Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-03-31 / 26. szám
XXIII. IX. évfolyam. 26. szám. Szekszárdi 1913 március 31. TIUIAVAME EAKIZEIÜEK Előfizetési ár; Egész évre . Eél évre Negyed évre . Ejy szám ára 16 korona. 8 „ 4 16 fillér. ■ löflzefóaeket ée hirdetéseket a kiadó- klvatalou kívül elfogad a Molnár fél® kftuyvnyomda és papirkereakedéa r.-t. Szekszárdon. Egye* számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telelon-szam: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szam : 18 éS iim Szerkesítóség: : ' Bezeréd) Islván-utca 5. szám. Id« küldendők a lapot érdeklő öbk.i közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-ufca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések id» küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egesz évre előre b küldik. S kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Állatbiztosításunk és a községi szövetkezetek. Hazánk szarvasmarha állománya a legutóbbi összeírás szerint 6,036.945 darabot tesz ki, mintegy 2 milliárd korona értéket képvisel, s két harmadrésze a kisgazdák kezén van. Ezzel szemben az ország évi gabonatermése — jó termést véve alapul —• legfeljebb 80 millió métermázsa, jó árak mellett H/a milliárd ko róna értékben. Ennek háromnegyed része viszont a nagy és középbirtokosoké, s legfeljebb fél milliárd korona értékű'a kisgazdáké; vagyis megái lapítható, hogy a kisgazdák szarvasmarha állományának értéke, legjobb évi termésük értékének csaknem háromszorosa. A termést csupán a tűz, viz meg a jég fenyegeti. A szarvasmarhák életét, testi épségét ellenben nemcsak ezek, hanem a fertőző és nem fertőző betegségek légiója, növényi és ásványi mérgezések és a legkülönfélébb balesetek állandóan fenyegetik. Ennek természetes folyománya az lenne, hogy a kisgazda a nagyobb esélyű károsodásnak kitett és nagyobb értéket képviselő állatállományát jobban védi és biztosítsa mint a termést. És mit látunk ? Éppen az ellenkezőjét. A gondos gazda iparkodik a kisebb értékes károsodás ellen megvédeni, biztosítja termését tűzkár, s igen gyakran jégkár ellen is, ellenben a nagyobb érték, az állatállomány, ma még a legtöbb községben minden védelem nélkül áll, mert a fentemlitett nagy értékkel és esélyekkel szemben védelemnek nem mondható azon körülbelül 30 millió koronányi állatbiztosítás, amely ma az egész ország területén szétszórva lebonyolitást nyer. A mostani, tartósnak Ígérkező magas állatárak mellett' a kisgazdát csak egy kiválóbb állatjának elpusztulása is érzékenyen sújthatja, mi több anyagi romlásának okozója lehet. Itt lenne fednit az ideje annak, hogy gazda közönségünk behatóbban foglalkozzék az állatbiztosítás eszméjével és annak előnyeit meg szívlelje. Ha végignézünk a külföld állatbiztosító intézményein, megállapíthatjuk, hogy az állatbiz tositás mindenütt fejlett, s talán a mezőgazdasági fejlődés fokmérőjének mondhatnánk. Német- és Franciaországban, Belgiumban, Díuiában, Hollandiában és Svájcban sőt újabban Ausztriában is már számtalan állatbiztosítási szövetkezet működik és pedig községi szövetkezeti alapon. Ezt ki kell emelnem, mert a kisgazdák érdekében csak társadalmi utón, kölcsönösség alapján, köz ségi szövetkezet utján valósítható meg az állatbiztosítás teljes haszonnal. Szembeszökő előnyei az ily szövetkezetnek, hogy a kebelében levő gazdák ismerik egymást, ismerik egymásnak állatait, az állatok rossz gondozása, tulerőltetése, megbetegedése hamar kitudódik, könnyű az ellenőrzés, s mert az állatbiztosítás kölcsönössé gén alapul, az egyik szomszéd állatjának elkóro- sodása érinti a másik szomszédot is, visszaéléstől sem kell félni. Már hazánkban is szép számmal vannak ily szövetkezetek és ezek létrejövételüket jobbadán az úttörő munkát végző „Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság mint szövetkezet“-nek köszönhetik, melynek