Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-04-27 / 34. szám
minemti közös viszonyokra nézve érintkezésbe. Ugyde Ausztria alkotmányos képviseletét mindenkor az osztrák kormány viszi. Mindaddig, mig Ausztriában a reichs- rath népképviseleti alapon választatik, mig az osztrák kormány a parlamenti többségre támaszkodik, mig az osztrák kormány és törvényhozás a fennálló törvények keretében mozog, Ausztria alkotmányos rendje ellen magyar részről kifogás nem emelhető, habár az osztrák alkotmányos gépezet ideiglenesen földmondaná is, vagy föl is mondja a szolgálatot. Az, ami most Ausztria parlamenti életében történik, nem más, mint „vis major“, mulasztások, hibák büntetés^, katasztrófa, mely az osztrák parlamentárizmust megsemmisüléssel fenyegeti, de azért Ausztria nem szűnt meg alkotmányos ország lenni, mely önállóan intézi ügyeit és amelynek ügyeibe avatkozni, legalább nekünk magyaroknak, nem szabad. A 14-ik §-tól tehát nekünk magyaroknak nem kell félnünk, mert végső következtetésben ez is csak a magyar álláspont megerősítésére szolgál. Minden arra mutat, hogy e § épen az obstrukció orvosszeréül szemeltetett ki az osztrák alkotmányba és ha nem mondhatjuk is, hogy „medicamen peius morbo“, annyi áll, hogy az obstrukciónak egyetlen hatékony orvosszere van : a teljes kiirtás, melynek alkalmazására a viszonyok Ausztriában is tökéletesen megértek már. F. M. A munkásbiztositó közgyűlése és a szanatórium ügye. A szekszárdi kér. inunWáabiztositó pénztár tegnap délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését a varosháza nagytermében Stokinger János elnök elnöklése mellett, melyen a városból és a. megye többi községeiből 39 munkaadó és 43 alkalmazott, tehát 82 kiküldött jelent meg. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az elő- terjesz ett számadásokat. A pénztár 1913. évi átlagos taglétszáma 9063'volt, akik közül 4980 nemcsak betegség, hanem baleset esetére is biztosítva volt. A pénztár járulékok cirnén 175032 korona 64 fillért irt elő, amiből 62412 korona 91 fillér hátralék gyanánt szerepel, betegségi segélyek címén (beleértve a gyógy ellátási és segélyezési költségeket) 117469 korona 74 fillért fizetett ki a pénztár, a tisztviselők tizetése és lakás pénze 22163 korona 90 fillér, mig a kezelési költségek teljes összege a tiszti fizetésekkel együtt 47033 korona 50 fillért tett ki, a múlt évi feles2 TÜLNAVÁRMEGYE és a KOZ PÍR D EK 1914 április 27, leg 24163 korona 42 fillér, aminek a törvény értelmében kétharmada az Országos Pénztárt illeti. A megmaradt egyharmad részből a közgyűlés 7239 korona 73 fillért a szanatórium alap gyarapítására és 804 korona 41 fillért pedig a tisztviselők jutalmazására forditott. Az igazgatóság tartalmas, szép jelentésben számolt be a múlt évi működésről. Kiemeli, hogy dacára az 1907. évi XIV. t. cikket megnyirbáló póttörvényeknek, az intézmény az önmagától való természetes fejlődés utján szemmel láthatólag halad a tökéletesedés fnlé. A jelentés végsorai lelkes hangon, fordulatos és megkapó előadásban számolnak be a pénztár által tervezett tüdőbeteg szanatórium létesítése érdekében meginditott akció eddigi eredményéről. A szanatórium alap a zárszámadás szerint 67872 korona 63 fillér vagyonnal rendelkezik, amely összeg csaknem garantálja, hogy a péuztárnak ez a nagyszerű terve a közel jövőben megvalósítható lesz. Az igazgatóság jelentését a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette és Salamon Armin indítványára a legteljesebb elismerést és jegyző- könyvi köszönetét nyilvánította Ketskés Győző igazgató helyettesnek, mint a jelentés megszer- kesztőjének, a szanatórium akció megindítójának, fáradhatatlan és lelkes szervezőjének. Ezután Ketskés Győző, mint a szanatórium bizottság ügyvivője, határozati