Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-03-17 / 22. szám
Szek«»zárcfl. 1913 március I7< XXIII. IX. évfolyam. 22. szám. nuninmEsmEK Előfizetési ár: Egész évre . fél évre • N« gy ;d évre . Efy szám ára 16 korona. 8 4 „ 16 fillér. ■lőflzetéaeket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Bolnar fél. könyvnyomda és paplrkeröskedés r.-t. Szekszárdon. Egyet szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Az orsz. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség : “Bezeréd) István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. Az előfizetési pénzek és hirdetések 14. küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész evre előre I • küldik. 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A repriz. Justh Gyula hazajött az Adria partjairól és végső rohamra ösztökélte az ellenzéket. Megvolt a gyülekezés a néppárt körében, azután a felvonulás az eddigi sablon szerint, csak kissé színtelenebből, mint eddigelé, utána a szemenszedett durvaságokkal spékelt müfelháborodás benn a Házban, Pavlik megjelenésének provoká- lása, majd Pavlik tényleges megjelenése, a rendzavarok kivezetésének megkísérlése s végül a szent szolidáritás elvénél fogva az egész ellenzék kivonulása. Ennek nyomában azután a képviselőháznak benn maradt része egy óra alatt megcsinálta a házszabályreviziót s ezzel körülbelül be is fejeződött az a nagy hadjárat, mely az obstrukció végleges letörése végett a magyar parlamentben megindult. Az ellenzék az egész vonalon elvesztette a csatát. A parlamenti botrányok tegnapi reprize is végleg megbukott s azok száma, kik eddigelé az ellenzék változatos produkcióinak tapsoltak, egyre csökken. Az 1910. évi választásoknak Justh Gyula azzal a jelszóval indult neki, hogy lehengereli a munkapártot. Ez a jövendölés nem vált be s a midőn az ellenzék megtizedelve tért vissza a parlamentbe, az eszmék harca helyett legott az obstrukció rozsdás fegyveréhez kellett nyúlnia, hogy valamiképpen felszínen tudja magát tartani. S jött a véderőreform elleni végnélküli obstrukció, mely az ország minden jó érzésű emberének a türelmét próbára tette, majd az obstrukciónak az ellenzék által provokált letörése és a véderőreíormnak házszabályellenes megszavazása. A történelem rohamlépésekben bekövetkezett eseményei villámgyorsasággal igazolták ezen, mindenki által elismert szabálytalanságnak szükségességét, de ugyancsak igazolták az ellenzéki taktika helytelen voltát, mely útját állotta a parlament rendes munkálkodásának helyreállítására vonatkozó minden kísérletnek. Jött azután a választójogi küzdelem, melyben a szövetkezett ellenzéki pártok a hatalom kiküzdésére irányuló törekvésük céljaira ki akarták sajátítani a radikális választójognak harcos híveit, anélkül, hogy a radikális választójogot megcsinálni — komolyan akarták volna. És eljött a március negyediki méltóságteljes deklaráció s az annak nyomában történt kivonulás, melynek az lett a következménye, hogy a szocialista támogatás is elfordult a koalíciótól. Az ellenzék nem maradhatott benn a Házban, mert a junius negyediki sérelmek nem lettek megreparálva, de helyénlevő- nek találta azt, hogy a Lukács-féle sokat szidott választójogi reform tárgyalása elől elvonuljon s ezáltal ezen reformoknak, a tervezett alakban való létesítése elől minden akadályt elhárítson. Ha az ellenzék március negyedikén nem vonul ki a magyar képviselőházból és komoly ellenzéki munkával vesz részt a választójog megalkotásában tudj' Isten nem másképen néz-e ki ma ez a törvény s nem kerül-e bele a törvénybe nem egy demokratikus irányú módosítás s nem lett volna-e talán elérhető a korhatárnak valamelyes leszállítása. Ha az ellenzék nem hagyja el egy órai hangtorna és parázs szitkozódás után a teret, nem lehetett volna-e esetleg a házszabály reform terén is nem egy kompromisszumot elérni? Nem közelfekvő kérdés-e, hogy vájjon ennek az ellenzéknek komolyan kellett-e a demokratikus választójog s hogy nem volt-e kényelmesebb reá nézve a házszabályreform kérdésében is a mártirszerep a céltudatos munkánál? Elfogult lélekkel töprengünk azon, vájjon most már egy áldásos munka és fejlődés korszaka következik-e a sokat hányatott országra? Az ellenzék által rendezett változatos színjátékok tegnapi reprize is megbukott. Kívánatos lenne, hogy ez a műfaj örökre letűnjön a magyar közélet színpadáról. Kezdetleges épületek Tolnamegyében. Irta: Kovách Aladár. Épüle ck falun kivü.1 a határban. A csúcstól lefelé pedig következik a süvegrész s az ide felrakott nádburkolat alsó végével az alsó nádszálaknak, vagyis a köpönyegnek felső végeit, esetleg még bugás végeit befedi. Itt bemutatom az egyiknek rajzát a 28-ik ábrában. Ezeknek a gunyhóknak elől a bejáratnál egy árnyékadó kis ereszük is van. A mi a