kötelékében mintegy 500 szövetkezet működik. Ezen községi szövetkezeteknek célja, az állattartó gazdaközönségnek egy táborba tömörítése, avégből, hogy egyesült erővel törekedjenek az állattenyésztés fejlesztésére, gazdasági erősödésük, vagyonosodásuk előmozdítására. Az állattenyésztés azonban csak úgy fejlődhetik a kívánatos és elérhető mértékben, ha a kisgazda különösebb kockázat nélkül több állatot, jobb tenyészanyagot tarthat. Hogy ezeket nyugodtan, gond nélkül megtehesse, állatállományát elhullások ellen biztosítania kell, mert igy a beléjük fektetett vagyona sob i el ne;n veszhet. A szövetkezet feladata ennélfogva elsősorban a kölcsönösségen alapuló állatbiztosítás, hogy ezentúl az állatjának elhullásával, kényszervágásával vagy kiirtásával kárt szenvedett kisgazda, a szövetkezettől kártérítést nyerjen s ezzel az állatállományában beállott hiányt azonnal pótolhassa. A szövetkezet ügyvitele ügyeinek lebonyo- litása egyszerű s ezért nem költséges. A községi szövetkezet megalakulása után ■ anmk igazgatósága — tehát helybeli, a viszonyokat ismerő emberek — összeírják és felbecsülik a szövetkezet tagjainak biztosítható szarvasmarháit. Ennek megtörténtével minden tag befizet ott helyben, a községi szövetkezet pénztárába állatai értéke után 1 százalékot, vagyis minden 100 korona érték után 1 koronát, biztosítási dij címén. Az igy egybegyült összegből fizetik a kártérítést, ha valamely tag biztosított állatja elkárosodik. A kártérítési összeg pedig a biztosított összeg 80 százaléka, vagyis minden 100 korona után 80 korona. Ez okból a gazda állatjának gondozását a biztosítás dacára sem fogja elhanyagolni, mert nemcsak felelősség, de a kár egy része is terheli őt. A szövetkezeti tag nemcsak kártalanításra tarthat igényt, hanem állatjainak megbetegedése esetén az állatorvos diját és a gyógyszer költségeit is a szövetkezet pénztára fizeti, ugyancsak az említett 1 százalékos biztosítási díjból. Ebből fedeztetnek továbbá a szövetkezetnél előforduló kisebb kiadások, posta, kezelési költségek stb. Ha egy évben a szövetkezetei egyáltalán nem éri kár vagy az 1 százalékos befizetésekből kitelik a kártérítés is, úgy a tagok abban az évben többet nem fizetnek. Ha azonban annyi a kár, hogy az az 1 százalékos befizetésekből már nem fedezhető, a tagok ismét befizetnek V2 — 1—2 százalékot biztosított állataik értéke után s a szükséghez mérten. Eaek a befizetések azonban az első 1 százalékos befizetéssel együtt legfeljebb 31/a százalékig terjedhetnek, mert a szövetkezet tagjainak felelőssége eképen korlátozva van. A 3Ve százalékon felüli károkat a községi szövetkezetek országos központja, a ,,Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság, mint szövetkezet1* fizeti meg bármilyen magasságig. A központtal kapcsolatos községi szövetkezetben válik ennéfogva lehetővé az, '.hogy annak minden tagja kártérítésben részesüljön, bármilyen nagy kár érje is a szövetkezetét s a tagok erejükön felül még sem terheltetnek, mivel a központ mögöttük áll. Ha a szövetkezetét az év folyamán nem éri kár, a feleslegből állandó kártalanítási alapot alkot. TÁRCA. Az osztrák-magyar monarchia hadjárata 1809-ben Napoleon ellen. Irta: Dr. Szalay László. * Az insurrectio. — Aspern és Wagram. (Folytatás.) Mialatt azonban Napoleon azon volt, hogy szétszórt hadtesteit egyesítse, addig Karoly főherceg hadmiiködési vonalat mindjobban kiterjesztvén, erőit lassankint szétforgácsolta. Miután a Temgeni ütközetben Davoust hadtestének elvonulását az osztrák-magyar csapatok megakadályozni nem tudták s miután a Dunán is szerencsésen átkelt, nehéz helyzetéből lassankint kibontakozván, Napoleon két nagy hadteste tervbe vett egyesülése kezdett a megvalósulás stádiumába jutni. Április 21-én Lajos íőherceg és Hiller tábornok hadoszlopa Abensbergnel nagy francia haderőkre, az Augsburgból