Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-04-27 / 34. szám

3 n:4 április 27. _______TUEN VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 3­ik napján hozott azon határozatával, amellyel a pénztári tüdőbetegszanatórium létesítésére irányuló akciót kimondotta és ebbeli elhatározásának ko­molyságát egy tekintélyes vagyon lekötésével dokumentálta, tanúbizonyságot tett arról, hogy hivatásának magaslatán teljes megértéssel igye­kezik megvalósítani azokat az égetően sürgős feladatokat, melyeket az össztársadalom köz egészségügyi viszonyainak veszélye nélkül tovább elodázni nem lehet. Kétségtelen, hogy a tuberkulózis elleni küz­delem nem sorolható a kerületi munkásbiztositó pénztárak kötelező feladatai közé, mert a tüdő- vész terjedésének megakadályozása és betegeinek meggyógyitása első sorban is állami érdek lévén, e nemzetpu8ztitó veszedelemmel szemben, mindem neket megelőzve, a kormánynak kellene teljes erejével harcba lépnie. Mivel azonban — eddigi magatartásából Ítélve — az állam a tuberkulózis elleni harcot a társadalom kötelességének szereti tekinteni s mindössze csak . arra szorintkozik, hogy az ily irányú mozgalmakat kisebb-nagyobb összegekkel támogatja, másfelől, mivel köztudo másu, hogy e népbetegség éppen a munkásbizto- sitás intézményének gondozására bizott társadalmi osztály soraiból szedi legtöbb áldozatát: az igen tisztelt Közgyűlés az össztársadalmat fenyegető veszély nagyságát teljes mértékben megértvén, valóban a legmesszebbmenő áldozatkészséggel és a legnemesebben cselekedett akkor, amikor a tüdővész elleni küzdelemnek a pénztár egész te rületére kiterjedő rendszeres, iutézménzszerü szer­vezését és vezetését a saját legfőbb kötelességei közé sorolván, egy pénztári tüdőbeteg-szanatórium létesítését tűzte ki végcélul. Meg vagyok győződve arról, hogy a t. Közgyűlés- minden egyes tagja velem együtt a legforr bban óhajtja, hogy a tuberkulózis elleni küzdelemnek a múlt évi augusztus 3. napján ki­bontott zászlaját minél előbb győzelemre, az eszme megvalósitásának győzelmére vigyük, éppen ezért, amikor a pénztár szanatórium-bizottságának az akció további szervezésére vonatkozó javaslatát a következőkben előterjesztem, bizton hiszem, hogy azt a közgyűlés helyesnek és végrehajtandó nak fogja ítélni. A szanatórium-bizottság javaslata : Hogy a közgyűlésnek a múlt évi augusztus 3. napján hozott azon határozata, amely egy pénz­tári tüdőbeteg szanatórium I étesitését mondta ki, minél előbb megvalósítható legyen ; továbbá hogy a tuberkulózis elleni küzdelemnek az egész pénz­tár területére kiterjedő szervezésével e nemzet- pusztító veszedelem rombolásainak mérséklése és a lehetőséghez képest való megakadályozása tekin­tetében minél jelentősebb eredmények legyenek elérhetők, a szanatórium-bizottság föltétlenül szük­ségesnek tartja, hogy a további akció egyesületi alapon folytattassék. Ugyanezért az összes pénz­tári tagok és munkaadók, azonképpeu Szekszárd r. t. város és Tolnavármegye erkölcsi testületéi nek, társadalmi egyesületeinek, társulatainak és nemesszivü magánosainak bevonásával „Szekszárd- Tolnamegyei Munkásszanatórium-Egyesület“ el nevezés alatt egyesület volna alakítandó, amely­majd valamelyik ütközetben neki is megjut a halál, csakhogy az oknélküli pusztítás, meg az öldöklés nem állt természetében, vagy pedig elindul és felkeresi hitvesét ! Igen ám, de hát kitől kérjen útmutatást e. . . Hova és merre tart son ? . . . Úgy állott az élet utján, mint a pusztai fűz, magánosán, tanácstalanul. Végre is oda folyamodott Zólyomi János káplán uramhoz, hogy az esperesi vizitáció alkal­mából szabadítaná föl a venerabile traktus eddig tűrt keserves állapotából ! Zólyomi uram meg értvén a dolgot, egy alázatos instanciával járult a nagy tiszteletű Sénior ur elé, ki is Sátoraljaúj­helyen lakozott. Nem hiányzott a kellő tanúbizony­ság? igy a vizitátorok három hét múlva megad­ták az engedélyt az újra nősülhetésre, a miért is az egykori följegyzés szerint: ,,solvit florénos 2“ mint a hogy Miskolczi Csulak István esperes ur bizonyítja anno 1629, a szécsi