Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-07-24 / 59. szám
XXIII. IX. évfolyam 59. szám Szekszárdi 1913 július 24. Liiun^vivoi ár; Egész évre ...... 16 korona Fél évre ......................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—61. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. AritSMfi* • 0 • Ez az egy szó ma általános gazdasági katasztrófát jelent Magyarországon. Úgy megeredtek az ég csatornái, mintha csak özönvízzel akarnák elönteni az egész világot. Nem elég, hogy viz alá került az ország egy nehány vármegyéje s hogy nem számítva az elveszett sok emberéletet, száz milliókra megy a kár, de a baj még egyre fokozódik, kezd általános jelleget ölteni s ma már úgyszólván, nincsen az országnak olyan vidéke, amely mentes lenne a rettenetes veszedelemtől, mert esik . . . egyre esik . . . Fennakadt az aratás, keresztekben, sokszor a lábán csírázik ki az idei termés. Itt-ott már rohad a krumpli, a szegény ember téli eledele s hogy a csapás teljes legyen, feketédnek, leszáradnak a tavaszi fagy által már amúgy is felé- nyire, sőt egyharmadára ritkított szőlő- fürtök ... Rettenetes évnek néz elébe a gazda, a kereskedő, az iparos, a tisztviselő, szóval mindenki, mert a veszedelem nem csak egyes osztásokat sújt, de édes mindnyájunkat. S még nem elég az időjárás okozta kár, most kezdjük csak igazán érezni a balkáni veszedelem utóhatását. Ha volna is hitel, ma már ott állunk, hogy nincsen — pénz. Még szép, hogy a szatmár- megyei bankok csupa emberbaráti tekintetből 11 százalékra szállították le a kamatlábat. De ha igy tart, bizonyára majd ismét 16-ra, sőt 20-ra emelik újra fel. S ez a nagy közgazdasági romlás nem jár eg3^edül. Az okos, számítani tudó nemzeteket, még ha belsőleg viszály dúlt volna is ott, összekalapálja és tömöríti a baj kemény ökle, minálunk sohasem volt széttagoltabb a társadalom, az ország, az egész nemzet. Mindenki magának él, legteljebb a saját bőrét félti és védi, de senki sem törődik az ország bajával. Ma az összes közéleti tevékenység egy-egy követválasztási aktus előkészítésében, sikerült keresztülhaj fásában merül ki. A vármegyéknek nincsen egyéb dolguk, mint hogy bizalmat szavazzanak, vagy ne szavazzanak, már a milyen a hangulat. A városok se tesznek egyebet, minthogy díszpolgárt választanak s ha egy megkezdi vége-hossza nincs az egymás majmolás- nak. Pedig azt hisszük, a puritánságáról ismert Tisza István gróf maga is többnek tart egy-két díszpolgári oklevelet, mint hogyha ilyen esőstől hull reá az áldás. De hát minálunk ez már igy szokás. Magyarország a végletek országa. Itt ma még hazaáruló valaki, holnap félisten, vagy megfordítva: holnap lesz hazaáruló, de a hazát mindenképpen el kell árulnia, még ha el nem árulja is ... Ez az első lépcső a nagysághoz, a dicsőséghez, vagy a bukáshoz, a giyatinhoz .... Szóval esik ... a politikában is esik. Nagy Györgyék már Kossuth Lajos kalapját is előszedik, hogy arra essék karikára s ne az ő nyakukba. Ezért a törvényileg üldözött köztársasági pártot — akarom mondani egy pár hóbortos ember gyülekezését elkeresztelték: Kossuth Lajos pártnak. Afaga Kossuth Ferenc tiltakozik ez ellen a legjobban. De tiltakozik ő Károlyi Mihály hármas szövetségellenes tanításai ellen is. Hanem azért készül az ellenzéki pártok tömörülése. Andrássy 67-es lagymatag vize ölelkezik a Justh Gyula lobogó lángjával, Vázsonyi és a szocialisták forró olajával . . . Micsoda fergeteg lesz vagy lehetne ősszel ebből az ölelkezésből. Szerencsére, hogy van Magyarországon legalább egy erős ember, (ki se kell Írni a nevét) aki úgy tesz, mint az alföldi pásztor, akinek ez a nóta az életfilozófiája : Ha látom a fergeteg elejét Legyűröm a kalapom tetejét, Csak úgy nézem én a vihart alóla : Még a jég is visszapattan róla . . . így aztán ha esik, egyre esik is, talán még sem válik be az a régi sok száz esztendős prognózis, hog)'' amit az eső, jég, árvíz Magyarországon még meghagyott, azt a — nagy politika pusztítja el . . . B. Jelentés a mezőgazdasági helyzetről. Plllij Iván, vármegyénk gazdasági felügyelője, saját tapasztalatai s az egyes gazdasági tudósítók által szolgáltatott adatokból most állitotta össze és küldte fel érdekes termésbecslési jelentését a földmivelésügyi m. kir. miniszternek. A gazdáinkat oly közelről érdeklő jelentést kivona- tilag a következőkben ismertetjük : Az elmúlt 2 hét időjárása, az aratás, hordásra, cséplésre valamint a többi mezőgazdasági munkálatokra is magyon kedvezőtlen volt, azokat nagyban hátráltatta, meg is