Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-10-27 / 86. szám

XXIII. BX. évfolyam

86. szám

Szek^zárd. 1913 október 27.

Előfizetési ár:

Egész évre . . . . . 16 korona Fél évre ...... 8 >

Negyed évre .... 4 »

Egy szám ára .... 16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—H.

Szerkesztöseg :

Bezerédj István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Kiadóhivatal:

Béri Balog Ádám-utca 42. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Döry József f

Vármegyei közéletünknek egyik régi, oszlopos és érdemekben gazdag alakja: Döry József hunyta le szemeit.

Az újabb nemzedék alig ismerte már Dőry Józsefet és működését, mert régi idő óta betegeskedett és a nyilvánosságtól teljesen visszavonulva, dombóvári otthonában töltötte napjait.

Minden emberbaráti és kulturális mozgalomnak és intézménynek lelkes, melegszívű támogatója volt.

Kitűnő gazda volt, kinek mintagaz- cbságát már évtizedek előtt általánosan ismerték. Különösen a lótenyésztés terén ért el kiváló sikereket, a hires Dőry-ménest — bár ma már katonai kézen van — még mindig az ő nevén emlegetik s az, az ország határán túl is nagy hírnévre tett szert, úgy, hogy az orosz cár részére nem egyszer az ő lótenyésztéséből szerezték be a lovakat.

Hű és áldozatkész fia volt vármegyéjének. Fiatalabb éveiben tísztviselősködött is. Rövid ideig főszolgabirája volt az akkor még két részre nem osztott dombóvári járásnak.

Politikailag erős meggyőződéssel és következetességgel a szabadelvű, majd pedig a munkapárthoz tartozott és nagy befolyása és népszerűsége miatt évtizedeken át csak az lehetett a szakcsi kerület országgyűlési képviselője, aki az ő támogatására számíthatott. Hosszú időn át ő volt a szakcsi kerület szabadelvű pártjának elnöke. Betegeskedése alatt is élénk figyelője

volt közállapotainknak. Tanácsát mindenkor kikérték.

Dombóvári otthona hires volt vendégszeretetéről és a vármegye tisztviselői, minden hivatali kiszállásuk alkalmával, előleges bejelentés nélkül is, mindenkor az ő szívesen látott vendégei voltak.

Döry József már több mint tíz év óta betegeskedett. Néhány év előtt Herczel tanár szanatóriumában súlyos operáción ment keresztül. Állapota azóta majd jobbra, majd pedig rosszabbra fordult, miglen, szombaton délután, önfeláldozóan ápoló nejének karjai között kiszenvedett.

Halála a legszélesebb körökben őszinte és mély részvétet keltett. — Egy puritán, egyenes gondolkozásig nemes lelkű férfiúval ismét szegényebb lett az ősi vármegye.

Holnap, kedden d. e. 11 órakor helyezik el örök nyugalomra Zombán, a családi sírboltban :

Gyászba borult családja a következő jelentést adta ki :

„özv. jóbaházi Döry Józsefné szül. Geist Irma úgy a maga, mint, sógornői özv. báró Wim- mersperg Gusztávné szül. jóbaházi Döry Flóra, özv. jóbaházi Döry Vilmo&né szül. Karácsonyi Erzsébet, özv. jóbaházi Döry Dénesné szül. Jálics Irma, özv. Hőgyészy Béláné szül. jóbaházi Döry Ágota ós özv. Jálics Gézáné szül. jóbaházi Döry Elvira és a széleskörű rokonság nevében fájdalommal tudatja, hogy forrón szeretett jó férje, fivérük, sógoruk illetve rokonuk jóbaházi Döry József a III. oszt. vaskoronarend lovagja, életének 73-ik és legboldogabb házasságának 40 ik évében, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, október hó 25 én d. u. 4 órakor az Urban csöndesen elhunyt A boldogult bűit teteme 1913. év október 27-én, délelőtt fél lf órakor fog a rótn. kaih. egyház szertartása szerint, Dombó- váiott, a gyászháznál beszenteltetni és 1913. október 28-án, délelőtt 11 órakor, Zombán a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat a róm. katb. templomban, Zombán október hó 28-án, d. e. 10 órakor, Dom- bóvárott október 30-án, d. e. 9 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Dombóvár, 1913. évi október hó 25 én. Az örök világosság fényesked- jek neki.“

A nagy emberkereskedelem.

