Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-03-31 / 26. szám

Ki a szövetkezet tagja lenni óhajt, annak a szövetkezeti törvény értelmében üzletrészt kell jegyeznie. Hogy a szövetkezet áldásait a legszegényebb ember is elérhesse, egy üzletrész 4 koronában állapíttatott meg és ezen csekély összeget is a tagok 4 év alatt 1—1 koronás részletekben fizethetik községi szövetkezetük pénztárába. Egyetlenegy üzletrésznek a jegyzése feljogosít mindenkit összes biztosítható állatjainak bejelentésére, valamint a tagsági összes jogok élvezetére.

Mind en községi szövetkezet az országos központ kötelékében áll s azzal szoros kapcsolatban van. A központ szerződéssel jogositja fel a szövetkezetét a biztosítások felvételére és bonyo litására és magára vállalja a 372 százalékon felüli károk fizetését. A központ cégjegyezteti a szövetkezete*, előlegezi neki a cégjegyzési költségeket, a hatóságoknál helyette eljár, működését támogatja és ellenőrzi, minden kérdésben tanáccsal, ntbaigazitással ellátja s az ügyvezetéshez szükséges könyveket, nyomtatványokat díjtalanul adja.

A szövetkezeti tagok biztosított állatállományának lépfene elleni, évenkinti, kötelező beojtásá- hoz szükséges rendes ojtóanyagot is a központ bocsájtja díjtalanul a szövetkezet rendelkezésére. Az ojtási költségeket pedig a biztosítási dijakból a szövetkezet pénztára viseli.

Károk esetén, midőn a’ kirótt biztosítási dijak a tagoktól még nem gyűltek be, a Központ előlegezi a szövetkezetnek kamatmentesen a kártérítési összeget, hogy a kiutalt kár minden egyes esetben azonnal kifizethető legyen.

A községi szövetkezet ügyeit a megválasztott igazgatóság teljesen önállóan vezeti. Végül a Központ eszközli ki a szövetkezet részére a netalán elérhető államsegélyt.

A Központnak ezen sokoldalú tevékenyke- déseért és a viszontbiztosítás fejében, minden szövetkezet, tagjai állatállományának biztosítási értéke után éven kint il20/^ kezelési, illetőleg viszontbiztosítási dijat fizet, amely a SVs^o-ig tér jedhető biztosítási dijakból nyeri fedezetét.

A beszedett pénzt a községi szövetkezet maga kezeli, ügyeiben önállóan jár el.

Biztosításra egyelőre csak szarvasmarhák vétetnek fel, 3 hónapos koruktól kezdve.

A szövetkezetek a szorosan vett állategészség, de az állategészségügyi igazgatás szempontjából is fontos missziót teljesíteni hivatvák, azokat lényegesen előbbre viszik, ami minden állattartó gazdának elsőrendű érdeke. A gondos felügyelet, az ismétlődő védőojtások, a szövetkezet költségén való gyógykezeltetés olyan faktorok, melyeknek jótékony hatása el nem maradhat. A betegségeknek ellenőrzésével viszont a fertőző betegségek elleni küzdelem nyer szilárdabb alapot, hathatós támogatást.

Köztudomású, hogy a betegségek eltitkolása óriási károkat okozhat és okoz. Mégis azt látjuk, hogy a törvényes megtorlások szigorú alkalmazása ellenére is napirenden vannak az ilyen esetek. Okát az önérdekben könnyen megtaláljuk.

A helyzet ugyanis következő :

Ha az állatbinokos az elhullást bejelenti, abból reá ma semmiféle egyéni haszon nem há- ramolhatik, kárát pedig tetézik az udvarára eh

rendelt forgalmi korlátozások. Ha viszont nem jelenti, ezen korlátozásoktól megmenekül és a megsemmisítés alól elvont testrészek értékesítésé vei még némi jövedelemre is szert tehet. Ezen fonák helyzetén lényegesen javítanának az állatbiztosító községi szövetkezetek, mert a betegség azonnali bejelentéséből az állatbirtokosra előnyök, haszon származik, a betegség bejelentésének elmulasztásából, vagy elodázásából pedig kár, anyagi veszteség éri. Nemcsak törvények és rendeletek fogják tehát a bejelentés sürgős megtételére kötelezni, hanem a mindent domináló önérdek is ezt fogja parancsolni, s ennek üdvös hatása el nem maradhat.

