Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-06-19 / 49. szám

Előfizetési ár:

Egész évre.................16 korona

Fél évre . ... . . 8 » .

Negyed évre .... 4 »

Egy szám ára . . . .16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szám: 18—Í24. — Kiadóhivataíi teiefon-szám: Í8—II.

Szerkesztőség :

Bezercdj István-utca 5. «üáttf.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Kiadóhivatal:

Béri Balog Äd^M-utca 42. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

A falusi jegyzőkről.

Irta: Szánthó Károly jegyző.

A mióta a modern közigazgatás szelleme árasztotta el a falusi jegyző életkorét, azóta a valódi jegyző munkaköre is megváltozott. Uj idők, újabb korszakot teremtettek a falusi életnek.

Az 1871 : XVIII. törvénycikk (községi törvény) privilégiumot adott arra, hogy némileg emancipáltassék a nótárius a falusi nép önkényétől. S itt kezdődik a vérszerinti rokonság végleges megszűnése a jegyző és a nép között. Az 1886 : XII. törvénycikk már modernebb alakban nyilvánult meg a községi közigazgatás régi medencéjének javításában, de itt sem voltak képesek az alkotó elemek az elméleti és gyakorlati tudás mérlegelését kiegyenlíteni, mert a községben a rendelkező jogkört olyan egyénekre ruházták, akik önönma- guk vezetésére is képtelenek voltak.

A községi élet vezetése ma már olyan közegekre van bizva, akik tételes törvényeink szerint anyagi és erkölcsi felelősséggel tartoznak, de nincsenek tudatában annak, hogy eme feladatuk nem teljesítése minő következményekkel jár s ezért jogilag nem is büntethetők.

A törvény elsősorban a falusi bírót teszi felelőssé mindenért, de a gyakorlati közigazgatás hosszas élete mindeme jogszabályokat sutba dobta s mindenért a magában tehetetlenül álló jegyzőt vonja felelősségre, a mások által elkövetett legkisebb mulasztásért is.

Jogalap nélkül parancs és jogkör nélkül alázatos engedelmesség. i

Egressy Benjámin. / .

(Folytatás.) \/S'

Semmi különös nincsen benne, liyfrgy Egressy Béni igen szerette Gábor bátyját. Annak a meleg viszonynak tehát, mely Petőfit Egressyékhez kötötte, részese volt Béni is. Egy kissé hosszadalmasakban foglalkoztam e viszonnyal, de nem azért, mintha tán azt akarnám sejtetni, hogy Egressy Béninek Petőd szövegére irt dallamait a barátság hozta volna létre, mert hiszen ehhez nemcsak barátság, hanem még inkább ihlet kellett ; de mindenesetre támogatta ezt az a rokon- szenv is, mely Egressyben a lánglelkü költő iránt állandó volt. Egressy Béni rokonszenvvel viseltetett Vötösmarty iránt is, hiszen Vörösmarty a mellett, hogy erre igazán érdemes volt, felséges dikcióju színdarabokat is irt, a szinháznak látogatója, az előadásoknak kritikusa s Egressy Gábor talentumának méltánylója volt. A rokonszenv meg volt Egressyben Erdélyi János és Tompa Mihály iránt is, mert ezek is Patakon tanultak, mint ő s az előbbivel egyidőben születvén, mint iskolatársak, Sárospatakon is ismerték egymást, mely ismeretség és barátság aztán, mikor Erdélyi a Nemzeti Színház igazgatója iőn, felujult és Folytatást nyert. A rokonszenv tehát meg volt mindazok iránt, kiknek költeményeire dallamot irt, de az ihlet legbensőbb, legmélyebb Egressyben Petőfi költeményeinek dallamositásánál. Bizonyítanom, sőt említenem is fölösleges, hogy mégis Egressy Béni volt a nyertes abban a kapcsolatban, mely a dallam és a szövegköltőt összekötötte. Ámde nyert e viszonyból Petőfi is, mert hiszen Egressy dallamai nem kicsi részben járultak Petőfi dalainak már a negyvenes években való elteijesztéséhez és népszerűsítéséhez. Annyi

Hát ezeket összeilleszteni nagyon bajos, de azért a kettő között van egy nagy ür, melyet kiegészített a gyakorlati élet, amelyből azonban'honatyáink még nagyon keveset vettek észre.