A kivándorlási láz sorvasztó betegségének mérges kelevényei immár odaát Ausztriában is fakadoznak. Kiderült, bogy a kedves, az osztrákok által támogatott „Kanadai Csendestengeri vasúttársaság“ (angol nevén röviden a „Canadien Pacific“ százezerszámra csempészte ki Ausztriából és Magyarországból a védköteleseket s mikor a létszám emelésre kerülne a sor, nincs kit be- serozni. No most már egyszerre észreveszik azt a nagy bajt, amiről egy évtized óta cikkezget- nek a magyarországi lapok, — de hát amig csak a magyar gazdasági érdekekről volt szó, addig bizony a füle botját se mozgatta senki. Most azonban a közös hadsereg van létalapjában megtámadva, igy lehetetlen észre nem venni a veszedelmet.

Most már egyszerre mindenki látja, hogy a Canadian Pacific az orosz politika érdekeit is szolgálta a saját magáé mellett. Most már tudjuk, hogy az amerikai angol társaság orosz rubelekkel is űzött világpolitikát, midőn hadköteleseinket átsegítő a gácsországi határokon, egyúttal eladó kis birtokaikra oroszországi vevőket is szerezve, hogy csak valahogy itthon ne maradjanak. De azt is tudjuk, hogy a „Canadieu^-nek az osztrák kereskedelmi miniszteriu •> előkelő hivatalnokai között volt sok támogatója, pártfogói közé pedig az uralkodó egyik —- komornyikjának a fia is tartozott.

Magyarországon a „Canadien Pacific“-nek nem volt emberkereskedelmi szabadalma. De volt ám az „Osztrák-Amerikai Hajóstársaság“-nak, mely Triesztből szállította a fehéreket.

A „Canadien“ székhelye Triesztben volt.

Hajdan és most.

Irta : Gockler György.

Magasan fejlett kulturéletet élünk. Büszkék vagyunk óriási haladásunkra, civilizációnk nagy eredményeire. Fölényesen, talán kicsiny lő mosoly- lyal is szemléljük a régen le.tünt idők emberé nek emlékeit, amiket múzeumokba hordtak ösz- sze. Mennyi mindenféle került már a régiségek raktárpalotáiba és milyen jó, hogy már oda jutottak !

*

Aki a szépségről és kedvességéről hires ne vés Nürnberg városában megfordult, el nem mulasztja, hogy be ne tekintsen abba az ötszögü toronyba, amely komoran emelkedik ki a város falai mentén, a középkori pompás, regényes Kaiser burg mellett.

Középkori kinzókamra van benne.

Némi elfogódottsággal, valami szokatlan nyomott érzéssel lépünk be és szinte félénken nézünk körül. De a komor környezetben hamarosan magára vonja figyelmünket egy kellemes megjelenésű szőke leány kedvesen csengő hangja.

Ö a vezetőnk.

Sorjában bemutatja a kiállított tárgyakat és felvilágosító megjegyzéseket fűz hozzá. És a dallamos női hangok mellett már nem is tetszik oly rémesnek a bilincseknek és béklyóknak csörgése, amint kezébe veszi.

< Gazdag gyűjtemény van itt együtt ujj- és lábszoritókbó), spanyol csizmákból; arrébb szuró- eszközök, vasfogók és csiptetők bőr- és husté- pésre ; alkalmas alakú csipővaB női mellek szaggatására ; külön eszközök fogkitörésre, körömtépésre, szemkitolásra.

