Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-05-22 / 41. szám

XXIII. IX. évfolyam 41. szám Szekszárdi 1913 május 2? Előfizetési ár: ggész évre . Fél évre . . Negyed évre . Efy szám ára POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Szerkesztősé;: Bezerédj István-ulca 5. szám Ide küldendők a lapot érdekl közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-ufca 42. ■lőflzetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Holnár-féla könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes tzámofe ugyanott kaphatók. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — KiadóhivatnIi telelon-szám : 13 és II. Az előfizetési pénzek és hirdetés»'* küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre elór küldik, 8 kor. lő* o Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Borhamisítás nagyban. Hetek óta tele vannak a lapok a dal­mát borhamisításról szóló hírekkel. A dolog már nyílt titok volt hónapok óta, mert alig hogy az őszi meglehetős magas bor­árak felléptek, az élelmes borkereskedők azonnal előrántották az olcsó dalmátbort, amellyel oly alaposan ellensúlyozták a ma­gyar borok árát, hogy ma már nemcsak felényire leszállt a bor ára, de nincs is borkereslet.' Ellenben Dalmáciából százezer hektoliter számban hozták be hozzánk a törkölybort, ami pedig üzleti forgalom tár­gyát nem képezheti. Az olcsó dalmát tör­kölybort azután a magyar borokkal össze­csapják, műszóval élve: összeházasítják és kész a kitűnő szekszárdi, villányi, ba­dacsonyi, vagy bármiféle márka, mely ha­misított ugyan, de legalább olcsó — a ke­reskedőnek. A szőlősgazda — vakarhatja a fejét, mikor az adót, kamatot, munka­bért kell űzetnie. De úgy kell neki. Minek termel szőlőt és miért lakik Magyarorszá­gon. Menjen Dalmáciába, fúrjon kutat, vagy gyűjtsön ciszternákba esővizet és készítsen törköly bort. Akkor majd csinál­hat jó üzletet. Elég különös, hogy ezt a nyilt titkot az osztrák borkereskedők pattantották ki. A dolog különben érthető : az osztrák bor- kereskedők rengeteg tőkét fektettek be boraikba és ezek értékesítését a dal mátok petiot-borokkal űzött visszaélései lehetet­lenné teszik. Egészen nyugodtak lehetünk benne, hogy az osztrák borkereskedők egy-kettőre végezni fognak a nagyszerb dalmaták bor­pancsolásával. Üzleti érdekről lévén szó, az osztrákok nem értik a dolgot, amit na­gyon okosan tesznek és nem is nehéz az orvoslás, mert maguk a dalmát borterme­lők és borkereskedők óvást tesznek a nyakra-főre űzött borhamisítás ellen, mely a becsületes bortermelés és borkereskedés legféltettebb érdekeit végveszedelemmel fe­nyegeti. Sajnos azonban : van ennek a dalmát borhamisításnak minket magyarokat érintő része is, mert hiszen a dalmát törköly­borok nagyrészt hozzánk özönlenek, a magyar bortermelést károsítják és a láb- badozó magyar borkereskedelmet fosztják meg hitelétől. így állván a dolog : álmélkodva lát­juk, úgy kormányunk, bár a dalmát bor­pancsolás már hetek óta tárgyaltatik a saj­tóban, mindeddig sem megelőző, sem meg­torló lépéseket nem tett. Pedig ha a petiot és hamisított borok áruba bocsátása tilos a magyar termelőnek és kereskedőnek, nem lehet az privilégiuma a dalmát termelő­nek, vagy kereskedőnek sem. És ha a ma­gyar borhamisítót a törvény szigoiu keze eléri, ami helyén is van, kell, hogy elérje a dalmátot is. Hová jutunk, ha egyugyan­azon vámterületen az osztrák borkereskedő vígan szállíthatja a törkölybort, a magyart pedig ezert koldussá és becstelenné teszik. Ám nézze el, ha akarja, e tisztességtelen visszaélést az osztrák kormány, de a