Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-05-15 / 39. szám
XXIII. IX. évfolyam. Szekszárd. 1913 május 15. FlIZfó. Andrássy Gyula gróf finom tapintatára vall a megjegyzés, amelyet a függetlenségi párt fúziós törekvései felől tett..— Attól félti a függetlenségi pártokat, hogy az egyesülés terveinek végeredményéül — még jobban szét fognak robbanni. Minde- nik pártban vannak hívei a íuziónak és vannak ellenzői. Miután egyre kisebb a kilátása annak, hogy egymást meggyőzik, közel fekszik a lehetősége, hogy egymás között is össze fognak kapni. A három pártból lesz hat párt, ha ugyan elég ez a pártvezéri ambiciók számára, amelyek a függetlenségi mezőkön oly erősen kisar- jadzottak. Úgy látszik, a pártvezérek hiúságán múlik a dolog. Mindenik az elvi szempontokról, a programmok egységéről, és hasonlókról beszél, pedig Kossuth Ferenc is, Justh Gyula is rossz néven veszik a maguk híveitől, hogy lehetségesnek tartanák a másik vezér előtt való meghódolást, mert se Kossuth Ferenc Justh Gyulának, se pedig Justh Gyula Kossuthnak alvezére nem tudna lenni, és arriig meg nem tudják oldani a problémát, hogy az egységes függetlenségi párt egy elnöki székébe mindakét személyt beültessék, — addig lebegő probléma marad a fúzió. — Justh Gyula már a maga távozását emlegetted, ami burkolt fenyegetés, hogy mihelyt a Kossuth-pkAíA kimondják az összeolvadást, akkor ő „fölöslegesnek érzi magát“ és visszavonul. Az egyesülés tehát csak az ő testén keresztül történhetik, ha akarja, ám tegye meg vele ezt a párt, amelyért ő oly sok mindent, főkép az egészségét áldozta. A fúziónak ezt a kudarcát a függetlenségi frakciókon kívül levők is inkább sajnálattal nézhetik, mint kárörömmel. — Az egységes függetlenségi párt talán nagyobb hatalmat jelent a kormánnyal és a többséggel szemben, de egyben a nyugod- tabb, egyenletesebb parlamenti tárgyalások reményét. — A többség érvényesítheti és igyekszik is érvényesíteni a maga meggyőződését és akaratát, de ezért kétségtelen, hogy adott esetekben,, időkimélés és az ügyek könnyebb elintézése céljából szívesen keresi a módját annak, hogy az ellenzékkel egy-egy kérdés fölött megállapodásra jusson, egyezségeket kössön. Öt felé huzó és egymással ellentéteket kereső ellenzéki pártok mellett ez teljességgel lehetetlen, amint ezt a múltak igen sok pártközi tanácskozásai megmutatták. Ha négy frakcióval meg tudtak egyezni, az ötödiknek makacssága fölborította a megegyezést. Sőt a pártok is azért húzódoztak a békés megoldástól, mert az egyik a másiktól féltette az engesztelhetetlenséggel járó népszerűséget. És ha a kormányoknak nem sikerült semminő esetben egy véleményt teremteni az ellenzéki pártok között, nem sikerülhet az ellenzéknek sem. Maga az a forma, a melyet választottak: a vezérek háta mögött készíteni elő az egyesülést, azokat egV befejezett tény elé állítani, csöppet se szerencsés és nem vet kedvező fényt a viszonyra, amely vezérek, hadnagyok és katonák között van. És ép ez mutat arra, hogy a fúzió körül nem is az elvi ellentétek játszák a döntő szerepet. Ezek is elég tarkák Apoonyi Alberttól — Justh Gyuláig, Károlyi Mihály tói Bakonyi Samuig és igy tovább, de ezen még túl lehetett volna esni. A függetlenségi párt egyetlen frakciója se vádolhatja magát azzal, hogy vaskövetkezetességgei ragaszkodott volna ősi programmjához, hogy sohase változtatta volna nézeteit a fő- és részletkérdésekben. Se Apponyi a választójog kérdésében, se Károlyi Mihály az önálló vámterület kérdését illetőleg, — hogy egyébről ne beszéljünk. A személyi kérdések azonban nehezebbek, sokkal nehezebbek. Ezek a személyi kérdések, amelyek a hiúság problémáinak is nevezhetők, nemcsak a fúziót döntik meg, de annak kilátásait, hogy ez az ellenzék valaha normális parlamenti tárgyalások részese legyen. Nekik a harc az elemük,., s miután a többséggel szemben eltörtek a fegyvereik, egymás között kezdik meg a harcot — a kibékülésnek. Ez, a mint Andrássy Gyula már pedzi, legbiztosabb módja az össze- veszésnek, amely már utón van. Annyira biztos ez, hogy teljesen fölösleges azon a bizonyos „egységes programmon“ gondolkozni és dolgozni. Eddig volt Justh párt, Kossuth-párt, pártonkivüli 48-as párt stb. Ezentúl lesz Károlyi-párt is. Akik akarnak, lehetnek a pártkeretben negyvennyolcasok, de lehetnek hatvanhetesek is. Sőt 48-as 6.7-esek, vagy 67-es 48-ások. Ez igazán kényelmes elhelyezkedés volna. Dehát^ mit szolnak hozzá a választópolgárok ? És mit szólnak majd a bevégzett tényekkel falhoz szorítani kívánt régi vezérek ? Akármit szólnak, a