Egy újabb csoportja az eszközöknek különösen a vallatásnál játszott szerepet. Csigák, kinyújtó és akasztó kötelek, nyujtókerekek. Ezek melleit egy kényelmesnek látszó szék, csakhogy hegyes szegekkel pazarul kiverve; mellette egy jókora teknő, ugyancsak szegekkel bélelve ; ebben néhányszor megringatták a konok tagadót, hogy az igazság eszébe jusson. — 0<t áll egy deszka-ló, egy élére helyezett és kiélezett deszka lap ; nyereg nélkül kellett azon ülni és a bizto sabb egy* nsulyozás végett mázsás vasakat kötöz tek a lábhoz. Csavarkészülék zárta el a kinzott- nak száját, hogy kiáltozni ne tudjon.

Egy másik csavarkészüléket mutatnak be Ezzel pedig kitátották az áldozat száját, hogy különös tölcséren folyadékot önthessenek belé, a mely a mámoros bűnöst kijózanította. Sok esetben a hideg, frissítő viz helyett forró olaj vagy tüzes ólom került a bűnös torkába, vagy az üdítő vizital olyan mennyiségben, hogy megfulladt az áldozat.

Megállunk egy sajátságos kalitkánál. Akkora, hogy egy ember kényelmesen elfér beone.

— Ebbe a pékeket és sütőket zárták, — mondja most már mosolyogva vezetőnőnk, — akik a megszabott súlynál kisebbre csinálták a kenyeret. Annyiszor mártották bele őket a folyó kidjáról a vízbe, ahány sulyrésszel megcsalták a közönséget. No ez üdvös rendszabály volt, de most még nagyobb szükség volna rá, gondoljuk mi, a kenyéruzsora áldozatai.

— Íme, ez a hordóalaku faalkotmány : szégyenköpeny. A bűnösnek nyakába akasztották és úgy sétáltatták a nyilvánosság előtt. A köpenyen épületes felírások, ezek óva intenek, hogy hasonló helyzetbe ne kerüljünk.

— Ez a nagy disznófej mocskos szájú

férfiak számára készült. Büntetésül a botrányt okozó férfiak fejére húzták és úgy állították pellengére. Kár -- teszi hozzá a kis szőke — hogy kivették a használatból ; még sok férfit lehetne vele tisztességre nevelni

Még újabb horzalmas szerszámokra leszünk figyelmesek. Kivégzéseknél használt eszközök sorozata következik : nyaktilók, bárdok, pallosok, mellettök a tőke ; teljes felszerelés a kerékbetörés végrehajtására és akasztási kellékek.

Vezetőnőnk legvégül az emberi kegyetlenség legborzalmasabb találmányát mutatja be.

Lámpást gyújt és szűk lépcsőkön követjük az emeleti sötét kamrába. A kamra közepén megvilágít egy álló női bábut, ez a hírhedt „eiserne Jungfrau“. Olyan, mint egy felállított múmia koporsó. Elől kétfelé nyilik, a szárnyas ajtókon kót-két hosszú szeg mered befelé. Ebbe az alakba szorosan beállították az elitéltet, arccal kifelé fordulva. Rácsapták az ajtót, mire a szegek bele- furódtak két szemébe és mellébe. A szerencsétlen áldozat addig maradt ebben a szörnyű helyzetben, inig ki nem adta lelkét.

Borzalommal hallgatjuk ezt az előadást, de vezetőnk igyekszik némiképeu megnyugtatni, hogy csak a legnagyobb bűnösökkel : árulókkal és lázadókkal szemben alkalmazták ezt a kegyetlenséget. És hogy ezeknek semmi nyoma és semmi emléke ne maradjon, a holttestet valamiféle gépezetben feldarabolták, a felapritott részeket a viz elmosta.

Még fölebb is megyünk, a toronyba. Megmutatják azt a tömlöchelyiséget, ahol alacsony, szűk vasketrecbe zárva töltötte az elitéit az időt addig, amig a vasszüzbe került.

Sokáig a látottak és hallottak benyomása alatt állunk, még akkor is, amikor a kerek Vestl