Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-06-16 / 48. szám

2 program injában, amelynek szociális reform­jai: a munkásbiztosit ás és a sztrájkjog reformja úgy a munkások, mint a munka­adók érdekeit illetőleg egyaránt üdvösek­nek ígérkeznek. A függetlenségi pártok fúziója hosszú vajúdás után végre létrejött és meg van a közös programm. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt programmja közjogi részében válto­zatlanul fenntartja az egykori bármennyire ideális, de tudvalevőleg megvalósiihatailan Irányi-féle függetlenségi követelményeket. Apponyi és Kossuth, főleg mióta a kormányon ültek, igen jól tudják, hogy az önálló bank, önálló vám, önálló hadsereg meg nem valósíthatók. Megbocsáthatatlan hiba, hogy egy párt olyan program mot ad, amelyről eleve tudja, hogy az keresztül nem vihető. Ismét abba a nagy hibába, politikai bűnbe esett a párt, hogy nem volt bátorsága nyíltana 67-es alapra állani és kormányzásra alkalmatlan programmja miatt elvtagadásnak teszi ki a párt magát és vezéreit — a 48-as eszméket pedig egyenesen diszkreditálja ezzel az őszinte­ség nélküli, csupán a választók félreveze­tésére alkalmas magatartásával. A restitució in integrum szintén ke­resztül nem vihető programmpont. Ki ál­tathatja magát azzal a képtelen gondolat­tal, hogy a múlt évi junius hó negyediké óta megalkotott törvények, ezek kőzett a legszükségesebb és leghasznosabb: a véd­erőtörvény, hatályon kívül lesznek helyez­hetők, a régi meg nem valósítható pro­gramm tehát egy újabb meg nem valósit- ható ballaszttal szaporodott. A programmnak vannak kétségtelenül igen szép, mások által is helyeselhető ré­szei és pedig helyeseljük, hogy a válasz­tási visszaélések ellen (mindenféle választási visszaélés ellen) hatályos jogi védelemről gondoskodjanak; helyeseljük, hogy közsza­badságainkat , a gyülekezési és egyesülési jogot, valamint a sajtószabadságot biztosítékokkal megvédelmezzük; helyeseljük továbbá a köz­életi korrupció kiirtását és purifikálását, a főrendiház modern reformálását, az igaz­ságos tehermegosztást, a progresszív adóz­tatást, az állami és egyéb alkalmazottak anyagi javadalmainak gyarapítását, a de­mokratikus irányú birtokpolitikát stb. Mindezek a követelések azonban semmi összefüggésben nem állanak a függetlenségi és 48-as pártállással és azokat minden 67-es politikus is minden feszélyezettség nélkül hirdetheti. Ám mit érnek a legszebb elvek és eszmék, ha azok papiroson maradnak, ha a t. egyesült ellenzék makacsul megtagadja az ő törvényhozói és ellenzéki állásából következő ellenőrzői hivatásának gyakor­lását, ha önmagát zárja ki az elől, hogy legszebb és legiidvösebb eszméinek a leg­illetékesebb helyen, a parlamentben érvényt szerezzen. Ne sztrájkoljon tehát az ellenzék, ha­nem foglalja el helyét a parlamentben és a.z általa hirdetett, a közjogi részen kívül meg is valósítható elveket iparkodjék ko­moly parlamenti munkával átvinni az életbe, hogy meddő és negativ magatartá­suk abbanhagyásával hasznára legyenek az országnak. A mostani válságos gazdasági hely­zetben, amely ólomsullyal nehezedik az országra, a duzzogó, haragot tartó, sztráj­koló törvényhozók helyett kétszeres szük­ség van az ország jólétét komoly és dolgos munkával előmozdító, minél intenzivebb nemzeti munkát végző képviselőkre. TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZEROPJK Ünneplő szőlősgaz iák. A magyar gazdatársadalomnak e hó 15 én ismét ünnepe volt. Ekkor volt. 10 éves évfordu­lója annak, hogy megalakult a Magyar Szőlős­gazdák Egyesülete, amelyről 10 évi munkássága után megállapíthatjuk, hogy agilitás, elért ered­mények és tervszerű munka sze pontjából már is a 'egkiválóbb gazdatársadalmi szervezetek közé tartozik A Szőlősgazdák Országos Egyesülete pedig igen szomorú körülmények között jött létre abban az időszakban, amikor a magyar borter melésnek csaknem a csődje következett be az olcsó olaszborok heözönlés; miatt. — A magyar szőlősgazdák egy kétségbeesett j aj kiál tása adott életet ennek az egyesületnek s talán épen a mostoha helyzet, amiben a magyar szőlőtermelés 10 év előtt sínylődött, tudta biztosítani azt az energiát, azt a fiatalosnak