Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-05-29 / 43. szám
Szekszárdi. 1913 május 29 XXIII. BX. évfolyam. 43. szám. TUlAVm G A KIZERI Előfizetési ár: Egész évre . fél évre Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 4 16 fillér. ■ löüzetéseket és hirdetések«! a kiadóit.aulon kívül elfogad a Molnár-fél. ? nymyrmd» és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egye. számolt ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. •Az őrsi. m. kár. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teieion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő őssie közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések id* küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre elör te küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Nunkában. A kormány, illetve a képviselőház kezdi beváltani az ellenzékkel szemben fenyegetését': dolgozik. A sok kellemetlenkedésért ez a leggavallérosabb bosszú. — Mert mennél több pozitív munkát végez, annál biztosabbá válik a talaj lábai alatt s annál inkább veszti a tért az ellenzék, a mely az örökös negáció fellegvárában úgy látszik, a lehető legkényelmetlenebbül érzi már magát s ezért a hírek szerint, jövő hó 2-ára, a képviselőházban elszánt kirohanást tervez. E héten a kormány jóvoltából ismét 11 uj törvényjavaslat került a Ház asztalára. Valamennyi javít a létező állapotokon, igy természetesen azok mindenfelé csak örömet, megelégedést kelthetnek. Mert ha a költségvetési év kezdetéről, a szeszkontingens biztosításáról szóló törvényjavaslatokat adminisztratív jellegieknek vesszük is, sok fontos javaslat van a beterjesztettek között. Persze, különösen az 1904-—1912. évi, fedezetlen közösügyi kiadásokról szóló — fognak mosolyogni az ellenzéki részen. Ne tessék azonban elfelejteni, hogy a kezdőév 1904, tehát régibb keletű bibékről, ha úgy tetszik, bűnökről van szó. A koalíció éppen olyan hibás, sőt még bü- nösebb a költségvetési törvény kijátszásában, mert még csak kísérletet sem tett, hogy a felhatalmazás nélkül kifizetett ösz- szegekre — legalább utólag törvényhozási szanktiót kérjen. A többi törvényjavaslat mind szociális érzékű és értékű. A kereskedelmi miniszter rendezni óhajtja az ipari és kereskedelmi alkalmazottak, magántisztviselők szolgálati viszonyát, de már ezt megelőzőleg ideiglenesen is megkorrigálja, megoldja a záróra kérdését. A vallás- és közoktatásügyi miniszter gondol a szegény papokra, az állami és nem állami óvónőkre, a gazdasági szaktanítókra és tanítónőkre, kik mindaddig hasztalanul zörgettek a miniszter és a t. Ház ajtaján. Pedig a koalíció igazán honorálhatta volna e sok szegény ember jogos panaszát, hiszen annak idején éppen az alsóbb rendű papságnak köszönhette kérész-életét, — igaz, hogy a kiábrán- dulási folyamat is ezen a részen indult meg legelébb. Nemzeti szempontból a népoktatás ingyenességéről szóló törvény kiegészítése sem lehet közömbös. Igen is helyes, ha már a szellemi kvalifikációt vettük alapul a választói jogosultság kiterjesztéséhez, hogy az állam vizsgabiztosokat rendelhessen ki a Vl-ik népiskola záróvizsgáira, az Írni és olvasni tudás kellő ellenőrzésére, Kivált nemzetiségi vidékeken nagyfontos- ságu ez. Serényi Béla gróf két javaslatát az aldunai öblezetek ármentesitésére, egy-két kincstári ingatlan eladására, illetve elcseré- lésére