Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-08-14 / 65. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . . . .16 korona Fél évre ......................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A király Simontsits Elemér főispánt, saját kérelmére, állásától felmentette és Tolnavármegye főispánjává Kovács Sebestény Endrét nevezte ki. E királyi elhatározás nem hat meglepetésszerűen vármegyénk közönségére. Simontsits Elemér íőispán lemondását a bonyhádi kerület országgyűlési képviselőjévé történt megválasztása véglegessé tette és ez idő óta (junius 16.) felmentése, melyet ő maga sürgetett meg három Ízben, inkább már csak váratott magára. Kovács Sebestény Endre íőispánsága pedig a lemondás első percétől kezdve, mint azt már hónapokkal ezelőtt közöltük, bizonyosnak volt tekinthető. Simontsits Elemér felmentésével egy kiváló egyéniség távozik Tolnavármegye éléről, akit magas állami méltóságában is a vármegye tisztviselőjének tekintett mindenki. Az ő tisztviselői működése kimentésével félbeszakadt, de ez a működés lefolyásánál, a belőle sarjadzó, a közéletre áldásosán kiható eredményeinél, a társadalmi erőket vállvetett munkára ösztönző nemes példaadásánál fogva nem csak az ő nevét vonta be az érdem arany zománcával, de Tolnavármegyének is elismerést, dicsőséget szerzett. Jóleső megnyugvással láttuk őt vármegyénk kormányrudjánál, bízva az ő erős, ügyes kezében, törhetetlen akaratában, a közigazgatási gépezet pontos működésének biztosítására kifejtett szigorú ellenőrzésében, nagy koncepciókért lelkesülő és azokat megvalósítani tudó munkabírásában. És Simontsits Elemér, ha mint törvényhozó más térre viszi is át működését, ott is a mienk marad és uj működési körében még az eddigieknél is hasznosabb szolgálatokat tehet“és fog is tenni vármegyénknek és vármegyei közéletünknek, melynek irányításában az ő vezető, szervező képességeire nagy feladatok és sikerek várnak. Ebben a meggyőződésben, bár távozik tőlünk, nem búcsúzunk tőle, hanem legjobb kivánatainkkal kisérjük a törvényhozás termeibe, melynek küzdő terét a szenvedélyek feldúlták ugyan, de az igazságos fegyverekkel vívott harc, a tudáson és becsületes meggyőződésen alapuló munkásság, a nép bajait ismerő és azokat orvosolni akaró kezdeményezés ott is' megtenni gyümölcseit, eredményeit, melyekben Simontsits Elemérnek bő osztályrésze lesz. Kovács Sebestény Endre főispáni kinevezése megyeszerte nem csak közmegelégedést, hanem őszinte örömet és megnyugvást kelt. A király kegye és a kormány bizalma benne oly férfiúra szállt, aki vármegyei közéletünknek évtizedek óta munkás tagja és akinek puritán egyszerűségénél csak az önzetlensége nagyobb, mellyel a vármegye ügyeinek szolgálatában, mint igazi nobile officiumban, oly példásan vett részt. Díszes állásában, melyben oly sok kiváló férfiú előzte meg, bizalommal üdvözöljük, azzal a jóleső reménnyel, hogy főispáni működése a tisztviselői kar és a vármegye közönségének egyetértő, céltudatos munkásságával vármegyénk ügyeit úgy társadalmi, mint különösen közgazda- sági és forgalmi téren eredményesen előbbre fogja vinni, amely magasztos célra a vármegyei közélet minden tényezőjének pártkülönbség nélkül lelkiismeretesen közreműködni — kötelesség. Meggyőződésünk, hogy az uj főispán, ki vármegyénk közügyéit személyi és egyéb kérdéseit, régi tapasztalatok és megfigyelések alapján a legközvetlenebbül ismeri, a kormány és mondhatni a vármegye közönségének harmonikus bizalmából elfoglalt uj állásában és hatáskörében vármegyénk kulturális és gazdasági érdekeinek szolgálatában és fejlesztésében az ő mindenki előtt rokonszenves egyéniségét jellemző igazságszeretettel, tapintattal és bölcs tárgyilagossággal közhasznú és áldásos működést fog kifejteni. Ebben a szilárd meggyőződésben őszinte tisztelettel és hazafias bizalommal köszöntjük vármegyénk uj főispánját és szívből kívánjuk, hogy a közügyeknek szentelt tevékenységét teljes siker koronázza. A vármegyei autonómia. A közigazgatás államosítása régóta megérett, rendezésre váró problémája ez országnak. — A megoldás kétségtelenül bizonyos korlátozását jelenti az autonómiának, de olyan korlátozását, a melyet maga a gyakorlati élet követelt meg, A közigazgatási tisztviselőnél nem elég az, bogy jogi, mérnöki és orvosi diplomája legyen, ezenkívül még szakszerűen kell értenie ahhoz a köz- igazgatási ághoz, melyben működik. így értette- ezt maga a jogtudomány is akkor, amidőn a törvényhatóságoknak autonómiát adott. Azt gondolta a jogtudomány, hogy az autonómia minden hivatalba olyan tisztviselőt fog állítani, aki a maga szakmáját jól érti, akinek már a nevelése, az egyénisége, a vérmérséklete egyezik a hivatalával járó kötelességével. Helyhez kötött és éghajlati TÁRCA. Pöstyéni levél. „Amit a természet az élet kényelmessé tételére más országoktól megv'ont, azt bő marokkal ajándékozta oda Magyarországnak, de talán éppen ezért nem becsülik meg a magyarok az ő természeti kincseiket, pedig, hogy a magyar fürdők és források legelsők legyenek a világon, ahhoz ne n kell egyéb, minthogy e helyeket ismertebbé tegyék.