látogatáskor. nek célját és működési körét az alakuló ülés által 1 megalkotandó alapszabályok fogják meghatározni. \ Az egyesületbe a pénztár kötelékébe tar­tozó munkaadók és biztosítottak közül azokat, akik önként belépni hajlandók, azokkal a kötele zettségekkel kívánjuk bevonni, amelyeket Koretzky János közgyűlési kiküldött ur lelkes és a leg­nagyobb elsmerésre méltó agilitása folytán a bizto­sítottak egy része önként fölajánlott. Ellenben mindazok, kik a pénztáron kivül állanak, akik tehát nem munkaadók és nem biztosítottak, az alapszabályokban megállapítandó bizonyos évi tagsági dij ellenében lehetnek az egyesület tagjai. A megalakítandó szövetség legfontosabb célja és hivatása az lenne, hogy mig egyfelől rendszeres agitációjával, valamint a befolyó tag­díjakból és a remélhető állami, megyei és városi szubvenciókból a szanatórium alapot növelje, más felől, ha azt szükségesnek találja és ha anyagi körülményei megengedik, alapszabályszerü jöve­delmeiből és ugyancsak az alapszabályokban meg­állapítandó módon, esetleg tüdőbeteg-gondozókat (dispensaire két) is létesítsen és tartson fenn. Kérjük ennélfogva a t. Közgyűlést, hogy a szanatórium bizottság fenti javaslatát elvben el­fogadni és a nevezett bizottságot a szövetség megalakítása körüli összes teendőkkel és az alap szabály tervezet elkészítésével megbizni szíves­kedjék. _______VÁRMEGYE.______ — Vizsgabizottságok. Az uj választási törvény értelmében az irás-olvasás megállapítá­sára a vármegye közig, bizottsága a vármegye területére az egyes bizottságokat a következő- kép állapította meg: 1. Szekszárd r. t. város területén működő állandó bizottság elnöke . Szentkirályi Mihály dr. polgármester, alelnöke : Janosits Karoly főjegyző, rendes tagjai : Török Ottó dr. v. ügyész és Paulies Géza all. gazd. szaktanító. 2. Dombóvári járás területén működő állandó bizottság (székhelye Dombóvár) elnöke : Nagy István főszolgabíró, alelnöke: Sörös József tb. főszolgabíró, rendes tadja: Kertész Lipót dr. járási orvos és Tóth Dániel áll. tanító. 3. Dunaföldvári járás területén működő állandó bizottság (székhelye Paks) elnöke : Rassovszky Julián főszolgabiro, alelnöke : Dőry Jenő szol- gabiró, rendes tagjai: Záboji Béla dr. járási orvos és Pákolicz Mihály községi el. iskolai igazgató-tanitó. 4. Központi járás területén működő állandó bizottság (székhelye Szekszárd) elnöke : Bajó Pál főszolgabíró, alelnöke : a járási szolgabiró, rendes tagjai : Steinfeld Béla árvaszéki ülnök és Máté József bátaszéki köz­ségi el. iskolai igazgató-tanitó. 5. Simontornyai járás területén működő állandó bizoitság (szék­helye Gyönk) elnöke : báró Jeszenszky György főszolgabíró, elelnöke a járási szolgabiró, ren­des tagja : Rothauser Izidor dr. járási orvos és Kring Ödön ág. h. ev. tanító. 6. Tamásii járás területén működő állandó bizottság (székhelye Tamási) elnöke: Szévald Móric főszolgabíró, alelnöke : Reich Oszkár járási tb. főszolgabíró, rendes tagjai ! Freyler Károly dr. járási orvos es Kindl Vilmos róm. kath. igazgató-tanitó. 7. Völgységi járás területen működő állandó bizottság (székhelye Bonyhád) elnöke : Perczel Béla dr. főszolgabíró, alelnöke : a járási szolga­biró, rendes tagjai: Schall Kálmán dr. járási orvos és Knábel Vilmos ág. h. ev. tanító. Jogos kívánságok. A magyar földmivelők ezrei országszerte nagyban készülődnek a junius 17-iki temesvári gazdagyülésre, Érthető ez a készülődés, mert hiszen a társadalmi munka az utóbbi idők folya­mán meglehetősen ellanyhult, Így azok a társa­dalmi szervezetek, amelyek hivatva vannak a földmivelő nép érdekeinek védelmére, a rendes napi munka keretén belül csak ritkán hallatják szavukat és alig számbavehető erővel adnak ki­fejezést azoknak a jogos kívánságoknak, amelyek teljesülését a magyar gazdaközönség évek óta várja, vagy amelyeknek teljesülését néhány év óta beállott különleges viszonyok teszik kívána­tossá. Okvetlenül szükség van tehat egy olyan alkalmi demonstrációra, amelyen a gazdaköz­vélemény a maga imponáló erejével nyilatkoz- hassék meg. Szükség van a lefojtott vágyaknak elemi erővel