javaslatát terjesztette elő a következő szép beszéd kíséretében, amit a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadott el : Tisztelt Közgyűlés ! Az embernek behunyt szemekkel is észre kell vennie, hogy a világ minden müveit népe mily lázas munkával, mily ideges sietséggel és mily izgatott fölbuzdulással törekszik a tökéletesedés fele, mintha sejtené, mintha előre megérezné, hogy valami nagy, az egész világrendet teljesen átalakító és a nemzetek sorsát messze évszázadokra újra megalapozó világforradalom közelednék feltartóztathatlanul, amelynek a vfiá got lángba bontó tüzéhűii országok fognak elhamvadni és nemzetek fognak megsemmisülni és a füstölgő romok felett uj államok teremnek és uj nagyhatalm ‘ 1 —w Nno-vhatal másságok, huh fogják semmisítem a dő mai nemzeteket; i ,k uj programmal, uj -eiket boldogító haladás utjara es a mai nemzeteknek önmagukba való assimilálásával, a mai kicsinyes, elavult kormányzási rendszerek és groteszk hatalmasságok elsöprésével pontot tesznek a világ- történelem utolsó lapjára, hogy uj könyveket nyissanak a szociális alapokon felépülő uj államok és uj társadalmak szédületesen nagyszerű alkotásainak följegyzésére. És amig a mai kor müveit nemzetei egymással versenyezve, egymástól tanulva, ernye- detien szorgalommal készülődnek az eljövendő nagy forradalomra; einig a létért és fentmara- dásért küzdő államok meginórhetlen összegeket áldoznak a hatalmukat megerősítő és népeiket boldogító nagy problémák megoldására és közintézmények létesítésére ; amig a tökéletesedésért gigászi erővel küzdő Újvilág a közjóiét egyik legerősebb bázisát képező modern technika terén elért sikereivel napról-napra bámulatba ejti az egész müveit világot és amig körülöttünk valamennyi ország népe hatalmas alkotásókkal igyekszik életképességét bebizonyítani, erőit biztosítani és meglevő hatalmát körülbástyázni : addig mi magyarok a múltak dicsőségein táplálkozva és a múltak nagy csapásai fölött keseregve, zavaros szemekkel tekintünk a jövőbe és amikor ma, századok múltán is elszoritja szivünket a honfibú azért, mert 1526 augusztus 29 én 22 ezer magyar esett el a mohácsi csatatéren, senkinek sem jut eszébe zokogni amiatt, hogy évenként 80 ezer magyar pusztul el tüdővészben. Micsoda rettenetes irtóháboru ez a magyarság ellen, micsoda féktelen orgiája a halálnak és mi akkor, amikor a régi harcok elesett bőseit siratjuk, szinte megbénult, fegyvertelen kezekkel, tétlenül, tehetetlenül nézzük, hogy mint ismétlődik meg hazánkban minden évben négyszer egymásután a mohácsi vész . . . Mert fájdalommal kell megállapítanunk, hogy Magyarországon a tüdővész elleni küzdelem ma még a legkezdetlegesebb stádiumában vau és a harcra való készülődés, e rettenetes ellenség ellen való fegyverkezés a legtávolabbról sem oly szervezett, oly általános, mint amilyen nagy, amilyen óriási arányú a tuberkulózis veszedelme. Mig a külföld müveit nemzetei régen észrevették, hogy a tüdővész csaknem kizárólag az olyan korban levők sorából szedi áldozatait, akik, ha e bajtól megszabadulhatnának, a legjobban s legintenzivebben járulhatnának hozzá nemcsak a nemzet gazdasági és kulturális fejlődéséhez, hanem a faj szaporodásához és fönttartásához is és épen ezért teljes erővel léptek akcióba a tuberkulózis ellen : addig Magyarországon a legzseniálisabb tehetségek és a nagyszerű alkotásokra hivatott energiák a kicsinyes, kapzsi, földönkuszó harcokban és az önzés, az egyéni ambíciók és anyagi érdekek jegyében dolgozó pártpolitikai harcokban merülnek ki . . . Ha igaz egyik bölcs angol államférfiunak az az axiómája, hogy a nemzetek jövendő boldogulása társadalmuk kedvező köz- egészségügyében rejlik, akkor a magyar közviszonyokra valóban szomorú és reménytelen jövendő vár éá