Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-07-28 / 60. szám
L.iuiii<vicc>i ár; Egész évre . . . . . 16 korona Fél évre ......................8 » Ne gyed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. tfe&jelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24- — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A jövő Dunája. Pár évvel ezelőtt magvas tanulmány jelent meg e lap hasábjain és külön kiadásban „A senki Dunája“ címmel, ifjú Leopold Lajostól, a Persztizs cimü könyvnek azóta Angliában is ismert szerzőjétől. A közlemény sok igazsággal, frappáns és találó példákkal mutatta ki azt az ős magyar élhetetlenséget, amellyel a legnagyobb természetadta szállitóerőt képező öreg Dunánkat olyan barbár cinizmussal negligáljuk s szállító energiájának nagyobb kiaknázása érdekében úgyszólván, semmi számottevőbb lépést sem teszünk. A szép közlemény szélesebb körökben is érdeklődést keltett s ha jól emlékszünk vármegyénk, kapcsolatban a Sió hajózhatóvá tételével, felirat alakjában, tett is valami lépést az akkori kormánynál, ezért a mi elhanyagolt öreg Dunánkért. A kérdés azonban azóta ismét csak elaludt. Hasztalan siránkoztunk elvesztett kesely üsi hajóállomásunk visszanyerése végett is, bizony a gőzhajó ma is messze elkerüli Szekszárd határát. — Megkezdték ugyan a Sió szabályozását, de hát hogy mikor fejezik be, azt a jó ég tudja. Nálunk ugyanis meglehetős ötletszerűséggel folyik az a fajta vizszabályozási munkálat. Minden attól függj hogy mely vidékről való férfiú ül a földmivelési, vagy kereskedelemügyi miniszteri székben. így például a most távozott földmivelésügyi miniszter a sokkal jelentéktelenebb Sajó szabályozást portálta minden erővel s inkább a patriájabeli Putnok mezőváros vasútállomását —pavkiroztcitta 40—50 ezer Graveflotte 1870. augusztus 18. Irta: Dr. Szalay László. A Rezonville és Mars, La Tour tói visszavonuló francia hadsereg, habár vesztesnek épen nem is lehetett mondani, mindazonáltal a rendkívüli nagy emberveszteségek, az egész napon át tartott véres küzdelem folytán, látva a saját hadvezetőségének gyámoltalanságát és tehetetlenségét szemben a németeknél megnyilatkozó nagy határozottsággal és gyors cselekvési képességgel, erkölcsi erejében kétségtelenül nagy megrázkódtatást szenvedett. Barainenak, mint tapasztalt katonának ez a körülmény természetesen nem kerülte ki figyel mét és hozzá még abban a tévhitben is élt, hogy 16-án nagy ellenséges túlerők ellen küzdött, nem akarta többé kitenni kétségtelenül sokat szenvedett hadseregét a nyílt síkon vívandó küzdelem esélyeinek. Csaknem egészen Metz falai alá vonult vissza abban a reményben, hogy a hatalmas erődök messzehordó ágyúinak védelme alatt egy természettől is erős, de azonkívül mesterségesen is megerősített hadállásban a csapatok ismét összeszedik magukat s amellett Metz közelsége az élelmi és lőszerkészletek kiegészítését könnyen lehetővé is teszi. Ha azután ebben a megerősített hadállás- oan sikerül neki a poroszok támadásait visszaverni, győztes csapatokkal könnyebben kísérelheti neg a _ Verdun iránybani elvonulást. Összevonta tehát körülbelül 120.000 főnyi ieregét -az'Áman villers és Plapavülle közötti husikon. Uj hadállását a fent említett természe- es és mesterséges erősségen kívül még a rendkívüli tömörség jellemezte. Az egész hadállás lossza homlokvonalban 10—12 kilométer volt. korona költséggel, mintsem, hogy a szekszárdi csatorna — kikötőre gondolt volna. Node, ha lassan folyik is a Sió szabályozási munkálat, -mégis csak történik valami s hogy milyen nagyfontosságu nemzetgazdasági kérdés ez, semmi sem mutatja jobban, minthogy ezzel kapcsolatban ismét reáterelődik a kérdés a mi jó öreg Dunánkra. Egyik tekintélyes fővárosi lapban olvassuk, hogy „Balatoni Hajógyár Részvénytársaság“ néven vállalat van alakulóban, mely evezős, vitorlás és motoros csónakot, továbbá hajót akar gyártani és forgalomba hozni. Hogy mi érlelte ezt a kérdést idáig, azt a következők mondják el. A viziut kihasználásának az eszméje régen kisért, néhai Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter volt az, aki kijelentette, hogy a helyiérdekű vasutak támogatása helyett a jövőben nagyobb gondot kell fordítani az államnak viziutaink fejlesztésére, a hajózási viszonyok megjavítására és mesterséges csatornák létesítésére. A legnagyobb folyókon, a Dunán is hiányos a hajóforgalom. A közlekedést föntartó társaságok, mint részvénytársaságok működnek és érthető, hogy kikapcsolják a forgalomból azokat a helyeket, a melyek személy- vagy áruforgalma nem kecsegtet nagyobb nyereséggel. Igen nagy községeket, mint Budafokot, Szekszárdot, Soltot éppen e miatt kapcsolták ki a forgalomból s van igen sok dunamenti község, melynek fejlődését a hajóforgalom hiánya akadályozza meg. — De érthető a társaságoknak ez az