Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-07-28 / 60. szám
2 1913 Julius 28, kedelmi forgalomba, de a kisebb hajójáratok. Azon kell tehát lennünk, hogy ezek az apró, fürge motoros hajócskák, mint a petyhüdt vérerekben a piros, életet jelentő vérsejtecskék minél inkább elszaporodjanak. Tolnavármegye és SzeksZárd város közönsége kisérje ezért figyelemmel az alapítási mozgalmat s erkölcsileg, sőt anyagilag is támogassa azt. Ezen kívül újra, meg újra sürgetni kell a szekszárdi hajókikötőt, a tolnai holt Dunaág gyors szabályozását. Szekszárd és ez a közlekedési eszközökben elhanyagolt országrész csak igy juthat egy kis levegőhöz. Ha mindent megteszünk, a jövő Dunája akkor nem lesz a „senkié“, de édes mindnyájunké, felismert s kihasznált örök energiája áldása a nagy világba gravitáló iparnak és kereskedelemnek. B. Országos igáslőkiállitás és vásár Budapesten. Általános régi baja a magyar közönségnek a külföldi árukhoz való csökönyös ragaszkodás. Úgy vagyunk vele, mint a részeges ember az az itallal. Nem tud róla leszokni, bármennyire akarná. Es mi sem tudjuk levenni tekintetünket a külföldről, ha reá is fizetünk a nemzeti vagyongyarapodás szempontjából költséges kedvtelésünkre. Ez a tapasztalat lebeghetett Budapest Székes- főváros közönségének és az Országos Magyar Gazgasági Egyesület vezetőségének szeme előtt, midőn a mindinkább fejlődő és szép jövő előtt álló magyarországi igáslótenyésztés jövedelmezőbbé, tétele szempontjából elhatározta, hogy az igásló anyagnak Budapesten központi piacot teremt. Hisz mindenütt a világon már arra törekednek a gondolkozó nemzetek, hogy a gazdát, a tenyésztőt közelebb hozzák a fogyasztóhoz. Mi sem lehet fontosabb tehát az igáslótenyésztő gazdaközönség szempontjából, minthogy egyrészt a főváros iparvállalatai, nemkülönben a hazai köz- és mezőgazdasági intézmények igás’.ószükségletuket egy különleges kiállítással egybekötött vásáron és lehetőleg hazai lótenyésztő forrásokból közvetlenül szerezzék be, másrészt meg, hogy dij ázások kai, valamint e lóanyag kedvező értékesítésével az e fajta lovak országos tenyésztését serkentőleg előmozdítsák. Közismert tény a szakemberek körében, hogy a külföldi, főleg osztrák, nagyobb lókereskedő cégek valósággal elárasztják ügynökeikkel a Sopron-, vas , zala-. somogy-, tolna-, baranya- és bácsmegyei igáslovakról messze földön hires tenyészkerületeket s lenyomván az árakat, száz és száz számra viszik ki a Magyarországon biten} észtett elsőrangú munkabíró lóaDyagot a kül földre, hogy azután nagyrészben, mint hamisítatlan Az ezen ponton küzdő porosz csapatok száma 100—120 ezerre becsülhető 40—50.000 franciával szemben. Az első összeütközés a porosz és francia csapatok között a porosz balszárny és közép érint kezési pontján, Vernevillenél történt a IX. német hadtest csapatai és de Ladmirault francia tábornok előretolt oszlopai között Annak a gondtalanságnak és könnyelműségnek, mellyel a franciák ezúttal is az augusztus 16 iki végzetszerü tapasztalatok dacára, nyugalmukat élvezték, volt következménye, hogy a németek teljesen meglepték és a legnagyobb zavarba hozták a felkészületlen nagy francia tábort. Erős tüzérségi harc fejlődött ki bevezetésül arra a nagy küzdelemre, amely eldöntötte a francia rajnai sereg sorsát. Á porosz hadvezetőség, mihelyt egyszer megállapította, hogy a francia jobb szárny támaszpontja Saint Privat falu, gyorsan hozzálátott tervbe vett döntő akciójának kiviteléhez. Elhatározták, hogy a francia jobb szárnyat egy nagy ívben megkerülik, benyomják és középhadára vetik vissza, miáltal végleg megszakítják a francia had seregnek a külvdággal való összeköttetését és Metz falai közé szorítják. Addig is, inig a megkerülést végző XII. hadtest, amely csaknem kizárólag szászokból állt, akcióba léphet, a gárdák által homlokban erős támadásokat intéztek Saint Privat és Amauvil- lers falu ellen. A porosz gárdának nehéz feladat jutott osztályrészül. A massiv épületekből álló, magas kőfallal körülvett Saint Privat a védelemre rendkívül alkalmas s a mellett nehezen megközelíthető volt, mert előtte 5—6 kilóméternyire mérsékelten lejtős TOLNAVÁRMEGYE óm a KÖZÉRDEK pinzgaui, mecklenburgi, móri s több fajta lova kát minél drágábban