Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-05-22 / 41. szám
XXIII. IX. évfolyam 41. szám Szekszárdi 1913 május 2? Előfizetési ár: ggész évre . Fél évre . . Negyed évre . Efy szám ára POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Szerkesztősé;: Bezerédj István-ulca 5. szám Ide küldendők a lapot érdekl közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-ufca 42. ■lőflzetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Holnár-féla könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes tzámofe ugyanott kaphatók. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — KiadóhivatnIi telelon-szám : 13 és II. Az előfizetési pénzek és hirdetés»'* küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre elór küldik, 8 kor. lő* o Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Borhamisítás nagyban. Hetek óta tele vannak a lapok a dalmát borhamisításról szóló hírekkel. A dolog már nyílt titok volt hónapok óta, mert alig hogy az őszi meglehetős magas borárak felléptek, az élelmes borkereskedők azonnal előrántották az olcsó dalmátbort, amellyel oly alaposan ellensúlyozták a magyar borok árát, hogy ma már nemcsak felényire leszállt a bor ára, de nincs is borkereslet.' Ellenben Dalmáciából százezer hektoliter számban hozták be hozzánk a törkölybort, ami pedig üzleti forgalom tárgyát nem képezheti. Az olcsó dalmát törkölybort azután a magyar borokkal összecsapják, műszóval élve: összeházasítják és kész a kitűnő szekszárdi, villányi, badacsonyi, vagy bármiféle márka, mely hamisított ugyan, de legalább olcsó — a kereskedőnek. A szőlősgazda — vakarhatja a fejét, mikor az adót, kamatot, munkabért kell űzetnie. De úgy kell neki. Minek termel szőlőt és miért lakik Magyarországon. Menjen Dalmáciába, fúrjon kutat, vagy gyűjtsön ciszternákba esővizet és készítsen törköly bort. Akkor majd csinálhat jó üzletet. Elég különös, hogy ezt a nyilt titkot az osztrák borkereskedők pattantották ki. A dolog különben érthető : az osztrák bor- kereskedők rengeteg tőkét fektettek be boraikba és ezek értékesítését a dal mátok petiot-borokkal űzött visszaélései lehetetlenné teszik. Egészen nyugodtak lehetünk benne, hogy az osztrák borkereskedők egy-kettőre végezni fognak a nagyszerb dalmaták borpancsolásával. Üzleti érdekről lévén szó, az osztrákok nem értik a dolgot, amit nagyon okosan tesznek és nem is nehéz az orvoslás, mert maguk a dalmát bortermelők és borkereskedők óvást tesznek a nyakra-főre űzött borhamisítás ellen, mely a becsületes bortermelés és borkereskedés legféltettebb érdekeit végveszedelemmel fenyegeti. Sajnos azonban : van ennek a dalmát borhamisításnak minket magyarokat érintő része is, mert hiszen a dalmát törkölyborok nagyrészt hozzánk özönlenek, a magyar bortermelést károsítják és a láb- badozó magyar borkereskedelmet fosztják meg hitelétől. így állván a dolog : álmélkodva látjuk, úgy kormányunk, bár a dalmát borpancsolás már hetek óta tárgyaltatik a sajtóban, mindeddig sem megelőző, sem megtorló lépéseket nem tett. Pedig ha a petiot és hamisított borok áruba bocsátása tilos a magyar termelőnek és kereskedőnek, nem lehet az privilégiuma a dalmát termelőnek, vagy kereskedőnek sem. És ha a magyar borhamisítót a törvény szigoiu keze eléri, ami helyén is van, kell, hogy elérje a dalmátot is. Hová jutunk, ha egyugyanazon vámterületen az osztrák borkereskedő vígan szállíthatja a törkölybort, a magyart pedig ezert koldussá és becstelenné teszik. Ám nézze el, ha akarja, e tisztességtelen visszaélést az osztrák kormány, de