álláspontja, mivel a gőzüzemű hajójárat önköltsége túlságosan nagy, azonkívül a part szabályozatlansága Eleve lehetett sejteni, hogy az ütközet igen véres lesz és hogy a tüzérség fog abban mindkét részen domináló szerepet játszani, A csapatok elhelyezésénél azonban Baraine nagy hibát követett el mindjárt kezdetben. Ő t. i. balszárnyára, amely a metzi fortok (erődök) egyikére támaszkodott, helyezte el legnagyobb számú és pihent csapatait, összesen bárom hadtestet és a császári gárdát, holott a kifejlődő küzdelem súlypontja a jobb szárnyon, Amanvillers és Saint Privat falvak közötti térségen volt, mert ezen keresztül vezettek azok a közlekedési utak, amelyeken a francia sereg Metzből még elvonulhatott. Ide pedig Caurobert és De Ladmirault hadtesteit állította Baraine, amelyek a 16 iki küzdelemben oly sokat szenvedtek. A haditörvényszék előtt, hol Baraine marsall fényesen indult katonai pályája oly tragikus véget ért, bírái szemére is vetették neki ezt a körülményt, azt állitván, hogy a rezonvillei és gravellottei óriási véráldozatok teljesen hiábavalók voltak, mert Baraine siker esetén sem távozott volna Metzből. A porosz badvezetőség, melynek épen kapóra jött a francia hadsereg Rezonvilletől való Önkéntes visszavonulása, sietett a 16-iki küzdelemben megritkult csapatainak pótlására. E végből gyors parancsokat küldöttek a második hadsereg, a küzdelemben még részt nem vett hadtesteinek, valamint a gárda hadtestnek is, hogy erőltetett menetekben siessenek Mars La Tour- hoz, egyúttal pedig siettek az élelemben és lő szerben augusztus 16 án náluk is beállott hiányt pótolni. 17-én a hajnali órákban Vilmos császár és Moltke is a harctérre érkeztek és a pompás miatt a gőzhajók nem köthetnek ki. Egyszeriben segítve lenne a bajon s a községek egymás között való közlekedését is csak motorhajók járatásával lehetne megoldani. Egy másik szempont, mely ennek az alakuló hajógyárnak fényes jövőt biztosit, a Balaton elhanyagolt volta. Igazi életet, a minőről a magyar tenger rajongói álmodoznak, csak a hajó- és csónakközlekedés teljes kifejlődése adna a Balatonnak. Régen kínálkozó nagy föladatot tölt tehát majd be a Balatoni Hajógyár Részvénytársaság, amely gyár 200.000 korona alaptőkével indul meg és alapításában résztvesz a John J. Thornycroíf & Co. Limited hírneves angol cég, melynek főnöke itt járt nálunk s a tapasztaltak alapján hajlandónak mutatkozott a gyár műszaki berendezését elősegíteni és az általa gyártott motorok gyártását nálunk is megengedte. A részvénytársaság telepe a Balaton partján, valószínűen Siófokon lesz, miután a Balatonon máris nagy számban közlekedő vizi- jármü teleltetése, tatarozása és festése a hajógyár üzemi költségét részben fedezné. Az akció élén Breuer B, Armand gépész- mérnök áll. Amint tehát látszik, egy nagy jövő perspektíváját nyitja meg ennek az uj részvénytársaságnak a megalakítása, amely különösen minket szekszárdiakat s tolnamegyeiket érdekelhet első sorban. Ha elkészül is a «Sió-csatorna, vele a szekszárdi hajókikötő s a tolnai holt Dunaág szabályozása, kétségtelen, hogy nem a nehéz járású nagy hajók kapcsolják be ez elhanyagolt vidéket az öreg Dunán könnyen lebonyolítható világkereskilátást nyújtó Fravygniji magaslatról igyekeztek a helyzetről tájékozást szerezni. Sem innét, sem a beérkezett járőri jelentésekből többet, mint azt, hogy a franciák Metz felé visszavonultak, megtudni nem sikerült, a francia badvezetőség további szándékai tekintetében a porosz főhadiszálláson teljes homály uralkodott. A déli órákban kémszemlékről visszatérő katonák és tisztek egyértelműen jelentették, hogy Aman villers falu s az azt környező erdők francia csapatoktól erősen meg vannak szállva. Világos volt ebből, hogy a francia hadsereg, habár az augusztus 16-iki harctértől kissé távolabb is vonult, de még mindig harcszerü felállításban maradt s hogy Metz felé előrenyomuló német seregnek kétségtelenül erős ellenállásra kell számítania. A porosz badvezetőség még mindig a legnagyobb aggodalomban volt, hogy a franciáknak végül mégis sikerül Verdun irányában elvonulnia s azért az augusztus 18-án megvívandó újabb nagy csata tervének megállapiássánál különösen erre a körülményre voltak figyelemmel. Fi végből az amanvillersi francia hadállással szemben, melyről csak a harc folyamán sikerült megállapítani, hogy Saint Privat falun is túl terjeszkedik a porosz badvezetőség, a saját balszárnyán o teljesen pihent hadtestet, köztük a gárda hadtestet, tartalékul a 16 diki harcban megviselt X. hadtestet állitotta fel. Ezekre nehezedett a döntő akció súlya, mig a Gravellotte körül elhelyezett hadtesteknek célja az ellenség foglalkoztatása és minél több erőnek lekötés'e volt. A balszárny vezérletét a németek a múlt hadjáratban is a már annyiszor kipróbált Frigyes Károly hercegre bízták.