vonatkozólag sem kifogásolhatja sen- kisem, akiben csak egy csepp szociális érzék van. Mindkettő a közvagyonosodás nemzeti célját szolgálja. De ezeken kívül van a hétnek más nagy eseménye is. Balogh Jenő dr. igazságügy miniszter a Magyar Jogász Egyletnek legilletékesebb bírálatára átadta a két évtized óta készülő uj polgári törvény- könyvet, amely a magyar jogszolgáltatást felszabadítani hivatott az osztrák polgári törvénykönyvnek százéves béklyója alól. Korszakos nagy alkotás ez, betetőzője Verbőc^y hires hármas könyvének s rendszeres összefoglalása a nemzedékről-nem- zedékre követett speciális magyar jogszokásoknak. A kormány, a képviselőház tehát dolgozik, mert élni akar s él, mert — dolgozik, B. Tisza István Perczel Dezsőről. A képviselőház hétfői ülésén Tisza István házelnök a következő klasszikus szépségű és az elhunyt nemes egyéniségét híven megrajzoló beszédben jelentette be Perczel Dezső elhunytét: Elszomorodolt szívvel jelentem a t. Háznak, hogy 'Perczel Dezső, Tolnavármegye, bonyhádi választókerületének képviselője folyó hó 18 án meghalt. T. Ház ! Perczel Dezsővel is egyike azoknak távozott el, nagyon is korán sorainkból, kiknek egész élete a közügy szolgálatában telt el, ki a hü, önzetlen, odaadó szolgálat példány- képe volt. (Elénk helyeslés.) Mint fiatal ember Tolnavármegye közéletében vett élénk részt mint a vármegye vezető tisztviselője, majd a képviselőháznak volt egyik közbecsüléshen és köztiszteletben álló, tevékeny tagja. (Igaz! Úgy van !) Utóbb miniszteri állásban is igazolta a hozzá fűződő reményeket. Az a feltétlen önzetlenség és hűség, melyet a közügy szolgálatában tanusitott, egyéniségének vonzó varázsa és az ebből folyó szeretet és becsülés, mely környezte, (Igaz ! Úgy van!) predesztinálta őt a képviselőház elnöki székére. Két ízben töltötte be Perczel Dezső az elnöki széket. Első ízben akkor fordult feléje a közfigyelem, midőn vigasztalannak látszó obstruk- ciós anarchia dúlt a képviselőházban, s ő a tőle megszokott önfeláldozással ily nehéz körülmények között vállalkozott az elnöki szerepre. A sors úgy akarta, hogy ezen alkalommal az elnöki szék betöltése «lőtt simuljanak el az obstrukciós küzdelem hullámai, a beállott béke emelte Perczel Dezsőt 1899 március 2-án az elnöki székbe és békés viszonyok közt töltötte azt be 1910 szeptember 5 ig, két és fél esztendőn keresztül. Ezen idő alatt a mindenki iránt figyelmes, az elnézésig méltányos, (Igaz! Úgy van!) a pártatlan elnöknek mintaképe volt. (Igaz! Úgy van!) Ugyanezek, az egyéniségével összeforrt tulajdonságai nyilvánultak második elnöksége alatt is. Talán mindnyájan emlékezünk azokra a körülményekre, melyek között ő 1903 november 7-én az elnöki széket másodszor elfoglalta, midőn úgy az akkor még hónapokig dúló obstrukciós viszonyok között, mint a rövid időre helyreállott béke áldásos korszakában is az egész Ház osztatlan becsülésétől, szeretetétől és bizalmától környezett elnöke volt a képviselőháznak. (Igaz ! Úgy van!) De ezen második elnöksége alatt azt a küzdelmet, melyre teljes önfeláldozással vállal kozott négy esztendővel ezelőtt, többé nem kerülhette el. Kitört az élet haláihare a parlamenti rend, a munkaképesség álláspontja és az obstruk- ció között és ez éiet-halálnárebáu természetszerűleg a Ház elnökére hárult a legnehezebb feladat. (Úgy van ! Úgy van !) • T. Ház! Nagy küzdelmek