előnyomuio Masséna tábornagy hadoszlopára bukkant, melynél maga Napoleon is jelen volt. Miután itt az osztrák-magyar sereg számára sokkal gyengébb volt a franciánál s amellett mind két szárnya már a kora reggeli órákban bekerítve lett, az osztrák-magyar hadoszlop teljes veresége rövid küzdelem után bekövetkezett. , Lajos főherceg és Hiller tábornok mintegy 8000 embert veszítettek el s ami még sokkal súlyosabb volt, hadoszlopuk ezen vereseg következteben a sereg többi részétől teljesen el- szakittatott és az Isarra vettetett vissza. Ez az abensbergi csata eldöntötte Károly főherceg hadműveleteinek sorsát s habár ezután még jelentékenyebb ütközetek következtek is az abensberginél, azok a hadjáratnak már inkább csak epizódjai voltak, melyek még teljesebbé tették az abensbergi vereséget. Miután az időközben a Dunán Regensburg nál szerencsésen átkelt Davoust marschall is sikeresen ellenállott Hausennél a Károly főherceg személyes vezénylete alatt álló kozéphad- nak, a most már egymástól csak néhány óra járásnyira küzdő két nagy francia hadoszlop egyesülése rövid napok kérdésé lehetett. Április 22-én Eckmühlnél csakugyan egyesültek Davoust és Masséna nagy hadoszlopai és az itt kifejlődött nagy ütközetben, melyben közel 100 000 francia katona vett részt, az osztrákmagyar haderő ismét vereséget szenvedett. Híressé lett ez az ütközet arról, hogy itt folyt le a világtörténelem egyik legnagyobb lovas csatája; az egglofsheimi sikon ütközött össze körülbelül 8000 lovas. A lovas csata a franciák diadalával végződött, de a mieink is, különösen pedig huszáraink abban igen kitüntették magukat. A küzdelmet tulajdonképpen egy szerencsétlen véletlen döntötte el. — Négy vértes ezredünk a Laber folyó mocsarai közé jutván a kedvezőtlen területen nem atakirozha- tott s igy a küzdelemben részt sem vehetett. Egy ilyen tekintélyes erőnek a küzdelemből való elmaradása folytán nagy túlerőre jutott franciák kezéből a diadalt most már huszáraink vitézségé sem csikarhatta ki. A lovasság veresége az egész ütközet kimenetelére végzetessé lett azáltal, hogy a menekülő lovastömeg-magával ragadta Károly főherceget és egész vezérkarát, kik a. nagy lovasroham közvetlen közelében tartózkodjak. A fővezénylet hiányában a csatatér egyébb pontjain küzdő más fegyvernembeli csapatok is meghátráltak. Az eckmühli csata most már telje.s derouteba taszította az Abensbergnél már úgyis ketté választott hadsereget, úgy, hogy erelyes üldözés kétségtelenül annak teljes megsemmisítéséhez vezetett volna. 4 Amily fenyesen ragyogott azonban Napoleon lángelméje a rengensburgi öt napos csatában. oly nagy katonai hibát követett el akkor, midőn, a helyett, hogy a menekülő osztrákmagyar hadsereget üldözte volna, elkábitva egy világvárosba győztesként való bevonulás dicsőségétől, Bécsnek vette útját, abban a reményben, hogy a főváros elfoglalásával a legyőzött ellenségnek úgyis diktálhatja a békét. Ez a katonai hiba azonban, melyet Szent Ilonái emlékirataiban Napoleon maga rótt meg legjobban, amint később látni fogjuk, keserűen boszulta meg magat. Bécs elfoglalása nemcsak, hogy nem vetett végett a háborúnak, hanem az időközben a regensburgi vereséget teljesen kihevert és ismét egyesült osztrák-magyar hadsereg részéről olyan nem remélt ellentállasra talalt, amely nemcsak, hogy eddig érintetlen dicsőségén ütött érzékeny csorbát, hanem kévésén múlt, hogy egész katonai hatalmát még nem döntötte és végül is csak eddig még soha nem látott erőkifejtéssel és rengeteg véraladozatok árán volt leküzdhető. Mint már jeleztük, az osztrák-magyar haderő az abensbergi ütközet után két reszre szakadt, ez a körülmény jelölte meg azután a különvált seregrészek visszavonulási irányait is. Mig a fősereg Károly főherceg alatt Csehország felé vétte útját, addig Lajos főherceg és Hiller hadoszlopa a Duna jobb partja mentén