berendezést illeti, középen van a tüzelőhely; ennél a juhászgunyhónál két sor egymásföle helyezett téglából négyszög alakúra van készítve ; belső oldalhossza a tüzelő üres térnek mintegy fél méter. Mivel a gunyhóban ketten tanyáznak, két szolgafa van a tűzhely két ellentétes sarkánál a téglasoron kívül a földbe tűzve, úgy hogy a szolgafák bográcstartö kampója ugyanazon oldalra eső másik sarok belső TARCA. Míg téged kereslek, int a múlandóság. Uram, a Te öreg, nagy feketebetüs Bibliád forgatom, — Aki Téged keres, én Uram, Istenem, Mást mit is olvasson ? — Igéd foglalatja hófehér lapjait Elö-elöveszem: Sötét betűi közt kutatva kereslek, Ráteszem hókezem, Ráteszem hókezem. ... Uram ! a Bibliád fekete betűi Sugárt sugároznak, Nagy — sötét világom sötét világából Fény-derűre hoznak, Igéd kültészete Igét költöztete Örök élöt belém : S hófehér kezemről halálfejes gyűrűm Halált kacag felém, Halált kacag felém.... PARRAGH ÁDÁM, Egy élőhalott tragédiája. (Részlet szerzőnek, lapunk egykori főmunkatársának, a Pesti Hírlapban megjelent egyik közleményéből.) Miramare! Mikor az ember — ott Trieszt mellett —■ azt a csodálatos kastélyt látja, amelyik a hullámzó tenger vize felett, a rideg sziklákon emelkedik, szinte egy regényes tündérálmot lát maga előtt elvonulni. A függő kertek tekerődző indái között, a fekete terrakotta-szobrok közepette, le a tengerbe nyúló földsarkantyun ülő szfinxig egy szerelmes pár sétál : délceg férfi, sürü, bosszú szakállal, de barátságos, férfiasán szép arccal — egy tündérszép, mosolygó képű menyecskét vezet a karján; olvadoznak a szerelemtől, áradoznak a boldogságtól ; s az a regés szépségű kis pelyhes fészek, az ő ragyogó termeivel, Napoleon-ágyával, japáni és kinai szobáival, mintha a boldogság rej- tekének volna teremtve. Miksa főherceg, a mi királyunk fivére, vonult ide az ő szépséges hitvesével, Saroltával. 1857-ben vele nászutazásul bejárta az óceánok végtelenségét ; ott a hajók kajüttjében élték mézesbeteiket, hiszen Miksa admirális volt; imádta a tengert ép úgy, mint az ő igéző kis feleségét. Habsburg volt. Szerette a szabadságot, az igazságot s a népek jogát. Nem tudott megbarátkozni az alkotmány s a népek elnyomásának eszméjével s visszavonult világtól, udvartól, emberektől, hogy ott élje boldogsága napjait imádott Saroltája karjaiban. Összekülönbözött királyunkkal is. Ezt a királyi idilt Almonte genrális mexikói követ háborgatta meg ; Bazaiu, francia tábornok, a franciák későbbi Görgey-je leteperte a mexikói forradalmat, Juarez, a köztársaság rendíthetetlen hive elmenekült, Forey pedig Mexikó főterén, a régi ka^edrális előtt, katonáival kikiáltatta Miksát mexikói császárrá. Miksa nem szívesen cserélte fel szerelmének galambdúcát a császári trónnal. A boldogság és öröm világát kellett feláldozni hiú nagyratörésért, mely bizonytalan, kockázatos jövőt Ígért csak. Királyunkkal ekkor feszült "viszonyban állt, de a jószivü bátya azért óva intette a testvért ettől a kalandos vállalkozástól s Miksa mégis belevágott — mert felesége kívánta. Bármennyire is szerette urát, bármilyen paradicsom volt Sarolta számára a mirainarei kastély, az asszonyi hiúság, az asszonyi nagyravágyás erőtebb volt mint szerelme s boldogságát kockára tette egy koronáért. Az edzett tengerész, aki ellent tudott állni viharnak, veszedelemnek, az ő szépséges feleségének nem tudott elieutállni ; elindult s 1864 április 9 én otthagyta az ő tündérparadicsomát, Miramaret s neki indult a végtelen óceánnak. Hat heti viharos ut után kikötött uj hazája partján és junius 12-én bevonult Mexikó városába. Diadalkapuk, virágos utcák s ujjongó közönség között tartotta bevonulását; a francia hadsereg biztonságot nyújtott s az uj császárság ujjongó mámorába szinte beleittasult az ország s úgy látszott, hogy ez a mámor örökké tart. Sarolta császárné is elemében volt, a kis belga hercegnőből császárné lett s udvarában mulatságnak, vigalomnak dáridónak nem akart vége szakadni. Pedig csak farsangi császárság volt. Mintha valamelyik mexikói kráternek a tetejére alapították volna ezt az uj monarchiát, úgy forrongott szüntelen a köztársasági érzelmű ország. Juarez vas ember volt; maga járta be az országot, lázitott, izgatott, toborzott, éjjel-nappal és Bazaine tábornoknak újra sok dolga akadt, pedig az akaratos, parancsoló császárnéval hamar szembe került. S a nép forrongása közepette a hatalmas Unió oda súgta az uj császár fülébe a pán-amerikai jelszót: „Amerika Amerikáé“; az amerikaiak gyűlölték az európaiakat, gyűlölték a monarchiát, gyűlölték a császárt és a helyzet nap- ról-napra veszedelmesebbé vált. III. Napoleon szerencsecsillaga alkonyodéban volt s a hatalmas Unió fenyegetésére visszahivta 40.000 főnyi seregét; erre azután 1867 elején kitört a forradalom.