akkor az elkövetkezendő nagy világforradalom orkánja ezt a nemzetet is el fogja sodorni a föld színéről. De ha eddig mulasztottunk is, ha eddig vétkeztünk is tétlenségünkkel önmagunk és a jövendő nemzedék ellen, most már elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy a nemzetpusztitó vészszel szemben az intenziv cselekvés és az öntudatosan szervezett harc küzdterére lépjünk. — Fel kell rázni az alvókat, ki keil nyitani a vakok szemét és a süketek fűiét, sorompóba kell szólítani az egész társadalmat, mert már zsúfolva van az ország tüdővészesekkel és minden felől fülünkbe hangzik a tuberkulózis betegeinek száraz köhögése. Az igen tisztelt Közgyűlés, mint az egyedüli magyar szociális közegészségügyi intézmény egyik önkormányzati szerve, a múlt év augusztus A földesül’ látva a megnyilvánult személyes bátorságot, legott kezét nyujtá a homlokát törül gető legénynek s élte megmentéséért gazdag jutalmat gondolt ki számára. Szegény jobbágy fiú lévén a bátor segitség, egyikét a legvagyonosabb és legszebb leányoknak adatta neki feleségül, aki nem volt más, mint Liszlóczon lakozó gaz datisztjének, Sóvári Bálintnak egyetlen gyermeke: Krisztina ! Könnyen ment akkor az ilyesmi, mert mint földesül’ korlátlan teljhatalommal rendelkezett alattvalói sorsával. A mennyegzőt is megtartották s Oroszi Pista "egyszerre tekintélyes férfiúvá lett, felesége igazán megszerette az értelmes délceg ifjút s éhek volna mindhalálig boldogan, ha a földesúri önkény a maga szeszélyével cl nem rontja a jól indult viszonyt. Panklopeczki ugyanis két év múlva, holmi irigykedő vádaskodásra kevesellette Oroszi Pista fiatal voltát a viselt hivatalhoz, igy elhitározá, hogy visszavéteti tőle az asszonyt, legyen ismét közönséges jobbágy, mint volt annake'őtte, mind össze is egy házat adományoz neki boltig való lakozásra. Hanem hát ehhez egy kis furfangosság is szükséges ! Elküldeti annakokáért a férjet Szabolcsba, Kis-Várdára, ahol egy jó ismerőse, Kamati Balázs élt, aki hires sólyomtenyésztő hírében állott, hogy hozzon tőle egy kitauitott sólymot. Gálszécs Kisvárdáboz nem éppen macska- ugrás, kellett az oda és vissza jövetelre legalább is egy egész bét, ez alatt vélte elintézendőnek ■ az asszonyrablást. Oroszi Pista nehéz szivvel fogott hozzá kül- i detéséhez, mintha csak érezte volna hogy utoljára látja a hűséges Krisztináját. A szóban forgó hét alatt aztán be is teljesedett a szomorú e3et. A fö'desur fegyveres szolgáival elraboltatta a hitvest s eltünteté úgy, hogy soha senki sem tudó t róla . . . Szegény Oroszi visszajövet hűlt helyét találta a derék asszonynak! Semmi útbaigazító jelt nem találva, csaknem eszét veszté szive keserűségében, el is költözött rövid boldogsága színhelyéről a gálszéc.si adományozott hajlékba s évről évre várta feleségéről a birt, meg a visszatérést ! Sajna, 18 tavasz virágzott el, ugyanannyi komor tél zúgott el az idők végtelenébe minden kisebb eredmény nélkül, élte hiven a szomorú özvegységet. E hosszú idő alatt már már meg is deresedett, lassanként Istvánná lett, de azért reménykedett a sors jobbra fordulásában, nem nősült meg. Hanem a 19 ik esztendőben már nagyon is türelmetlennek találta az egyedüllétet, édesanyja is elhalt, szeretett volna keresni egy hozzáillő asszony-személyt, aki megossza az élet keserűségeit s ha nem is egészen, csak némileg is kiverje elméjéből a boldog múlt sorvasztó emlékeit ! Elgondolta, hogy beáll katonának, talán Elismert kitűnő minőségű LICHTHAN-féle alakú fekete és színes hifii!?-, urí-, leány- és iyermekcipök. Uri- es fiú kalapok, lapkák. Keztyük. Nyakkendők. Harisnyák. Zsebkendők, flap- és esőernyők. Leiiols!) szakisa hi iérnemüek és vászonáruk. — Leinaiyobb választékban. Pirnltzer József és Fiai áruházában Szekszárdon.