varrják a hozzájuk forduló, itthon már csak kevésbé jó anyagban, válogatható lótartó közönség nyakába. Íme a nagy, meg- szivlelésre méltó, szörnyű csalódás! A hires külföldi igáslovak jórésze magyar származású. Ezt a külföldi patentot kell a magyar közönségnek önámitásból megfizetnie. De figyelmet érdemel az igáslókiállitás a mezőhegyesvidéki tájfajta lótenyésztők szempontjából is, kik mint nónius tenyésztők a legjobb melegvérű igáslóanyaggal rendelkeznek. Ezekre a nemzetgazdasági szempontból rendkívüli fontossággal biró jelenségekre valló figyelemmel kell különös szeretettel felkarolnia, saját anyagi haszna előmozdítása céljából is, az igáslótenyésztő gazdaközönségnek a székesfővárosi Tattersall-telepen, szeptember hónap 6—10 napjain rendezendő, díjazással egybekötött országos ig' slókiállitás és vásár eszméjét s a kiállításon való tömeges részvételével meg kell mutatnia, hogy Magyarország bátran felveheti a versenyt az igáslótenyésztés terén is külföldi szomszédaival. A kiállitásou és vásáron való részvétel semminemű külön megterheléssel nem jár. A lovak vasúton való szállítására a kereskedelmi minisztérium viteldijkedvezményeket ad s úgy ezt, mint a szabályszerűen kiállított fuvarleveleket az érdekeltek idején kézhezkapják. Ezen kívül, ha a lovakat a vásáron el nem adnák, visszaszállításukról ingyen gondoskodnak. A bírálóbizottságnak élén a főváros vezetőségén kívül az ország legkiválóbb lótenyésztői és szakemberei állanak. A kiállítók kitüntetésére báró Ghillányi Imre földmivelésügyi miniszter értékes tiszteletdiján kívül több értéktárgy áil rendelkezésre. Jelentkezéseket augusztus 25 ének, déli 12 óráig fogad el a Tattersall igazgatósága (Budapest, X., Kerepesi ut 7—11.) s ugyancsak ide kell fordulni bővebb tudnivalókért is. Az igáslótenyésztő magyar gazdaközönség ügybuzgóságán fordul meg a II. Országos Igáslókiállitás és Vásár sikere. Érzések. Lelkem k hajtva kietlenek honába Hol fáradt mezők színtelen virága Termi hervadó kelyhében a mézet, Mely keserűbb, mint száz asszony-igézet, A semmiért él s csüggedten tanyáz, Szemében valami színtelen varázs, Sivár szemmel néz e rideg tájra, Hol vesztes szivek megharcolt csatája Nyomán zokogva kél a fájó ének . . . Osztályosa lennék e gyászos zenének! Hol a hegedt sebek kínnal felszakadnak, Sebzett részükön vérszálak fakadnak, Szépröptü utjokban itt akadt remények Csendes, háboritlan haldoklást remélnek, S himporfosztotta szegett szárnyukon Töretlen siklik le a napsugár Szivárványszinük halvány ködbe vesztik, Végső sóhajuk messze elmenesztik, Hói kezdődik az örök kálvária . . , terület terület el, a melyen az előrehaladó csapatok semmi védelmet nem találtak. Az akció Saint Marie aux Chenes falunak, mely Saint Privátnak mintegy erővédül szolgált, a porosz gárdák által rohammal való elfoglalásával elég kedvezően indult meg. Előjátéka volt ez azonban csak annak az óriási küzdelemnek, mely Saint Privat és Äman- villers faluk birtokáért lefolyt és a melyben a porosz gárda, igaz, hogy összlétszáma csaknem felének elvesztése árán, soha nem múló hírnevet szerzett magának. Az amúgy is sok kockázattal járó vállalkozást végzetes kudarc élhette volna, ha sikerül a franciáknak a balszárnyról segéd csapatokat áthozniok, azért ezt megakadályozandó, minden módon el kellett terelnie a francia vezetőség figyelmét erről a tervbe vett akcióról. E végből a Gravellottnál elhelyezett hadtestekkel egyidejűleg általános előnyomulást kíséreltek meg, a Moscau és Point du Jour majorok között már természettől is igen erős állásban levő francia balszárny ellen. Ez a támadási mozdulat Sebeimetz tábornok elhamarkodása folytán csaknem végzetes katasztrófára vezetett, csalikét hesszeni üteg önfeláldozása és az a körülmény, hogy a franciák a csúnyán megtizedelt poroszokat nem üldözték, tette lehetővé, hogy a porosz hadvezetőség újabb csa patoknak a harcvonalba tolása által a rendet ismét helyre tudta állítani. Előnyomulásról azonban ezen a ponton többé szó sem lehetett s a sötétség beálltáig mindkét részen csak a tüzérség folytatta a harcot. Annál hevesebben gyűlt ki ekkor már a harc Saint Privat és Amanvillers körül. HÍREK. — Személyi hírek. Bezerédj Pál vbt. tanácsos, orsz. selyemtenyésztési