a magyar kormánynak ezt nemcsak nem szabad megengednie, hanem a legszigorúbb fegyverekkel kell megtorolnia. — Ausztria területére a magyar kormány keze nem érhet el, az osztrák kormánynak nem Írhatja elő, hogy mit tegyen, de Magyar- ország területén a kormány szabadon rendelkezhetik és nem csak elkobozhatja a dalmát borszállitmányokat, de kitilthatja a forgalomból mindazon osztrák borpincéket, melyek dalmát hamisított borokkal dolgoznak. Mutassa meg a magyar kormány, hogy tud erős és szigorú lenni a visszaélés büntetésében. A tisztességes magyar bortermelés és borkereskedelem egyaránt elvárja ezt tőle. F, fóF. * Ugyanezen tárgygyal „A magyar bor veszedelme“ cimen foglalkozott május 9 én a „Pesti Hírlap“ egy közgazdasági cikke, melyből idézzük a következő, a magyar [bortermelőket és bor- kereskedőket egyaránt érdeklő részt : „Az osztrák kormány, mely az előtt megengedte az úgynevezett Petiolbor eladását, azzal a kikötéssel hozta meg uj s e bor forgalomba- hozatalát tiltó bortörvényét, bogy a magyar kormány is léptesse életbe, minél előbb uj bortörvényét, ezzel akarván az osztrák bortermelőket minden kétséget kizáróan megóvni a Magyar- országból jövő esetleges borhamisítások ellenében. Az osztrák bortörvény lényegében csak az édes bor készítésére nézve különbözik a mi bortörvényünktől, egyebekben pedig az volt mind a kettőnek a célja, hogy megvédje természetes boraink jó hírnevét. A mig azonban a magyar hatóságok — s ez dicséretükre legyen mondva — a legnagyobb lelkiismeretességgel őrködnek az uj bortörvény rendelkezéseinek szigorú végrehajtásán, addig odaát Ausztriában vígan gyártják a Petiotbort, mellyel elárasztják a magyar piacot. Ebben rejlik az oka, bogy a magyar bor, melynek ta valyi termése sajnos, nem a legjobb minőséget szolgáltatta, nem talál vevőre, mert a tiltott módon előállított hamisított bor édesebb, nagyobb a szesztartalma s mind a mellett olcsóbb a természetes magyar bornál. — Érthető tehát, bogy a magyar szőlősgazda, ha már kénytelen túladni borán, a szűkös terméséből még csak készkiadásait sem képes fedezni. Elég csak a Zárában megjelenő «Narodni List» ez évi március hónap 29 iki számában megjelent cikkre utalnom, melyben Rodics Antal tartománygyülési képviselő a kétségbeesés hangján rántja le a leplet a nagymértékű hamisításokról, mely hamisításokat — és ez a dologban a legelszomoritóbb — nemcsak egyes kapzsi kereskedők, hanem a termelőknek is igen tekintélyes része ijesztő módon űzi. A Triesztben megjelenő „Piccolo“ nemrég hiteles adatokkal mutatta ki, hogy Dalmáciából az ősz óta több mint félmillió hektoliter ilyen hamisított bor vándorolt ki s hogy ennek az óriási mennyiségnek nagyobb része ép a magyar piacra kerül, azt szükségtelen ; külön bizonyítanom. Az osztrák kormány és vele a helyi hatóságok tétlenül nézik a törvényellenes üzelmeket s ha akadnak egyesek, a kik merő hazafiságból szólalnak föl a dalmát bor jó hírneve érdekében, ezeknek szava a pusztában elhaló kiáltás. Hol van a magyar gazdatársadalom, mely nek érdekeit ily végtelenül csúfos és törvény- tipró módon játsza ki a szomszéd, hol vannak a mi agráriusaink, a kik tétlenül nézik e pusztító üzelmeket s végül hol van a magyar kormány, hogy egy kölcsönös megállapodáson és kölcsönös érdekhői hozott törvénynek nem tud érvényt szerezni s megengedi, hogy a magyar szőlősgazda az amúgy is szűkös termés okozta káron kívül kénytelen legyen kis termését elkótyavetyélni, inig a szomszéd a törvények szemérmetlen kijátszásával, a mi kárunkra gazdagodik ? Ma kevés bora van a gazdának, de minthogy mások a hamisított borokat olcsóbban adhatják, természetes, hogy ezt a keveset sem tudja értékesíteni. Most kell tehát a bajt gyökeresen kiküszöbölni, különben jöhet idő, a mikor a magyar bortermelő, ha pincéi tele lesznek, saját zsírjába fulad.