ma­gyar kormánynak ezt nemcsak nem sza­bad megengednie, hanem a legszigorúbb fegyverekkel kell megtorolnia. — Ausztria területére a magyar kormány keze nem érhet el, az osztrák kormánynak nem Ír­hatja elő, hogy mit tegyen, de Magyar- ország területén a kormány szabadon ren­delkezhetik és nem csak elkobozhatja a dalmát borszállitmányokat, de kitilthatja a forgalomból mindazon osztrák borpincéket, melyek dalmát hamisított borokkal dol­goznak. Mutassa meg a magyar kormány, hogy tud erős és szigorú lenni a vissza­élés büntetésében. A tisztességes magyar bortermelés és borkereskedelem egyaránt elvárja ezt tőle. F, fóF. * Ugyanezen tárgygyal „A magyar bor ve­szedelme“ cimen foglalkozott május 9 én a „Pesti Hírlap“ egy közgazdasági cikke, melyből idézzük a következő, a magyar [bortermelőket és bor- kereskedőket egyaránt érdeklő részt : „Az osztrák kormány, mely az előtt meg­engedte az úgynevezett Petiolbor eladását, azzal a kikötéssel hozta meg uj s e bor forgalomba- hozatalát tiltó bortörvényét, bogy a magyar kor­mány is léptesse életbe, minél előbb uj bortör­vényét, ezzel akarván az osztrák bortermelőket minden kétséget kizáróan megóvni a Magyar- országból jövő esetleges borhamisítások ellenében. Az osztrák bortörvény lényegében csak az édes bor készítésére nézve különbözik a mi bortörvé­nyünktől, egyebekben pedig az volt mind a ket­tőnek a célja, hogy megvédje természetes boraink jó hírnevét. A mig azonban a magyar hatóságok — s ez dicséretükre legyen mondva — a legnagyobb lelkiismeretességgel őrködnek az uj bortörvény rendelkezéseinek szigorú végrehajtásán, addig odaát Ausztriában vígan gyártják a Petiotbort, mellyel elárasztják a magyar piacot. Ebben rejlik az oka, bogy a magyar bor, melynek ta valyi termése sajnos, nem a legjobb minőséget szolgáltatta, nem talál vevőre, mert a tiltott mó­don előállított hamisított bor édesebb, nagyobb a szesztartalma s mind a mellett olcsóbb a termé­szetes magyar bornál. — Érthető tehát, bogy a magyar szőlősgazda, ha már kénytelen túladni borán, a szűkös terméséből még csak készkiadá­sait sem képes fedezni. Elég csak a Zárában megjelenő «Narodni List» ez évi március hónap 29 iki számában megjelent cikkre utalnom, melyben Rodics Antal tartománygyülési képviselő a kétségbeesés hang­ján rántja le a leplet a nagymértékű hamisítá­sokról, mely hamisításokat — és ez a dologban a legelszomoritóbb — nemcsak egyes kapzsi ke­reskedők, hanem a termelőknek is igen tekinté­lyes része ijesztő módon űzi. A Triesztben meg­jelenő „Piccolo“ nemrég hiteles adatokkal mutatta ki, hogy Dalmáciából az ősz óta több mint fél­millió hektoliter ilyen hamisított bor vándorolt ki s hogy ennek az óriási mennyiségnek nagyobb része ép a magyar piacra kerül, azt szükségtelen ; külön bizonyítanom. Az osztrák kormány és vele a helyi hatóságok tétlenül nézik a törvényellenes üzelmeket s ha akadnak egyesek, a kik merő hazafiságból szólalnak föl a dalmát bor jó hír­neve érdekében, ezeknek szava a pusztában el­haló kiáltás. Hol van a magyar gazdatársadalom, mely nek érdekeit ily végtelenül csúfos és törvény- tipró módon játsza ki a szomszéd, hol vannak a mi agráriusaink, a kik tétlenül nézik e pusztító üzelmeket s végül hol van a magyar kormány, hogy egy kölcsönös megállapodáson és kölcsönös érdekhői hozott törvénynek nem tud érvényt szerezni s megengedi, hogy a magyar szőlős­gazda az amúgy is szűkös termés okozta káron kívül kénytelen legyen kis termését elkótya­vetyélni, inig a szomszéd a törvények szemérmet­len kijátszásával, a mi kárunkra gazdagodik ? Ma kevés bora van a gazdának, de mint­hogy mások a hamisított borokat olcsóbban ad­hatják, természetes, hogy ezt a keveset sem tudja értékesíteni. Most kell tehát a bajt gyökeresen kiküszöbölni, különben jöhet idő, a mikor a ma­gyar bortermelő, ha pincéi tele lesznek, saját zsírjába fulad.