n iuiszteri meghatalmazott a mai napon haza utazott Reichenhallból, hol pár héten át nyári üdülésen volt. Kurz Vilmos árvaszéki elnök, kir. tanácsos 6 heti szabadságra ment, melyből 4 hetet Karls- badban tölt el. Tihanyi Domokos nyug. tanfelügyelő, kir. tanácsos folyó hó ol-ikén érkezik haza Marien- badból. Dr. Kiss Ernő vármegyei tiszti főügyész nyári üdülésre családjával Balatonvilágosra utazott. — Kinevezés. Tilas József a szekszárdi államilag segélyezett polgári fiúiskolához segédtanítóvá kineveztetett. — Egyházmegyei közgyűlés. Hátai Endre esperes, Szilassy Aladár gondnokkal egyetértőleg, a tolnai ref. egyházmegye rendes közgyűlését szeptember hó 9-ére, a vármegyeház nagytermébe, délelőtt 9 órára, — a bírósági üléseket pedig szeptember hó 10 éré, a szekszárdi egyházközség tanácstermébe, ugyancsak 9 órára tűzte ki. — Áthelyezések. Krompaszky Ede, turócz- szentmártohi állami polgári iskolai rendes tanító a szekszárdi polgári fiúiskolához helyeztetett át. Krompaszkyné Gerencsér Róza turócz- szentmártoni állami polgári iskolai rendes tanitónő a szekszárdi polgári leányiskolához helyeztetett át. Drevey Erzsébet szegedi és Márkus Erzsébet szekszárdi polgári iskolai tanárnők kölcsönösen áthelyeztettek. — Előléptetés. Szabó József dunaszent- györgyi ref. IV. sorszámú tanító a II. sorszámú állásra léptett.etett elő. — Tanitóválasztások Az apari rk. osztálytanítói állásra Würtz Jakab, a bölcskei ref. III. sorszámú állásra Molnár Dezső, a dunaszent- györgyi ref. III. sorszámú tanítói állásra pedig Ekly Mária választatott meg. — Áthelyezések a mávnál. A máv igazgatósága Rácz Vilmos dombóvári fütőházi főnököt Fiúméba, Karker Rezső kaposvári fütőházi főnököt pedig Dombóvárra helyezte át. — Járvány-ellenőrzés és a kézbesítés. A szekszárdi járványbetegek ellenőrzése, mint azt annak idején közöltük, a rendőrségre bízatott. Ez ellen már akkor aggodalmaink voltak, amelyek azóta csak erősbödtek és amelyek elhallgatását kötelességmulasztásnak tartanók. A szekszárdi rend- őrüb ugyanis nemcsak ellenőrzik a vörhenybete- ges házakat és a temetéseket, hanem közben kézbesítenek is. És pedig nem úgy, hogy az ellenőrző teendők végzése után fertőtlenítik magukat és úgy kézbesítenek, hanem bemennek a piroscédulás házakba, ott az ellenőrző szemlét megtartják és nyomban a szomszédos házakban leadják a kézbesítendő iratokat, idézéseket. Hát ez egyszerűen képtelen állapot, melyen okvetlen változtatnunk kell, mert ily módon maguk a járvány ellenőrzésére kirendelt rendőrök terjesztik a járványt. Azt se tudjuk megérteni, hogy Az első rohama Amanvillers ellen a gárda- vadászzászlóaljnak szomorúan végződött. A zászlóalj megsemmisült, a tisztek mind elestek, egy zászlós vezette ki a töredékeket a tüzből. A Ferenc és Auguszta gárda ezredek létszámuk felével fizették meg, hogy Saint Priváthoz 500 lépésnyire közeledniük sikerült, de itt kénytelenek voltak beásni magukat a földbe, hogy a borzasztó golyózápor ellen fedezetet keressenek. A többi gárdaezredek már előbb kénytelenek voltak ugyanezt megtenni e mindinkább ritkuló harcsoraik már "alig tudták tartani magukat a rögtönzött lövészárkokban, midőn a gárdatüzérség felvonult s ezer lépésnyire közeledvén Saint Priváthoz, gránát és srapnel záporral árasztotta el azt. Az ágyutüztől kigyuladt Saint Privat és a vidék tüzelése is erősen gyengülni kezdett, úgy, hogy a gárda ezredek most már megtarthatták állásaikat. Ekkor azonban Roncourt felől, melynek gyenge őrségét az első rohamra elűzték, közeledtek a szászok is Saint Privat felé. Baraine most már tudatára ébredt a veszedelemnek, mely jobb szárnyát és ezzel együtt egész hadállását fenyegette, a gárda hadosztályt útnak indította és Caurobertnek megparancsolta, hogy az utolsó emberig tartson ki. Mindez azonban már késő volt, a félkörben körülvett Saint Privat ellen mindenfelől nyomultak fel a porosz csapatok. A 100., 101. és 107. porosz gyalog ezredek csatlakoztak a porosz gárdákhoz és szászokhoz. Naplementekor dobpergés, trombitaharsogás adott jelt az általános rohamra. Mint a szikla a tengerben, melyről hab tajtékban hullanak alá a szétfreccsenő hullámok. .. . Azután elhal lassan az ária. Szekszárd, 1913 julius 20. DUZS SAMUEL.
