoz szólni Ezzel a megszólítással köszöntőm az ottani „Dunaföldvári Kereskedelmi- és Ipari Alkalmazottak Körét“, tag­jait is. Amiként fegyveres katonák az itteniek s kötelességük egész más irányban mozog, mint az otthoniaké, katonák Önök is, kik az egyesületi élet nemes eszméit tűzték zászlójukra s a ne­héz megélhetési viszonyok közt, ipari és keres­kedői elfoglaltságuk közepette, szivük sugallatát követve, önként állanak harcba, hogy megküzd- jenek a társadalmi rákfenével, hogy kiküzdjék a Kör ideális és kulturális, gazdasági és egyéb ma­gasztos céljait! Előttem hát legszebb megszólítás mostanában e szó : katonák ! S legjobban esik nekem, ha a ügyeimet azoktól veszem, akik „ka tónak.“ S bár tudom, hogy a „Dunaföldvári Kereskedelmi- és Ipari Alkalmazottak Köre“ tár­sas üdvözletét semmiben sem érdemeltem ki, szi­ves soraikat mégis örömmel és hálás köszönettel nyugtatom s kérem a Kör minden egyes tagját, hogy mint az egyesület katonái, az egyesületi zászló alatt ideális lelkülettel, fok ozódó erővel és kitartással küzdjenek ! A harcból majd győzel­mek lesznek, s e győzelmek a legszebb erkölcsi és anyagi sikert hozzák a Körre, a tagokra, de — hisz az egyesületi élet áldásai kiszámíthat at- lanok — a jelen és a jövő nemzedékre is ! Meg­köszönve ismételten a tagok, — a Kör katonái —• szives megemlékezését, Isten áldását kérem bé­kés fegyvereikre, a célók elérésére, alapszabá­lyokban biztosított eszközökre és a tagokra! — Isten velük! Szives üdvözlettel, Orosz harctér, 1915 november 5. Vastagh Ferenc, kadett.“ Midőn a létünkért vívott titáni küzdelem kel­lős közepéből egyik derék honfitársunk fenti le­velét vesszük, ajkunkra tolul a példaszó : A styl az ember — és büszke önérzettel sorolhatjuk eme szavakat azon dokumentumok közé, melyek dicső hadjáratunk tömkelegéből örök emlékként fogják hirdetni a magyarság igaz hazafiságát. Túláradó örömmel vettük a harctérről a béke áldásos munkáira való buzdítást, kedves mesterünk és ünnepélyesen kijelentjük, hogy a tradíciókhoz hiven oda fogunk hatni, hogy a háború nyomában fakadó sebeket enyhítsük ! Szeretettel kell adóznunk azon szerénységé­ért, melylyel társas üdvözletünket nyugtatja, de büszkeséggel tölt el a tudat bennünket, hogy gondol valaki ránk a küzdelmek labirintusában, midőn fegyvereink nyomán ujrakészül szeretett Hazánk több, mint ezeréves dicső történelme, melyben győzelem és vereség, .hirvirág és dicső­ség, hatalom és elbukás, elnyomás és ujjáébredéa, balsors ezernyi csapása és dicsőség örök ragyo­gása, szolgaság dermesztő éjjele és a szabadság éltető hajnala váltakozik ! Viribus unitis ! Adler Nándor, a »K. I. A. K.« titkára. HÍREK. Dr. L. K-nák. „Hat millió“ láng-nyelvvel hirdeti Hogy az aranynak is van honszerelme, Főkép pedig, hogy mit tud, mire képes Egy lelkes ember s hozzáértő elme!? — m — — Személyi liir. Kovács Sebestény Endre főispán szombaton Budapestre utazott, ahonnét pénteken érkezik vissza Szekszárdra. — Kitüntetett önkéntes tűzoltók. A ki­rály fölhatalmazása alapján a belügyminiszter, a tűzoltás és mentés terén huszonöt éven át telje­sített érdemes tevékenység jutalmazására alapí­tott diszérmet adományozta a dunaföldvári önk. tűzoltó-egyesület kebeléből: Nieferyall Imre fő- parancsnok, Berky Ignác titkár és Albert Károly mászóparancsnok részére. — Kaposvár üdvözli a 44-eseket. A kaposvári 44-es házi ezred e hó 6 án ünnepelte az ezredik kitüntetés díszes jubileumát. Mi is közöltük azt a két táviratot, melyet Frigyes fő­herceg tábornagy, hadseregünk főparancsnoka és Bauer Gyula ezredes, a 44-esek ezredparancs­noka váltott. Ezekhez fog csatlakozni most So- mogymegye és Kaposvár város üdvözlete, melyet a napokban küld el az alispán és a polgármester a 44 esek vitéz ezredeséhez, Bauer Gyulához. — Kitüntetett őrmester. A király Mayer Lajos 44. gyalogezredbeli őrmesternek, az ellen­séggel szemben tanusitott különös kötelességhü szolgálata elismeréséül, a koronás ezüst érdem­keresztet a vitézség! érem szalagján adományozta. — Orosz fogságban. Harka Béla vár­megyei Írnok, aki a hadüzenet óta bevonult és múlt év december óta az északi harctéren telje­sített szolgálatot, orosz fogságba esett, ahonnan a napokban irt Szekszárdon lakó hozzátartozóinak. — A Kárpátvidéki falvak újjáépítésére Kalaznó község képviselőtestülete 340 koronát szavazott meg. — A hadifoglyok felmondása tárgyában a hadifoglyokkal munkáltató gazdák igen gyak­ran nem tartják be az előirt rendelkezéseket. — A földmivelésügyi miniszter elrendelte, hogy a a hadifoglyokat a pozsonyi katonai parancsnok­ságnál 8 napi határidővel kell felmondani és csakis a katonai hatóságok rendelkezése alapján szabad elszállítani, mert ellenkező esetben meg­történhetik, hogy a táborparancsnokság az oda­érkező hadifoglyokat nem veszi át; azokat a munkaadónak visszaküldi ennek költségén és ezen­kívül a vállalt felelősség folytán a munkaadóra nézve más súlyosabb következménnyel is járhat. — Eljegyzés. Dr. Sonnewend Frigyes bonyhádi táblabiró eljegyezte Fejér Gizella ur- hölgyet, a sopronmegyei alispán testvér húgát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom