Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-07-24 / 59. szám
2 Jég is volt egyes vidékeken, de az ez által okozott kár megyei átlagban ki sem fejezhető, oly kevés. Dacára ezen kedvezőtlen körülményeknek,, mégis a várható termés nagyon jónak mondható, megyei átlagban. A megejtett becslés, részben pedig a végzett próbacséplések alapján várható megyei átlag termés: búza 8-66 q, rozs 8 06 q, árpa 8 86 q, zab 8-45 q katasztrális holdankiut. Tengeri, burgonya, cukorrépa, kedvező idő folytán nagyon szépen állnak, jó termést Ígérnek, de most már a sok csapadék után meleg száraz időre lenne szükségünk, ami általában az egész mezőgazdálkodásra kívánatos lenne. Államrendőrség. Az egész ország figyelme a győri kongresszus után, a rendőrtisztviselők felé fordult, akik összejöttek, hogy hallassák szavukat, lefelé megmagyarázzák törekvésük közérdekű voltát, felfelé pedig követelő szavukat kiáltsák régi kérésük teljesítése érdekében. A rendőrség állami és nemzeti feladatának mindenki tudatában van. Úgy a hivatalos a világ, mint a közönség, amelynek érdeke elsősorban a vagyon- és személybiztonság és az állam békéje. Hasonlóképen tisztában van az egész társadalom azzal, hogy a rendőrség mai helyzetében nem felel meg annak a missziójának, amelyet tőle az állam megkíván. így elsősorban a pénzhiány miatt a városok nem képesek a rendőrségeiket úgy megszervezni, kiképezni, hogy minden körülmények között biztosítani tudják a békét, biztonságot. — Jöhet idő a demokratikus választójog révén, mikor azok az aspirációk törnek felszínre, amelyek az egységre nem kedvezők. Az államellenes mozgalmak szitói, a közrend felbontói ellen védekezni kell. De mi lenne akkor, ha a túlerő miatt az a katasztrófa állana elénk, hogy a kritikus időpontban a rendőrségre, amely gyönge és rendezetlen, nem támaszkodhatnánk ? Ott van például a rendőrségi intézmény második nagy feladata : a társadalomvédő, profi- laktikus működés. Mert a bűnözés és bűntettesek üldözése ideális és morális szempontból csak másodrangu kötelesség. — A modern, jobb kor rendőrsége nem a múltra néz, hannm a jövőt készíti elő. Nemcsak a megfutamodott tettes után nyomoz, hanem azokat veszi észre a körülöttünk zajló társadalomban, akik még nem bűnösek, de ha segítségükre megy a kutató, élesszemü rendőrség és meg nem menti az ingadozó lépésüeket : a büntető törvénykönyv paragrafusaiba és az erkölcsi törvénybe ütköző cselekményre sodortatja magát. Csakhogy persze, ha ilyen irányú működést kíván az állam a rendészettől, akkor kell, hogy gyökeres reform alá vegye az egész intézményt. Szükséges, hogy egységes állami kezelésbe vegye át, önállósítsa teljesen a közigazgatási szervezettől, kivegye a községnek, a szabályrendeleteknek Megborzadt. — És eszembe jut a vad, beteges törtetés, a telhetetlen lüktető örök futamodás, a folytonos vigaszkeresés, az éjjelbe, a halálba való lassú betemetkezés, ami roskadó erőm végleg kimerítette és belefektetett az ágyba, ide ... És most fekszem néhány órát még s azután vége . . . Mondja miért ? . . . Mondja miért kellett ilyen hamar pontot tenni az életem után, mondja miért?.., A leányra nézett, aki az ajkát harapdálta és azután folytatta : — Életem egyetlen célja, tulajdonképen csak maga volt Magda .. . Minden cselekedetemet, minden gondolatomat maga irányította Magda. Életem minden fázisát magához kötöttem, mert maga volt mindenem . . . Mindenben magát kerestem, mindenben magát sejtettem és vártam. Mindig vártam. Ebben morzsolódott le egész életem . . . Nagy csendesség feküdte meg. a szobát, akik benne voltak. — És mikor ezt igy végiggondoltam, a haldokló józanságával, a bukott ember kétségbeesésével, ebben a hangtalan, nyugodt, homályos szobában, az üdítő szinektől, a lüktető, viruló élettől, mentesen, elzárva a napsugártól, a küzdő, a szaladó nagyvárostól, mindentől, ami hatással lehet ránk, ami apró árnyékokkal boríthatja he lelkünket, ami körül lebegteti gondolkozásunkat, ami a friss, egészséges életre emlékeztethetne, ami beleszólhatna hideg számításunkba, iszonyodva látom, hogy nagyon, szörnyen, kétségbe- ejtően tévedtem. Mint a kőmives, aki az egész életén át épített nagy palotának utolsó tégláját készül lerakni és látja, hogy életének