Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-01-20 / 6. szám

2

kezéből s az értetlenség, a semmit sem akarás, a — demagógia kezébe kerül.

Egyelőre ennyit a városi ügyekről. És most, bár nem szívesen, a világgá kürtőit, állítólag „paraszt párti" okvetetlenke- dés alkalmából —- szólunk egy pár szót a kath. köri állapotokról is. Utóvégre ami ott történik, nem vallási vagy magán ügy, de a városi társadalom tekintélyes részét érintő fontosabb közügy, igy, senki sem ütődhetik meg rajta, ha a sajtó is hozzá szól az ottani állapotokhoz.

Egyáltalán korszakos tévedés volt olvasóköröket ielekezeti alapon létrehozni —- bármely felekezetnek is. A társadalmat nem széttagolni, de — összeforrasztani kell. Pedig az ilyen körök vallási exkluzivitásukkal ennek éppen az ellenkezőjét szolgálják, kivált, ha a vezetés előre törtető, a maguk kicsinyes céljait tekintő, elfogult, fanatikus emberek kezébe kerül.

Ennek a körnek is a felekezeti alapon való társadalmi csoportosulás eredendő bűnén kívül az volt egyfelől a szerencséje, de más felől a szerencsétlensége, hogy egy túl ambiciózus, minden áron érvényesülni akaró egyházi férfiú diktátort hatalma alá került. A volt ügyvezető igazgató tagadhatatlan erős akarattal, vas kitartással alapozta meg a kör pillanatnyi jelenét, szép sikereket mutathat fel a gazdasági megerősödés, sőt a kör erkölcsi nívójának emelésében is.

A polgári elem mellé hatalmas arányban tudta összetoborozni a helyi intelligenciát is s a mai bajoknak talán éppen itt van a kiinduló pontja. A papi talár s az az egy pár „nagyságos“, az annál több „tekintetes ur“ finomabb kabátja nagyon is közeli érintkezésbe talált jutni a viseltesebb polgári gúnyával. A tanulékony, éles megfigyelésü óh nép, a jó köri siller és kitűnő rizling mellett -— (amelynek minél tömegesebb fogyasztása a szép anyagi haszon miatt kívánatos közcélul tűzetett ki) nagyon is sok úri tempót lesett el s köri tagságát később már nem a társadalmi állás, de inkább a borozás közt való egyenlőség néző pontjából fogta fel s előbb egy kis irigykedéssel, később bizonyos gyűlölködéssel szűrte le magának azt azaksziomát, hogy hát az Ur nem csak a pokolban, hanem a körben is csak — ur. Tavaly már elég viharosnak Ígérkezett a tisztujitás, de felsőbb hatóság -—- úgy mondják — elnak gyarapításán, hogy vájjon nagyobb sikerrel-e, azt majd meglátjuk.

Lássuk tehát most miként következnek az események. — 1821-ben Ipsilanti herceg orosz császári tábornok államcsínyt kisére; meg Bukarestben, 1823 ban pedig kitör a görög forradalom. És most egy érdekes dolgot látunk. Anglia és Franciaország, mely nagyhatalmak szerették magukat már abban az időben Törökország barátjaiul és támogatóiul feltüntetni, pénzzel segítik a görögöket, sőt midőn a hősi- leg védett Missolonghi várnak elestével utolsót látszik lobbanni a görög felkelés lángja, Nava- rinonál megjelenik az egyesült angol-francia és orosz hajoraj és borzasztó tengeri ütközetben a török-egyiptomi flotta teljesen megsemmisül, egcsz éjen at égtek és robbantak fel a legszebb török csatahajók. Navarinonál a vívott tengeri csata Törökország tengeri erejét jóformán teljesen megsemmisitette, a kitört harmadik orosz török háború pedig a szarazfóldön mért seregére elég végzetes csapásokat.

Diebitsch orosz tábornagy Várna bevétele után, véres ütközetek között lement egész Dri- nápolyig s teli időben, óriási nehézségek és folytonos harcok között a Balkánon való átkeléséért a Sabalkanszki hercegi címet vívta ki magának.

' Ázsiában is diadalmasan haladtak előre az orosz fegyverek. Paskiewitsch orosz tábornok Erserumot és Kars várát foglalta el.

A drinápolyi béke a vérontásnak véget vetett s megkezdődik Törökország decomposi- ciója. A görög tartomány önálló királyság lett, igaz eleinte csak szűk korlátok között. Moldva- Oláhország már csak látszólag marad függésben Törökországtól s a következő balkáni háborúknak már egy uj caractere van, Töröksimította a személyi ellentéteket s a kör igazgató diktátora egy évig még élvezhette a népszerűség édes, de már bágyadtabb verőfényét.