kormányra és nemzeti munkapártra mindez közömbös lehet. Egy vezérrel több vagy kevesebb. Az uj alakulás a nemzeti munkapártot hivatásában és a kormányt további reformmunkájában meg nem akaszthatja. A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 14 én tartotta május havi ülését Simontsits Elemér főispán elnöklésével. Jelen voltak: Forster Zoltán alispán, Dr. Eri Márton főjegyző, Kurtz Vilmos kir. tanácsos árvaszéki elnök, Kiss Ernő dr. tiszti ügyész, Dragits Imre dr. tiszti főorvos, Major Lajos kir. tanácsos pénzügyigazgató, Tóth Henrik műszaki tanácsos, Padányi Andor kir. tanfelügyelő, Puly Iván kir. gazdasági felügyelő, Bernrieder János, Török Béla, Kovács S. Endre, Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, Schell József báró, Fekete Ágoston, Orffy Lajos, Simon Rudolf kir. ügyész. Elmaradásukat igazolták Perczel Dezső vbt. tanácsos, Bernrieder József. A főbb határozatok a következők : Forster Zoltán alispán bejelentvén, hogy a vármegye területéről elköltözött Szabó Károly közigazgatási bizottsági tagságáról lemondott, meleg, szavakban emlékezett meg Szabó Károlynak a vármegye ügyei iránt mindenkor tanúsított buzgóságáról, a bizottság munkásságában való odaadó részvételéről, indítványozta, hogy a bizottság a távozás és lemondás felett sajnálatát fejezze ki, amely indítványhoz a bizottság egyhangúlag hozzájárult. Az uthengerelési munkálatokra 23,332 K 44 fillér engedélyeztetett ; a tamási—dombóvári utón építendő kettős utkaparóházra 13,829 K 39 fillér, — a hőgyész—dombóvári utón két műtárgyra 2126 K 68 f., — a kölesd—pincehelyi utón vaskorlátokra és egyéb munkálatokra 11438 korona, — a szekszárd—simontornyai utón hid - javításra 3772 K 11 f. engedélyeztetett. Kovácsi és Nagyszékely községek közmunka megváltására vonatkozó határozata jóváhagyatott. Nyáráidy Aladár döbrüközi plébános feleb- bezése elutasittatott. Szekszárd r. t. város gyámpénztári szabályrendelete pártolólag felterjesztetett. Megnyitó beszéd. A szekszárdi munkásgimnázium „Törekvés“ dalkörének tolnai hangversenyén tartotta dr. Kramolin Gyula. A közművelődés szélesebbkörü terjesztésének, népszerűsítésének lelkes szándéka egy szabadon csapongó madár, mely nálunk benn a miizeiun eresze alatt rakta meg először fészkét, mint „ Vármegyei Muzeum EgyesületEz az igénytelen, szürke tollú madárka csendben, minden lárma nélkül kiköltött egy életképes fiókát, a „Szekszárdi Munkásgimnáziumot11, sőt már az unokája is kikelt a — munkásginmáziumi dalkör képében. Ez a biztató szaporaság nem maradt észrevétlenül. Egy fényes, aranyos tollazatú madár — a nemes ái'dozatkészség — rávetette szemét a szerény anyamadárra és tavaly összepárosodván vele, egy uj, nagyobb fészket rakott azzal most már a vármegyeház eresze alatt és ezen frigyből, ezen uj fészekből kelt életre a »Tolnaváír- megyei Közművelődési Egyesület“, mely úgy szervezetének arányai, mint jelentékeny anyagi erejével kulturmozgalmaink egész madártörzsének családfőjévé váit! Az uj fészekből remény tkeltő csicsergéssel nyújtogatják sárgaszélü csőröcskéiket, buz’ón emelgetik pelyhedző szár- nyacskáikat a legifjabb fiókák — az egyesületnek vidéki szervezetei ; a repülési próbát kiállottak pedig bizalommal vágnak neki a levegő óceánjának, hogy kultúrát hirdető dalaiktól más vidékek, más városok, más szivek is visszhangozzanak ! Mélyen tisztelt közönség ! Nem véletlen az, hogy midőn e nagy és fontos munkásságra hi vatott egyesület először mozdul ki fészkéből, ahol a napvilágot meglátta és elindul zászlót bontani, hogy akkor legelső sorban Tolna felé veszi az útját! Nem véletlen ez, hanem céltudatos lépés, mely Tolna jelentőségében leli a magyarázatát ; abban a jelentőségben, amelyből nem von le semmit azon körülmény, hogy e község még csak nem is járási székhely s hogy még természetes legfőbb életerét — a Dunáját is -— elvették ! ? Tolnának nagy, történelmi múltja van ; de erre nem terjeszkedhetem ki. Tolna, az ő kitűnő hajós népével, az ő messze földön hires, a vasút előtti időkben a Dunától egész be Stájerország, sőt le Triesztig is elkalandozó és a Dunántúlnak majdnem egész kereskedelmi áruforgalmát lebonyoíitó, derék fuvarosaival már akkor is belekapcsolta- magát — Önerejéből — a világforgalomba s e réven már akkor is magába szitt és hazahozott bizonyos kultúrát, midőn e vidéken, másutt még nagyon sötét á'mukat aludták a lelkek ; de erről sem beszélek. Nem beszélek régen virágzó kisiparáról, valamint arról sem, hogy midőn kisdiák koromban idegenbe vittek, valahányszor kocsim Tolná-