egyetlen alkotása, amiben mindene benne volt, a lelkének TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK korlátái közül és jogalkotó, saját bíráskodó joggal ruházza fel a rendőrséget. Teljes önkormányzati hatáskörrel lássa el, amely szerint úgy az egyes községek, mint az ország érdekében egy közös centrifugális iniciativa alapján őrizzék a közbiztonságot s az államrendet. Ha mqd megkapja a rendőrség az igazi gazdáját, az igazi levegőjét, amelyben é'eterős virágzásnak indulhat, akkor megváltozik a képe az egész intézménynek is, de vele együtt az ország közbiztonsága, békéje és erkölcsi rendje is. Addig azonban hiába minden igyekvés. — Támasz nélkül nem lehet szó az erős kezű, bátor, képzett, hivatása teljes magasságában álló vidéki rendőrségről. A nn$y hadgyakorlat előkészítése. A tamásii gyakorlaton a következő csapatparancsnokok fognak szerepelni: Froreich vezérőrnagy (5. honvéd lovashadosztály parancsnoka), Mayr vezérőrnagy (10. lovashadosztály), Plank vezérőrnagy (19. honvéd lovasdandár), báró Peteani vezérőrnagy (4 lovasdandár), Cziló ezredes dandárnok (23. honvéd lovasdandár), Wojtechowszky ezredes dandárnok (8. lovasdandár), Abele ezredes-dandárnok (3. [önálló] lovasdandár) ; — báró Zech ezredes (1 honv. huszárezred), Malatinszky ezredes (8. honvéd huszárezred), Csorba ezredes (6. honvéd huszárezred), gróf Lubienszky ezredes (7. honv. huszárezred), Klepsch Klett ezredes (10. huszárezred), Flück ezredes (8. huszárezred), Pollet alezredes (12. ulánusezred), Haas ezredes (9. húsz. ezred), Kollowratnik ezredes (6. huszárezred), Kranz alezredes (5. dragonyos ezred). Hir szerint a Tab—Tamási vonallal keresztben, Dombóvár és Siófok állomásokon repülőgép- park lesz és a gyakorlatokra egy napra eljön Lipót Szaluator főherceg is, aki Ozorán Gyérei) Richardnál fog lakni. Ezeket a híreket azonban hivatalosan nem erősitik meg. — A 23. honvéd- lovasdandás összes törzstisztjei julius 22. és 23-án törzstiszti lovaglást végeztek Czitó dandárnok vezetésével, Veszprémből Dombóvárra. Első nap Ozoráig lovagoltak, ahol a társaság fele Gyérei), fele Jiilek alezredes vendége volt. Másnap reggel Tamásiban egy „Kengyel- kortyára megálltak Reich szolgabirónál, délben Felsőleperden Döry Vilmosnénál voltak, vacsorára pedig az ujdombóvári vasúti étteremben voltak. A túrában részt vettek Czitó ezredes dandárnok, gróf Lubienszky, Jármy ezredesek, Sivó, Vuchelich, Kokotovics, Hauer, Strelecz alezredesek, Jankovich, Bertalan, Reich őrnagyok, Bárczay százados-törzstisztjelölt és Schwarcz vézér- kari főhadnagy. Széwald Móric tamási főszolgabíró a gyakorlatok miatt rendeletet bocsátott ki, hogy szerencsétlenségek elkerülése végett a vizes árkokból a sást ki kell vágni, elhagyott kutakat, meredek partokat el kell korlátolni, vagy legalább szalmacsóvákkal jelezni, a tábori telefon huzalokat bántani nem szabad stb. A csendőrezer szépsége, a legszebb eszméi, amik támadtak benne, egyszerre csak düledezni kezd és összeomlik, formátlan nagy rommá lesz, a vereitékek, a könnyek árán felépített palota, ilyesfélét éreztem én is, amikor lezárogatom könyveimet és rájöttem, hogy ráfizettem, sokat, mindent . . . Életem utolsó tégláját rakom le, annak az épületnek az utolsó tégláját, amelynek maga volt az alapja és látnom kell, hogy az összeomlik, mert hamis- kodtam magam előtt, mert tévedtem magamban, mert csalódtam nagyon . . . A leány kétkedve, húzódozva nézett rá. — Magda, értsen meg engem jól, értsen meg engem : én érzem, én tudom, hogy soha se szerettem magát! . . . Értse meg ezt Magda : én aki őrjöngtem magáért, egy pillanatra se szerettem magát! . . . Higyje el ezt Magda ! . . . A leány raegbüvölve ült, látszott róla, hogy mondani szeretne valamit, nagyot, sikoltott, de ajkai le voltak csukódva. — Először magam se hittem, hogy ez lehet és mindig jobban tudtam, hogy igy van. Mindig jobban rájöttem, hogy ez a szerelem csak beképzeltség volt, amit a sok eldöntetlen csata jobban és jobban növelt, ami véglegesen belém fészkelődéit, belém rögződött. Rögeszme volt, semmi más! . . . Feje aláhanyatlott, leesett a párnára és fázósan magára húzta a takarót, egészen a nyakáig. — Kellett, hogy valakit szeressek, a hangok akarták, amik muzsikáltak