“ Perczel Dezső temetése. Perczel Dezső vbtt., volt belügyminiszter, képviselőházi elnök temetése kedden délelőtt 10 órakor ment végbe Bonyhádon, óriási részvét mellett. Már maga a város külső képe is mutatta azt a mérhetlen gyászt, amely reá nehezedett mindenki lelkére, aki csak közéletünknek ezt a jószivü, puritán becsületességü, mindenki által tisztelt és szeretett alakját közelebbről ismerte. A középületekről mindenfelől gyászlobogók hirdették a nagy veszteséget s az utcákat egész [rajokban lepték el a feketeruhás alakok, akiket a mély tisztelet, szeretet, törhetetlen ragaszkodás meleg érzése még’ a legmesszebb helyekről is elhozott erre a szomorú végtisztességtételre. Megteltek az utcasarkok ablakai is érdeklődő közönséggel, hogy végig szemléljék a máskor kihalt utcák szokatlan emberáradatát, amely most egy cél, a Perczelek ősi kúriája, a szomorú gyászház felé hömpölygőit. Az ősi kastély kapuja, mint egy óriási sz >j, egyre nyelte a hatalmas tömeget, amely ellepte a. kígyózó utakat s a százados gesztenyefák lombjai alatt keresett menedéket a csöpörgő eső elől. Dacára a nagy emberáradatnak, példás rend ural kodott mindenfelé, ami dr. Hagymássy Zoltán szolgabiró rendelkezői ügyességét dicséri. A rendőrség és a tűzoltóság által vont kordon, szinte felesleges volt. A kondoleáló küldöttségeket, a család jóbarátait, tisztelőit az elhunyt fiai, Perczel Dezső, Perczel Béla s a család többi tagjai a kastély tágas ebédlőtermében fogadták. A nagy terem komoly egyszerűsége — melynek egyedüli disze a falon függő sok ősi arckép —mintha csak az elhunyt puritán, szinte patriarkális egyszerűségét akarta volna jelképezni. A ravatal a szomszéd szobában volt felállítva. A falakat fekete drapéria takarta, amelynek komorságát szomorú reflekszként a koporsó ezüst-tükréből visszaverődött gyertyafény igyekezett némikép enyhíteni. A koporsó lábfelőli részénél bársony vánkoson feküdtek az elhunytnak magas rendjelei. Féltizenegy óra tájban a kint gyülekezett közönség soraiban nagy mozgolódást és érdeklődést keltett az utcáról behallatszott kocsirobogás. Khuen Héderváry és kísérete érkezett meg a vasútról. A munkapárt, a képviselőház küldöttei, a kormány képviselői reggel 6 órakor különvonaton indultak Budapestről. Kinn a vasútnál Simontsits Elemér főispáu várta és kalauzolta be a gyászházba őket. Khuen Héderváry megvárta, amig mindannyian leszállanák a kocsikról s aztán igy együtt testületileg vonultak be. Az erősen megindultnak látszó pártelnök pár résztvevő szót intézett az előcsarnokban őket fogadó Perczel Dezsőhöz és Bélához, aztán szótlanul, szinte ko i oran ment be kíséretével a gyászházba, hol egyenesen a ravatalhoz sietett. Khuen Héderváry gróf kíséretében voltak : a kormány képviseletében Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter, a képviselőház küldöttségeként Beöthy Pál alelnökkel az élükön Nyegre László, Szinnyei-Merse Félix, Almássy Lás '' oyánszky György, Mihályi Péter, Hov i, Lukacs György, Simon Elemér, Kaki 'pin, Lévuy L íjos báró, Kostyál Mikh n.czky Endre báró, Pékár Gyula és Nt y képviselők. Ugyancsak ezzel a vonatt k Jakabffy Imre, Németby Károly és Hói uér államtitkárok, továbbá eljött a képv tisztviselőinek küldöttsége Tóth