mondható lelkesedést, azt a szívósságot, amit az egyesület 10 éves munkássága idején mindenkor tapasztaltunk s amely előidézője volt azoknak az immár tekinté lyesnek mondható sikereknek, amivel ez az egye­sület eldicsekedhetik. Az olaszbort azóta már erős vámsorompó akadályozza abban, hogy. az országba özöulve lerontsa, kisebbítse a magyar bor értékét. Meg is látszik az eredménye az olaszbor behozatal megszűnésének, mert azóta bortermésünk való­ban fellendülőben van, bár a magyar szőlősgazdák helyzetét ma sem h-h t valami rózsásnak mondani, de vájjon mezőgazdasági termelésünk melyik ága dicsekedhetik el azzal, hogy már is biztositani tudja művelőinek azt az anyagi és erkölcsi jólétet, ami természetszerű következménye volna a befek­tetett anyagi értéknek és szox*gos munkának ? Azt hisszük azonban, hogy ép az a körül­mény, miszerint a magyar mezőgazdaság érde­kében még sok tenni, sok javítani való van, a legbiztosabb záloga annak, hogy a Magyar Sző­lősgazdák Egyesülete a 10 éves jubileum után talán az eddiginél is fokozottabb mértékben fog munkálkodni kitűzött céljai érdekében. Csodás játéka a véletlennek, hogy éppen a 10 éves jubileumkor ugyanarról az oldalról fenyegeti a magyar bortermelést veszedelem, mint az egye­sület megalakításakor. A Szőlősgazdák Országos Egyesülete ági tációjának lehet köszönni az uj szigorú bortör­vényt is, amely ma már többé kevésbé gátat vet a borpancsolásn ik és a magyar borkereske­delmet megtisztítja attól a sok visszaéléstől, aminek köszönhetjük, hogy egyidőben a külföld csalt a legnagyobb bizalmatlansággal fogadta a magyar földnek ezt a becses termékét. A magyar bor forgalombahozatala érdekében sok hasznos dolgot cselekedett a Szőlősgazdák Egyesülete, 10 év alatt számos borkiállítást rendezett, a ter­melők borkészletéről állandó nyilvántartást vezet, ezzel a két dologgal elég eredményesen sikerült az egyesiiietmk egyengetni a fogyasztó és ter­melő közvetlen érintkezésének az útját. Érdemeiül sorolhatjuk fel a Magyar Szőlős­gazdák Egyesületénok azt a sok szakelőadást,, gépbemutatót, stb., amelyeknek célja a magyar szőlőiuüvelők szaktudásának a fejlesztése volt. Ha hozzávesszük ehhez az egyesület bőkezűsége, folytán megjelent több rendbeli becses szakmun­kákat az itthoni és külföldi szőlőkultura tanul­mányozására 'rendezett társas utazásokat, nagy­jában fel is soroltuk mindazokat a hasznos iutez- kedéseket és eszközöket, amellyel a Magyar Sző­lősgazdák Egyesülete a 10 év alatt kitűzött cél­jait oly sikeresen szolgálta. Ennek a sikernek a mértékfokát semmi sem jellemzi úgy, mint az a körülmény, hagy 10 év leforgása alatt egész, serege a magyar szőlősgazdáknak csatlakozott az egyesület köré. Hatalmasan meggyarapodott tag­létszámmal indul tehát a következő évtizednek neki, ami már maga is elég biztosíték arra, hogy az egyesület életének egy újabb korszaka nem lesz minden eredmény nélküli, amire különben már csak azért is számíthatunk, "mert céltudatos munkájában a Magyar Szőlősgazdák Egyesületét örömmel fogja támogatni valamennyi gazdatársa- datmi szervezet s mindenki az országban, ki ismeri a magyar bortermelés jelentőségét. 1913 junius 16, A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni. Egressy Benjámin. Háromszoros alkalom is kínálkozik arra, hogy Egressy Benjáminnal, a Szózat dallamának szerzőjével foglalkozzunk, iránta való jól meg­érdemelt tiszteletünket leróva, emlékezetének ál dozzunk. Ugyanis, csak nem régiben múlt halá­lának 50-ik évfordulója, továbbá 1913 május 10-én múlt 70 éve, hogy a Szózat zenéjét nyil­vánosan először bemutatták, végül nyomtatásban megjelent életrajzi adatai, nagyobb részben —, igy az Ujabbkon Ismeretek Tára (Vahot I.) A Jelenkor (Encyclopedia) Szinnyei J. : Magyar írók Élete és Munkái s a Pallas Lexikon, szü letésének évét 1813 ra teszik. E szerint tehát születésének lOO-ik évfordulóját is ünnepelhet­nénk. Ezek az Égressy születési évére vonatkozó említett adatok ugyan tévesek, mert Doktor Gyula 8ajókazinci ref. lelkész urnák hozzám intézett levele szerint, melyben közli velem a sajókazinci ref. egyház anyakönyvének Egressy B.