Ma már minden ügyért a íalusi jegyzőt vonják kérdőre, akinek pedig annyi joga sincs, hogy egy községi esküdttel rendelkezzék, mert az 1886 : XXII. törvénycikk 63. §-a őt csak legutolsó közegnek nyilvánította. Az 1894 : XII. mezőrendőri törvény, az 1877 : XXII. bagatell, az 1897 : XXXIV. esküdtbirósági és a büntető perrendtartásról szóló törvények, a 65.000/909. kh. büntető eljárásról szóló bel- és igazságügyminiszteri rendelet és számtalan jogszabály a falusi jegyzőt csak amolyan mellékes „Skribler“ személynek jelzik, mint a szakács a kuktát, de azért a konyhában a „kukta“ főzi meg a közigazgatásnak a „menázsi“-t.

Sok hasonlattal lehetne élni, de ezeket elhagyom jövőre. Csak még egy pár sorban akarok nyilatkozni s ez az, hogy eme állapotok létezésének legnagyobb okozói maguk a falusi jegyzők, akik békességes türelemmel veszik vállaikra azt a nehéz keresztet, amely nem őket, hanem a törvényben megnevezett hatósági közegeket illeti. — A szocialisták, a munkások, a hordárok, — Magyarországon mindenki — nap-nap után a miniszterek nyakán lógnak helyzetük javítása érdekében. — De mi, falusi jegyzők, akik nélkül az állami és megyei adminisztráczió nagy gépezete még csak egy napot sem szünetelhet, báránytürelemmel nézzük, hogy reánk hány idegen terhet rakosgatnak.

bizonyos, hogy Petőfi dalainak azóta sem akadt szerencsésebb, ihletettebb megzenésitője, mint Egressy, még Arany János sem, más pedig any- nyival kevés bbé.

Egressy Béni dalai a következők : Petőfi szövegére: Ereszkedik le a felhő ; Árvalányhaj a süvegem bokrétája ; A virágnak megtiltani nem lehet; Elvennélek én, csak adnának ; Ez a világ amilyen nagy ; Nem ver meg engem az Isten ; Hull a levél a virágról; Kis furulyám szomoru- füz ága; Vörösmarty szövegére: A szózat: A kancsó kézről kézre jár ; Erdélyi János szövegére: Kisfaludy Sándor dalünnepére ; Zeng dühös dal ; Magyar leány az én rózsám ; Elmennék én katonának ; Tompa szövegére : Télen nyáron pusztán az én lakásom. Egressy dallama még: Ej haj, félre te bubánat ; Mi füstölög ott a síkon távolba; Kis szekeres, nagy szekeres; Ne menj rózsám ^tarlóra; Azt gondolom az ég borús; Öli ne mondj engem rózsádnak. Aztán : A beteg leány. Uhland szövegére; továbbá hires gyászdala, Hubenay Ferencné, szinésznő temetésére : Mért oly borús, oly néma e sereg ? és még több dal és szindarab belét. Irt aztán több zenemüvet: csárdást, körmagyart, indulót zongorára. Ismeretes a komáromi utóhangok, vagy Klapka induló, melynek aztán később Thaly Kálmán szöveget is irt: Fel-fel vitézek a csatára. Összesen 47 zenemüve maradt fönn, ebből 35 nyomtatásban is megjelent. Itt emlitem meg, hogy mint ref. tanító és kántor a zsoltárokat és dicséreteket is átírta orgonára. Ezt a müvet kéziratban egyéb müveivel együtt a Nemzeti Múzeumban őrzik. Ez utóbb említett munka a múlt század 40- és 50 es éveiből való kézirásos másolatban nálam is megvan, de még nem volt alkalmam a Nemzeti Muzeum példányával összehasonlítanom.