áldozatokat követelnek, nagy ügyek mártírok önfeláldozása nélkül ritkán arathatnak diadalt. E nagy küzdelemnek Perezel Dezső esett áldozatul és ő volt az a mártir, aki a maga önfeláldozó bukásával előkészítette a végső diadalt. (Úgy van 1 Úgy van !) Az a küzdelem vereséggel végződött és a küzdelem hevében felkorbácsolt szenvedélyek hullámai első sorban Perczel Dezső tiszta és nemes alakját tiporták el. Az ár senkit nem ragadott magával mélyebben az örvénybe, senkire nem hullottak nagyobb erővel annak iszapos, szennyes hullámai, (Úgy van ! Úgy van!) mint éj^áen ő reá, aki az önfeláldozó cselekvésben nyilvánuló igazi férfias idealizmusnak legtisztább>rlegneme- sebb példányképe volt. (Úgy van! Úgy van!) Az igaz ember nyugodt öntudatával viselte el a reá zuduló üldöztetést, gáncsot, szidalmakat. (Igaz! Igaz!) A reá zuduló méltatlan bániaknak kedélyének arany derűjén nem ülhettek csorbát és nem mérgezhették meg szivének tiszta jóságát, amely telve volt szeretettel barátai iránt (Igaz!) és a gyülö.lséget még ellenségeivel szemben sem ismerte. (Úgy van! Úgy van!) Az isteni gondviselés megengedte neki, hogy megérje a szivén nyugvó ügy diadalát. Osztozhatott ebben az örömben ; fájdalom, a küzdelemben nem osztozhatott. Az a kór, mely oly hamar megfosztott tőle bennünket és megfosztotta a közéletet, mái- akkor csökkentette munkaképességét és hónapokig tartó súlyos szenvedése után elragadta őt körünkből.. Eltávozott, — hátrahagyva a veszteség sajgó fájdalmát mindazok lelkében, akik ismertük és mert ismertük, szerettük őt, (Úgy van ! Úgy van !) de reánk hagyva egy nemes, tiszta élet felemelt, magasztos emlékezetét. (Úgy van! U^y van!) T. Ház! Ravatalára a ház nevében koszorút helyeztünk és a temetésen a Ház küldöttsége Beöthy Pál alelnök ur vezetésével vett részt. Most még arra kérem a t. Házat, hogy elhunyta fölötti részvétének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést és hozza ezt a gyászoló család tudomására. (Elénk helyeslés.) Ha a Ház hozzájárul, ezt határozatiig kimondom. (Elénk helyeslés.) Egyben jelentem a t. Háznak, hogy a nyert felhatalmazás alapján az uj képviselőválasztás iránt intézkedtem. (Helyeslés.) A bonyhádi mandátum. A bonyhádi mandátumra nézve a velünk szomszédos vidéki és a fővárosi sajtóban megeredtek a kombinálgatások. Több nevet hoztak már forgalomba, de mindez egyszerű találgatás, legfeljebb egyesek jámbor óhaja. A bonyhádi kerületnek egyedüli komoly jelöltje, — amint már megirtuk : Simontsits Elemér főispán, akinek nagy népszerűségével szemben bármely irányból jövő esetleges kísérletezés kudarcot fog vallani, Most már biztos tényként Írhatjuk meg, hogy főispánunk vállalja a jelöltséget. Amint már előzőleg jeleztük, ma délelőtt 11 órakor nagyobb küldöttség kereste fel a bonyhádi kerületből, hogy neki a jelöltséget felajánlja. A körülbelül 200 tagból álló küldöttséget Forster István, a választókerület munkapárti elnöke vezette. Minden község képviselve volt. Ott voltak többek közt: Zomba : Steib Mihály, Takács Mihály, Schatz Ignác. Máza : Erdősi Pál, Battou Henrik, Schrott József, Pál János, Wágner József. Gyáré : Haasz Samu, Müller György, Rótli- György, Tóth István. Czikó : Ritzl Péter, Krász Ádira, Gasz József, Lindauer János, Reisz János, Reisz József, Kiszler Péier, Stumpf Péter, Kiszlér József. Palulinczá : Breitling Ádám.