-ra vonatkozó adatait, kétségtelen, hogy a Szó­zat szerzője Sajókazincon, 1811 április 21 én született. Nos? tehát születésének 100-ik évfor­dulója igy is nagyon közel van. Dr. Fabó Bertalan: „A magyar népdal zenei fejlődése“ cimü munkájában és valószinülng ugyanő az uj Révay Lex koriban Egressy Béni születési évét 1814 re teszi ugyan, de amel'ett, hogy a születés hónapja és napja megemlitve egyáltalán sehol sincs és pedig nemcsak Fabónál, hanem az előbb idézett munkákban sincs, dr. Fabó és az utóbb említett lexikon még téved is abban az állításban, hogy Egressy Béni László- f’alván született volna, mert Sajókazincon szüle tett, amint emlitém, 1814. ápril 21-én. Egressy Béni színész volt, iró és dalszerző. Életrajzáról azt állítják, hogy bátyjának, a hires Egressy Gábornak példáját követve, lépett a színi pályára. Részemről azonban, Egressy Béla életé nek tanulmányozása után, bátor vagyok abban a véleményben lenni, hogy az ő szivének igazi szerelme nem a színészet volt, hanem a dal és zene. Szivének ez a szerelme vitte őt a színi pályára és ez adta kezébe az irótollat is. Tény az, hogy 1834-ben, bizonyosan Gábor pártfogása mellett, a kassai színtársulat, — 1837-től pedig a budapesti nemzeti színház tagja lett. Mint szí­nész azonban csak közepes tehetség volt, koránt­sem birt nagynevű bátyja nyomdokaiba lépni ; inkább is mint kardalnok szerepelgetett. De an­nál uagyobb szolgálatot tett, uint szinmüiró és fordító, továbbá, mint dalszerző, nemcsak a kora­beli színészetnek, saját társulatának, egyes kiváló színészeknek, hanem maradandó értékű becses alkotásokkal gazdagitá a magyar színi irodalmat is Egész kis könyvtár az, amit irt és főleg for­dítóit E célból a szinészeti pályán megtanult németül, franciául és olaszul s euyre fordította részint magában, részint bátyja, Egressy Gábor, részint Szerdahelyi József és esetleg Csepreghy Ferenc társaságában, az akkor kedvelt színdara­bokat, egy ideig ellátva műsorral a nemzeti szín­házat és a vidéki társulatokat. Fordított német­ből Kozebuetől, franciából Scribetől, Legouve töl, Dumastól és Hugó Viktortól, olaszból Cam merranó Salvatortól és még másoktól. Hosszú dolog volna összes fordításait elősorolni, csak a következő müveket említem: Az ördög naplója, A párizsi naplopó, vígjáték, A király mulat, dráma, Lucreeia szomorujáték, Linda, Lammermoori Lucia, Ernáni, Mackbet, Próféta, Nabukodonozor operák s az itt elsorol- takon kívül még számos darabot. Összesen lefor­dított 50 drámát és 19 operaszöveget magyarra. Irt aztán eredeti müveket is. Ilyenek : Tündérlak Magyarhonban, regényes vig opera ; zenéjét Szer­dahelyi József szerzetté ; Bátory Mária, Hunyady László, Bánk bán operák, ezek zenéjét Erkel Ferenc irta. Irt egy eredeti népszínművet is, Két Sobri címmel, zenéjét is maga szerzetté. Egressy Béni tehát, mint fordító is szerencsésnek mond­ható, mert egyik operát a másik után honosította meg a magyar szinpadokon ; de mint librettista még ragyobb érdemmel örökítette meg nevét a magyar irodalomban. Az ő librettói a színpad s. a műfaj teljes ismeretéről, nem csekély irói talá­lékonyságról és készségről tanúskodnak. Mint librettó-költőről nagy elismer-éssel ir Rakodczay Pál „Egressy Gábor és kora“ cimü, uagyobb szabású monográfiában Erkel Ferencnek a legjobb opera-szövegeket Egressy Béni irta ; e szövegek­ből is kiválnak Hunyady László és Bánk bán operák. Egressynek és Erkelnek az opera irodalom­ban való eme szellemi ölelkezése a magyar művé­szetnek, a magyar zenének lön fényes diadalává. Szerencse is volt e találkozás kölcsönösen a szer: zőkre is, de a legnagyobb szerencse a magyar zeneművészetre, mely azóta sem fejük megköze­lítőleg sem abban az arányban, mely biztató fej­lődést az opera-irodalomnak az említett müvek­kel való kezdet ígérni látszott. Irt aztán Egressy kisebb költeményeket is. Egészen hangzatos a Hollósy Kornélia búcsúztatására irt következő dala : Fáj szivem, fáj, majd megreped, Maradnék én, de nem lehet. Repülnöm kell egy időre Más világba, messze földre. Pedig mi kedves vagy nekem, Rengő bokr*n. zöld lakhelyen : Ha őszkor elhull leveled: Örömmel meghalnék veled ! De a tavaiznak jöttére, Virulásod ünnepére

Next

/
Oldalképek
Tartalom