Nemcsak anyagi érdekek eléréséért kell nekünk küzdenünk, hanem ama célért, amely minket a megillető polcra emel.

A kir. adóhivatali pénztárnokok (adótárnokok) milliók fölött őrködnek, pedig nekik ellenbiztositékként még csak ezreik sincsenek, de azért hivatali esküjük és becsületességük vajmi ritka esetben lett megszegve.

Hát mire való községi közigazgatásunknak a sötétséget a világosság fölé helyezni akkor, a midőn az esküt tett tisztviselő bűnös botlásánál ott van a jövő élete fölött a büntető jogszolgáltatás sújtó keze?! Aki ettől nem tél, az nem irtózik a haláltól sem.

A községi közigazgatás mai szervezete csak lomtárba való s hogy az alapjában kireperáltassék, ahoz az elméleti tudáson kívül alapos gyakorlati ismeret is szükséges. Sajnos, de valahányszor ezekről — kormánykörökben — szó volt, mindig csak az elmélet emberei fújták a szócsövet. Charthágó is létezett valamikor, de most már nyoma sincsen. Én úgy hiszem és remélem, hogy igy lesz a mi mostani köz- igazgatásunkkal is.

Adja Isten, hogy minél előbb teljesüljön jóslatunk!

Mindaddig pedig, mig a községi köz- igazgatás beteges fájának gyökerei nem kapnak kellő táplálékot és gondozást, a gazda ne számítson kielégítő hozamra . . . vagyis, mig a közigazgatás alapzatát nem istápolják, oknélküli munka a fa lombjait védőszárnyak alá venni.

Vájjon megérjük-e ezt a közel jövőben ?

Említettem már, hogy Egressy Béni nem volt tanult zenész, hanem csak naturalista. Ele- intén Szerdahelyi József irta le és összehasonlította Egressy szerzeményeit, bár Szerdahelyi sem volt sokkal képzettebb zenész. Egressy szerzeményeiről, kü'önösen dalairól mégis nagy zenészek is meleg elismeréssel nyilatkoznak. Bartalus a Budapesti Hírlapban több számra terjedő igen méltányló tárcát ir róla. Mosonyi Mihály Egressy Béni emlékezetére zongoramüvet szerzett. Rubinstein „Fantasie sur les Mélódies Hongroises“' cimü szerzeményének melódiái és témái mind Egressy Béni dalaiból valók. Szerzőnk De la Grange hires énekesnőnek ajánlotta „Azt gondolom az ég borús“ kezdetű dalát ; Hollósy Cor- nélia meg: Télen nyáron pusztán az én lakásom cimü nótát Varsóban, I. Miklós cárnak és udvarának is elénekelte. Egressy Béni dalai meg is érdemelték a terjesztést, mert valóban szépek, bensőségteljesek. Az ő dalai nagyobbára a 40-es években készültek, de csak az utóbbi időben kezdenek feledésbe menni. Mi, a 70-es és 80-as évek diákjai Egressy nótáit mind daloltuk ; Erdélyi, Petőfi, Tompa, Arany szövegét szerettük ; sajnos, ma már a jó erkölcsöket semmibe vevő, a nemesebb ízlést eltipró eszeveszett divat, feslett brettli dalokat, pacsuli szagu kuplékat vesz pártfogása alá; még jó, ha Zerkovitznak tiszavirág életű, idegen stilusu émelygősségeit vagy némely állítólag cigányosan magyaros nóta csinálónak makogó recitativóit halljuk az ifjúságtól énekelni. A kornak az erkölcse és ízlése dalaiban, mint tükörben tisztán felismerhető. A mai tükörkép egyáltalán nem biztató s az igazi szép kultuszától távol áll.

Egressy szerzeményei közül mindenki ismeri a Vörösmarty szövegére írott Szózatot; ezt éne-