“ Perczel Dezső temetése. Perczel Dezső vbtt., volt belügyminiszter, képviselőházi elnök temetése kedden délelőtt 10 órakor ment végbe Bonyhádon, óriási részvét mel­lett. Már maga a város külső képe is mutatta azt a mérhetlen gyászt, amely reá nehezedett mindenki lelkére, aki csak közéletünknek ezt a jószivü, puritán becsületességü, mindenki által tisztelt és szeretett alakját közelebbről ismerte. A középületekről min­denfelől gyászlobogók hirdették a nagy vesz­teséget s az utcákat egész [rajokban lepték el a feketeruhás alakok, akiket a mély tisztelet, sze­retet, törhetetlen ragaszkodás meleg érzése még’ a legmesszebb helyekről is elhozott erre a szomorú végtisztességtételre. Megteltek az utcasarkok ab­lakai is érdeklődő közönséggel, hogy végig szem­léljék a máskor kihalt utcák szokatlan emberára­datát, amely most egy cél, a Perczelek ősi kúriája, a szomorú gyászház felé hömpölygőit. Az ősi kastély kapuja, mint egy óriási sz >j, egyre nyelte a hatalmas tömeget, amely ellepte a. kígyózó utakat s a százados gesztenyefák lombjai alatt keresett menedéket a csöpörgő eső elől. Dacára a nagy emberáradatnak, példás rend ural kodott mindenfelé, ami dr. Hagymássy Zoltán szolgabiró rendelkezői ügyességét dicséri. A rend­őrség és a tűzoltóság által vont kordon, szinte felesleges volt. A kondoleáló küldöttségeket, a család jóbarátait, tisztelőit az elhunyt fiai, Perczel Dezső, Perczel Béla s a család többi tagjai a kas­tély tágas ebédlőtermében fogadták. A nagy te­rem komoly egyszerűsége — melynek egyedüli disze a falon függő sok ősi arckép —mintha csak az elhunyt puritán, szinte patriarkális egyszerű­ségét akarta volna jelképezni. A ravatal a szom­széd szobában volt felállítva. A falakat fekete drapéria takarta, amelynek komorságát szomorú reflekszként a koporsó ezüst-tükréből visszaverő­dött gyertyafény igyekezett némikép enyhíteni. A koporsó lábfelőli részénél bársony vánkoson fe­küdtek az elhunytnak magas rendjelei. Féltizenegy óra tájban a kint gyülekezett közönség soraiban nagy mozgolódást és érdeklődést keltett az utcá­ról behallatszott kocsirobogás. Khuen Héderváry és kísérete érkezett meg a vasútról. A munkapárt, a képviselőház küldöttei, a kormány képviselői reggel 6 órakor különvonaton indultak Budapest­ről. Kinn a vasútnál Simontsits Elemér főispáu várta és kalauzolta be a gyászházba őket. Khuen Héderváry megvárta, amig mind­annyian leszállanák a kocsikról s aztán igy együtt testületileg vonultak be. Az erősen megindultnak látszó pártelnök pár résztvevő szót intézett az előcsarnokban őket fogadó Perczel Dezsőhöz és Bélához, aztán szótlanul, szinte ko i oran ment be kíséretével a gyászházba, hol egyenesen a rava­talhoz sietett. Khuen Héderváry gróf kíséretében voltak : a kormány képviseletében Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter, a képviselőház kül­döttségeként Beöthy Pál alelnökkel az élükön Nyegre László, Szinnyei-Merse Félix, Almássy Lás '' oyánszky György, Mihályi Péter, Hov i, Lukacs György, Simon Elemér, Kaki 'pin, Lévuy L íjos báró, Kostyál Mikh n.czky Endre báró, Pékár Gyula és Nt y képviselők. Ugyancsak ezzel a vonatt k Jakabffy Imre, Németby Károly és Hói uér államtitkárok, továbbá eljött a képv tisztviselőinek küldöttsége Tóth

Next

/
Oldalképek
Tartalom