S mert a szövetkezetek nemcsak az állat- egészségügy terén teremtenek előnyöket, hanem azok kebelében az állatbeszerzés és értékesítés is jól szervezhető és irányítható, a kisgazdáknak ily szövetkezetekbe tömörülése, sorsuk és anyagi helyzetük javítása érdekében felette kívánatos.

S. L.

TOLNAVÁRMEGYE éM M KÖZÉRDEK

Városi reformok.

A szombaton délután dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklésével tartott, rendkívül látogatott képviselőtestületi gyűlés, melynek lefolyását más helyen ismertetjük, nemcsak igen érdekes, volt, hanem számos kör haszna intézke désével vonja magára a figyelmet,. Első sorban örömmel üdvözöljük az utcák Öntözése és tisztántartása ügyében hozott határozatot, amely végre szanálja és dűlőre viszi ezen régóta vajúdó, úgy a közegészség, mint a köztisztaság szempontjából igen fontos kérdést. :—A régebbi szabályrendelettel ellentétben, a tanács javaslatára, egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy a város összes forgalmasabb utcáit és tereit tavasztól őszig rendszeresen öntöztetni és tiszlogat- latni fogja.és a vele járó költségeket, — ami szin tén igen méltányos rendelkezés, felerészben az érdekelt háztulajdonosok (házadójuk arányában) fele részben pedig a város fogja viselni. Régi jogos panasznak veszi ezzel a határozattal és még inkább annak mielőbbi életbeléptetésével elejét a városi tanács, amely elismerést és köszönetét érdemel, ha ezen határozatot azonnal ételbe is lépteti, hogy a jelenlegi tűrhetetlen állapotnak, amely szégyenére válik a városi jellegnek, mihamarább egyszer és mindenkorra véget vessen.

Hasonlóképpen igen helyes és Jontos a tanács javaslatára ugyancsak egyhangúlag elfogadott másik szabályrendelet,, amely a város ki nem kövezett utcáinak burkolását állapítja meg, ugyancsak felerészben az érdekelt háztulaj donorok, másik felerészben pedig a városi pénztár terhére. Ezen utcaburkolások fokozatosan és a fontosabb utcák sorrendjében lesznek végrehajtva. Ezzel együtt lekerül majd a napirendről a kövezelváunszedés ügye, amely már évek óta húzódik és amelynek engedélyezését a kereskedelemügyi kormány már évek óta akadályozza. A város fejlődése, forgalma és a fogyasztó közönség érdeke a már elavult vámszedési jog alkalmazásának mellőzését igényli, mert az amúgy is megcsappant idegen forgalmat és szomszédos

községek lakóinak idejövetelét kétségtelenül lényegesen megcsorbitaná a kövezeti váuhszedés, márpedig nekünk az az érdekünk, hogy ne csökkentsük és ne bénítsuk e forgalmat, ami hátrányos a helyi ipari és üzleti életre és a közfogyasztásra, hanem, hogy inkább élénkítsük a forgalmat és városunk megközelít kelését minden eszközzel előmozdítsuk.