Az idén azonban már nyomatékos előjelek figyelmeztették a közelgő viharra s voltaképen ma úgy áll a dolog, hogy akinek agressivitása, diktátort' hajlandósága volt a bajok magvának elvetője, ma teljes papi becsületével egy csendes, de jó javadalmazásit paróchia ablakából, száraz tető alól szemléli, hogy veri és paskolja a vihar odakint! a kör igazgatásában őt követő utódját.

Szó sincsen tehát itt holmi paraszt lázadásról, de azért sok baj lesz, inig a kör hajója csendesebb vizekre jut. Nehéz lesz a kört visszaadni voltaképeni hivatásának, a valláserkölcsi alapon való csendes művelődésnek. Mentesíteni a szeretetlenség, az osztálygyülölet, a felekezeti, politikai elfogultság beléoltódott mérgétől. Épen ezért nem helyeselhetjük az úri osztálynak mostani tömegesebb kiválását. Nem megnehezíteni, de könnyebbé kellene tenni azok helyzetét, akik a szeretet, az egymás megértés balzsamcseppjével óhajtják gyógyítani azt az elég mély. sebet, amelyet a kör, sőt az egész társadalom testén a túlhajtott ambíció, sokatakarás — a szeretetlenség ütött. Ka az intelligensebb elem itt is lemond a vezetniakarás terűéről, de egyúttal dicsőségéről is, akkor elébb-utóbb csakugyan a most falra festett demagógia lesz az úr, ez pedig sem nem köri, sem nem társadalmi érdek, sőt igazi veszedelem lenne. ‘

TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZERUEK

A magyarosifás akadályai.

E lap hasábjain és a többi megyei lapokban is már számos cikkben vitattuk a magyarosítás kérdését. Sok jó eszme merült fel, melyek közül a legtöbbet már át is vittünk a gyakorlatba. A lelkes munka eredménye, hogy Tolnamegye a magyarosítás terén néhány évtized alatt oly haladást mutatott fel, amilyennel kevés vármegye dicsekedhetik. Hogy csak egy példát említsek fel, ott van az egy emberöltővel azelőtt még német nyelvű ev. kölesdi egyház, melynek német nyelvű tagjai ma már csak tanulás utján sajátítják el a uémet nyelvet és szinte sértésnek veszik, ha a kálomisták németeknek csúfolják őket. A német falvak gyermekserege is „jó napot“ tál köszönti az idegent és ha németes mondatszerkezettel is, de magyar szóval felel a kérdésekre. Az iskolai magyarosítás kétségen kívül napról-napra halad, de ... és ennél a de nél kissé meg kell államunk. Nem tudjuk ugyanis megérteni, hogy felnőtt ífjuországnak nemcsak az orosz, hanem a függetlenségre törekvő Balkán népek ellen is kell majd védekeznie.

A 30-as és 40-es évek, melyekbe esik a lengyel és a magyar szabadságharc leverése, a Balkán félsziget történetében semmi újat nem hoztak, de lehetetlen itt meg nem emlékeznünk arról a rendkívül szives fogadtatásról, melyben szabadságharcunk menekült nagyjai török földön részesültek.

Előre volt azonban látható, hogy az 1831. és 1849. hadjáratok után félelmes katonai hatalommá növekedett Oroszország soká nem fog nyugton maradni és hogy a nagyravágyó

I. Miklós orosz cár a kivívott eredményekkel megelégedni nem fog. Csakugyan 1853. március

2-an herceg Mencsikoff admirális cári szárnysegéd porlepte utazóköpenyben, lovagló csizmában megjelent a díván ünnepélyes ülésén, ahol a torok nagyok fényes egyenruháikban ünnepélyes komolysággal várták és a külügyminiszter eltávolítását követelte azon a címen, hogy ez szerinte a felséges cárt a szent sir kérdésében illetlenül megsértette.

Midőn Mentsikoff kívánságának elég tétetett, sőt a szent sir kijavítására vonatkozó követelések teljesítése is megigértetett, Mentsikoff a keleti egyház szabadalmainak szerződési biztosítását követelte, midőn ezt a porta teljesíteni nem volt hajlandó, Konstantinápolyból az egész követségi személyzettel elutazott

Rövid idő múlva Oláh- és Morvaországnak katonai megszállása bekövetkezett. Miután Ausztria békeközvetitése eredményre nem vezetett, Törökország háborút üzent Oroszországnak.

Talán Törökország katonai történelmének legfényesebb lapjai közé tartozik ez a háború. Mintha az osman katonai dicsőség letűnni késágunk az iskolában rá adott magyar köntöst miért veti le sokszor oly hamar és miért ül fel oly könnyen nemzetiségi agitátorok jelszavainak. Kutattuk az okot, találtunk is eleget, (pan- german káté, röpiratok, bélyegek stb.), melyek határozottan irányitólag hatottak népünkre, de tán felejtettük, avagy nem vettük észre.