való megnyilatkozására, a jogos panaszok kellő nyomatékkai való előterjeszté­sére. Egy szóval szükség van arra, hogy a föld­mivelő nép tanulságot tegyen arról, miszerint szervezkedése nem pihen, hanem állandóan és erősen folyik és a földmivelőnép a maga szer­vezett mivoltában döntő tényezőjévé kíván lenni a gazdasági és társadalmi életnek. Azok között a kívánságok között, amelyek­nek a Temesvárott összegyűlő gazdatábor ki­fejezést akar adni, egy sincs olyan, aminek a jogosságát kétségbe vonni lehetne. Ezeket a kívánságokat nem emberek formulázták, hanem a gyakorlati élet és a közszükség adott azok­nak létet Nem csupán a gazdaosztály bolgogu- lása, hanem az egesz ország anyagi és erkölcsi jóléte függ attól, hogy e kívánságok oly mérték­ben teljesüljenek, mint ahogy ezt a gazdák óhajt­ják. Legfontosabb tálán e kívánságok között mégis az, mely a mezőgazdasági vámvédelem­nek eddigi mértékben való fenntartására irányul. Ez létkérdés a magyar gazdára nézve. Amikor ugyanis azt látjuk, hogy a nyugati országok minden könyöriilet nélkül elzárkóznak mező- gazgasági termékeink bevitele elől, nekünk sem szabad korlátnélküli utat engedni az idegen országok termékeinek. Nem szabad különösen azért, mert azok az országok, ahonnan a be­hozatal veszélye fenyeget, mezőgazdasági kultú­rában elmaradottak, a termények áranak le­szorításán kivül tehát egész csomó vessze- delmet is zúdíthatnak a magyar mezőgazda­ságra. A termékek árának csökkenésétől még tán kevésbé félnek, hiszen a mi termékeink jobb minősége mindig ellensúlyozóként hatna. Igen ám, de mi lesz akkor, ha a szabad behozatal lesülyeszti alacsony nívóra a mi termelésünket is ? ha szántóföldjeinket a pusztító növénybeteg- segek, állatállományunkat a ragadós b-tegségek megfertőzik, elértéktelenitik ? Hiszen ebben az esetben a mezőgazdasági termékek arának csök­kenése túlságosan problematikus. Utóvégre is ennek az országnak az éléskamrája a magyar mezőgazdaság, nem pedig a külföld, ha ezt az éléskamrát s az abban felhalmozott dolgokat ellepi a penész, akkor még százszorta inkább koplalunk, mint most. Fontos kérdése lesz a temesvári gyűlésnek a nemzeti birtokpolitika kérdése is. Ma, amikor a nemzetiségi veszedelmek tulon-tul felidéződ- tek, lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson gróf Károlyi Sándornak örökéletü mondása : akié a föld, azé az ország. Meg kell tehát tartani, vagy ahol már el­hódították, meg kell szerezni a földet a magyar­ságnak. Ez az alapja a magyar nemzeti föld- birtokpolitikának. Ez a birtokpolitika természe­tesen legyen demokratikus. Juttassuk földhöz mindenek előtt a dolgozó nép millióit, de adjunk földet azoknak is, akiknek hivatása a nép tár­sadalmi és gazdasági vezetése. Lehetetlen a két keze munkája után élő s a maga munkáját érté­kelni tudó elemeket szorosan hozzáfűzni ehez az országhoz, ha nem nyújtunk módot arra nekik, hogy az életet adó hantokból egy-egy rész a jogos tulajdonunkká legyen. A délvidék példája mutatja leginkább, hogy a szántóföldnek milyen átalakító ereje van, hogy a termőföld mennyire fel tudja ébreszteni s mennyire ébren tartja a nemzeti érzést és kifejleszti a hazához való ragaszkodást. A helyes, a nemzeti elet követelményeinek megfelelő birtokpolitika alapja lehet azután egész sereg olyan üdvös reform­nak, ami idővel megteremtheti a földmivelőnép magasfoku anyagi és erkölcsi boldogulását, jóletét. A folyó évre szóló előfize­tési pénzeket, valamint a hát­ralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadóhivatalhoz mielőbb be­küldeni. Sirolin "Roche” biztos gyógyhatást nyújt ka tarrhu soknál hörghurutnál,asthmanál, influenza után. Sirolin' Roche" kezdődő tüdőbetegséget Csírájában elfojt. Kellemes ize és az étvá= gyra való kedvező befolyása megkönnyítik a Sirolin "Roché-al való hosszabb kúrákat! A légzési szervek meghűléseit legbiztosabban a Siroun "Roche"- al kezelik. Ezért nélkülözhetetlen ezen elismert és bevált szer minden háztartásban. Szíveskedjék a gyógytárakban határozottan Sirolin "Roche - t kérni ■IIIIIIIIIIIIIIIMí®

Next

/
Oldalképek
Tartalom