A harmadik fontos képviselőtestületi határozat az aszfaltjárda burkolatnak lényeges kiterjesztése. Ez is helyes ; az utcák jelentősége és forgalma szerint kell majd ezen határozatot fokozatosan életbe léptetni, mert a teljesen félreeső és jelentéktelen utcáknak aszfaltozása az illető háztulajdonosokat túlságos teherrel sújtaná és ezen utcák aszfaltirozását nem sürgeti a közérdek. Hisz igen szép volna, ha a város legkisebb és. legfélreesőbb utcáját is aszfaltburkolattal lehetne ellátni, azonban ez egyelőre kivihetetlen és az esetleg ennél szükségesebb reformok életbeléptetésétől idegenitené el a közönségnek épp azt a részét, amely legjobban szorult kíméletre. A tanács javaslatát, az 5 éven belül ki- aszfáltozandó utcákat illetőleg, az előadó' városi mérnök helyes módosítással látta el, amely a kényszeraszfaltirozás alá kerülő utcák számát, azok forgalmi jelentőségére való tekintettel megfelelően leszállította. Ennek keretében a belváros összes utcái és az újvárosi temetőtől egészen az alsóvárosi temetőig terjedő utcái is ki lesznek aszfaltozva.

. .V9.1. 3 március 3 .-U y

A közigazgatási bizottság jelentése.

A közigazgatási bizottság havi ülésén tárgyaltatott a miniszterelnök elé terjesztendő és a vármegyei, valamint a községi közigazgatás körében előfordult jelenségekről szóló 1912. évi Il ik féléves jelentés. A jelentésből a következőket említjük meg.

A rendőri büntető bíráskodásról, a véderőről, az uj adótörvényről s az azóta alkotott fontos törvények, általában a rohamosan fejlődő közigazgatás folytán a járási főszolgabírói hivatalokra háruló több munka elvégzésére a jelenlegi sze- ] mélyzet elégtelennek bizonyul s a temérdek munkát csak a hivatalos órák nagymérvű meghosszabbításával bÍrják elvégezni. Szükséges lenne minden járási hivatalhoz ' 1 — 1 irodasegédtiszti állás szervezése.

Nagy s a következményekben ki nem számítható baj mutatkozik a községi közigazgatás terén. Ugyanis a községi al és segédjegyzői állásokra kiirt pályázatok igen sok esetben eredménytelenek s így ezen fontos állások vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak hosszabb idő múltán töltetnek be.

A baj oka abban látszik lenni, hogy a jegyzők fizetése nincs arányban a tőlük megkívánt magas képesítéssel, továbbá azon alárendeltségi, viszonyban, melyekbe a törvény őket helyezte, noha ők a község szellemi vezetői. Szükséges leime teliét a fizetéseket a magas kvalifikációval s a drágasággal arányba hozni, továbbá a jegyzői állás nívójának emelése.

A vármegye közúti forgalma érdekében a

Felső-Ausztriába hátrált. Károly főherceg azonban, ki már a háború kezdetén sem osztotta a háborupári; túlzásait, a balsiker által lehangolva és féltve a hadsereget egy bekövetkezhető nagyobb katasztrófától, szeretett volna a háborúnak gyors békekötéssel véget vetni. Közeledést keresett'tehát Napóleonhoz s e végből vezérkari főnökét a foglyok kicserélésének ürügye alatt hozzá küldé.

A váratlan sikerektől elkapatott imperator azonban a küldönccel szóba sem akart állani s igy a közeledésnek mi eredménye sem lett.

A francia hadsereg, miután az elővédnek Bessieres marschall alatt még egy kisebb ösz- szeütközése volt a Lajos főherceg és Hiller hadoszlopával, a Duna jobb pártján nyomult előre Bécs felé és útjában megakadályozni törekedett a Duna jobb partján maradt seregrésznek Károly főherceggel való egyesülését.

Az osztrák hadoszlopnak sikerült azonban Ebersbergnél a Traun hídja mellett egy véres ütközetben Massena marschallt feltartóztatni s Kremsnél a Dunán átkelve a hidat maga mögött felégetni és Szent-Pölten táján a fősereggel egyesülni.

A francia hadcsapatok legelőbb Colbert lovas hadosztálya május 10-én érkeztek Bécs a mariahilfi külváros elé, maga Napoleon a sehőnbrunni kastélyba ütötte fel főhadiszállását.