Egy látogatás alkalmával tanfelügyelőnk, midőn a magyarosításról vitatkoztunk, több ily közelebb fekvő akadályra hívta fel figyelmünket. Következőkben röviden ezen akadályokról akarok egyet-mást elmondani, azt hiszem érdekelni fogja hazafias közönségünket is.

Tudja mindenki, hogy a vallástanitás teljesen az egyházak hatáskörébe tartozik. Persze az egyházak mindig az illető nemzetiség nyelvén taníttatják. Ha már most a vallástan és egyházi ének órák számához még hozzá adjuk a nemzetiségi nyelv — nálunk német — irás és olvasás tanítását, úgy azt tapasztaljuk, hogy a tanítás majdnem felerészben német nyelven folyik.

A szülők otthon bizony kizárólag németül beszélnek gyermekeikkel s így szegény iskolá- I saink csak azzal a nehány száz magyar szóval rendelkeznek, melyeket az iskolában sajátítottak el. Nem csoda hát, ha kevés magyar tudományukat az iskolából kikerülve, hamar felejtik és nyelvileg németekké lesznek, csak úgy, mint a hogy szüleik is tartják németségüket. A felekezeti tanítók ezen változtatni tudnak, mert egyházi hatóságaik követelhetik a vallás a gyermek anyanyelvén való, valamint magának az anya nyelvnek tanítását is. Csak egy módon lehetne, ezen a. bajon segíteni: az összes iskolákat államosítani és a vallástanitást a lelkészi karnak átengedni.

Gondoskodni kellene azután, hogy ifjúságunk magyar szóbőségét öregbítsük és nyelvi jártasságát tökéletesítsük. Erre volnának hivatva az ifjúsági egyesületek és az ifjásági könyvtárak. Ifjúsági egyesületünk még nagyon kevés van és ezen keveseknek társalgási nyelve is a német. Sokszor hallottuk már, hogy ezen egyleteknek a tanitó legyen vezére és minél többszöri jelenléte által biztosítsa a magyar társalgást. A mai nehéz megélhetési viszonyok között bizony nem igen ér rá a tanító minden idejét az ifjúságnak szentelni, mert magán órákkal kénytelen szerény fizetését javítani. Egy másik szomorú jelenség aztán az, hogy a lelkészek, jegyzők és más tisztviselők, kik többnyire szintén az államtól kapnak fizetéskiegészitést, e munka alól teljesen kivonják magukat. Azzal érvelnek, hogy hivataluk elég munkát ad. Már pedig ha a falu minden tisztviselője össze nem fog, a munka eredményes nem lehet. Tehát az államhatalomnak minden tisztviselőt köteleznie kellene, hogy az ifjúság magyarosításában a tanítónak segítségére legyen.

Épen úgy vagyunk az ifjúsági könyvtárakkal is Csak újabban kezdenek az egyházközségek ugyanis magyar könyveket beszerezni ; a legnagyobb része máig bizony német. Szeretnek azzal érvelni, hogy a könyv nyelve mellékes, a fő, hogy a tiszta erkölcsöt mutassa be, az ifjúság szívesen olvassa és tanuljon belőle. Ez csak félig igaz és helyes, mert a magyarosítást megnehezíti és megakasztja. Német könyvet olvasva, itjusá1913 január 20.

szülő csillaga teljes fényében ragyogott volna ismét.

A török hadsereg ezúttal már sokkal jobb karban volt, mint az előző háborúkban. A porosz instruktorok, akik között különösen a későbbi hires Moltke tábornagy, akkoriban még vezérkari százados tűnt ki, fegyelmet és katonai szellemet honosítottak meg a török hadseregben s azonkívül a fegyverfogásokban és katonai gyakorlatokban is kiképezték a török katonákat.

Omer pasában kitűnő vezérre tett szert a török hadsereg, amely Sumla megerősített hely körül összpontosittatott.

A Duna partján, Oltanitza falu mellett történt az első összecsapás, mely az oroszokra szerencsétlenül végződött.

Néhány nevezetesebb összeütközés után, melyek mind az oroszok hátrányára ütöttek ki, Angol és Franciaország ultimátumot küldöttek Oroszországnak, hogy hat hét leforgása alatt ürítse ki az oláh fejedelemségeket.

Oroszország erre azzal felelt, hogy az 1849 iki szabadságharcból nálunk is gyászosan ismert Paskiewitsch marsallt állította a dunai fejedelemségekben elhelyezett csapatok élére s azok létszámát 120,000 re emelven fel, a legerélyesebb előnyomulást parancsolta meg. Habár a sokkal csekélyebb számú török hadsereg az oroszoknak a Dunán való átkelését, melyet egy kisebb flottila támogatott, mar megakadályozni nem tudta. Silistria várának hősi védelme megakasztotta az oroszok további előnyomulását. Az idő rövidsége miatt csak annyit említek meg erről a híressé vált városi romból, hogy itt 100,000- nél több orosz katona ostromolt eredménytelenül egy másodrendű várat, melyet csak 15,000 tö-