akasztotta. Főleg a búza és árpa minőségét rontotta, az idén halavány búza és sárga árpa lesz. Sok helyen a korábban learatott és keresztbe rakott gabonanemüek alsó és felső kévéi csírázni, az alsók pedig dohosodni kezdenek, ami elég nagy kár. Van a pergés miatt is panasz ott, hol a búza aratásába a rossz időjárás miatt csak most kaphattak bele, itt a búza túlérett és ugyan kevés, de pereg ki a kalászból a kasza csapása alatt. TÁRCA. Finita la komédia. Irta : Sas László. Sikerült felülnie és most már elbocsájtóttá a leány kezét, amin piros nyomokat festett a szorítás. — Minden, amit alkottam, a magáé Magda . . . Amikor kábult fővel a zongorához ültem és szilaj dalokat játszottam rajta, magának muzsikáltam Magda ... És amikor mindenki ujjongott, hogy övék a hangok, amik szivemből fakadtak, hogy nekik dalolom a lelkem, hogy nekik sírom el sok sok szenvedésem, akkor is csak ép úgy nevettem, mint most és sírtam, hogy nincs igazuk . . . ’mámorosán elzokogtam minden vágyódásom,-> hogy tele vagyok sok szomorú me- - sirás után, megkönnyebbültem, c és mindent magának aján- . de*. talán nem is tudott róla ... k hideg pompával, de belső melegség . egalább maga sehogyse ünnepelt . . . Arany«. 1 fizették meg művészetemet, maga Magda semmit sem adott, mégis magának alkottam mindent . . , Nem tudtam nyugodni, a lázas, gyors munkába akartam beleölni minden bajomat, minden vágyódásomat. És igy támadtak az addig ismeretlen hangok, araiért az emberek megcsodáltak, pedig hát volt e valami csodálni való rajta, amikor én szerettem, magát szerettem ... Tekintete most elmélázott, ránézett a leányra, vagy különben ki tudja, hogy hová nézett. Az pedig most már nem félt, visszafojtott lélekzettel hallgatta. — Győzni akartam ! . . . Nyerni, sokat nyerni . . . mindent ! . . . Azt hittem, hogy sikerült is, hogy nyertem, pedig csak most látom, hogy nem . . . nagyon ráfizettem . . . Hires, gazdag akartam lenni ... és most hires is vagyok, gazdag is vagyok . . . most az vagyok ... és maga is eljött hozzám. . . Fojtogat a kacagás, mert nevetnem kellene az én hírességemen, az én gazdagságomon, meg azon is, hogy maga eljött . . . Könnyűi csurogtak. Melle úgy járt, mint egy fújtató. — Pokoli röhej törne ki belőlem, ha elgondolom, hogy csak azért akartam a hírnevet, a gazdaságot — nem mintha ezzel szerelmét akartam volna megvásárolni — hanem csak azért, hogy maga azt tudja . . . Semmi másért, csak azért, hogy maga beszélni halljon rólam és hogyha muzsikát hall, rám gondoljon . . . Oh milyen bolond ábrándozó is voltam ! . . . A leány tekintete lassan átmelegedett és most már ő nyúlt a beteg karja után. — Minden kiröppent sóhajom, mely a búgé hangszereken át repült világgá, szivem egy-egy elhullajtott vércseppje volt . . . így iogyott lassan, hiába és most ezerszer kérdezem magamtól, hogy miért ? . . . És nem tudok rá feleletet adni . . . Hangja elfulladt, úgy, hogy csak egy kis pihenés után tudta folytatni. — Maga csak olyan hideg és kegyetlen volt fülébe siró dalaimmal szemben, mint amikor engem elűzött ; maga csak olyan közönyösen hallgatta a hangok vallomását, miüt amikor én esengtem maga előtt; azoknak sem mondott mást, mint nekem : menjen előlem, ne tolakodjék bele az életembe ... És én mégis mindig azt gon- goltam, hogy maga ilyenkor lopva önmaga előtt, mégis csak rám gondolt és ez elég volt nekem . . . A leány lassan közelebb húzta a széket az ágyhoz, egészen oda, hogy illatos haja megérintette a beteg arcát. — Várja be a végét Magda . . . majd akkor meglátja, hogy nincs igaza . . . majd akkor távolabb húzódik tőlem ... a végét várja be . . . — Bálint! . . . szólt lágyan, csengőén. Az megértette : — Most már, most! . . . Ugyan Magda, hát nem látja ? . . . Most . . . nem ... A végét várja be . . . — Igen, most ! . . . Még nem késő . . . Most ! . . . — beszélt lázasan a leány, szemei tüzeltek, lelke a feltámadás ünnepet ülte. — Igen Bálint most . . . — Nagyon-nagyon késő . . . Meg fogja látni, milyen nagyon késő . . . majd a végén . . . várjon addig . . . — Nem, nem lehet késő, én akarom, hogy ne legyen késő! ... — és utolsó szavát csókkal mondta, amit a beteg homlokára adott. Az csak a fejét rázta. Nem csodálkozott, nem lepődött meg és nem is örült, csak a fejét rázta. — Késő, nagyon késő , . . Nem, nem lehet, még akkor se, ha erős lennék, ha élhetnék ! . . . Mondom nem lehet . . . Hallgatott egy kicsit. — Aliért jött el Magda? . . . Bár ne jött volna el, hogy ne kellett volna az egészet élőiről végig gondolni, végig élni . ..