Bécset Miksa főherceg alig egynéhány ezer emberrel védelmezte. Miután a városnak a régi török időkből visszamaradt erődítményeken s a megerősített Lenghauson kiviil egyéb erődítményei nem voltak, sikeres ellenállásra alig lehetett kilátás.

Miksa főherceg különben is tartván attól, hogy a francia ostromló tüzérség részéről nehéz mozsarakkal és tarackokkal folytatott bombázás a város épületeiben tesz nagy kárt, seregével elhagyta Bécset, átkelt a Dunán, de maga mögött a hires Tábor hidat, melyet 1805-ben a franciák egy ügyesen alkalmazott csellel hatalmukba kerítettek, fölégette.

Ez nagy csapás volt Napóleonra, aki ége.tt a vágytól, hogy a Regensburgnál megvert ellenséget mielőbb felkereshesse és döntő ütközetben egy végzetes csapást mérhessen reá.

Előbb ugyanis most már egy nagy természeti akadályt kellett leküzdeni. A teljes tavaszi áradásban levő Dunán az átkelés egy nagy hadsereg, ágyuk és társzekerek számára amúgy sem tartozott a könnyű dolgok közé a technika akkori nagyon kezdetleges eszközei mellet, megtízszereződtek azonban a nehézségek az által, hogy ezt az átkelést egy hatalmas tüzérséggel •rendelkező ellenségnek úgyszólván a szemei előtt kellett végrehajtani.

Napoleon azonban, ki ekkor állott káderjének zenitjén s ki eddig bámulatos szerencsével küzdötte le a legnagyobb nehézségeket s a leggyilkosabb és legmakacsabb csaták is tulajdonképpen csak arra valók voltak, hogy hadvezéri dicsősége azokból még fényesebben ragyogjon elő, nem riadt vissza ezektől a nehézségektől sem.

Nagy geográfiái tudása és éleslátása nyilvánult meg az átkelési pontnak helyes megválasztásában. Bécs alatt a Duna több ágra szakadva számos szigetet képez, melyek közül legnagyobb a Lóban szigete.

Miután a sok sziget a hidverést annál is inkább megkönnyítő, mert a folyam több ágra szakadván, árja is sokkal gyengébb, sőt a szigetek közt némely helyen a viz folyása oly lassú, hogy tó jellegét veszi magára, Napoleon ezt a helyet Gross Enzersdorffal szemben vá- lasztá az átkelés végrehajtására.

Az átkelés eszközölhetése céljából két hidat készitettek. Az egyiket a nagy Dunaágon keresztül Lóban szigetére, a másikat a stadelani kis Dunaágo’n keresztül Lóban szigetéről a Duna balpartjára.

Az osztrák hadak a Hillerrel és Miksa főherceg csapataival való egyesülésük után Bécs- től északra a Bisambergnél kezdtek gyülekezni.

Miután május 20-án a Lasallenak lovasságból álló előhada a Duna balpartján összeütközött az osztrák lovasság egy előcsapatával, májúé 21-én szép és meleg tavaszi napon megkezdődött a francia csapatok átszállítása a Duna balpartjára. Május 2l-én délután 4 óráig, midőn a tulajdonképpeni harc kezdetét vette, mintegy 17000 francia gyalogos, 8000 lovas és 4000 testőrhadtestbeli katona összesen alig 30.000 ember kelhetett át még csak a folyam balpartjára.

Miután az ellenség még a stadelani Dunaágon való átkelést sem zavarta, Napoleon már attól tartott, hogy Károly főherceg az összeütközés elől kitérni és Csehországba visszavonulni szándékozik. Károly főherceg eleinte tényleg nem gondolt támadásra, később azonban tartva attól, hogy Napoleon a Lóban szigetén való átkelés után vele szemben csak kisebb erőket hagyva, fő erejével Bisamberg felé előnyomulva, a gazdag Csehország felé, amely a küzdő osztrák-magyar seregnek valósággal tárháza volt, visszavonulását elvághatná, elhatározta a támadást, melyet hat hadoszlopban hajtott végre.