“ Ezeket a sorokat Krancz természettudós irta, már az Urnák 1777. esztendejében, egy Pöstyénről szóló müvében s Uram bocsá’, menynyire ismerte már akkor is a magyarokat. Ha ilyen tájt, nyaralás, fürdőzés idején, Kölcsey Ferencünk feltámadna, még egyszer elmondaná : „Szerte nézett és nem leié bonját e hazában“, mert a bácskai kúriáktól egészen a lipótvárosi palotákig, minden fészek üres, kirepültek a madarak messze idegenbe, Tirolba, Svájczba, tengerhez és Isten a megmondhatója, hogy még hová. — Hát hiszen, akit valamelyes nyavalya arra kény szerit, hogy csakis külföldön található gyógyforrásnál vagy magaslaton keressen gyógyulást, még csak hagyján, Isten neki ; de faár, aki csak azért hagyja itt ezt a szép országot, hogy ősszel kevéiyen hivalkodjék vele, külföldön nyaralt, az már igazán nem mehet jó magyar ember számba. Mert, ha nyaralni, pihenni akarunk, — igazán mondom, — nem találja meg az ember sehol a Tátra vadtegényes domboldalának fenyőillatos balzsamát és nem találja meg széles e világon a Vaskapunak vagy a Dunajec- nak festői tájképeit, de még csak a Balatonnak vadhullámos tajtékozását sein. — De hogy aztán idegenben keressen gyógyitóforrást, amit idehaza is megtalál, ezt már semmikép sem lehet igazolni. Amikor a bus, borongó őszi szellő, meg a sistergő levelek fonnyadása hazakergeti ezeket a hűtlen magyarokat, ahelyett, hogy vezekelve bün- bánólag megcsókolnák a hazai föveny minden homokszemét, nagy garral, gőgösen hirdetik : a magyar fürdők drágák ; és ilyenkor sem mondanak egészen a valóságnak megfelelő dolgot ; az üdülés, nyaralás luxus, ezt meg kell fizetni ; s itt legfeljebb azt lehetne mondani, hogyha már el- költjük a drága pénzt, joggal legalább annyit követelhetünk, hogy nyújtsanak is érte valamit, vagyis ejtsék módját annak, hogy magunkat e néhány hét alatt jól érezzük, otthonosan, kedélyesen. Hát mi tagadás benne, itt már akad egy kis bökkenő is és ha igazak akarunk lenni, akkor bezzeg édes-kevés helyet találunk, ahol drága pénzen kellemessé tudnák tenni a nyári tartózkodást. S éppen ezért, amikor az ember Pöstyén- ben tartózkodik, úgy érzi magát, miniha a sokat gáncsolt Magyarország közepette egy darab nyugateurópai pont.n lenne. Vagy 22 esztendeje lehet, amikor a pöstyéni uj gazdálkodás megnyitása ünnepén széjjelnéztem és szinte akaratlanul kérdeztem magamtól : Ezekbe a viskókba jöjjön az ember, ezekben a fakó fürdőkben gyógyuljon az ember és ezek között a toprongyos tót atyafiak között érezze jól magát az ember ? S mi lett az uj aera alatt ebből az elhanyagolt fürdőből ? 1505 ben már emlegetik a Vág csodálatos iszapjának szinte bűvös hatását; 1836 ban építették az Erdődyek az első oszlopos fürdőházat f~ de évszázadokon át sem haladt annyira s olyan mértékben, mint az utolsó két évtized alatt. Igazi világfürdő lett. Világraszóló gyógyító hatásáról nem is szólva, hatalmas fogadói, modern fürdőházai, őserdőszerü parkjai s célirányosan vezetett társas élete olyan, hogy semmiféle európai fürdő versenyétől nem kell félnie. Wiesbaden ben nem egy magyar emberrel találkoztam, akik odarándulnak s nem tudják, hogy Pöstyén nemcsak gyógyhatás tekintetében, hanem szépsége és kényelmessége tekintetében sem áll mögötte ; s amikor mostanában megnéztem a Thermia Palace meg a Royal fogadó halijait, csarnokait, terrasszait, társalgóit, tánctermeit és lakószobáit és amikor csodálva és gyönyörködve néztem az Irma fürdő és a Fereocz József- fürdő modern, kényelmes és hygienikus berendezéseit, összehasonlítottam Oszteude vei, St. Moritz-al, Lucern-nel, vagy Nizzá val, bizony-bizony mondom, Pöstyén javára dőlt a mérték nyelve. Csakugyan egy darab Nyugat-Európa a maga előrehaladt kultúrájával, a maga megfinomult ízlésével és a maga öntudatos hygienájávai. Persze, csak arról essék szó, hogy Pöstyén nem a régi patriarkális világbeli magyar fürdő, hanem berendezésében, rendszerében és társas életében teljesen világfürdő, mert, hogy a gyógy- hatásban kerek e világban nincs hozzá fogható fürdőhely, ezt merőben felesleges megirni; erre vallanak azok az amerikaiak, angolok, oroszok és mindenféle natióbeli fürdővendégek, akik mankón jöttek Pöstyénbe s egy két év után a Ther- mia-Palace Hotel vagy a Royal fogadó reunióia—