bennem, azok akarták, hogy magát szeressem ........Mert maga vé letlenül bele tudott illeszkedni a zenés összhangba, mert magának épen olyan volt a karja, a szeme, a teste, a hangja, hogy muzsikára késztetett: mert maga elrúgott magától és mert nekem séget megérősitik és a járőrök a rendelkezések betartását szigorúan ellenőrizni fogják. A legutóbbi lovassági gyakorlaton ugyanis hat huszár pusztult el egy régi, pusztai kutban, ami az illető uradalom gazdatisztjeit a vádlottak padjára juttatta. A hadbiztosság már adatokat kívánt a községekből az élelmi szerek és lótáp ügyében, a melyek csinos összeget hoznak majd erre a vidékre. Ehhez járul a tisztek, önkéntesek, vendégek által elköltendő pénzek. Minthogy pedig a tulajdon- képení gyakorló terep, Megyes—Muth környéke majd csupa tarlóból áll, tehát mezei károk nem igen lesznek, a szőlők pedig, a hol a legénység esetleg kárt okozhat, meglehetősen kiesnek a szállás körletből, de a termés is még éretlen lesz, a vidék csak örülhet ennek a — tatárjárásnak. A gyakorlati időbe esik négy pihenő nap, köztük 0 felsége születése napja, ez mind pénzt hoz az emberek közé. Ezeket tekintetbe véve, bizonyára mindenki szívesen viseli pár napig a kényszervendégek terhét is ! 1913 julius 24, HÍREK. Átkaim sújtsanak . . . Éjjeli álmaim képit, ha néha — Ébredve lágy hajnalán, — Mélyen a szívemen, édesen csengő Áriaként hallanám : Húrjait tépve, a húrtalan lantot Tépve elrejteném: — mért adna hangot? Álmaim szebbek a Csorbái tónál S busábbak, mint éji szél, Fényesebbek tenger fodrain fürdő Napnál is, reggel ha kél: Szebbek az álmaim, mint te vagy Élet; Átkaim sújtsanak, széjjel ha téped ! PARRAGH ÁDÁM. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Sensel György besztercebányai, volt szekszárdi pénzügyi segédtitkárt a VIII. fizetési osztályba sorozott pénzügyi titkárrá nevezte ki. — Áthelyezés. A pénzügyminiszter Bacskay Miklós szekszárdi pü. ig. számvevőségi főnököt hasonló minőségben a győri pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség élére, helyébe pedig Szekszárdra Ángyéi György kaposvári szám- tanácsost helyezte át. — Esküdtválasztás. Bonyhádvarasd községben az elhalálozott Diener Konrád esküdt helyébe Plesz Péter választatott meg. — Nyugdíjazás. A vallás- és közoktatás- ügyi m. kir. miniszter Szabó Ferenc szekszárdi m. kir. állami főgimnáziumi tanárt, saját kérelmére 5500 korona évi nyugdíjjal, a -jövő tanévtől kezdve nyugdíjazta. Szabó Ferencben a főgimnázium egy kiválóan képzett tanárt vészit, ki dacára annak, hogy itt léte alatt mathesist tanított, meleg szivével, humánus bánásmódjáv nitványainak hálás szeretetét érdemelte ki. — Személyi pótlék. Szakály község Cs Ignác főjegyző részére évi 800 korona szem pótlékot szavazott meg. folyton volt valami keresni valóm, amit magábi akartam megtalálni ; mert minden behódolt neken csak maga nem akart tudni róla; mert mindé, szürke volt, csak magábah volt valami fényes ség; mert kell, hogy valami után fussunk, valamit szeressünk, ami nem a miénk, ami soha se lehet a miénk: mint maga Magda. Ez volt az egész, ez volt az én szerelmem. — Érti e már Magda ? .. . A férfi már teljesen kimerült és nagyon lassan beszélt tovább. — És amikor minden külsőséget le tudtam magamról rázni, amikor teljes meztelenségében láttam a lelkem, akkor jöttem rá, hogy soha se szerettem magát Magda. Bizony mondom, soha se szerettem ! . . . . Szemét becsukta, mert már annyi ereje se volt és úgy beszélt tovább. — Miért jött el, mondja miért jött el, Magda? ... Nem mintha szánnám magát, hogy mindezt igy végig kellett hallgatni, amikor talán maga is rájött egy nagy tévedésre és arra, hogy maga is ráfizetett, hanem mert ismét felujult bennem a sok kinzó sajgás, ahogy igy végig gondoltam mindent, az egészet, elejétől végig . . . Csak ez fáj, meg az is, hogy amikor itt van mellettem, egészen mellettem, akkor se érzek már mást, minthogy nem szeretem. . . , A leány nagyon sápadt volt, még a haldoklónál is sápadtabb. — Ugy-e látja Magda, hogy ráfizettem ... az életemre. . . . sokat ráfizettem. . . mindent. . .. A leány sirt. Bizony elég oka volt szegénynek a sírásra. A haldokló pedig, alig egy órával a halála előtt, mást sem tudott, mint nevetni.
